Kérdezők a Facebook csoportokban
A kezdő vállalkozók általában tippeket, trükköket keresnek ezekben a csoportokban. Az első posztjuk több mint valószínű, hogy olyan segítségkérő kiírás, amiben pl. azt kérdezik, hogy hol érdemes hirdetniük, van-e valami tippje a csoportnak. Saját bevallásuk szerint azért kérdeznek, mert nem szeretnék feleslegesen elszórni a pénzt.
Ezekkel a kiírásokkal rengeteg baj van. Én úgy érzem, hogy ezek a kezdő vállalkozók rögön a munkát akarják megkerülni kiskegyed szintű tippekkel. A weboldaluk címét rendszerint lehagyják, a célcsoportuk demográfiai illetve pszichográfiai jellemzőit sem írják meg. Ha a vállalkozó egy minimális támpontot sem ad meg, akkor nekem az a feltételezésem, hogy a kérdező intelligenciahányadosa alacsony. Ez a feltételezésem csak ritkán téves, hiszen amint elkezd kommentelni, gyorsan bebizonyítja az előítéletemet.
Egy vállalkozást nagyon nehéz beindítani és az átlagnál összehangoltabb agyi tevékenység kell hozzá, hiszen eleinte a vállalkozó a vállalkozó, a menedzser, befektető és a szakember egyben. És persze ezekben az esetekben ők a marketingesek is.
De nem csak nekem vannak feltételezéseim, hanem nekik is. Ők azt hiszik, hogy komoly szakmai csoportokban vannak. Szerintem ezt két okból gondolják: magas tagszám, releváns cím. A magas tagszámból arra következtetnek, hogy az a csoport jó, hiszen annyi ember nem tévedhet (társadalmi bizonyíték elve), illetve a releváns cím miatt nem is kételkednek (tekintélyelv).
Ezekből pedig az következik, hogy a kérdező alapjában megbízik a válaszokban. Ez az úgynevezett bizalmi elv. Feltételezésük szerint minden tag ismeri és betartja a marketinges szakma etikáját. Ha úgy tetszik, a kritikus gondolkodás képességének a hiányában vannak.
És itt jön egy kis csavar, azt hallják meg, amit meg akarnak hallani. De úgy is mondhatnám, hogy azonos azonosat vonz. Sokkal hamarabb elhiszik egy a szintén marketinges szakmában járatlan ember tanácsait, mint egy profi szakember tanácsait, hiszen a profival nem tudnak azonosulni.
Mindemellett a kezdő marketinges kérdezés nélkül ténylegesen ad látszólag gyorsan megvalósítható kiskegyed szintű tippeket (építs listát, legyen gyors a weboldalad, blogolj, hírlevelezz és a kedvencem: ne akciózz), míg a profi első két kérdése pl. az, hogy mennyit tudsz havonta elkölteni és hogy ki a célközönséged. A pénz kérdésére általában az a válasz, hogy keveset, majd ha ezt szóvá teszi valaki, akkor azt mondják, hogy; hogyha beindul a vállalkozás, akkor majd tudnak beletenni többet is (paradoxon). A célközönség kérdésre a válaszuk általában az, hogy; bárki, aki vásárol, nekik mindegy.
Én azt vettem észre, hogy a tippeket, trükköket keresők általában akaratos emberek, egy-egy ténylegesen segítő szándékú választ – ami szembe megy a kérdésükkel, akaratukkal – támadásnak vesznek, még akkor is, ha a válaszoló egy hosszabb kommentet ír.
A legszörnyűbb pedig a véres szájú vámpírok, akik ráugranak ezekre a vállalkozókra aprópénz reményében. Majd ők privátban megírják 10.000 Ft-ért a tuti trükköt.
A tipp feltételezés, jóslás. A trükk pedig csel. Nekem édes mindegy, hogy jóslatokra, cselre vagy stabil alapokra építik-e a vállalkozók a cégüket. Az ő pénzük, az ő életük.
