Vállalkozni ma Magyarországon sokkal inkább mentális állóképesség, mint technikai tudás kérdése. A legtöbb beszélgetés, amit vállalkozókkal folytatok, nem ott akad el, hogy nem tudnák, mi az a marketingtölcsér, hogyan kell hirdetést indítani, vagy mi a különbség a bruttó és a nettó között. A valódi elakadások szinte mindig fejben vannak: hogyan hozol döntést bizonytalanságban, hogyan kezeled a kudarcot, mennyire vállalsz felelősséget a saját számaidért, mennyire vagy hajlandó tanulni akkor is, amikor éppen jól megy a cég. A vállalkozói gondolkodásmód nem motivációs szlogen, hanem egy nagyon is konkrét gondolkodási és viselkedési minta, amely meghatározza, hogy ugyanabban a piaci helyzetben két vállalkozó közül az egyik stabilan fejlődik, a másik pedig évekig helyben jár.
Sok magyar vállalkozó évekig abban reménykedik, hogy elég lesz egy jó marketinges, egy új csatorna, egy „ügyes kampány”, és megoldódnak a gondok. A valóságban ez legfeljebb átmeneti tünetkezelés. Ha alkalmazotti fejjel vezetsz céget – rövid távon gondolkodsz, kifelé mutogatsz, nem ismered a saját korlátaidat –, akkor bármilyen marketingrendszer épül rá, törékeny marad. A vállalkozói gondolkodásmód ezzel szemben azt jelenti, hogy hajlandó vagy szembenézni a számokkal, a döntéseid következményeivel, a tudásod hiányaival, és közben nem összeomlasz, hanem rendszert építesz. Ez az a szemlélet, ami hosszú távon elválasztja egymástól a futó projektek tulajdonosait és a valódi vállalkozókat.
Ebben a cikkben végigmegyünk azokon az alapelemeken, amelyekből a vállalkozói gondolkodásmód felépül. Megnézzük, mit jelent ez a fogalom a pszichológiában és a gazdaságtan határterületein, hogyan kapcsolódik az önismerethez, a felelősségvállaláshoz, a kockázatkezeléshez és a tanuláshoz. Közben végig magyar KKV-kban gondolkodunk, nem amerikai milliárdos cégek világában. A célom az, hogy a cikk végére legyen egy tiszta képed arról, hogyan érdemes gondolkodnod a vállalkozásodról és saját magadról, ha nem átmeneti bevételnövekedést, hanem évtizedes pályát szeretnél. Nem fogok instant trükköket ígérni, viszont kapsz egy olyan szemléleti keretet, amit tényleg rá tudsz húzni a saját cégedre – ha hajlandó vagy közben őszintén szembenézni önmagaddal is.
Mit jelent valójában a vállalkozói gondolkodásmód?
A „vállalkozói gondolkodásmód” kifejezést ma már előszeretettel dobálják tréningeken és social media posztokban, de ritkán definiálják pontosan. A nemzetközi szakirodalomban akkor beszélünk vállalkozói gondolkodásmódról, amikor valaki jellemzően proaktívan keresi a lehetőségeket, képes elviselni a bizonytalanságot, rugalmasan alkalmazkodik a változáshoz, és hajlandó tanulni a valóságtól kapott visszajelzésekből – nem csak akkor, amikor neki tetsző eredményeket lát. Frissebb elemzések szerint az egyetemi hallgatók vállalkozói szándékát és gondolkodásmódját főleg az önhatékonyság, a vállalkozással kapcsolatos attitűdök és a környezetükben tapasztalt minták befolyásolják.
A hétköznapi gyakorlatban én négy pillérre bontom a vállalkozói gondolkodást. Az első a felelősségvállalás és a belső kontroll: abból indulsz ki, hogy elsősorban a saját döntéseid határozzák meg a céged eredményeit, nem a kormány, nem a konkurencia és nem a marketinges. A második a hosszú távú szemlélet: nem csak hónapokban, hanem években gondolkodsz, és a döntéseidnél figyelembe veszed a három–öt éves hatást is. A harmadik a valóság iránti alázat: nem az számít, mit gondolsz a piacról, hanem az, hogy a számok mit mutatnak. A negyedik a tanulási hajlandóság: nem védekezel a kritikával szemben, hanem információként használod, és tudatosan építesz magadnak tanulási rendszert.
Fontos különbség a jogi forma és a gondolkodásmód között. Attól, hogy Kft.-d vagy egyéni vállalkozásod van, még simán gondolkodhatsz alkalmazottként: próbálsz minden kockázatot kikerülni, másoktól várod a megmentést, és közben panaszkodsz, hogy „nincs normális vevő, mindenki csak alkudozik”. Ugyanígy létezhet vállalkozói gondolkodásmód egy alkalmazotti létben is: aki így gondolkodik, felelősséget vállal a munkájáért, képes kezdeményezni, és hosszú távon építi a saját szakmai tőkéjét. Vállalkozóként a kérdés nem az, hogy milyen formában adózol, hanem az, hogy hogyan hozol döntéseket, hogyan fogadod a visszajelzéseket, és hogyan kezeled a bizonytalanságot. Ha ez a három terület rendben van, arra már érdemes marketinget és pénzügyi rendszert építeni – fordítva legfeljebb szerencséd lehet.
Vállalkozói önismeret: ki vagy te a saját cégedben?
A vállalkozói gondolkodásmód egyik alulértékelt eleme az önismeret. A legtöbb magyar vállalkozó úgy indít céget, hogy van egy szakmája vagy egy jó ötlete, de azt a kérdést, hogy „én milyen szerepben működöm jól?”, már nem teszi fel magának. Egyszerre próbál tulajdonos, menedzser, szakember, értékesítő és adminisztrátor lenni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy reggel ő nyit, napközben ő szolgál ki, este ő számláz, éjjel pedig azon aggódik, hogyan lesz több vevő. Ilyenkor nem vállalkozóról beszélünk, hanem önkizsákmányoló egyéni harcosról, aki papíron cég, fejben viszont még mindig magányos szakember. A vállalkozói gondolkodásmód ott kezdődik, amikor tisztán látod, hogy te személy szerint miben vagy erős, miben vagy gyenge, és nem próbálsz mindent izomból egyedül megoldani.
Önismeret nélkül könnyen belecsúszol két véglet egyikébe. Az egyik, amikor mindent kontrollálni akarsz, és nem engedsz ki a kezedből semmit, mert „úgysem csinálja meg senki úgy, ahogy én”. A másik, amikor túl hamar mindent kiszervezel, hogy ne kelljen szembenézned a saját hiányosságaiddal, majd csodálkozol, hogy a rendszerek szétesnek, az alvállalkozók egymásra mutogatnak, és a végén a káoszért mégis te felelsz. A vállalkozói gondolkodásmód egyik alapállítása az, hogy hajlandó vagy szembenézni a saját ego-ddal: elismered, hogy bizonyos területeken te vagy a szűk keresztmetszet, és nem sértődsz meg, ha a tények ezt visszaigazolják. Itt jön be a személyiséged, a motivációid, a pénzhez és a hatalomhoz való viszonyod is – ezek mind kőkeményen befolyásolják, hogyan döntesz a cégedben.
„Az első nagy váltás nem az, amikor felveszed az első alkalmazottadat, hanem az, amikor először kimondod magadnak: nem én vagyok a cégem, a cégem egy eszköz az életemben.” – Dajka Gábor
Ha ezt a mondatot komolyan veszed, egészen más kérdéseket kezdesz feltenni. Már nem csak az fog érdekelni, hogyan lehetne még egy kampánnyal kihúzni a következő negyedévet, hanem az is, hogy milyen cégstruktúrát építesz, hogyan osztod meg a döntési jogköröket, milyen vezetővé szeretnél válni. Az önismeret vállalkozóként nem öncélú „lélekboncolgatás”, hanem üzleti eszköz: ha tisztában vagy azzal, milyen helyzetekben hozol rossz döntéseket (például fáradtan, dühösen, sértettségből), akkor képes leszel erre rendszerszinten reagálni. Ha tudod magadról, hogy hajlamos vagy halogatni a nehéz beszélgetéseket, akkor beépíthetsz a naptáradba havi egy „kényelmetlen beszélgetés” idősávot. Ha tudod, hogy szeretsz új projekteket indítani, de utálod a befejező fázist, akkor melléd teszel valakit, aki a lezárásban erős. Az önismeret nem soft skill, hanem a vállalkozói gondolkodásmód első gyakorlati eszköze.
Belső kontroll, felelősségvállalás és vállalkozói érettség
A pszichológiában régóta ismert fogalom a kontrollhely (locus of control): arról szól, hogy az ember alapvetően azt gondolja-e, hogy a saját cselekedetei befolyásolják az életét (belső kontroll), vagy inkább a külső körülményeknek, szerencsének, más embereknek tulajdonítja a történéseket (külső kontroll). A fogalmat Julian B. Rotter dolgozta ki, és azóta rengeteg kutatás vizsgálta, hogyan függ össze a felelősségérzet, a teljesítmény és az, hogy valaki mennyire érzi magát cselekvőképesnek. Vállalkozóként ez a kérdés nem elméleti: ha alapvetően úgy érzed, hogy a piaci környezet, a kormány, a NAV, a konkurencia vagy a marketinges „csinálja veled” a dolgokat, akkor mentálisan kiszolgáltatott szerepben maradsz, miközben papíron te vagy a cégvezető.
A belső kontroll nem azt jelenti, hogy letagadod a külső tényezők hatását. A magyar adórendszer, a banki kamatkörnyezet, a vásárlóerő, a fogyasztói bizalom nagyon is valós tényezők – felelőtlenség lenne figyelmen kívül hagyni őket. A vállalkozói gondolkodásmód lényege az, hogy a külső körülmények ismeretében is arra fókuszálsz: mit tudok ÉN befolyásolni? Tudok-e más szegmensre célozni, tudok-e máshogy árazni, tudok-e más csatornát tesztelni, tudok-e jobban mérni? Aki kifelé mutogat, az a saját mozgásterét szűkíti le; aki belső kontrollból indul ki, az a saját cselekvési terét tágítja. Ez a különbség a „nincs vevő, mert válság van” és a „válság van, ezért át kell gondolnom, hogy pontosan kinek, mit és hogyan adok el” között.
Vállalkozói érettség ott kezdődik, amikor reflexből nem bűnbakot keresel, hanem okot. Ha esik a forgalom, nem az a kérdés, hogy „ki a hibás?”, hanem az, hogy „mit nem vettem észre?”, „hol nem volt mérés?”, „hol ver át az illúzió?”. Itt szoktam látni a legnagyobb különbséget sikeres és sikertelen vállalkozók között. A sikeres vállalkozó is dühös, csalódott, frusztrált tud lenni – csak éppen a dühét arra használja, hogy mélyebbre ásson, mérjen, elemezzen, stratégiát váltson. A kifelé mutogató vállalkozó ezzel szemben kommentekben panaszkodik, csoportokban vitatkozik, és közben nem nyitja meg az Analytics-et vagy a könyvelést. Ha őszinte szeretnél lenni magadhoz, figyeld meg a következő hónapban: amikor valami nem úgy sikerül, ahogy szeretted volna, az első három mondatodban hányszor mondod azt, hogy „én”, és hányszor azt, hogy „ők”? Ez az arány elég pontosan jelzi, mennyire van jelen nálad a vállalkozói gondolkodásmód.
Időhorizont és stratégiai gondolkodás: tűzoltás helyett építkezés
Vállalkozóként folyamatosan két idősíkon élsz: a napi operatív szinten, ahol a számlák, határidők, ügyfélpanaszok, hirdetéskezelők és készletek világa van, és a hosszú távú idősíkon, ahol az látszik, hogy hová tart a cég, mennyire fenntartható a modell, milyen kompetenciákra lesz szükség két–öt év múlva. A legtöbb magyar KKV ott csúszik el, hogy szinte teljesen beszívja őket a napi tűzoltás: minden energia elmegy a rövid távú problémák megoldására, és hónapokig, évekig nincs egyetlen délután sem, amikor a tulajdonos leülne csak gondolkodni a cég jövőjéről. Ilyenkor a vállalkozás gyakorlatilag a tulajdonos reakciós mintáira épül. Mire bármi stratégia születhetne, addigra már a piac kényszeríti ki a változást – általában fájdalmas formában.
A vállalkozói gondolkodásmód egyik lényeges eleme az időhorizont tudatos kezelése. Ez leegyszerűsítve három kérdést jelent. Először is: hogyan hozol döntést, amikor rövid távon fáj, de hosszú távon előnyös? Például amikor ki kell engedned egy rossz ügyfelet, akinek a bevétele hiányozni fog a következő hónapokban, de hosszú távon rengeteg energiát szabadít fel. Másodszor: hogyan kezeled azokat a döntéseket, amelyek rövid távon jól néznek ki, de hosszú távon rombolnak (például irreális árakciók, amelyek leamortizálják a márkaértéket)? Harmadszor: van-e rendszered arra, hogy rendszeresen felnézz a hétköznapi operatív szintről, és végiggondold, merre tart a cég? Ha csak akkor gondolkodsz stratégiailag, amikor baj van, az nem vállalkozói gondolkodás, hanem kényszerreakció.
A hosszú távú szemlélet nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyod a jelen problémáit. A likviditás, a cashflow, a rövid távú túlélés nagyon is valós kérdés, különösen tőkehiányos magyar piacon. A különbség ott van, hogy a vállalkozói gondolkodásmód kérdése: „hogyan oldom meg a mai problémát úgy, hogy közben nem lövöm lábon a jövőt?”. Ha például árversenybe kényszerítené a piac a cégedet, rövid távon csábító lehet beleállni a „legolcsóbbak leszünk” játékba. Hosszú távon viszont ezzel olyan vevőkört szoktatsz magadhoz, akiket csak az alacsony ár mozgat, miközben a profitod és a tartalékaid eltűnnek. Vállalkozói gondolkodásmóddal ilyenkor inkább azt kérdezed: mit tudok hozzáadni, amire valódi igény van, és amiért hajlandóak lesznek többet fizetni? Ez hosszabb és nehezebb út, de egyben az egyetlen, ami tartósan működik.
Kockázat, bizonytalanság és döntéshozatal vállalkozóként
A vállalkozói gondolkodásmód egyik legkritikusabb területe, ahogy a kockázathoz viszonyulsz. Sokan azt hiszik, hogy a vállalkozó az, aki „nem fél a kockázattól”. A valóságban a legtöbb sikeres vállalkozó igenis fél – csak nem bénul le tőle, és nem is játszik vakmerő játékot a saját és mások pénzével. A döntéspszichológia elég régóta kimutatta, hogy az emberek általában jobban félnek a veszteségtől, mint amennyire vágynak a nyereségre; a veszteség elkerülése nagyobb súllyal esik latba, mint a lehetséges nyereség. Ez a hétköznapokban azt jelenti, hogy hajlamos vagyunk túlértékelni annak a kockázatát, ha valami nem sikerül, és alulértékelni annak a kockázatát, ha nem lépünk.
Vállalkozóként a kérdés nem az, hogy mersz-e kockáztatni, hanem az, hogy tudsz-e tudatosan kockázatot vállalni. Ez gyakorlati szinten három dolgot jelent. Először is: számolsz. Ha egy új termékvonalat akarsz elindítani, nem hasraütésre dönts, hanem nézd meg, mennyi fix költséged van, mekkora lenne az induló készlet, milyen forgási sebesség mellett térülne meg, mi történik, ha az első három hónapban a várt forgalom fele jön csak be. Másodszor: forgatókönyvekben gondolkodsz. Nem egy kimenetben hiszel („sikerülni fog”), hanem előre áttekinted, mi történik, ha jobb lesz, ha rosszabb lesz, és ha nagyjából ott landolsz, ahol terveztél. Harmadszor: nem hozol nagy döntéseket pusztán érzelmi állapotból. Ha éppen dühös vagy egy kommentelőre, sértett vagy egy ügyfél miatt, vagy euforikus egy jól sikerült kampánytól, akkor megvárod, amíg lenyugszanak az érzelmeid, és csak utána döntesz olyan kérdésben, ami százezreket vagy milliókat érint.
A bizonytalanság kezelésének van egy személyes dimenziója is. Vállalkozóként folyamatosan kint vagy a pályán: minden döntésed azonnali visszajelzést kap a piactól. Ha ezt úgy éled meg, hogy minden negatív eredmény a személyes értéked elleni támadás, nagyon gyorsan ki fogsz égni. A vállalkozói gondolkodásmód része az is, hogy képes vagy különválasztani a saját értékedet az aktuális teljesítménytől. Egy rosszul sikerült kampány nem azt jelenti, hogy „béna vagy”, hanem azt, hogy ebben a formában, ebben az időzítésben, ezen a célcsoporton ez az ajánlat nem működött. Ez nem felmentés – a felelősség ugyanúgy a tiéd –, viszont így marad elég mentális energiád ahhoz, hogy ne magadat akard „megjavítani”, hanem a rendszert.
A tanulás, kudarc és növekedési szemlélet a vállalkozásban
Carol Dweck kutatásai óta a pszichológiában közismert, hogy az emberek gondolkodásmódja az adottságokról és a fejlődés lehetőségéről két szélső állapot között mozog. Az egyik véglet az úgynevezett „rögzült szemlélet”, amikor valaki úgy gondolja, hogy a képességei, intelligenciája, tehetsége adott, és legfeljebb minimálisan változtatható. A másik véglet a „növekedési szemlélet”, amikor az illető alapvetően abban hisz, hogy a képességei munkával, gyakorlással és visszajelzések feldolgozásával fejleszthetők. A növekedési szemléletet Dweck először tudományos cikkekben, majd a szélesebb közönség számára a „Mindset: The New Psychology of Success” című könyvében foglalta össze.
Vállalkozói szempontból az a kérdés, hogy te hogyan viszonyulsz a saját „tehetségedhez” és a hibáidhoz. Ha rögzült szemlélettel vállalkozol, akkor minden kudarcot személyes kudarcként élsz meg: „én nem vagyok jó a marketingben”, „nekem nincs érzékem a pénzügyekhez”, „engem úgysem vesznek komolyan”. Ilyenkor a hibák elkerülendő szégyenforrások, ezért mindent megteszel, hogy ne látszódjanak, miközben pont ezzel zársz el magad elől fontos tanulási lehetőségeket. Növekedési szemlélettel ezzel szemben úgy tekintesz a hibákra, mint információra: valamit nem jól mértél, nem jól értelmeztél, vagy rosszul húztad magadra a sablont. Ettől még fájhat a kudarc, de a fájdalom mellett ott marad a kérdés: „mit tanulhatok ebből, hogyan módosítom a rendszert?”
Magyar vállalkozói közegben külön kihívás, hogy nagyon sok a félinformáció és a hamis magabiztosság. A közösségi média tele van olyan szereplőkkel, akik egy-egy eszköz felszínes használatát eladják „bombabiztos módszerként”, miközben sem statisztikai, sem pszichológiai, sem pénzügyi mélységük nincs a témában. Aki rögzült szemlélettel működik, az vagy vakon követi őket („biztos én csinálok valamit rosszul”), vagy reflexből elutasít mindent („minden marketinges szélhámos”). A vállalkozói gondolkodásmód azonban azt mondja: nézzük meg, mi az, ami bizonyítható, mi az, ami mérhető, és mi az, ami csak hangzatos történet. A növekedési szemlélet nem naiv optimizmus, hanem a tanulásba vetett tudatos bizalom. Ha így közelítesz a saját fejlődésedhez, akkor sokkal könnyebben fogadod a kritikát, és nem sértődsz meg akkor sem, amikor valaki rámutat, hogy eddig rosszul gondolkodtál egy-egy területen.
Gyakorlati lépések: így fejleszd a saját vállalkozói gondolkodásmódodat
A vállalkozói gondolkodásmód nem veleszületett adottság, hanem fejleszthető készségcsomag. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkiből lehet sikeres vállalkozó, de azt igen, hogy a gondolkodásodon nagyon sokat tudsz javítani tudatos gyakorlással. Az első lépés az őszinte helyzetfelmérés: a cikkben érintett területek közül (önismeret, felelősségvállalás, időhorizont, kockázatkezelés, tanulási szemlélet) melyiknél érzed magad a leggyengébbnek? Nem kell mindent egyszerre „megjavítani”; elég, ha kiválasztasz egy területet, és arra fél–egy évig tudatosan fókuszálsz. A második lépés, hogy ehhez a területhez konkrét viselkedéses szokásokat rendelsz: mit fogsz másképp csinálni a következő 30–90 napban?
Az alábbi önismereti miniteszt segít, hogy lásd, hol tartasz most. Olvasd végig a kérdéseket, és magadnak válaszolj igennel vagy nemmel. Nem statisztikai mérőeszköz, hanem őszinte tükör.
- Gyakran kapom magam azon, hogy a piaci vagy politikai körülményeket okolom a cégem eredményeiért.
- Ha egy kampány nem hozza a várt számokat, először az ugrik be, hogy a vevők „hülyék”, „nincs pénzük” vagy „nem értik az ajánlatot”.
- Van legalább negyedévente egy olyan napom, amikor nem operatív feladatokkal foglalkozom, hanem csak a cég jövőjét gondolom át.
- Ha hibázom, rendszeresen végigveszem, hogy pontosan mit néztem be, és milyen új szabályt vagy folyamatot vezetek be, hogy ez ne ismétlődjön meg.
- Szoktam tudatosan tanulni olyan területekről (pénzügy, pszichológia, vezetés), amelyek nem a szűk szakmámat érintik, de a vállalkozásomhoz tartoznak.
- Nem csak akkor kérek visszajelzést, amikor baj van, hanem rendszeresen rákérdezek ügyfeleknél, munkatársaknál, hogyan látnak engem és a cégünket.
- Tudom, mit szeretnék elérni három–öt éven belül (forgalom, profit, csapatméret, szerepem a cégben), és ezek le is vannak írva.
- Ha valamit nem értek, inkább megkérdezem egy nálam tapasztaltabb embert, ahelyett hogy szégyenből úgy tennék, mintha érteném.
- Nem csak új projekteket indítok, hanem rendszeresen lezárok, elengedek működésképtelen kezdeményezéseket.
- Legalább havonta egyszer leülök a számok elé (mérőszámok, pénzügyek), és döntéseket hozok a friss adatok alapján.
Ha a fenti állítások közül legalább hétre őszintén igent mondtál, akkor már elég erős alapjaid vannak a vállalkozói gondolkodásmódban, most finomhangolni érdemes. Négy–hat igen esetén nagyjából félúton jársz: tudod, miről szól ez a szemlélet, de a mindennapokban még gyakran győz az automatikus, reakciós működés. Három vagy annál kevesebb igen esetén érdemes teljesen újrakeretezned a vállalkozói szerepedet, különben a cég hosszú távon a saját gondolkodásod plafonjába fog ütközni. A jó hír az, hogy mindegyik pontra lehet tudatos szokást építeni: időzített „stratégiai napokat”, rendszeres visszajelzéskérést, havi pénzügyi áttekintést, tanulási tervet. Ezek a szokások teszik átélhetővé a vállalkozói gondolkodásmódot a gyakorlatban.
Online Marketing és Pszichológia: gondolkodási keret a magyar vállalkozónak
A vállalkozói gondolkodásmód fejlesztéséhez nem elég pár motiváló mondat és néhány tipp a közösségi médiából. Rendszerre van szükség, amelyben egyszerre jelenik meg a marketing, a pszichológia, a szociológia és a pénzügyi gondolkodás. Az „Online Marketing és Pszichológia” című könyvem pontosan ezt próbálja megadni a magyar mikro- és kisvállalkozóknak. Nem amerikai milliárdos cégek esettanulmányait mutatom be, hanem azt a gondolkodási keretet, amely egy tőkehiányos, gyakran pesszimista, kis piacra épülő vállalkozásban is működni tud. A könyv nem arról szól, hogy melyik gombot hova kell kattintani a hirdetési rendszerekben, és nem is engem akar reklámozni, hanem bevezet a marketingpszichológia és a fogyasztáslélektan alapjaiba, és végigvezet azon a logikán, ahogy egy kampányt, egy buyer personát vagy egy webáruházat érdemes felépíteni.
A tapasztalatom az, hogy a legtöbb hazai vállalkozó két hibát követ el. Az egyik, hogy külföldi best practice-eket próbál egy az egyben ráhúzni a saját piacára, figyelmen kívül hagyva a kulturális, anyagi és méretbeli különbségeket. A másik, hogy túl korán kiszervezi a marketinget, miközben még a legalapvetőbb összefüggésekkel sincs tisztában: nem tudja pontosan, ki a mintavásárlója, miben más a saját ajánlata, milyen hosszú a döntési folyamata az ügyfeleknek. Az „Online Marketing és Pszichológia” abban segít, hogy kialakuljon benned az a vállalkozói gondolkodásmód, amely egyszerre érti a fogyasztó fejét és a saját számaidat. Ha érted, hogyan működik az emberi figyelem, motiváció, döntéshozatal, akkor nem esel bele minden divatos marketingtrend csapdájába, és sokkal tudatosabban fogsz tudni együtt dolgozni bármelyik szakértővel vagy ügynökséggel. Ez nem „szép extra”, hanem az alap, amire ma már minden komolyan vehető marketingrendszert érdemes építeni Magyarországon.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a vállalkozói gondolkodásmód lényegét, azt mondanám: vállald a valóságot, és vállald érte a felelősséget. A valóság azt jelenti, hogy nem magyarázod meg a rossz számokat, hanem elfogadod őket, és tanulsz belőlük. A felelősség pedig azt, hogy nem várod el senkitől – sem a marketingestől, sem a könyvelőtől, sem az államtól –, hogy helyetted oldja meg azokat a problémákat, amelyeket neked kell megértened. Lehet jó marketingesed, lehet kiváló könyvelőd, lehetnek remek szakembereid, de ha a gondolkodásod rövid távú, kifelé mutogató és tanulásellenes, akkor ők legfeljebb lassítják a zuhanást. Ha viszont hajlandó vagy hosszú távon gondolkodni, mérni, tanulni és felelősséget vállalni, akkor középszerű körülmények között is fel tudsz építeni egy egészséges vállalkozást.
Nem az a cél, hogy minden nap motivált legyél, és nem is az, hogy soha ne kövess el hibát. A cél az, hogy kialakuljon benned egy olyan stabil belső működés, amelyre akkor is tudsz támaszkodni, amikor jön egy válság, amikor összeomlik egy csatorna, amikor elmegy egy nagy ügyfél, vagy amikor a saját tévedésed miatt kerülsz bajba. Vállalkozóként felnőtt szerepben kell működnöd: nem hiszti, nem sértődés, nem bűnbakkeresés, hanem döntés, felelősség, tanulás. Lehet, hogy ez keményebben hangzik annál, mint amit sok helyen hallasz, de a piacon nem a szlogenek számítanak, hanem az eredmények. Ha komolyan veszed magad vállalkozóként, akkor a gondolkodásodon fogsz először dolgozni – minden más csak ezután következik.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ha szívesebben mélyedsz el a témában videón keresztül, ajánlom a „Vállakozói gondolkodásmód kialakítása” című anyagomat, ahol konkrét példákkal, történetekkel egészítem ki a cikkben leírt elveket.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Elég, ha „pozitívan gondolkodom”, és már vállalkozói gondolkodásom is van?
Nem. A vállalkozói gondolkodásmódnak része az optimizmus, de nem egyenlő a „pozitív gondolkodással”. Vállalkozóként nem teheted meg, hogy figyelmen kívül hagyod a kellemetlen tényeket, a rossz számokat vagy a piaci visszajelzéseket. A reális gondolkodás az, amikor egyszerre látod a kockázatokat és a lehetőségeket, és ennek tudatában hozol döntést. Ha a „pozitív gondolkodás” abban merül ki, hogy nem akarsz szembenézni a valósággal, az nem vállalkozói szemlélet, hanem önámítás. Akkor beszélhetünk vállalkozói gondolkodásról, amikor képes vagy elfogadni a rossz híreket is, és közben nem esel szét, hanem megkeresed, mit tudsz tenni a helyzet javításáért.
Hogyan váltsak alkalmazotti szemléletről vállalkozóira, ha még főállásban dolgozom?
Az első lépés nem a felmondás, hanem a gondolkodásod áthangolása. Kezdd ott, hogy a jelenlegi munkahelyeden elkezdesz vállalkozóként gondolkodni: figyeled a cég üzleti modelljét, a pénz áramlását, a döntések logikáját. Próbálj meg úgy viselkedni, mintha a sajátod lenne a részleged: vállalj felelősséget, javasolj fejlesztéseket, nézd meg, hogyan lehetne hatékonyabb a rendszer. Közben építsd a tudásod a vállalkozásról: pénzügy, marketing, jogi alapok, pszichológia. Amikor majd elindítasz egy saját vállalkozást (akár mellékállásban), már nem a nulláról indulsz, hanem lesz egy kialakult vállalkozói gondolkodásod. A felmondás csak akkor reális, ha a gondolkodásod, a tudásod és a pénzügyi tartalékaid is készen állnak rá – enélkül csak annyi történik, hogy alkalmazotti fejjel fogsz vállalkozni.
Mennyire sajátos a magyar piac a vállalkozói gondolkodás szempontjából?
Nagyon. Kicsi, árérzékeny, gyakran bizalmatlan, és erősen jelen van benne a „valaki majd megment” hozzáállás – akár az államtól, akár egy „csodamarketingestől” várva a megoldást. Frissebb kutatások szerint a hazai hallgatók vállalkozói gondolkodását és szándékát az egyetemek is csak korlátozottan formálják; sok múlik azon, hogy mennyire tanulnak meg önállóan dönteni, felelősséget vállalni és a saját környezetükben lehetőségeket keresni. Vállalkozóként ezzel a közeggel kell számolnod: a vevőid nagy része marketingileg „megégetett”, bizalmatlan, tele rossz tapasztalattal. Éppen ezért még fontosabb, hogy te magad ne ess bele a rövid távú trükközés csapdájába, hanem stabil gondolkodásra és következetes kommunikációra építs.
Lehetek jó vállalkozó, ha alapvetően kockázatkerülő vagyok?
Igen, de akkor különösen tudatosan kell foglalkoznod a kockázatkezeléssel. A vállalkozás nem extrém sport, ahol az nyer, aki a legnagyobb kockázatot vállalja. Sokkal inkább arról szól, hogy képes vagy-e megérteni, kiszámolni és keretek között tartani a kockázatokat. Ha kockázatkerülőbb alkat vagy, az előny is lehet: nagyobb eséllyel veszed észre a rejtett veszélyeket, ha nem bénulsz bele a félelembe. Ilyenkor érdemes rendszert építened: pénzügyi tartalék, folyamatos mérés, tesztelés kis lépésekben, és olyan tanácsadók bevonása, akik segítenek reálisan látni a helyzetet. A kockázatkerülés akkor válik problémává, ha minden döntést elhalasztasz, és a „majd egyszer, ha…” állapotban ragadsz. A vállalkozói gondolkodásmód lényege, hogy mersz lépni – nem vakon, hanem átgondolt keretek között.
Elég egy jó marketingképzés a vállalkozói gondolkodásmód kialakításához?
Nem. A marketingképzés fontos, de csak egy szelete annak, amire vállalkozóként szükséged van. A vállalkozói gondolkodásmódhoz értened kell a pénz áramlását, az emberi viselkedést, az alapvető jogi kereteket, a szervezeti működést és a saját pszichológiádat is. Egy jó marketingképzés adhat eszközöket, de ha nincs mögötte önismeret, felelősségvállalás és pénzügyi tudatosság, akkor legfeljebb gyorsabban tudod elköteni a pénzedet hatástalan kampányokra. Én azt szoktam javasolni, hogy a marketinget ne elszigetelt technikaként tanuld, hanem rendszerben: lásd, hogyan illeszkedik a teljes üzleti modellbe. Ebben segít például az „Online Marketing és Pszichológia” is, mert nem csak eszközöket mutat, hanem gondolkodási keretet ad, amire rá tudod építeni a marketinges tudást.
Források
- Rotter, J. B. – Locus of control fogalma és kutatási iránya. Összefoglaló: https://en.wikipedia.org/wiki/Locus_of_control
- Carol Dweck munkássága a szemlélet és motiváció témájában, különös tekintettel a növekedési szemléletre. Összefoglaló: https://en.wikipedia.org/wiki/Carol_Dweck
- Gubik, A. S., & Bartha, Z. (2025): Student perception and the efficacy of universities in shaping the entrepreneurial mindset – GUESSS 2021 Hungary report. Elérhető: https://arxiv.org/abs/2501.03972
