Fredrickson elképzelése jól illeszkedik a rugalmassághipotézishez is (lásd például Isen, 1984b, 1990, 2000a), amely szerint a pozitív érzelmi állapotban lévő emberek rugalmasabban gondolkodnak, mint mások, és képesek a szélesebb vagy szűkebb figyelmi fókusz, illetve a tipikusabb vagy épp kevésbé tipikus nézőpontok között váltani, attól függően, hogy a helyzet mit kíván. Például három vizsgálatban, amelyek azt elemezték, miként befolyásolja a pozitív hangulat a hétköznapi, semleges szavakhoz kapcsolódó szokatlan és kiterjedtebb asszociációkat, kiderült, hogy a jó hangulatú résztvevők a ritkább társítások mellett a szavak tipikusabb társításait is megőrizték (Isen és munkatársai, 1985). Hasonló eredmények születtek Kahn és Isen (1993) vizsgálataiban, amelyekben a pozitív hangulat hatását elemezték a fogyasztók „fontolóra vett választási készletének” (consideration set) kiterjedésére. A pozitív hangulatú alanyok tágították a snack-kategóriájukat, és így kevésbé tipikus élelmiszereket is snacknek tekintettek, ám közben nem szűnt meg a hagyományos snackek (például chipsek vagy kekszek) besorolása sem.
Ezekkel a vizsgálatokkal jól összecseng a korábbi Isen és Daubman (1984) kutatás eredménye, amelyben a résztvevők némelyik járműnek kevésbé tipikus elemeit – például a tevét vagy a liftet – is jobban elfogadták a „jármű” kategóriában, ha jó hangulatban voltak. Ugyanakkor a tipikus járműveket (pl. autó, teherautó, busz) továbbra is magasabbra értékelték, mint a tevét vagy a liftet, és ebben nem különböztek a kontrollcsoporttól. A szociális ingerek kapcsán végzett vizsgálatokban (Isen, Niedenthal és Cantor, 1992) is ugyanez az eredmény jelent meg: a pozitív hangulatban lévők hajlamosabbak elfogadni, hogy például egy csapos – bár nem tipikus – mégis része lehet a „gondoskodó ember” kategóriának, miközben a teljesen tipikus példákat (pl. nagymama) ugyanúgy magasabbra értékelték, mint a kontrollszemélyek.
Murray, Sujan, Hirt és Sujan (1990) is arról számoltak be, hogy a pozitív érzelmi állapotú résztvevők rugalmasabban képesek kategorizálni a bemutatott ingereket. Ez a fajta rugalmasság kapcsolódik a széles és szűk fókusz kérdéséhez: eszerint a mérsékelt pozitív érzelmi állapotban lévő emberek annak ellenére tudnak szélesebb perspektívát alkalmazni – például először a „nagyobb képet” látják vagy figyelembe veszik a kontextust –, hogy ez nem akadályozza meg őket abban, hogy szükség esetén szűkebb vagy fókuszáltabb nézőpontot váltsanak. Néhány kutatás szerint mindez együtt jár a kognitív szerveződés megváltozásával, ami lehetővé teszi, hogy az egyén többféle módon tudja látni, értelmezni, illetve újraszervezni és integrálni a helyzet elemeit – típustól függően (Isen, Daubman és Nowicki, 1987; lásd például Isen, 1984b, 1993; Isen, Daubman és Gorgoglione, 1987). Ennek értelmében, összhangban Fredrickson elméletével és a fentebb említett eredményekkel, a jó hangulatban lévő emberek nem csupán észlelésben szélesítik a perspektívájukat, hanem kognitívan is: több információt tudnak befogadni és integrálni, ráadásul többféle módon tudják értelmezni (Isen, 1990, 1993a, 1993b).
Számos kísérlet alátámasztja ezt a megnövekedett rugalmasságot: a pozitív érzelmek növelik az emberek preferenciáját a változatosság iránt, kiterjesztik a termékválasztás során figyelembe vett lehetőségek körét, elfogadóbbakká tesznek a szokatlan vagy kevésbé tipikus társításokkal szemben, és még a szociális vagy nem szociális ingerek kategorizációját is rugalmasabbá teszik. Ugyanez megfigyelhető a kreativitás, az innováció és a problémamegoldás területén is (például Greene és Noice, 1988; Isen és mtsai, 1987; Isen, 1993a; Staw és Barsade, 1993). A rugalmasság hangsúlyosan jelent meg a megküzdés (coping) és a klinikai vagy idegtudományi vizsgálatokban is, ahol szintén azt találták, hogy a pozitív hangulat segítheti a rugalmasabb, adaptívabb gondolkodást (Aspinwall, 1998; Compton, Wirtz, Pajoumand, Claus és Heller, 2004; Taylor és Aspinwall, 1996).
A figyelem fókuszával kapcsolatos kutatásoknak több lehetséges gyakorlati haszna lehet a fogyasztói magatartás és a vásárlási döntések megértése terén. A marketing szakirodalom már elkezdte vizsgálni ezeket a kérdéseket, főként azokon a területeken, amelyek az információfeldolgozás és a kategorizáció rugalmasságával függenek össze. Például ugyanabból a logikából kiindulva, mely szerint a pozitív hangulat tágabb gondolkodásra késztetheti a fogyasztókat, több kutatás foglalkozott azzal, hogyan hat a pozitív affektus a márkakiterjesztések elfogadhatóságára (Barone és Miniard, 2002; Barone, Miniard és Romeo, 2000; Yeung és Wyer, 2005). Egy kutatássorozat azt találta, hogy a pozitív érzelmi állapotú résztvevők kedvezőbben ítélték meg a mérsékelten „nem odaillő” kiterjesztéseket, de csak akkor, ha maga az eredeti márka is pozitív megítélésű volt (Barone és Miniard, 2002; Barone és mtsai, 2000). További vizsgálatok különbséget tettek aközött, ha az adott helyzetben tapasztalt érzelmi hatást nem külső forrás, hanem magának a márkának a megjelenése váltja ki (Yeung és Wyer, 2005).
A rugalmassághipotézis tehát azt sugallja, hogy a pozitív érzelmekkel összekapcsolt szélesebb vagy globálisabb figyelem nem zárja ki a szükség esetén alkalmazott fókuszált, részletorientált gondolkodást: a jó hangulatban lévő emberek rugalmasan képesek váltani a nézőpontok, feldolgozási stratégiák és kategorizációs szintek között, ami közvetlen haszonnal járhat a vásárlási döntésektől kezdve a kreatív problémamegoldásig számos területen.