A klasszikus közgazdaságtan alaptétele szerint a racionális emberek mindent annak érdekében tesznek, hogy a saját jólétüket, gazdagságukat maximalizálják. Azonban az emberi viselkedés ennél jóval bonyolultabb: sokan képesek saját érdekeiket feláldozni azért, hogy másoknak segítsenek, anélkül, hogy ezért bármilyen személyes jutalmazást vagy viszonzást várnának. Ezt hívjuk önzetlenségnek vagy altruizmusnak.
Az Önzetlenség és Altruizmus Jelentése
Az önzetlenség, más néven altruizmus, olyan társas támogatási forma, amely az egyszerű segítségnyújtástól az önfeláldozásig terjedhet. Az altruista egyén akkor is segít másoknak, ha az számára hátrányt jelent, akár anyagi, érzelmi vagy fizikai formában. Az altruizmus alapvetően olyan viselkedés, amely arra irányul, hogy valaki mások jólétét növelje, még akkor is, ha ez a saját jólétének csökkenésével jár.
Az altruizmus létezését több kutatás is bizonyítja. Például a Diktátor játék egy klasszikus kísérlet, amely bemutatja, hogy az emberek sokszor hajlandóak lemondani saját hasznukról mások javára. Ebben a játékban a „diktátor” eldöntheti, hogyan ossza fel a rendelkezésére álló jutalmat saját maga és egy véletlenszerűen kiválasztott másik személy között. Bár néhány résztvevő a teljes jutalmat megtartja magának, sokan önként megosztják azt másokkal is, ami azt mutatja, hogy az altruizmus erőteljesen jelen van az emberi viselkedésben (Forsythe et al., 1994).
Az Empátia Szerepe az Altruizmusban
Az önzetlen magatartást általában az empátia váltja ki. Az empátia az a képesség, hogy egy kívülálló osztozik a szenvedő személy érzelmeiben, és ennek hatására motiválva érzi magát arra, hogy segítsen. Az empatikus reakció az egyik legerősebb mozgatórugója az altruista viselkedésnek, hiszen ilyenkor az egyén nemcsak mások fájdalmát érzi át, hanem önzetlen cselekedetével „saját” szenvedését is szeretné feloldani (Batson, 1991).
Az altruizmusnak azonban lehetnek egyéb motivációi is. Például az a vágy, hogy elkerüljük a segítségnyújtás elmulasztásából származó szégyent vagy bűntudatot, illetve az, hogy felvidítsunk valakit, szintén az altruista viselkedés mögött meghúzódó okok lehetnek. Ezek az úgynevezett „indirekt” motivációk hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az emberek segítsenek másoknak anélkül, hogy közvetlen jutalmat várnának.
Az Önzetlenség Biológiai és Evolúciós Alapjai
Az altruizmus biológiai és evolúciós háttere is érdekes kérdéseket vet fel. Az evolúciós pszichológia szerint az altruista viselkedés bizonyos mértékig genetikai alapon is értelmezhető, hiszen a faj fennmaradásához hozzájárulhat. Például a rokonok közötti altruizmus – amikor valaki a saját rokonainak segít még akkor is, ha ez számára hátrányt jelent – az úgynevezett „rokonszelekció” elvével magyarázható, amely szerint az egyén genetikai anyagának továbbadása a közeli rokonok segítésével is megvalósulhat (Hamilton, 1964).
Egy másik elmélet, amely magyarázatot adhat az altruizmusra, a kölcsönös altruizmus elmélete (Trivers, 1971). Ez az elmélet azt állítja, hogy az altruista cselekedetek hosszú távon visszajutnak az egyénhez, akár közvetlenül, akár közvetetten. Ha egy személy segít valaki másnak, akkor növeli annak valószínűségét, hogy szükség esetén ő maga is segítséget kapjon a jövőben.
Az Önzetlenség és a Pozitív Énkép
Az altruizmus gyakran önjutalmazó viselkedés is, hiszen az önzetlen cselekedet jóérzéssel tölti el az embereket, és erősíti bennük a pozitív énképet. A kutatások azt mutatják, hogy amikor valaki segít másokon, az növeli a saját jól-létét is, mivel az altruista cselekedetek növelik az önbecsülést és a társadalmi elismerést. Egy tanulmány szerint azok az emberek, akik rendszeresen részt vesznek önkéntes tevékenységekben, magasabb szintű mentális egészségről és elégedettségről számolnak be (Post, 2005).
Az altruizmus tehát nemcsak a segítő személyének, hanem a társadalom egészének is előnyös lehet. Az önzetlen cselekedetek hozzájárulnak a társadalmi kohézióhoz, növelik a bizalmat az egyének között, és erősítik a közösségi kapcsolatokat.
Kihívások és Az Önzetlenség Határai
Bár az altruizmus fontos és pozitív viselkedési forma, nem mindig könnyű gyakorolni. Az önzetlen cselekedetek gyakran erőforrásokat, időt és energiát igényelnek, amelyekkel nem mindenki rendelkezik. Továbbá az altruizmus könnyen kihasználható lehet mások részéről, különösen akkor, ha a segítő személy nem tudja felmérni, hogy valóban indokolt-e a segítségnyújtás.
A viselkedéstudományi kutatások arra is rávilágítanak, hogy bizonyos helyzetekben az emberek hajlamosak inkább passzívak maradni, különösen akkor, ha úgy érzik, hogy mások is jelen vannak, és a segítségnyújtás felelőssége megoszlik (Darley és Latané, 1968). Ez az úgynevezett „bystander effect” azt mutatja, hogy az altruizmus mértéke függ a helyzettől és a társadalmi kontextustól is.
Összegzés
Az önzetlenség vagy altruizmus egy komplex és sokrétű viselkedési forma, amely az empátia, az evolúciós ösztönök és a pozitív énkép iránti vágy összjátékából ered. Az altruista viselkedés segíthet a társadalmi kapcsolatok erősítésében, növelheti az egyének közötti bizalmat, és hozzájárulhat a közösségi jóléthez. Ugyanakkor fontos tudatosítani az önzetlenség kihívásait és határait is, és arra törekedni, hogy az altruista cselekedetek valóban a közösség javát szolgálják, anélkül, hogy azokat kihasználnák.
