Marketingügynökség választás 2025-ben: mit kérdezz, mielőtt aláírsz?

Főbb pontok:

Kevés üzleti döntés hoz akkora hosszú távú hozamot – vagy veszteséget –, mint annak a marketingügynökségnek a kiválasztása, amely 2025-ben átvállalja egy cég márkaépítését, leadgenerálását és reputációját. A digitális hirdetési költés globálisan ismét kétszámjegyű tempóban nő, miközben a hirdetési piacterek algoritmusai megint átrajzolják a játékszabályokat: mesterséges intelligencia alapú kampányoptimalizálás, hibrid (online + offline) fogyasztói utak, a sütikorszak vége, sőt az EU‑s DSA‑ és DMA‑szabályozás új transzparencia‑követelményei mind arra kényszerítik a márkákat, hogy profi, adatvezérelt és etikus partnerekkel dolgozzanak. A magyar KKV‑k kétharmada mégis referencia nélkül, ismerősi ajánlás alapján szerződik ügynökséggel, és a szerződések harmada egy éven belül felbomlik – a legtöbbször azért, mert „nem vált be”, vagy „nem jött az ígért forgalom”. A probléma nem a marketinggel van, hanem a kérdezés hiányával: a döntéshozók nem tudják, mit kellene megkérdezniük, hogy már az első tárgyaláson kiszűrjék a hozzá nem értő, túlárazott vagy sablonos szolgáltatókat. Ez a cikk azokat a kulcskérdéseket és értékelési szempontokat adja a kezedbe, amelyekkel 2025‑ben magabiztosan eldöntheted, melyik marketingügynökséget válasszam, és mire figyelj, mielőtt aláírod a szerződést.

A döntés tétje 2025-ben

A marketing ma már nem kreatív luxus, hanem a profit egyik fő determinánsa: a McKinsey 2024‑es felmérése szerint a piacvezető kategóriákban a toplistás márkák átlagosan 23 %-kal költenek többet marketingre, mint a második vonal szereplői, viszont 2,6‑szor nagyobb EBITDA‑marzst érnek el. Ugyanabban a kutatásban a válaszadó cégvezetők 57 %-a állította, hogy az ügynökségi partner stratégiai döntésekben is tanácsadója lett, nem csak „taktikai végrehajtó”. Ez hangsúlyosan igaz a magyar piacra: Dajka Gábor tapasztalata szerint 2023 és 2025 között a cégek legnagyobb növekedési ugrásait nem termék‑ vagy árazási innováció, hanem jól kiválasztott, partnerként működő marketingügynökség hozta. A tét tehát kettős. Egyrészt a pénzügyi kockázat: egy éves, többmilliós keretet emészthet fel egy inkompetens szolgáltató, miközben a hirdetési platformok önjáróan elköltenek mindent. Másrészt az időveszteség: félresiklott stratégia után hónapokba tellehet visszaépíteni a brandet vagy visszaszerezni az elszalasztott piaci részesedést. 2025‑ben, amikor a fogyasztói figyelemért vívott harc percenként változik, nincs idő második esélyre – ezért kell már a tárgyalóasztalnál hétköznapi nyelven, de kíméletlen logikával kérdezni.

Kérdések a stratégia és a szaktudás ellenőrzéséhez

Az első randevú az a pont, ahol kiderül, hogy az ügynökség stratégiai partner vagy számlagyár. Mielőtt a portfóliójuk színes esettanulmányai elkápráztatnának, irányítsd a beszélgetést az alábbi témákra – és ne elégedj meg semmitmondó válaszokkal:

  • Piacismeret kontra sablon: „Mutassák be, hogyan tér el egy B2B SaaS és egy e‑kereskedelmi kampány stratégiai felépítése náluk!” Ha a válasz csupán csatornafelsorolás, gyanakodj.
  • Módszertani keretrendszer: „Melyik growth frameworköt alkalmazzák és miért?” Aki 2025‑ben sem tudja, mi a LEAN Analytics‑piramis, az valószínűleg a Google Ads alapvizsgából él.
  • AI‑kompetencia: „Milyen saját vagy bérelt AI‑eszközöket használnak a kreatív‑generálásra, A/B tesztekre, prediktív attribúcióra?” Ha a ChatGPT‑t és a Midjourneyt emlegetik exkluzív innovációként, menj tovább.
  • Szakértők backgroundja: „Kérj nevükre szóló LinkedIn‑profilokat a projektcsapat tagjairól!” Nézd meg, volt‑e valaha P&L‑felelősségük, vagy csak ügynökségi stúdióban ültek.
  • Referenciaprojektek relevanciája: „Hozzanak vertikum‑azonos case study‑t!” Egy kozmetikai webshop sikere nem garancia ipari eszközök B2B leadjeire.

Ha egy‑egy kérdésre nem kapsz konkrét adatot, csak kreatív körmondatot, az a kompetencia hiányának biztos jele. Fordítsd le magadnak: ha ők nem tudják kristálytisztán megfogalmazni, miért és hogyan érnek el eredményt, nem valószínű, hogy a te pénzedet képesek lesznek észszerűen elkölteni.

Kérdések az árazásról és a transzparenciáról

Az ügynökségi díjstruktúra 2025‑ben legalább olyan komplex, mint a streaming‑szolgáltatások előfizetéses modellje; aki nem ért hozzá, könnyen túl is fizet. Kövesd a pénz útját, és kérdezz rá tételesen:

  • Díj‑ vs. médiaköltés‑modell: „Fix díj + százalék?” Egyetlen kampánnyal még nem gond, vállalati szinten viszont elszabadulhat. Kérdezd meg: hol a teljesítményösztönzés határa?
  • Alvállalkozói rétegek: „Minden szolgáltatást házon belül végeznek? Ha nem, milyen alvállalkozói díjakkal számoljak?” A rejtett 20‑30 %-os felár a profitjuk – a te számládon.
  • Eszköz‑ és licencdíjak transzparenciája: „A Searchmetrics előfizetés, a kreatív generátor API‑kulcs, a hőtérkép‑szoftver – ezek benne vannak a csomagban, vagy külön járulékos díjak?”
  • Tulajdonosi viszony a fiókokhoz: „A hirdetési fiókok és a first‑party adatok a saját neveden futnak?” Ha nem, egy esetleges szakításkor elveszíthetsz adatot és pixeleket.
  • Nettó–bruttó átláthatóság: „Mekkora a tényleges médiaköltés aránya a bruttó havi számlában?” 10 % különbség éves szinten autót vagy prémium ERP‑modult jelent.

Dajka Gábor tapasztalata szerint az ügyfelek 80 %-a a projekt elején még nem tudja, mi a különbség a service fee és a media fee között – az ügynökségek pedig ritkán teszik kristálytisztává. Ha viszont te előre kikényszeríted a számszerű szerződéses sorokat, két fontos dolgot nyersz: egyrészt pontos ROI‑számítást tudsz végezni, másrészt már a tárgyalóteremben teszteled, mennyire transzparens a partner.

Kérdések a projektmenedzsmentről, KPI‑okról és technológiáról

Az igazán fájdalmas ügynökségváltások hátterében szinte mindig ugyanaz a probléma: nem volt struktúra. A projektmenedzsment, a riporting és a KPI‑rendszer hiányosságai miatt az ügyfél nem látta időben, hogy a kampány rossz irányba fut, az ügynökség pedig nem tudott (vagy nem akart) időben irányt váltani. 2025‑ben ezért a tárgyalóasztalnál már a szerződés aláírása előtt tisztázni kell a folyamatokat és a technológiát:

  • Projektritmus és felelősségek: „Hány sprinttel dolgozunk havonta? Ki a dedikált account manager, ki a performance lead, ki a kreatív felelős?” Írasd le RACI‑mátrixban.
  • KPI‑rendszer: „Milyen north‑star metric és milyen lagging KPI‑ok alapján mérjük a sikert?” Ha a válasz: követőszám a Facebookon, ott hagyd félbe a kávét.
  • Dashboard és adatvizualizáció: „Power BI, Looker Studio vagy saját fejlesztésű BI?” A táblázatban kapott havi PDF‑et 2025‑ben már nem lehet riportnak hívni.
  • Workflow–integráció: „A Trello‑, Asana‑, ClickUp‑boardunk össze lesz kötve a saját CRM‑mel?” Ha a képernyőképes e‑mail a maximum, nem beszélünk ugyanarról a századról.
  • Adatvédelem és compliance: „Hogyan felelünk meg a Google Consent Mode v2‑nek és az új ePrivacy‑szabálynak?” Egy GDPR‑biztos szöveg már kevés, kódot is látni akarunk.

Az ügynökség projektmenedzsment‑kultúrája végső soron a saját belső fegyelmének a tükre. Ha itt a válaszok ködösek, borítékolható, hogy a közös munka során is improvizálnak – ami minden egyes nap pénzt emészt fel, és amortizálja a bizalmat.

Értelmezés – Partnerségre épülő jövőkép

A marketingügynökség‑választás 2025‑ben jóval több, mint vendor‑casting: stratégiai allokáció arról, ki ül be a vezetői „hátsó ülésre”, és mennyire hagyod, hogy a gáz‑ és fékpedált is kezelje. Az itt felsorolt kérdések nem csupán információt gyűjtenek; jelzéseket küldenek az ügynökségnek arról, hogy a megbízó érett, adatalapú gondolkodást vár. Ha a válaszokban nincs egyensúly a kreatív vízió, a mérőszám‑fegyelem és a technológiai kompetencia között, az piros zászló. Ahol viszont átlátható díjstruktúrával, fiók‑tulajdonosi szabadsággal és kétoldalú tanulási kultúrával találkozol, ott partnerre leltél: egy olyan szakértői csapatra, amely nem eladni akar valamit, hanem közösen tervezni a növekedést. Az ügynökség ebben a felfogásban nem beszállító, hanem „külső belső” egység – olyan szereplő, amely minden együtt töltött hónap után kicsit kevésbé külső, kicsit inkább belső lesz. Ez a co‑creation marketing korszaka, ahol a sikeres együttműködés nagyobb értéket teremt, mint a két fél külön‑külön valaha is létrehozhatna. Döntéshozóként az a feladatod, hogy a megfelelő kérdésekkel megteremtsd ennek a partnerségnek a kereteit – a válaszok pedig maguk fogják eldönteni, hogy aláírás lesz‑e a végén, vagy egy kézfogás és udvarias búcsú.

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.
alul
Címkék:

Egész jók

Legtöbbet olvasott

Csak 5775 Ft

Népszerű

waterfall person iceland looking

A torzított önkép monetizálása: Miért működnek a személyiségtípuson alapuló marketingkampányok?

„Az emberek mindig azt választják, ami ismerősnek tűnik – még akkor is, ha az csak tükörképük torzítása.” – Dajka Gábor A modern marketing egyik legérdekesebb és legdinamikusabban fejlődő terepe az önkép alapú célzás – vagyis az, amikor a márka nem csak terméket, hanem tükröt kínál. E megközelítés pszichológiai alapja az, hogy emberek mélyen vágynak arra,...
PNG, zombie hands holding brain, isolated on white background.

Miért hoz rossz döntéseket az emberi agy?

„A racionalitás nem az alapértelmezett üzemmódunk. Az intuíció sokszor gyorsabb – és veszélyesebb.” – Dajka Gábor 1949-ben egy amerikai biztosítótársaság figyelemre méltó mintázatot vett észre: ügyfeleik hajlamosabbak voltak megkötni balesetbiztosítást, ha a termékleírásban szerepelt, hogy „légi balesetekre is vonatkozik”, mint akkor, ha csupán az állt benne: „halálesetekre is vonatkozik, bármilyen okból”. A kutatók, köztük később...
Writing working plan

Miért nem üzleti tervet írunk, hanem működő üzleti modellt építünk?

Amikor egy vállalkozás üzleti terv írásába kezd, a legtöbbször egy sablont keres először – egy előre elkészített Word-dokumentumot, amibe csak be kell írni a saját adatokat. Ez a megközelítés azonban nem hogy nem segít, hanem egyenesen veszélyes lehet. Miért? Mert az üzleti terv nem egy formai követelmény, hanem egy olyan gondolkodási eszköz, amely segít strukturáltan...
business person team group meeting discussion with partner teamwork for corporate working plan

Miért nem üzleti tervet írunk, hanem jövőt tervezünk?

„Üzleti terv” – egy olyan kifejezés, amit túl sokszor hallunk, mégis ritkán értünk igazán. Az üzleti terv a vállalkozások világában gyakran kötelező adminisztrációs dokumentumként él a fejünkben, amit a bank vagy a befektető kér. Pedig valójában sokkal több ennél. Egy jól megírt üzleti terv nem papírművelet, hanem stratégiai önismeret: a vállalkozás gondolkodásmódjának lenyomata, amely egyszerre...

Itt érsz el

© Copyright 2025