Marketingügynökség választás 2025-ben: mit kérdezz, mielőtt aláírsz?

Ha tetszik a cikk, akkor a könyvem is fog! És csak 5.775 Ft.

Kevés üzleti döntés hoz akkora hosszú távú hozamot – vagy veszteséget –, mint annak a marketingügynökségnek a kiválasztása, amely 2025-ben átvállalja egy cég márkaépítését, leadgenerálását és reputációját. A digitális hirdetési költés globálisan ismét kétszámjegyű tempóban nő, miközben a hirdetési piacterek algoritmusai megint átrajzolják a játékszabályokat: mesterséges intelligencia alapú kampányoptimalizálás, hibrid (online + offline) fogyasztói utak, a sütikorszak vége, sőt az EU‑s DSA‑ és DMA‑szabályozás új transzparencia‑követelményei mind arra kényszerítik a márkákat, hogy profi, adatvezérelt és etikus partnerekkel dolgozzanak. A magyar KKV‑k kétharmada mégis referencia nélkül, ismerősi ajánlás alapján szerződik ügynökséggel, és a szerződések harmada egy éven belül felbomlik – a legtöbbször azért, mert „nem vált be”, vagy „nem jött az ígért forgalom”. A probléma nem a marketinggel van, hanem a kérdezés hiányával: a döntéshozók nem tudják, mit kellene megkérdezniük, hogy már az első tárgyaláson kiszűrjék a hozzá nem értő, túlárazott vagy sablonos szolgáltatókat. Ez a cikk azokat a kulcskérdéseket és értékelési szempontokat adja a kezedbe, amelyekkel 2025‑ben magabiztosan eldöntheted, melyik marketingügynökséget válasszam, és mire figyelj, mielőtt aláírod a szerződést.

A döntés tétje 2025-ben

A marketing ma már nem kreatív luxus, hanem a profit egyik fő determinánsa: a McKinsey 2024‑es felmérése szerint a piacvezető kategóriákban a toplistás márkák átlagosan 23 %-kal költenek többet marketingre, mint a második vonal szereplői, viszont 2,6‑szor nagyobb EBITDA‑marzst érnek el. Ugyanabban a kutatásban a válaszadó cégvezetők 57 %-a állította, hogy az ügynökségi partner stratégiai döntésekben is tanácsadója lett, nem csak „taktikai végrehajtó”. Ez hangsúlyosan igaz a magyar piacra: Dajka Gábor tapasztalata szerint 2023 és 2025 között a cégek legnagyobb növekedési ugrásait nem termék‑ vagy árazási innováció, hanem jól kiválasztott, partnerként működő marketingügynökség hozta. A tét tehát kettős. Egyrészt a pénzügyi kockázat: egy éves, többmilliós keretet emészthet fel egy inkompetens szolgáltató, miközben a hirdetési platformok önjáróan elköltenek mindent. Másrészt az időveszteség: félresiklott stratégia után hónapokba tellehet visszaépíteni a brandet vagy visszaszerezni az elszalasztott piaci részesedést. 2025‑ben, amikor a fogyasztói figyelemért vívott harc percenként változik, nincs idő második esélyre – ezért kell már a tárgyalóasztalnál hétköznapi nyelven, de kíméletlen logikával kérdezni.

Kérdések a stratégia és a szaktudás ellenőrzéséhez

Az első randevú az a pont, ahol kiderül, hogy az ügynökség stratégiai partner vagy számlagyár. Mielőtt a portfóliójuk színes esettanulmányai elkápráztatnának, irányítsd a beszélgetést az alábbi témákra – és ne elégedj meg semmitmondó válaszokkal:

  • Piacismeret kontra sablon: „Mutassák be, hogyan tér el egy B2B SaaS és egy e‑kereskedelmi kampány stratégiai felépítése náluk!” Ha a válasz csupán csatornafelsorolás, gyanakodj.
  • Módszertani keretrendszer: „Melyik growth frameworköt alkalmazzák és miért?” Aki 2025‑ben sem tudja, mi a LEAN Analytics‑piramis, az valószínűleg a Google Ads alapvizsgából él.
  • AI‑kompetencia: „Milyen saját vagy bérelt AI‑eszközöket használnak a kreatív‑generálásra, A/B tesztekre, prediktív attribúcióra?” Ha a ChatGPT‑t és a Midjourneyt emlegetik exkluzív innovációként, menj tovább.
  • Szakértők backgroundja: „Kérj nevükre szóló LinkedIn‑profilokat a projektcsapat tagjairól!” Nézd meg, volt‑e valaha P&L‑felelősségük, vagy csak ügynökségi stúdióban ültek.
  • Referenciaprojektek relevanciája: „Hozzanak vertikum‑azonos case study‑t!” Egy kozmetikai webshop sikere nem garancia ipari eszközök B2B leadjeire.

Ha egy‑egy kérdésre nem kapsz konkrét adatot, csak kreatív körmondatot, az a kompetencia hiányának biztos jele. Fordítsd le magadnak: ha ők nem tudják kristálytisztán megfogalmazni, miért és hogyan érnek el eredményt, nem valószínű, hogy a te pénzedet képesek lesznek észszerűen elkölteni.

Kérdések az árazásról és a transzparenciáról

Az ügynökségi díjstruktúra 2025‑ben legalább olyan komplex, mint a streaming‑szolgáltatások előfizetéses modellje; aki nem ért hozzá, könnyen túl is fizet. Kövesd a pénz útját, és kérdezz rá tételesen:

  • Díj‑ vs. médiaköltés‑modell: „Fix díj + százalék?” Egyetlen kampánnyal még nem gond, vállalati szinten viszont elszabadulhat. Kérdezd meg: hol a teljesítményösztönzés határa?
  • Alvállalkozói rétegek: „Minden szolgáltatást házon belül végeznek? Ha nem, milyen alvállalkozói díjakkal számoljak?” A rejtett 20‑30 %-os felár a profitjuk – a te számládon.
  • Eszköz‑ és licencdíjak transzparenciája: „A Searchmetrics előfizetés, a kreatív generátor API‑kulcs, a hőtérkép‑szoftver – ezek benne vannak a csomagban, vagy külön járulékos díjak?”
  • Tulajdonosi viszony a fiókokhoz: „A hirdetési fiókok és a first‑party adatok a saját neveden futnak?” Ha nem, egy esetleges szakításkor elveszíthetsz adatot és pixeleket.
  • Nettó–bruttó átláthatóság: „Mekkora a tényleges médiaköltés aránya a bruttó havi számlában?” 10 % különbség éves szinten autót vagy prémium ERP‑modult jelent.

Dajka Gábor tapasztalata szerint az ügyfelek 80 %-a a projekt elején még nem tudja, mi a különbség a service fee és a media fee között – az ügynökségek pedig ritkán teszik kristálytisztává. Ha viszont te előre kikényszeríted a számszerű szerződéses sorokat, két fontos dolgot nyersz: egyrészt pontos ROI‑számítást tudsz végezni, másrészt már a tárgyalóteremben teszteled, mennyire transzparens a partner.

Kérdések a projektmenedzsmentről, KPI‑okról és technológiáról

Az igazán fájdalmas ügynökségváltások hátterében szinte mindig ugyanaz a probléma: nem volt struktúra. A projektmenedzsment, a riporting és a KPI‑rendszer hiányosságai miatt az ügyfél nem látta időben, hogy a kampány rossz irányba fut, az ügynökség pedig nem tudott (vagy nem akart) időben irányt váltani. 2025‑ben ezért a tárgyalóasztalnál már a szerződés aláírása előtt tisztázni kell a folyamatokat és a technológiát:

  • Projektritmus és felelősségek: „Hány sprinttel dolgozunk havonta? Ki a dedikált account manager, ki a performance lead, ki a kreatív felelős?” Írasd le RACI‑mátrixban.
  • KPI‑rendszer: „Milyen north‑star metric és milyen lagging KPI‑ok alapján mérjük a sikert?” Ha a válasz: követőszám a Facebookon, ott hagyd félbe a kávét.
  • Dashboard és adatvizualizáció: „Power BI, Looker Studio vagy saját fejlesztésű BI?” A táblázatban kapott havi PDF‑et 2025‑ben már nem lehet riportnak hívni.
  • Workflow–integráció: „A Trello‑, Asana‑, ClickUp‑boardunk össze lesz kötve a saját CRM‑mel?” Ha a képernyőképes e‑mail a maximum, nem beszélünk ugyanarról a századról.
  • Adatvédelem és compliance: „Hogyan felelünk meg a Google Consent Mode v2‑nek és az új ePrivacy‑szabálynak?” Egy GDPR‑biztos szöveg már kevés, kódot is látni akarunk.

Az ügynökség projektmenedzsment‑kultúrája végső soron a saját belső fegyelmének a tükre. Ha itt a válaszok ködösek, borítékolható, hogy a közös munka során is improvizálnak – ami minden egyes nap pénzt emészt fel, és amortizálja a bizalmat.

Értelmezés – Partnerségre épülő jövőkép

A marketingügynökség‑választás 2025‑ben jóval több, mint vendor‑casting: stratégiai allokáció arról, ki ül be a vezetői „hátsó ülésre”, és mennyire hagyod, hogy a gáz‑ és fékpedált is kezelje. Az itt felsorolt kérdések nem csupán információt gyűjtenek; jelzéseket küldenek az ügynökségnek arról, hogy a megbízó érett, adatalapú gondolkodást vár. Ha a válaszokban nincs egyensúly a kreatív vízió, a mérőszám‑fegyelem és a technológiai kompetencia között, az piros zászló. Ahol viszont átlátható díjstruktúrával, fiók‑tulajdonosi szabadsággal és kétoldalú tanulási kultúrával találkozol, ott partnerre leltél: egy olyan szakértői csapatra, amely nem eladni akar valamit, hanem közösen tervezni a növekedést. Az ügynökség ebben a felfogásban nem beszállító, hanem „külső belső” egység – olyan szereplő, amely minden együtt töltött hónap után kicsit kevésbé külső, kicsit inkább belső lesz. Ez a co‑creation marketing korszaka, ahol a sikeres együttműködés nagyobb értéket teremt, mint a két fél külön‑külön valaha is létrehozhatna. Döntéshozóként az a feladatod, hogy a megfelelő kérdésekkel megteremtsd ennek a partnerségnek a kereteit – a válaszok pedig maguk fogják eldönteni, hogy aláírás lesz‑e a végén, vagy egy kézfogás és udvarias búcsú.

Címkék:

Egész jók

Csak 5775 Ft

Népszerű

7 jel, hogy rossz banknál vagy (és nem is tudsz róla)

7 jel, hogy rossz banknál vagy (és nem is tudsz róla)

A bankválasztás a legtöbb vállalkozónál úgy indul, hogy „legyen egy számlaszám”. Kapsz netbankot, kapsz bankkártyát, időnként bemész egy fiókba, és kész. A hitelt pedig tudatosan kerülöd, mert nem akarsz eladósodni, vagy egyszerűen nincs rá szükséged. Ezzel semmi gond nincs. A gond ott kezdődik, amikor a bankot továbbra is csak adminisztratív kötelezettségként kezeled, miközben a céged...
Hitel nélkül is számít a bank: itt bukik el a legtöbb cég

Hitel nélkül is számít a bank: itt bukik el a legtöbb cég

A legtöbb vállalkozó fejében a bank egy „szükséges admin” kategória: kell egy céges bankszámla, legyen egy bankkártya, menjenek át az utalások, kész. Hitelről nem is akarsz hallani, mert vagy nincs rá szükséged, vagy nem szeretsz kockáztatni, esetleg egyszerűen rossz élményed volt korábban. Érthető. A gond ott kezdődik, hogy ettől még a bank nem „mellékszereplő” a...
Mentális immunrendszer az információs korszakban

Mentális immunrendszer az információs korszakban

Az információs korszak egyik legnagyobb félreértése az, hogy a bőség automatikusan előny. A valóságban az információ bősége gyakran nem tudást, hanem zajt termel. És a zajnak ára van: szétszedi a figyelmet, apró döntésekre darálja az energiát, végül pedig elviszi a stratégiai gondolkodást. Ha ezt üzleti szemmel nézed, akkor ez nem „életmód-téma”, hanem versenyképességi kérdés. A...
Agy–gép interfészek és neurotechnológia: miért lett ez hirtelen mindenkinek témája?

Agy–gép interfészek és neurotechnológia: miért lett ez hirtelen mindenkinek témája?

Az „agy–gép interfész” (brain-computer interface, BCI) kifejezés ma már nem csak kutatólaborokban hangzik el, hanem befektetői deckekben, HR-megbeszéléseken, wellness-alkalmazások hirdetéseiben és a technológiai sajtóban is. Ez részben természetes: az idegrendszer mérése olcsóbb lett (szenzorok, hordható eszközök), a jelből információ kinyerése hatékonyabb (jobb algoritmusok, több adat), a beavatkozás pedig finomodott (pontosabb stimuláció, jobb anyagok, hosszabb élettartam)....
A marketingesek fele felesleges?

A marketingesek fele felesleges?

Ez a mondat elsőre durvának hangzik, és szándékosan az is. Nem azért, mert bárkit le akarnék írni, hanem mert a marketing szakmában van egy kényelmetlen valóság: a szerepek és feladatok egy része az elmúlt 10–15 évben átcsúszott abból, hogy üzletet épít, abba, hogy rendszereket működtet. És a kettő nem ugyanaz. A vállalkozó a végén nem...

Itt érsz el

Keress bátran

Előadások tartását és podcast beszélgetéseket szívesen vállalok, illetve a sajtónak is nyilatkozom.
Sajtóreferenciák itt.

Idézz tőlem

Szeretem ha a gondolataimat idézik kiadványokban, weboldalakon, adásokban. Szívesen visszalinkellek, írj rám.

© Copyright 2025