Krízis idején ezt tanácsolom

A gazdaság szűkül, a feed pörög, a pénzügy számol, és ilyenkor szinte törvényszerűen elhangzik a tárgyaló végéből: „húzzuk be a kéziféket a marketingnél, majd tavasszal visszatesszük”. Ez a mondat kényelmes, mert gyorsan hoz egy látszólagos rendet a táblázatban. Csak közben elkeni a lényeget: a marketing nem egy díszítő elem a működés tetején, hanem a bevételnek az a része, ami a következő negyedévet és a következő évet felépíti. Ha most eltűnsz, jövőre nem onnan folytatod, ahol abbahagytad. Azért nem, mert az ügyfél emlékezete rövid, a konkurencia pedig nem alszik: a vásárlói döntések nagy része nem „akkor születik, amikor rákattint”, hanem sok apró benyomásból, kockázatcsökkentő jelből, visszajelzésből és ismételt találkozásból áll össze. Válságban ez a lánc még érzékenyebb, mert a vevő nem csak pénzt, hanem hibázási lehetőséget is spórol. Ha nem lát, nem hall, nem találkozik veled, akkor egyszerűen nem te leszel a „biztos választás” a fejében, amikor végül mégis költ. És költeni fog, mert a kereslet ilyenkor ritkán szűnik meg teljesen: inkább átfolyik más kategóriákba, más csatornákba, más érvekre. A baj az, hogy a vállalkozók többsége a marketinget egyetlen költségsorként kezeli, és amikor nyomás alá kerül, reflexből ezt vágja először. Pedig a helyes lépés nem a pánik, hanem az átrendezés: a pazarló részeket levágni, a működő részeket védeni, és a teljes rendszert gyorsan pénzügyi logikára tenni. Dajka Gábor tapasztalata szerint a „nullázzuk le, majd visszajövünk” döntések mögött nem stratégia van, hanem bizonytalanság: nincs tiszta kép arról, mi hozza a profitot, és mi csak zaj. Innen érdemes indulni, mert ha ezt szétválasztod, hirtelen nem a marketingbüdzsé lesz a probléma, hanem az, hogy eddig fegyelmezetlenül költöttél.

A kereslet nem eltűnik, hanem áthelyeződik

Krízisben sokan úgy beszélnek a piacról, mintha a vevők „felszívódnának”. A valóság gyakran prózaibb: a vevő átrendezi a kosarát, a döntési szempontjait, és azt, hol keres információt. Aki eddig étterembe járt, többet rendel házhoz vagy otthon főz „jobb alapanyagból”. Aki eddig utazásra költött, otthoni kényelmi megoldást vesz. Aki eddig impulzusból vásárolt, most jobban megnézi a garanciát, a szállítást, a visszaküldést, és azt, mennyire megbízható a cég. Ez a mozgás azért kritikus, mert megmutatja: a marketingednek nem az a feladata, hogy egyetlen nagy üzenettel „meggyőzzön”, hanem hogy a vevő új kockázatérzékelésére válaszoljon. Magyarországon ez különösen éles, mert a piac alapból árérzékenyebb, a bizalmi szint sok szektorban alacsonyabb, és a vállalkozói oldal gyakran alultervezett tartalékkal működik. Ilyen környezetben a vevő nem csak akciót akar, hanem kapaszkodókat: tiszta feltételeket, követhető folyamatot, gyors válaszidőt, és azt az érzést, hogy nem fogják hülyének nézni. A „tavaszig csend” ezen a ponton öngól, mert pontosan akkor veszed el a vevő figyelmét, amikor ő idegesebb és óvatosabb, tehát több megerősítést keres. Ráadásul az online csatornákon nő a zaj: több tartalom, több vélemény, több összehasonlítás. Ebben a környezetben a jelenlét önmagában nem elég, de a hiánya biztos bukó. A jó kríziskommunikáció nem harsányabb, hanem pontosabb: arról beszél, amitől a vevő fél (pénzkidobás, rossz minőség, lassú ügyintézés), és gyors, mérhető garanciákkal válaszol. Ez a pont vezet oda, hogy a marketingköltés kérdését nem „mennyit vágjunk” szinten kell kezelni, hanem úgy, hogy: mit kell átalakítani az ajánlatban, az üzenetben és a csatornamegosztásban, hogy a vevő új logikájába illeszkedj.

Zajt vágj, ne a bevételi csővezetéket

A „marketinget vágunk” mondat akkor a legveszélyesebb, amikor kevered benne a haszontalan költést és a bevételt termelő rendszert. Zaj például: pontatlan célzás, olyan kulcsszavak futtatása, amelyek csak információkeresőket hoznak, de nem vásárlókat; fáradt kreatív, amit a piac már ezerszer látott; „mert mindenki ezt csinálja” típusú jelenlét; túl magas megjelenésszám ugyanannak az embernek; vagy olyan platform, ahol a közönséged csak nézelődik, de nem dönt. Ezzel szemben bevételi motor az a néhány csatorna és üzenet, ami ténylegesen hozzájárul a profitodhoz, és középtávon csökkenti az ügyfélszerzés költségét. A kettőt csak fegyelmezett mérés választja el. Itt szoktam azt mondani, hogy a tulajdonosnak krízisben két dolgot kell tudnia táblázat nélkül is: mennyi a bruttó fedezete egy rendelésen (nem bevétel, hanem fedezet), és mennyi idő alatt jön vissza egy új vevő megszerzésének ára. Ha ezt nem tudod, akkor a marketingköltséghez úgy nyúlsz, mint egy villanykapcsolóhoz: le-fel. És ez üzletileg drága. A helyes mozdulat inkább az, hogy csatornánként és kampányonként megnézed: hoz-e plusz profitot, vagy csak „áthelyez” olyan vásárlókat, akik amúgy is megvettek volna. Nem kell tökéletes kísérleti rendszer, de kell egy kontrollált gondolkodás: időszakok, célcsoport-szegmensek, kampánytípusok összevetése, és egy egyszerű döntési szabály. Például: ami 60 nap alatt nem mutat javuló trendet a költés arányában, azt leállítod vagy áttervezed; ami stabilan hoz fedezetet és rövid a megtérülési ideje, azt véded. És közben nagyon ügyelsz arra, hogy válságban a last click logika becsapós: a vevő több csatornán érintkezik, és az utolsó kattintás gyakran csak a döntés végállomása. Ha erre építesz, hajlamos leszel levágni azokat a felületeket, amelyek előkészítik a döntést. A cél tehát nem a spórolás, hanem a fegyelmezés: kevesebb szétszórt próbálkozás, több olyan költés, ami kimutathatóan a fedezetet növeli. Innen természetesen következik a kérdés: ki fogja ezt gyorsan összerakni nálad, ha eddig nem volt rá kompetencia?

Ha nincs marketinges kompetenciád, gyorsan hozz be – nem presztízsből, rendszerből

Kis cégben gyakori mondat: „nincs pénzünk marketingesre”. Csakhogy a marketing hiánya nem üres rubrika, hanem rejtett költség: drágább lead, lassabb konverzió, több elveszett érdeklődő, kimerültebb sales, és végül egy olyan vezetői állapot, ahol minden döntés kapkodásból születik. Nem sztárra van szükséged, hanem működő rendszerre. Én három belépőt kérek bármely új marketingestől (belsős vagy külsős, mindegy). Egy: forrás–csatorna–ajánlat mátrix egyetlen lapon. Nem prezentáció, nem szépítés, csak a valóság: honnan jön most a pénz, hol éred el a vevőt, és mivel adsz neki okot a döntésre. A cél nem az, hogy sok cella legyen tele, hanem hogy lásd a lyukakat és a gyors teszthelyeket. Kettő: vásárlói út fegyelme. Nem kell túlbonyolítani, de legyen tiszta, mi a hideg elérés, mi a mikrokonverzió (feliratkozás, ajánlatkérés, kosár), hogyan történik az ajánlattétel, mi a vásárlás utáni beléptetés, és hogyan lesz újravásárlás vagy ajánlás. Ha nincs ilyen logika, akkor a hirdetésed csak drága forgalomterelés. Három: operatív menetrend. Heti gyártás (kreatív, szöveg, rövid videó), kétheti teszt (kép–cím–ajánlat variációk), havi döntés (mi marad, mi megy, mit kell újratervezni). Ha a marketingesed ezt nem tudja felépíteni, akkor nem marketingesed van, hanem kiviteleződ, aki végrehajt, de nem gondolkodik üzletben. Válságban ez különbség élet és halál között, mert ilyenkor nincs idő hónapokig „szépítgetni”. A jó szakember nem attól drága, hogy nagy a neve, hanem attól, hogy gyorsan rendet rak: csatornánként cél, mérőszám, döntési szabály. És igen, itt jön a kemény mondat: a tulajdonosnak engednie kell a mikrodöntéseket. Ha minden apróságot a vezető akar jóváhagyni, az a legdrágább modell, mert lelassítja a tesztelést, pedig most pontosan a gyors tanulás lenne az előny. Dajka Gábor tapasztalata szerint a válságban jól teljesítő vállalkozások nem „többet hirdetnek”, hanem gyorsabban tisztítják a rendszert, és azonnal oda teszik a pénzt, ahol dolgozik.

Mit nagyon gyorsan tegyél pénzügyi keretbe (hogy ne érzésből döntsetek)

Amikor a pénzügy azt mondja, „vágjunk marketinget”, valójában azt mondja: csökkentsük a bizonytalanságot. Ezzel egyet lehet érteni. Csak a módszer szokott rossz lenni. A krízisben a marketinget nem kreatív vitákkal kell vezetni, hanem egyszerű pénzügyi keretekkel. A minimum keret négy kérdés, és ha erre csatornánként válaszolsz, hirtelen nem lesz misztikum a témában. (1) Mennyi fedezetet hoz egy átlagos rendelés vagy ügyfél az első 30–60 napban? (2) Mennyi a megszerzés teljes költsége valós csatornára bontva (hirdetés, ügynökség, tartalomgyártás, szoftver, belső munkaidő becsült értéke)? (3) Mennyi idő alatt térül meg ez a megszerzés, ha csak a biztosan mérhető részt nézed? (4) Mik a korai jelzők, amik már előre jelzik, hogy baj lesz (például kosárba tétel arány, ajánlatkérés arány, visszatérő látogatások, e-mail megnyitások, márkakeresések növekedése)? Ez a négy kérdés azért működik, mert két dolgot választ szét: a gyors bevételi hatást és a középtávú márkaépítő hatást. Válságban mindkettőre szükség van, csak más arányban. A csak teljesítményre építő modell rövid távon hozhat rendelést, de drágítja a jövőt: egyre magasabb CPC/CPM, egyre több „akcióvadász”, csökkenő lojalitás. A csak márkára építő modell pedig lassú lehet, ha közben cashflow gondod van. A jó megoldás a kettő fegyelmezett keveréke, és ez már pénzügyi döntés. Gyakorlatban: legyen egy védett minimum marketingköltés, ami biztosítja, hogy látható maradsz a saját közönségednek (remarketing, hírlevél, organikus tartalom terítése), és legyen egy rugalmas rész, amit hetente lehet átcsoportosítani a gyorsan működő kampányokra. Így a pénzügy megkapja a kontrollt, a marketing megkapja a mozgásteret, a cég pedig nem zuhan bele abba a helyzetbe, hogy „most leálltunk, majd újrakezdjük”. És itt fontos a magyar valóság: nálunk sok cég nem a profitról, hanem a túlélésről dönt. Éppen ezért kell a döntéseket egyszerűsíteni, hogy ne bonyolult dashboardok mögé bújva, hanem tiszta fedezet-logikával tartsd üzemben a növekedést.

Fillérekből figyelmet csinálni: a meglévő tartalom újrafeldolgozása

A legtöbb vállalkozásnál ott hever az asztalfiókban az, amiért egyszer már kifizette a pénzt: cikkek, videók, gyakori kérdések, ügyfélszolgálati levelek, ajánlatkérések során felmerülő kifogások, belső tréninganyagok, webinárok. Válságban ez nem „régi cucc”, hanem gyors nyersanyag. A trükk nem az, hogy új témát találsz ki, hanem hogy a már meglévő tudást sokkal több formában kiteszed a piac elé, úgy, hogy kockázatcsökkentő legyen a vevőnek. A hosszú cikkből lesz öt rövid poszt; a webinárból lesz három rövid videó és egy e-mail sorozat; a GYIK-ból lesz céloldal és hirdetési szöveg; az ügyfélszolgálati problémából lesz „hogyan működik nálunk” aloldal. A szabály egyszerű: ami drágán készült (videó, szakértői anyag, kutatás, hosszú magyarázat), annak legalább öt külön felhasználása legyen. Ha nincs meg az öt, akkor még nincs kész, csak feltöltötted valahova. És igen, itt lehet a marketing „filléres”, mert nem új gyártásról beszélünk, hanem új csomagolásról és terítésről. A magyar piacon ennek óriási előnye van: a vevők információt akarnak, de kevés a türelmük. Ha a tartalmaid rövidek, jól címkézettek és egyértelműen válaszolnak egy konkrét félelemre, akkor nem csak olvasottságot hoznak, hanem ajánlatkérést is. Ráadásul ezek a tartalmak a hirdetéseid teljesítményét is javítják: jobb minőségű landing, több bizalomjel, több visszatérő látogató, olcsóbb remarketing. A következő táblázat egy egyszerű, vállalkozói szinten is kezelhető újrafeldolgozási logika. Nem azért, hogy „mindenhol ott legyél”, hanem azért, hogy ugyanaz a szakértelem több helyen dolgozzon ugyanannak a vevőnek a fejében.

A leggyengébb láncszem kezelése: döntés számokkal, korrekt módon

Krízisben nincs helye a „majd egyszer jó lesz” gondolkodásnak. A leggyengébb láncszem néha egy felület, ami drága és nem hoz fedezetet. Néha egy eszköz, amit a csapat fele gyűlöl, ezért nem használja, így csak a licenc ég. Néha egy ember, aki nem tudja tartani a tempót, vagy nem fér bele a vállalkozás működési kultúrájába. A döntés logikája mindháromnál ugyanaz: legyen egy rövid, egyértelmű fejlesztési ablak, célokkal és támogatással, utána pedig döntés. Én erre 30 napot adok, és nem azért, mert kegyetlen vagyok, hanem mert egy KKV-nál a lassú bizonytalanság a legdrágább. Ha eszközről van szó, tedd fel a három kérdést: gyorsabbá teszi-e a gyártást, mérhetőbbé teszi-e az eredményt, segít-e eladni vagy megtartani. Ha mindháromra nem a válasz, akkor az eszköz nem érdemel helyet a rendszerben. A „mindenre jó” szoftverek válságban különösen veszélyesek: sok funkció, kevés használat, rengeteg kézi toldozás. És nem a licenc lesz a nagy költség, hanem a szétesett működés: export-import táblák, duplán vezetett adatok, elfelejtett folyamatok, hibás riportok. Ha emberről van szó, a protokoll finomabb, de ugyanúgy üzleti: világos elvárások, heti visszajelzés, konkrét mérőszámok (például kampánytesztek száma, kreatívok ciklusa, riportok minősége), és vezetői támogatás. Ha nem fordul, akkor korrekt elválás. Dajka Gábor tapasztalata szerint az egyik legnagyobb hiba krízisben a „nem merünk dönteni” állapot: mindenki kedves, mindenki halogat, közben a cég sodródik. A döntés nem embertelenség, hanem felelősség. A jó csapat megkönnyebbül, amikor megszűnik az a belső feszültség, hogy valaki vagy valami nem hozza a szintet, mégis cipelik. És itt kapcsolódik vissza a marketinghez: a marketing hatékonysága ritkán azon múlik, hogy „melyik platform a legjobb”, sokkal inkább azon, hogy a rendszered tiszta-e, a felelősségek világosak-e, és a vállalkozás képes-e gyorsan korrigálni. Ha ezt rendbe teszed, a költésed nem lesz kiszolgáltatott a hangulatnak.

Miért érdemes olyantól tanulni, aki 2008-at nem könyvben látta

A válságokban van egy közös minta: a legtöbben ugyanolyan hibát követnek el, csak más szavakkal. Megijednek, leállnak, majd később drágábban próbálnak visszajönni. Aki átment a 2008-as időszakon, általában nem pánikol, de nem is játszik a tűzzel. A tanulságok nem motivációs idézetek, hanem eljárások. Ülj le olyan emberrel (cégvezetővel, pénzügyessel, tapasztalt marketingessel), aki akkor már működtetett rendszert, és kérdezd meg tőle négy témában a konkrétumot. (1) Milyen korai jelzők figyelmeztettek a bajra, és milyen jelzők mutatták, hogy fordul a piac? (2) Mit mértek hetente, és mit havonta, hogy ne fulladjanak bele a számokba? (3) Milyen döntési szabályok voltak a vágásra (mit vágtak először és mit nem vágtak soha)? (4) Milyen ajánlatokat alakítottak át úgy, hogy a vevő kockázatérzete csökkenjen? Ezek a kérdések azért jók, mert nem a múlt részleteit boncolgatják, hanem a működés logikáját hozzák át a jelenbe. Magyar cégnél külön plusz, hogy 2008-hoz gyakran társult bizalomvesztés, hosszan tartó óvatosság és sok iparágban erős árnyomás. Aki ezt megélte, jellemzően fegyelmezettebb lett a tartalék-képzésben, óvatosabb a túlígérésben, és gyorsabb a rendszerjavításban. És igen, ez a kommunikációban is látszik: a jó márka krízisben nem hangosabb, hanem kiszámíthatóbb. Nem ígér csodát, hanem tiszta folyamatot ad. Nem próbál mindenkit megfogni, hanem pontosan beszél a saját vevőjéhez. Ez a fajta higgadt működés az, amit a piac prémiumként kezel, még akkor is, ha közben árérzékeny. A vevő nem csak az árat nézi, hanem azt is, „mennyi bajom lesz vele”. Krízisben ez a kérdés felértékelődik. Ha te ezt megérted, akkor a marketinged sem egy kötelező kör lesz, hanem a működésednek az a része, ami csökkenti az ügyfél bizonytalanságát, és ezzel együtt a te bizonytalanságodat is. Innen már „csak” meg kell nézni, mi az a kínálat, ami most a legerősebben rezonál a hétköznapi döntésekre.

+1: Most a nappaliban dől el – igazítsd a csomagod, ne a piacot hibáztasd

Az emberek nem makromutatókban élnek, hanem a saját lakásukban, a saját napirendjükben, a saját fáradtságukban. Ha szűkül a pénz, akkor bent keresnek kényelmet, élményt, időmegtakarítást és biztonságot. Ez nem „kisebb piac”, hanem súlypontváltás. A kérdés: a te terméked vagy szolgáltatásod hogyan fordítható úgy, hogy a vevő otthonról is egyszerűen átélje az értékét, és közben ne féljen a rossz döntéstől? Ha szolgáltatsz, nézd meg, mi tehető távolról is működőképessé: online konzultáció, videós betanítás, távoli beüzemelés, digitális anyagok, rövid, fókuszált workshop. Ha terméket árulsz, gondold végig az otthoni használat logikáját: egyszerű visszaküldés, tiszta szállítási idő, gyors ügyfélszolgálat, beüzemelő videó, érthető garanciák, és az a három idegesítő pont, ahol a vevő türelme el szokott fogyni (például „nem tudom, mikor ér ide”, „nem tudom, jó-e nekem”, „nem tudom, kihez forduljak”). B2B-ben ugyanez más szókinccsel: home office-kompatibilis csomag, rugalmas licenc, könnyű skálázás, gyors bevezetés, és egy „pilot” konstrukció, ami csökkenti a döntési kockázatot. Válságban nem most kell vitatkozni a vevővel „miért nem érti, hogy ez ennyibe kerül”. Most kell olyan ajánlati szerkezetet adni, ami a vevő fejében lévő kockázatot bontja le: kisebb belépő csomag, egyértelmű upgrade út, vagy olyan garancia, ami nem marketingszöveg, hanem valódi vállalás. Itt illeszkedik ide az Online Marketing és Pszichológia gondolatisága is: nem trendeket akarok eladni, hanem azt, hogy értsd, mi zajlik a vevőben, amikor fél. Ha ezt érted, nem leszel sértett, amikor a vevő alkudozik vagy halogat; inkább felkészülsz rá, és a működésedet úgy szervezed, hogy ez a félelem ne bénítson meg sem téged, sem őt. És amikor a kínálatod „otthonról is élhető”, akkor a marketinged is könnyebb lesz, mert nem kell túlmagyarázni: a vevő érti, mit kap, hogyan kapja, és mi történik, ha mégsem jól döntött. Innen már csak egy lépés, hogy mindezt gyorsan tervvé tedd, és ne maradjon belőle egy szép cikk a polcon.

Akcióterv 14 napra: a költés átrendezése, nem leállítása

Ha most azonnal kéne rendet rakni, én nem „új csatornákat” keresnék, hanem a meglévőt tenném fegyelmezetté. A következő 14 napos terv azért működik, mert nem igényel extra büdzsét, csak döntést és következetességet. Első 2 nap: írd fel a top 5 bevételi forrást és a top 5 marketing-aktivitást, ami ehhez hozzájárul (hirdetés, e-mail, organikus, partner, ajánlás). Válaszd szét, mi az, ami ténylegesen elad, és mi az, ami csak „látszatmunka”. Nap 3–5: írd át a fő ajánlatod üzenetét a vevő kockázataira (szállítás, garancia, ügyfélszolgálat, bevezetés, visszaküldés, átláthatóság). Nap 6–8: készíts 10 darab rövid kreatívot a már meglévő anyagaidból (GYIK, kifogások, ügyfélkérdések). Nem kell tökéletesnek lennie, a lényeg a variáció és a gyors tanulás. Nap 9–11: futtass kontrollált tesztet (2–3 célcsoport, 2–3 üzenet, 2–3 kreatív), és csak egy dolgot változtass egyszerre. Nap 12–14: hozz döntést: ami nem javul, azt leállítod vagy áttervezed; ami javul, azt óvatosan skálázod. A teljes folyamat közben pedig legyen egy rövid, heti státusz a pénzüggyel: fedezet, megtérülési idő, és a következő hét döntései. Ha ezt a két hét alatt megcsinálod, akkor nem „marketingköltést” vezetsz, hanem üzleti rendszert. És ezt a rendszert már lehet finomhangolni, lehet rajta fejlődni, és nem fogsz minden külső hírre úgy reagálni, hogy „akkor most mindent elvágunk”.

1. Szétválasztás: mi hoz fedezetet, és mi csak zaj.
2. Minimum jelenlét: remarketing + saját lista (hírlevél) sose álljon le.
3. Ajánlat-kockázat csökkentés: garancia, szállítási tisztaság, ügyfélszolgálat.
4. Tartalom újrafeldolgozás: 1 anyag → legalább 5 felhasználás.
5. Tesztfegyelem: egyszerre egy változó, 2 hetes ciklusokban.
6. Döntés: 30 nap fejlesztés után eszköz/ember/vonal marad vagy megy.

„Krízisben nem az a kérdés, hogy költesz-e marketingre, hanem az, hogy tudod-e bizonyítani, mire költesz, és van-e bátorságod levágni azt, ami nem termel fedezetet.” – Dajka Gábor

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Aki krízisben nullázza a marketinget, az nem spórol, hanem jövő évi bevételt ad el mai nyugalomért. Értem a kísértést: jó érzés ránézni a költségtáblára, és látni, hogy csökken. Csak közben az történik, hogy a vevő fejében te eltűnsz, a csatornáid szétesnek, a visszatérésed pedig drágább lesz, mint amennyit most „félretettél”. A jó vállalkozó krízisben nem hősködik, hanem rendet rak: levágja a pazarlást, megvédi azt, ami pénzt csinál, behozza a hiányzó kompetenciát, és úgy alakítja át az ajánlatát, hogy a vevő otthonról is biztonságban érezze magát vele. Ez nem romantika. Ez menedzsment. A marketing ilyenkor nem teher, hanem opció: jog arra, hogy jövőre is legyen bevételed. Krízisben az opciók értéke nő. A kérdés az, hogy kihasználod, vagy átadod a pályát azoknak, akik ott maradnak, mérnek, tesztelnek, és nem félnek dönteni.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Mi van, ha tényleg nincs pénz marketingre?

Ha nincs rá pénz, akkor nem a „marketinget” kell megszüntetni, hanem a pazarlást. Válságban a minimum jelenlétet (remarketing + saját lista + rendszeres tartalomterítés) olcsón is fenn lehet tartani, főleg újrafeldolgozott anyagokkal. A teljes leállás általában drágább, mert a visszatérés költsége magasabb lesz.

Mikor indokolt mégis csökkenteni a marketingbüdzsét?

Akkor, ha bizonyíthatóan nem termel fedezetet: rossz célzás, rossz ajánlat, rossz landing, vagy olyan csatorna, ami csak „forgalmat” hoz, de nem ügyfelet. Ilyenkor nem a csökkentés a cél, hanem az átcsoportosítás a működő kampányokra és a saját csatornákra.

Hogyan válasszak gyorsan marketingest, ha eddig mindent házon belül csináltunk?

Ne portfóliót nézz elsőként, hanem gondolkodást. Kérj tőle egy forrás–csatorna–ajánlat mátrixot, egy egyszerű vásárlói út leírást, és egy 30 napos tesztelési tervet. Ha ezek nincsenek, csak „posztolunk meg hirdetünk” szintű ígéretek, akkor valószínűleg kivitelezőt kapsz rendszer nélkül.

Mi a magyar piac sajátossága válságban marketing szempontból?

Általában gyorsabban nő az árérzékenység és a bizalmi küszöb is magasabb: a vevő több bizonyítékot kér, jobban fél a rossz döntéstől, és kevésbé tolerálja a homályos feltételeket. Ezért a tiszta folyamat (szállítás, garancia, ügyfélszolgálat, visszaküldés) és a pontos kommunikáció sokszor többet ér, mint egy nagy kampány.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha most egy anyagot néznél meg a témában, ez konkrétan arról szól, hogy krízisben miért nem érdemes elvágni a marketinget, és hogyan lehet józanul optimalizálni.

Források

• Harvard Business Review: Roaring Out of Recession (2010)
• Özturan, Deleersnyder, Özsomer: Brand advertising competition across economic cycles (International Journal of Research in Marketing, 2024, open access)
• The CMO Survey: Highlights and Insights Report (March 2023) – PDF

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.