Kinek a felelőssége a forgalomnövelés?

Ha belépsz bármelyik hazai marketinges vagy vállalkozói Facebook-csoportba, pár hetente előkerül ugyanaz a vita. Az egyik oldal szerint „a marketinges a hibás, mert nem hoz eredményt”. A másik oldal szerint „a vállalkozó a hibás, mert nincs rendben az ajánlat és a mérés”. A kommentek száma nő, az indulat emelkedik, az álláspontok beágyazódnak, miközben a lényeg szinte soha nem kerül az asztalra: hogyan néz ki egy működő rendszer, amelyben vállalkozó és marketinges nem egymást győzködi, hanem közös nyelvet beszél. Vállalkozóként könnyű elhinni, hogy ha végre találsz egy „jó marketingest”, akkor elég aláírni a szerződést, és onnantól a pénz áramlik, te pedig maximum új nyaralót tervezel. Marketingesként pedig még könnyebb belecsúszni abba, hogy „megnyomod a zöld gombot”, feladod a hirdetést, és onnantól türelmesen várod az adatot, hátha magától összeáll a kép. Közben a cégben nincs tiszta cél, nincs egyeztetett mérőrendszer, nincsenek kijelölt szerepek – vagyis nincs rendszer, csak emberek, elvárásokkal és félelmekkel.

Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb konfliktus mögött nem rosszindulat van, hanem strukturális hiány. A vállalkozó sokszor nem kapott pénzügyi és stratégiai képzést, mégis neki kellene dönteni az árképzésről, ajánlatról, fedezetről. A marketinges sokszor eszközkezelőként szocializálódott: kiválóan állít be kampányt, de nem lát rá a teljes üzleti modellre, unit economicsra. Mindkét fél jóhiszeműen cselekszik, mégis egymást csalják ki a komfortzónából. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a vállalkozói személyiség velejárója a nagyobb kockázatvállalási hajlandóság, a bizonytalanság tűrése és az egészséges (néha túlzó) önbizalom. Ezek nélkül nem indul el semmi – de önmagukban nem helyettesítik az átgondolt rendszert. Amíg nem rendezett, ki miért felel, mit és hogyan mérünk, és milyen döntési pontok vannak, addig a viták törvényszerűen visszatérnek. Ebben a cikkben azt mutatom meg, hogyan lehet ebből a meddő „ki a hibás?” vitából eljutni egy olyan együttműködésig, ahol vállalkozó és marketinges egyszerre vállal felelősséget – de nem egymás helyett, hanem egymás mellett.

Mi működteti valójában a vállalkozást: rendszer, nem hősök

Egy vállalkozás hosszú távú túlélése sosem egy-egy „zseniális” ember teljesítményén múlik. Ismerünk ugyan ikonikus neveket, de ha megnézed mögöttük a céget, mindenhol ugyanaz rajzolódik ki: több alrendszer egyszerre, összehangoltan működik. A gyakorlatban öt ilyen alrendszert érdemes külön kezelni: értékajánlat, pénzügy, operáció, ügyféltapasztalat és terjesztés. Az értékajánlat válaszolja meg, hogy pontosan mit adsz és kinek: milyen problémát oldasz meg, milyen elvárt eredményt ígérsz, milyen alternatívákhoz képest, és miért pont tőled érdemes vásárolni. A pénzügyi alrendszer mutatja meg, hogy egységnyi eladás mennyit hoz és mennyibe kerül: fedezet, árrés, fix költségek, ügyfélszerzési költség, ügyfélélettartam. Az operáció gondoskodik arról, hogy amit ígérsz, azt le is tudd szállítani – időben, stabil minőségben, skálázható módon. Az ügyféltapasztalat dönti el, hogy a vevő visszajön-e, ajánl-e, és mennyire éli meg korrektnek a márkádat. A terjesztés, vagyis marketing és értékesítés együtt, csak ezután lép be: eljuttatja a megfelelő üzenetet, a megfelelő emberekhez, a megfelelő időben.

Ezek fölött áll a hatodik, sokszor elfelejtett alrendszer: a kultúra. Van-e közös céltudat a csapatban, érti-e mindenki, mitől lesz egy hónap „jó” vagy „rossz”? Létezik-e olyan belső kommunikáció, ahol a marketing-idézetek és a pénzügyi kimutatások nem külön világ, hanem ugyanannak a sztorinak a két oldala? Ha bármelyik alrendszer hiányzik vagy gyenge, a marketing csak átmenetileg tudja elfedni a tüneteket. Ha a fedezet nincs rendben, még a legjobb kampány is „csak” azt éri el, hogy minden egyes új vevővel nő a veszteséged. Ha az operáció akadozik, a növekvő forgalom csak gyorsabban töri szét a vállalkozást. Ha nincs tudatosan szervezett ügyféltapasztalat, akkor a marketing újra és újra „hozza a friss húsokat”, miközben hátul csendben kiesnek az emberek. Nem hősökre van szükség, hanem olyan rendszerre, amelyben mindenki érti, hogy az ő döntése hogyan hat a többiek eredményére.

Vállalkozói személyiség: miért nem elég a bátorság és a kitartás

A pszichológiai kutatások szerint a sikeres vállalkozókra gyakran jellemző a nagyobb bizonytalanságtűrés, a kockázatvállalás és az egészséges önbizalom. Ezek valóban kellenek az induláshoz: ha valaki csak a teljes bizonyosság után lépne, soha nem nyitna céget. Ugyanakkor pontosan ezek a vonások viszik félre a döntéseket, ha nincs melléjük rendszerszintű gondolkodás. A kockázatvállalásból könnyen lesz felelőtlenség, ha nem számolod ki, mennyit bír el a cash flow. Az önbizalomból könnyen lesz önigazolás, ha a számok nem támasztják alá a hitedet, de te még mindig csak „rossz marketingesről” vagy „gyenge platformról” akarsz beszélni. A bizonytalanságtűrésből könnyen lesz káosztűrés, ha nincs kialakítva, hogy mikor melyik szám alapján hozunk döntést: mikor kísérletezünk tovább, és mikor mondjuk azt, hogy ez az irány nem működik.

Dajka Gábor tapasztalata szerint sok magyar vállalkozó lelki értelemben egyedül van a döntéseivel. Nincs mögötte menedzsmentképzés, nincsenek strukturált üzleti beszélgetések, csak ad hoc ötletek és rész-eredmények. Ilyenkor a marketing könnyen válik projekciós felületté: ha jól megy, „ügyes a marketingesem”; ha rosszul megy, „biztos rosszul állítja be a kampányt”. Pedig a marketingnek van egy kemény korlátja: csak azt tudja felerősíteni, ami már létezik. Ha az ajánlat zavaros, ha a célcsoport nincs definiálva, ha az árképzés és a fedezet nincs átgondolva, akkor a marketinges csak a zajt fogja erősíteni. A vállalkozói érettség egyik jele az, hogy be tudod vallani: nem az a kérdés, ki a hibás, hanem az, hogy hol hiányzik a rendszer. Nem az önbizalmat kell visszavágni, hanem mellé tenni a számokkal dolgozó, kíméletlenül őszinte önellenőrzést.

A marketing szerepe a gépezetben: fordító a vállalkozó és a piac között

A marketing a legtöbb vállalkozó fejében egyszerre ígéret és rémálom. Ígéret, mert „majd hoz vevőt” – és rémálom, mert drága, átláthatatlan, tele van technikai részletekkel. A valóság ennél sokkal prózaibb. A marketing feladata, hogy a vállalkozó szándékát és a termék vagy szolgáltatás valós értékét lefordítsa a piac nyelvére. Ez a fordítás három szinten történik. Először tartalmi szinten: mit ígérünk, milyen problémára adunk megoldást, milyen érveket hozunk fel, milyen bizonyítékokat mutatunk be. Másodszor formai szinten: melyik csatornán, milyen formátumban, milyen vizuális és verbális eszközökkel kommunikálunk. Harmadszor mérési szinten: hogyan követjük nyomon, hogy az emberek mire reagálnak, hol akadnak el, és hol érdemes belenyúlni a folyamatba.

Ha fordító nélkül beszélsz a piacnak, nagy eséllyel olyan szakszavakat, belső logikát és részleteket fogsz hangsúlyozni, amit csak te értesz. Ha fordítót fogadsz, de elhallgatod előle a valódi számokat, a kapacitáskorlátokat, az árrést és az üzleti célokat, akkor ő sem tud jól dolgozni. Ilyenkor minden félrecsúszik: a marketinges a kattintásra optimalizál, miközben a vállalkozónak már régen profitra kellene. A vállalkozó „érzésre” dönt az ajánlati struktúráról, miközben a marketinges azt látja, hogy a számok alapján ez nem tartható. A jó marketing nem önálló „csodafegyver”, hanem egy olyan szakma, amely egyszerre ért a pszichológiához, a kommunikációhoz és a közgazdaságtanhoz. Ha a vállalkozó csak eszközszinten beszél („Kell 3 Facebook-kampány meg némi Google”), és nem rendszer szinten („Ennyi pénzt szánok ügyfélszerzésre, ekkora fedezet mellett, ilyen vevői életút mentén”), akkor a marketinges a hiányzó stratégia helyére fogja berakni az eszközlistát. Ez rövid távon működhet, hosszú távon törvényszerűen konfliktushoz vezet.

Szerepek és felelősségek: tiszta keretek nélkül nincs eredmény

A legtöbb vitát nem az dönti el, hogy kinek van igaza szakmailag, hanem az, hogy voltak-e egyáltalán tisztázva a szerepek. Ha a szerződéskötéskor nem beszélitek át, ki miért felel, hogyan születnek a döntések és milyen számok alapján értékelitek az eredményt, akkor előre beprogramoztátok a későbbi csalódást. Erre jó támasz egy egyszerű RACI-típusú gondolkodás: ki végzi a munkát (Responsible), kié a végső döntés és számonkérés (Accountable), kit kell bevonni döntés előtt (Consulted), és kit kell rendszeresen tájékoztatni (Informed). Nem az a lényeg, hogy a négy betűt kidekoráljátok, hanem az, hogy egyértelmű legyen: ki mit ígért, és mit kér számon a másiktól.

Egy egyszerű, KKV-kra szabott felelősségmátrix így nézhet ki:

Ha ezt a táblázatot konkrét nevekkel, határidőkkel és aláírással töltitek ki, már a vita felét megelőztétek. A vállalkozó oldalon a minimum elvárás: legyen írásos brief (nem elég a „majd megbeszéljük telefonon”), legyen világos havi költési plafon, legyen tiszta cél (bevétel, profit, lead), és legyenek hozzáférések minden szükséges felülethez. A marketinges oldalon a minimum: több, egymással versengő hipotézis, nem egyetlen „csodakampány”; legyen mérési terv, ellenőrzőlista; és legyen rendszeres, érthető riport, amely nem csak grafikonokat, hanem üzleti értelmezést is tartalmaz.

Mérési rendszer nélkül vakrepülés: mit jelent valójában, hogy „nincs adat”?

A mondat, amit szinte minden marketinges kimondott már, és minden vállalkozó hallott: „nincs adat, nem tudok optimalizálni”. Ez első hallásra kifogásnak tűnhet, valójában diagnózis. Optimalizálni csak arra lehet, amit mérünk. Ha nincs normálisan bekötött mérés – vagy bekötött, de hibás –, akkor a marketinges valójában találgat. A gyakorlatban a mérés öt szinten dől el. Először technikai szinten: működik-e az analitika, mennek-e a konverziók, látjuk-e az alap eseményeket (kosár, ajánlatkérés, tranzakció), rendben vannak-e a domain-beállítások, cookie-k, szerveroldali mérések. Másodszor tölcsér szinten: tudjuk-e, hogy a látogatók hány százaléka jut el az egyes lépésekig, hol vannak a nagyobb lemorzsolódási pontok. Harmadszor ügyfél szinten: meg tudjuk-e mondani, mennyibe kerül egy ügyfél megszerzése (CAC), és mennyi pénzt hoz hosszú távon (LTV). Negyedszer csatorna szinten: látjuk-e, melyik kampány, kulcsszó, kreatív, hirdetéscsoport hozza a nyereséget, és melyik csak a zajt. Ötödször időszak szinten: tudunk-e különbséget tenni egyszeri „kampánycsúcs” és stabil, ismétlődő teljesítmény között.

Dajka Gábor tapasztalata szerint sok magyar KKV ott akad el, hogy a mérést „IT-feladatnak” tekinti, és egy egyszeri beállításnak gondolja. Pedig ez folyamat: új ajánlat, új landoló, új csatorna = új mérési pontok, új hibalehetőségek. Ha a mérés nincs rendben, az első lépés nem az, hogy „több pénzt teszünk a kampányra”, hanem az, hogy közösen végigmegyünk a teljes láncon: kattintástól a számláig. Akár kézzel, akár képernyőmegosztással, akár próbavásárlással. Csak ezután jöhet a forgalom minősége (célzások, kizárások, kreatívok), majd az ajánlat finomítása, a tölcsér csiszolása és végül az operáció optimalizálása. A legfontosabb szám, amit soha nem szabad szem elől téveszteni: profit. Nem a kattintás ára, nem az elérés, nem a lájk. A jó marketing nem olcsó kattintást szállít, hanem vállalható ügyfélszerzési költség mellett nyereséges ügyfeleket.

Gyakori konfliktusforrások a magyar KKV-knál

Tegyük fel, hogy egy átlagos magyar szolgáltató cég – mondjuk egy kisebb edzőterem vagy szépségszalon – úgy dönt, hogy „komolyabban veszi a marketinget”. Megbíz egy ügynökséget, beállnak a hirdetések, a forgalom megmozdul. Az első hónap végén a vállalkozó azt látja, hogy nőtt ugyan a megkeresések száma, de a profit nem ugrott akkorát, mint várta. A marketinges azt látja, hogy a lead-költség stabil, a kampányok hozzák a célokat, de rengeteg érdeklődő elakad az ajánlatkérő űrlap után, nem foglal időpontot, nem jön el. A konfliktus ott robban, ahol a rendszer lyukas: nincs visszacsatolás arról, hogy a beérkező leadekkel mi történik. Az ügyfélszolgálat nem rögzíti, ki miért nem jött el, mennyi idő alatt kapott választ, hogyan beszéltek vele. A pénzügy nem számolja ki, mennyibe kerül egy új vendég összesen, beleszámítva az akciókat, extra kedvezményeket. Ilyenkor a vállalkozó hajlamos azt mondani: „Nem jók a leadek”. A marketinges pedig azt: „Nem jó a sales”. Mindkettő csak részben igaz – a valódi probléma a rendszerhiány.

Egy másik tipikus minta, amikor a vállalkozó úgy indít kampányt, hogy az ajánlat nincs kész. Nincs végiggondolva, milyen csomagok vannak, mennyi a minimális kosárérték, van-e belépő termék, hogyan néz ki a visszatérő vevő útja. Ilyenkor a marketinges technikailag fel tud állítani egy kampányt, de valójában a levegőbe lő: nincs világos ígéret, nincs erős különbség a konkurensekhez képest, az ár mögött nincs tudatos fedezetszámítás. A kampány elindul, jönnek kattintások, de az emberek nem vásárolnak. A vállalkozó csalódott: „Beleöltünk 200.000 forintot, és semmi.” A marketinges védekezik: „Nem az én dolgom az ajánlatkészítés.” Ebből lesznek azok a helyzetek, amikor a harmadik ügynökség dolgozik ugyanazon a fiókon, és mindenki az előzőre mutogat. A megoldás itt is az, hogy először az ajánlatot, az árstruktúrát és a unit economicst kell közösen rendbe tenni, és csak utána lesz értelme kampányt építeni.

Játékszabályok a hatékony marketinges–vállalkozó együttműködéshez

Ahhoz, hogy a közös munka ne szenvedés, hanem valódi partnerség legyen, érdemes néhány egyszerű játékszabályt rögzíteni. Az első: döntési határidők. A kreatívok és ajánlatok jóváhagyására legyen fix időablak (például 48–72 óra). Ha a vállalkozó hetekig nem ad visszajelzést, majd számon kéri az eredményt, az nem együttműködés. A második: visszajelzési kötelezettség a másik oldalon is. A lead-minősítésről, sales-folyamatról, ügyfélpanaszokról 72 órán belül érkezzen adat a marketinghez, különben nem lehet finomhangolni a kampányokat. A harmadik: transzparencia. A marketingesnek nem elég „jól dolgozni”, láthatóvá is kell tennie a gondolkodását: rövid heti státusz, ahol elmondja, mit próbált, mi működött, mi nem, és mit javasol a következő hétre; havi mélyebb elemzés, ahol az adatok mögé odaírja, mit jelentenek üzletileg. A vállalkozónak pedig időben jeleznie kell, ha változik az ár, az ajánlat, a készlet, a kapacitás – nem utólag, amikor már a kampány új valóság nélkül fut tovább.

A negyedik játékszabály: utóelemzés bűnbakkeresés nélkül. Minden nagyobb kampány vagy negyedév után érdemes leülni, és végigvenni: mi volt a cél, mit csináltunk, mi történt, mit tanultunk. Nem az a kérdés, ki hibázott, hanem az, hogy legközelebb mit fogunk máshogy csinálni. Az ötödik: tanulási keret. Előre fogalmazzátok meg, mekkora összeget vállaltok „tanulópénznek” egy új csatornára vagy ajánlatra: például X forint költés, Y nap futási idő, és Z eredményszint alatt automatikusan leállítjátok az adott irányt. Ez védi a vállalkozót a kontrollálatlan túlköltéstől, és a marketingest a pánikszerű, naponta változó elvárásoktól. A hatodik: alap marketing–műveltség a vállalkozó részéről. Nem kell szakemberré válnod, de értened kell annyira a marketing logikáját, hogy tudd, mire kérsz ajánlatot, és mit kérsz számon. Ebben sokat segíthet az, ha nem csak tippeket és trükköket olvasol, hanem rendszerszintű gondolkodást elsajátító könyveket forgatsz.

Mit tegyél vállalkozóként, mielőtt marketingest választasz?

Sokan ott rontják el, hogy marketingest akkor kezdenek keresni, amikor már ég a ház. Csökken a forgalom, fogy a tartalék, jön a pánik: „Kell valaki, aki gyorsan hoz vevőt.” Ez érthető emberi reakció, de rossz üzleti stratégia. Mielőtt marketingest választasz, érdemes saját házon belül rendet tenni három szinten. Először ajánlati szinten: pontosan írd le, mit adsz, kinek, milyen áron, milyen feltételekkel. Van-e belépő ajánlatod, amit kisebb elköteleződés mellett el tudnak fogadni? Van-e csomagod, ami szépen megemeli a kosárértéket? Tudod-e, mennyi pénz marad egy átlagos ügyfélen, ha beleszámolod a visszatérő vásárlásokat is? Másodszor pénzügyi szinten: fogalmazd meg, az éves árbevétel hány százalékát vagy hajlandó marketingre költeni, milyen fedezet mellett. Ha ezt a keretet nem tudod kimondani, akkor a marketinges csak találgatni tud, és könnyen tűnhet drágának az, ami valójában csak a valóság.

Harmadszor mérési szinten: gondold át, milyen adatok állnak már most a rendelkezésedre. Van működő analitikád? Tudod, honnan jönnek a vevők, melyik csatornából érkezett az utolsó 100 megrendelés? Ha nincs, kezdd el legalább részben manuálisan gyűjteni: egy egyszerű táblázatban is rengeteget lehet tanulni néhány hónap alatt. Ha ezek a házi feladatok megvannak, onnantól sokkal könnyebb jó marketingest választani. Tudsz kérdezni: nem csak azt, mennyibe kerül a szolgáltatása, hanem azt is, hogyan gondolkodik a te unit economics-odról, milyen mérési tervet javasol, milyen menetrendben dolgozik. Vállalkozóként sokat segíthet, ha olyan alapozó anyagot olvasol, amely nem csak technikákat, hanem marketingpszichológiai és gazdasági összefüggéseket is bemutat. Az „Online Marketing és Pszichológia” című könyvemet kifejezetten úgy írtam, hogy a magyar, tőkehiányos, pesszimistább piacon működő mikro- és kisvállalkozók is megértsék: a marketing nem pár trükkből áll, hanem egy olyan gondolkodásmódból, amely összekapcsolja a fogyasztáslélektant, a szociológiát, a pénzügyeket és a mindennapi üzleti döntéseket.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy mi működteti a vállalkozást, ezt mondanám: rendszer, nem hősök. Nem a marketingesed fogja „megmenteni” a cégedet, és nem is te fogod egyedül „megcsinálni az áttörést”. A siker ott kezdődik, amikor hajlandó vagy felnőttként vállalni a saját döntéseidet, miközben nem tolod át a felelősséget a marketingesre – de nem is veszed el tőle a szakmai teret. A marketinges pedig akkor lesz számodra valódi partner, ha nem eszközlistát árul, hanem tanulási folyamatot: mérési tervet, hipotéziseket, stop-szabályokat, utóelemzéseket. Ha így dolgoztok együtt, akkor megszűnik az a gyerekes dinamika, hogy „ki a hibás”, és helyette az lesz a kérdés: „mit tanultunk, és mit csinálunk legközelebb másképp?”.

Én úgy látom, hogy a következő évek magyar vállalkozói piaca nem azoknak fog kedvezni, akik a hangosabb reklámot adják, hanem azoknak, akik következetesen rendszert építenek. Akik nem félnek attól, hogy számokkal nézzenek szembe, hogy visszajelzést kérjenek, hogy kimondják: itt én rontottam el, ott a marketinges tévedett, amott a rendszer volt gyenge. Amíg bűnbakokat keresünk, addig ugyanazokat a köröket futjuk a szakmai csoportokban, és ugyanazok a hibák fognak újra és újra visszatérni. Amint rendszerszinten gondolkodunk – értékajánlat, pénzügy, operáció, ügyféltapasztalat, terjesztés, kultúra –, onnantól a marketing a helyére kerül: nem ellenség, nem megmentő, hanem szakmai partner.

A marketing nem helyettesíti a vállalkozó gondolkodását, csak felerősíti – jó esetben a jót, rossz esetben a hibát. – Dajka Gábor

Ajánlott magyar videó/podcast

Ehhez a témához szorosan kapcsolódik a „Kinek a felelőssége a forgalomnövelés?” című videóm, ahol konkrétan arról beszélek, hogyan oszlik meg a felelősség a vállalkozó és a marketinges között, és miért nem működik a bűnbakkeresés.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Kié a felelősség, ha nem hoz eredményt a marketing: a vállalkozóé vagy a marketingesé?

Üzleti szempontból a végső felelősség mindig a vállalkozóé, mert övé a cég, az ő pénze ég el, az ő neve jelenik meg a számlán. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a marketinges ne lenne felelős a saját szakmai döntéseiért. Ideális esetben már az együttműködés elején rögzítitek, ki miért felel: a vállalkozó a célokért, az ajánlatért, az árképzésért, a kapacitásért, a marketinges a kampánystratégiáért, a beállításokért, a mérési tervért. Ha nincs ilyen előre megállapított rendszer, akkor a vita elkerülhetetlen. Ha van, akkor mindenki látja, hol hibázott – és mit kell legközelebb másképp csinálnia.

Mit tehetek vállalkozóként, ha úgy érzem, a marketinges „csak költi a pénzemet”?

Először is kérj átlátható adatokat és üzleti értelmezést, nem csak grafikonokat. Kérdezd meg: mennyi a lead-költség, mennyi a CAC, milyen ajánlatok futnak, milyen hipotéziseket teszteltek, és milyen stop-szabályok vannak. Másodszor nézd meg a saját házad táját: rendben van-e az ajánlat, egyértelmű-e a célcsoport, működik-e az analitika, felhívjátok-e időben a leadeket, kaptok-e visszajelzést az ügyfelekteől. Sok esetben kiderül, hogy nem a marketinges „égeti a pénzt”, hanem a rendszer lyukas. Ha a marketinges nem hajlandó transzparensen megmutatni, mit csinál, az intő jel. Ha te nem vagy hajlandó számokat és valós adatokat mutatni, az ugyanúgy gátolja a közös munkát.

Milyen mérőszámokra figyeljek KKV-ként, ha nem akarok elveszni az adatokban?

Nem kell száz mutatót nézned, de négyet érdemes. Az első a bevétel, de önmagában ez kevés. A második a profit: mennyi marad a végén, marketingköltség után. A harmadik az ügyfélszerzési költség (CAC): átlagosan mennyibe kerül egy új vevő megszerzése. A negyedik az ügyfélélettartam-érték (LTV): egy átlagos vevő összesen mennyi pénzt hagy nálad, amíg veled marad. Ha ezt a négy számot hónapról hónapra követed, és a marketingesed is ezekre építi a riportjait, sokkal tisztábban fogod látni, hogy a marketing valóban értéket teremt-e, vagy csak forgalmat generál, nyereség nélkül.

Van valami sajátossága a magyar piacnak, amit külön figyelembe kell venni marketinges–vállalkozó együttműködésnél?

Igen, több is. A magyar piac kicsi, árérzékeny és alapvetően pesszimistább, mint sok nyugat-európai vagy amerikai piac. Ez azt jelenti, hogy sok szektorban nincs akkora mozgástér a volumenben, viszont erős a „olcsóbbat máshol is kapok” hozzáállás. Emiatt a marketing és a vállalkozó közös felelőssége, hogy ne csak áron versenyezzenek, hanem értéken, szolgáltatáson, ügyféltapasztalaton. A tőkehiányos környezet miatt különösen fontos a tudatos cash flow-tervezés és az, hogy a marketingkeretet ne „maradékpénzből” akarják megoldani. A külföldi, milliárdos cégek taktikáit sokszor egyszerűen nem lehet egy az egyben átültetni – ezért is hangsúlyozom, hogy a rendszerszintű gondolkodást kell megtanulni, nem a felszíni trükköket másolni.

Források

• Philip Kotler – Kevin Lane Keller: Marketing Management
• Eric Ries: Why the Lean Start-Up Changes Everything (Harvard Business Review)
• Dajka Gábor: Online Marketing és Pszichológia (saját kiadás)

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.