Soha nem látott szintre emelkedett a magyar háztartások hiteltartozása. 2025 májusának végére a lakossági hitelállomány 11 596 milliárd forintot tett ki, ami egy év alatt mintegy 11%-os növekedést jelent. Ez az összeg 20%-kal haladja meg a 2008-as pénzügyi válság előtti csúcsot is. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint 2025 első negyedévében is újabb csúcs dőlt meg: már 11 592 milliárd forint volt a háztartások bruttó hitelállománya, ami 2,2%-kal több az előző negyedévinél. Átlagosan egy magyar háztartásra így mintegy 2,7 millió forint hitel jutott 2024 végén, és ez az átlag 2025 folyamán tovább emelkedett.
A hitelállomány ugrásszerű bővüléséhez hozzájárult, hogy 2024 folyamán a lakosság 1000 milliárd forinttal több új hitelt vett fel, mint amennyit törlesztett – 2024-ben összesen 3067 milliárd Ft új kihelyezés állt szemben 2067 milliárd Ft tőkefizetéssel. Bár a lakosság történelmi összegeket törleszt is (2025 első öt hónapjában 915 milliárd Ft-ot fizettek vissza, +27,5% egy év alatt ), a nettó eladósodottság tovább nő. Dajka Gábor pénzügyi szakértő szerint 2025-ben ez a trend folytatódik: a nyári hónapokban várhatóan rekordösszegű személyi kölcsön felvétel zajlik, ősszel pedig a tervezett 3%-os kamatozású új állami lakáshitel (Otthon Start Program) indítása adhat további lökést a hitelpiacnak. Mindez arra utal, hogy az év második felében is a háztartások nettó hitelfelvevők maradnak, azaz több hitelt vesznek fel, mint amennyit törlesztenek.
A hitelek összetétele: lakáshitel vs. fogyasztási hitelek
A lakossági tartozások szerkezetében továbbra is a lakáscélú jelzáloghitelek dominálnak. 2025 közepére a teljes háztartási hitelállomány 51,7%-át az ingatlanhitelek tették ki, ami hat éve nem látott csúcsot jelent. A bankok lakossági lakáshitel-követelései meghaladták a 6000 milliárd forintot 2025 júniusára. A növekedés üteme is figyelemre méltó: 2025 első öt hónapjában a lakáshitelek állománya 327 milliárd forinttal bővült, 50%-kal nagyobb mértékben, mint az addigi rekordnak számító 2024-es növekmény. Ebben szerepe volt a támogatott konstrukciók (pl. CSOK Plusz) felfutásának is – 2024-ben az új lakáshitelek negyede már valamilyen állami támogatás mellett került folyósításra. A támogatott lakáskölcsönök állománya egy év alatt 22%-kal, 1143 milliárd Ft-ra nőtt, miközben a piaci lakáshiteleké 11%-kal, 4540 milliárd Ft-ra emelkedett 2024 folyamán. A lakáshitelek minősége továbbra is kiváló: a 90 napon túl késedelmes lakáshitelek aránya a piaci konstrukcióknál 0,5% alatt, a támogatottaknál 1% alatt marad – köszönhetően a szigorú adósságfék szabályoknak és a kamatstop intézményének, ami a változó kamatozású jelzáloghitelek törlesztőrészletét befagyasztotta.
A teljes hitelállomány másik nagy szeletét a fogyasztási hitelek adják (ide tartoznak a személyi kölcsönök, gépjárműhitelek, áruvásárlási és egyéb hitelek, hitelkártya- és folyószámlahitelek, valamint a speciális babaváró kölcsön is). A fogyasztási hitelállomány 2025 első félévében meghaladta az 5060 milliárd forintot, ami a teljes lakossági tartozás nagyjából 48%-a. Személyi kölcsönökből 2024 végén ~1576 milliárd Ft kintlevőség volt, miután az állomány egy év alatt 13%-kal nőtt. A személyi hiteleknél a nem teljesítő arány (3,5% körüli) ugyan magasabb, mint a jelzáloghiteleknél, de javuló tendenciát mutat (2023 elején még 4,4% volt). Gépjárműhitelből továbbra is kevés van: az autóvásárlásra szánt hitelek állománya 2024 végén nem érte el a 95 milliárd Ft-ot, mivel a lakosság jelentős része inkább személyi kölcsönt vesz fel autóra is. A fogyasztási hiteleken belül kiemelkedő tétel a 2019 óta elérhető, kamatmentes Babaváró hitel: ennek volumene 2024 végén ~2327 milliárd Ft volt (+8% éves növekedés), így a babaváró a teljes lakossági hiteltartozás mintegy ötödét teszi ki. A babavárót igénylő fiatal házaspárok döntő többsége rendben törleszt (90 napon túli késedelem alig 0,4% ), ugyanakkor szakértők figyelmeztetnek, hogy a gyermekvállalás elmaradása esetén a hitel piaci kamatozásúvá válása a jövőben megugró terheket róhat az érintettekre – az első ilyen ügyfelek 5 éves türelmi ideje 2026 közepe táján jár majd le. Áruhitelek és egyéb fogyasztási kölcsönök is jelen vannak a piacon, de ezek volumene viszonylag kicsi; a nagyobb bankok kínálják ezeket áruvásárlásnál alternatívaként a személyi hitelek mellett. Végül meg kell említeni a folyószámlahiteleket (bankszámlákhoz kapcsolódó hitelkereteket) is, amelyek állománya 2022–2023 folyamán közel 10%-kal ugrott meg. 2024 végére a folyószámlahitelek összege elérte a 415 milliárd forintot, ami egy évtizede nem látott szint. Ennél magasabban utoljára 2010–2011 környékén volt, amikor sok háztartás a devizahitelei és egyéb gondjai miatt kényszerült rendszeresen mínuszba menni a folyószámláján. Jelenleg a folyószámlahitelesek mintegy 7%-a van tartósan késedelemben – ez azért aggasztó, mert az ilyen hitelt a bank automatikusan levonja a beérkező jövedelemből, tehát ha valaki mégis több hónapja mínuszban van, az komoly anyagi nehézségekre utal. A szakértők szerint a magas infláció és az elszabadult rezsiköltségek voltak a fő okai annak, hogy 2022 második felétől sok család csúszni kezdett a folyószámlahitelével – erre később még visszatérünk.
Kik és hogyan adósodnak el? – Jövedelmi, korosztályos és területi különbségek
Az adósság terhei nagyon eltérően oszlanak meg a különböző társadalmi csoportokban. Jövedelmi szempontból erősen koncentrált a hitelfelvétel: a legmagasabb jövedelmű háztartások sokkal nagyobb arányban vesznek fel (és nagyobb összegben) hitelt, mint a szegényebbek. Egy MNB-háztartási felmérés szerint a lakáshitelek kétharmadát a legtehetősebb felső ötöd veszi fel Magyarországon. Ezzel szemben a Babaváró hitelnél – amelynek igényléséhez nem kell ingatlanfedezet és kamatmentes – ugyanez az arány csak egyharmad, vagyis a gyermekvállalási támogatott kölcsön sokkal szélesebb rétegekhez is eljut. Mindez azt mutatja, hogy a hagyományos banki hitelekhez (pl. jelzáloghitelhez) főként a magas keresetű családok férnek hozzá jelentős összegben, míg az alacsonyabb jövedelműek inkább kisebb, fedezetlen kölcsönöket tudnak igénybe venni – vagy épp kiszorulnak a hitelpiacról. Szakértők szerint a magyar lakosság híresen alacsony hitelpenetrációja részben ezzel magyarázható, és a hitelezés “demokratizálása” (szélesebb rétegek számára elérhető, biztonságos hiteltermékek biztosítása) a jövőben fontos kitörési pont lehet.
Életkori bontásban elsősorban a fiatal felnőtt korosztály adósodik el lakásvásárlás vagy fogyasztási célok miatt. A 31–40 év közötti korosztály adta 2023-ban az új lakossági hitelfelvevők legnagyobb részét: ez a korcsoport vette fel a legtöbb új hitelt, a teljes éves hitelkihelyezés több mint egyharmadát. Az utóbbi években ráadásul fiatalodott a hitelfelvevők köre: 2020-ban még 43,8 év volt a lakáshitel iránt érdeklődők átlagéletkora, 2024 tavaszára viszont már 33,8 évre csökkent. Ugyanez a támogatott hiteleknél (Babaváró, CSOK) még markánsabb: az érdeklődők átlagéletkora 43,1 évről 30,9 évre esett vissza pár év alatt. A fiatalok előretörését segítette több kormányzati intézkedés is. 2024-től bevezették, hogy első lakás vásárlásához – életkori megkötés nélkül – akár 10% önerő is elég (90% hitelfinanszírozás) a jogszabályi adósságfék limitek szerint. Emellett a családtámogatási kölcsönöknél (pl. Babaváró) szigorították az életkori feltételt: 2024-től a feleség nem töltheti be a 30. évét a szerződéskötéskor, ami ösztönözte a húszas éveikben járó párokat a gyors hitelfelvételre. Mindezek nyomán ma már a legtöbb kölcsönt a harmincasok veszik fel, míg a negyvenes-ötvenes korosztály részaránya csökkent. A nagyon fiatal (<30 éves) adósok aránya korábban csekély volt, de az új kedvezmények hatására növekszik. Idősebb korban (50 év felett) továbbra is viszonylag ritkább az új hitelfelvétel – egyrészt mert addigra sokan már visszafizetik korábbi kölcsöneiket, másrészt a banki gyakorlat és szabályozás is korlátozza a nyugdíjkorhatárhoz közeli adósok futamidejét.
Földrajzi megoszlás szerint jelentős területi egyenlőtlenségek mutatkoznak a lakossági eladósodottságban. A fejlettebb, magasabb jövedelmű térségekben sokkal több hitelt vesznek fel az emberek, mint a szegényebb régiókban. A K&H Bank friss adatai alapján 2025 első hónapjaiban az új lakáshitelek 31%-át budapesti ügyfelek vették fel, Pest vármegye részesedése további 15% volt, míg a harmadik helyezett Győr-Moson-Sopron vármegye 7%-ot tett ki. Néhány megyében ezzel szemben a hitelpiaci aktivitás rendkívül alacsony: például Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zala, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok vagy Békés megye az új lakáshitelfelvételek mindössze 1–2%-áért feleltek. A köztes kategóriába tartozik néhány iparosodott megye: pl. Bács-Kiskun, Fejér és Veszprém megye egyaránt 5–6% körüli szeletet hasított ki a lakáshitelpiacból 2025 elején. A területi különbségek hátterében több tényező áll: egyrészt a fővárosban és a nagyvárosokban magasabbak az ingatlanárak, így eleve nagyobb hitelösszegekre van szükség egy lakáshoz. Másrészt Budapesten jóval magasabbak a jövedelmek is – 2022-ben a fővárosi nettó átlagkereset ~521 ezer Ft volt, szemben az országos ~430 ezer Ft-tal –, ami lehetővé teszi nagyobb kölcsönök felvételét az adósságfék szabályok betartásával. Emellett az állami támogatási programok (pl. falusi CSOK) egyes vidéki térségekben segíthetik a hitelhez jutást, de a kisebb településeken így is jóval visszafogottabb a hitelkereslet. Összességében elmondható, hogy a lakossági eladósodottság földrajzilag koncentrált: a hitelállomány jelentős része a gazdaságilag erős régiókban halmozódik fel, míg az elmaradottabb területeken sok család egyáltalán nem vagy csak minimális mértékben eladósodott.
Mi okozza a lakosság eladósodottságának növekedését?
Milyen okok húzódnak a lakossági hitelállomány gyors növekedése mögött az elmúlt időszakban? Szakértők több tényezőt emelnek ki:
-
Magas infláció és megélhetési költségek: A 2022–2023-ban tapasztalt rekordmagas infláció (2023 elején 25% felett) paradox módon ösztönözhette is a hitelfelvételt. Ennek oka, hogy a hitelkamatok nominálisan jóval elmaradtak az inflációtól, azaz a reálkamat erősen negatív volt. Például 2023 elején 25%-os infláció mellett a lakáshitelek kamata ~8–9%, a személyi kölcsönöké 10–16% között mozgott. Ilyen környezetben egy fix kamatozású kölcsön felvétele racionális döntés lehetett, hiszen az árszínvonal emelkedése “elforgatja” a hitel valós értékét: amit később visszafizetünk a banknak, az infláció miatt kevesebbet ér, mint a most felvett összeg. Sőt, aki a hitelfelvétel helyett inkább takarékoskodva próbálna összegyűjteni egy későbbi vásárláshoz, könnyen pórul járhat: ha időközben az adott termék vagy szolgáltatás ára gyorsabban nő, mint amennyit a megtakarításunk kamatozik, akkor végül többet kell fizetnünk érte később, mintha hitelből azonnal megvettük volna. Sok család pontosan ezt érzékelte a mindennapokban: mivel az árak (pl. élelmiszer, energia) drámai ütemben nőttek, sokan kénytelenek voltak hitelkeretekhez nyúlni a havi kiadások fedezésére is. A rezsiköltségek elszállása 2022–23-ban például kimutathatóan megugrasztotta a folyószámlahitelek használatát és a késedelmeket. Összességében tehát az infláció egyszerre kínált “ingyenebédet” a tehetősebb, hitelképes rétegnek (olcsó realitervű kölcsönökkel finanszírozni nagyobb beszerzéseket), és kényszerítette adósságba a szűkölködőbb háztartásokat a mindennapi megélhetés biztosítása érdekében.
-
Gazdasági bizonytalanságok és fogyasztói attitűdök: Egy bizonytalan gazdasági környezet alapvetően óvatosságra inti az embereket – ám a tartós bizonytalanság más hatással is járhat. Az inflációs várakozások önbeteljesítő jellegűek: ha a lakosság azt érzi, hogy az árak folyamatosan felfelé mennek, akkor előrehozza a fogyasztását, mielőtt még drágább lenne minden. Ez történt például a tartós fogyasztási cikkek vagy ingatlanok esetében: sokan inkább hamarabb megvették hitelből a kiszemelt autót, lakást, műszaki cikket, mielőtt tovább emelkedne az áruk. Ez a jelenség rövid távon pörgeti a hitelkeresletet. Emellett a koronavírus-járvány után felszabaduló elhalasztott kereslet is megjelent 2022–2023-ban: az emberek bepótolták az utazásokat, lakásfelújításokat, nagyobb vásárlásokat, gyakran részben kölcsönök segítségével.
-
Növekvő bérek és hitelkapacitás: A munkaerőpiaci folyamatok is fontosak. Az elmúlt években a bérek kétszámjegyű ütemben növekedtek Magyarországon (a magas inflációhoz részben igazodva). Ez egyrészt szükséges volt a megélhetési költségek fedezéséhez, másrészt viszont növelte a háztartások hitelképességét. Az MNB jövedelemarányos törlesztőrészlet (JTM) korlátai szerint ugyanis minél nagyobb a háztartás igazolt jövedelme, annál magasabb havi törlesztőt vállalhat. Így a béremelkedések automatikusan kitolták a felvehető hitelösszegek felső határát. Emellett a munkaerőpiaci helyzet – a rekord alacsony munkanélküliség és munkaerőhiány – relatív biztonságérzetet adott sok munkavállalónak ahhoz, hogy merjen hosszú távú adósságot felvállalni (pl. lakáshitelt). A bérnövekedés és foglalkoztatottság tehát pozitív tényezőként járult hozzá a hitelállomány bővüléséhez.
-
Állami támogatások és kedvezményes hitelek: A kormányzat az elmúlt években több programmal is igyekezett ösztönözni a lakossági hitelkeresletet, különösen a családalapítás és otthonteremtés terén. A Babaváró hitel (2019-től) és a CSOK támogatás + kedvezményes lakáshitel konstrukciók (2016-tól) rengeteg fiatal párt vontak be a hitelpiacra olyan feltételekkel, amelyek piaci alapon nem lettek volna elérhetők számukra. 2024-ben elindult a CSOK Plusz program, amelynek keretében már a gyermektelen fiatalok is kaphattak kedvezményes (5 éves fix 5%-os kamatú) lakáshitelt első lakásukhoz – ennek is tulajdonítható, hogy 2024-ben az új lakáshitelek negyede támogatott volt. Ezzel párhuzamosan a normál piaci kamatok is csökkenésnek indultak 2023 második felétől (a jelzálogkamatok 10% alá mérséklődtek a 2022 végi 11–12%-ról), ami némileg javított a hitelpiaci kilátásokon. 2025 őszén pedig újabb lökés várható: indul az Otthon Start 3% kamatú lakáshitel program a fiataloknak, ami minden eddiginél olcsóbb finanszírozást kínál számukra. Bár ezt a hitelt elvileg nem lehet meglévő kölcsön kiváltására használni, szakértők szerint közvetett úton sokan mégis arra fogják (pl. a régi lakás eladásával és új vásárlásával “áthidalva” a szabályt), így a hitelpiacon egyfajta kiváltási hullám és új hitelbumm is jöhet az év végén. Összességében elmondható, hogy a kormányzati kedvezmények jelentősen hozzájárultak a lakossági hitelállomány növekedéséhez – mind a volumen (többen és többet mernek felvenni), mind az összetétel (a támogatott hitelek aránya nő) tekintetében.
-
Szabályozási változások: Az említett adósságfék enyhítések (pl. 10% önerős lakáshitel lehetősége) is az eladósodottság emelkedése irányába hatnak, hiszen kisebb önrésszel több ember válik hitelképessé. Ugyanakkor a magyar szabályozás nemzetközi összevetésben még mindig szigorú és óvatos: a JTM korlátok és a hitelfedezeti arány (HFM) limitjei erős kontrollt jelentenek. Az MNB 2023-as makroprudenciális jelentése ki is emelte, hogy a fokozódó hitelezés ellenére nem azonosítható a háztartások túlzott eladósodása – az átlagos jövedelmi terheltség (azaz a törlesztők aránya a jövedelemhez képest) a korábbi növekedés után mérséklődött, a fedezeti terheltség (hitel/lakásérték arány) pedig bár emelkedik, továbbra sem jelez túlzott kockázatvállalást. Ez azt sugallja, hogy a szabályozás eddig sikeresen megakadályozta a felelőtlen mértékű eladósodást.
A növekvő adósság hatásai a gazdaságra és társadalomra
A lakosság fokozódó eladósodottsága vegyes következményekkel jár a gazdaság és a társadalom számára. Rövid távon a hitelbőségnek vannak pozitív hatásai: a könnyebben hozzáférhető pénz élénkíti a fogyasztást és a gazdasági növekedést. A kormányzat is ezért tekint viszonylagos optimizmussal a lakossági hitelállomány bővülésére – hiszen a friss kölcsönökből megvalósuló lakásvásárlások, autóvételek, fogyasztási cikk beszerzések mind pörgetik a GDP-t és a belső keresletet. A hitelből finanszírozott beruházások (pl. ingatlanfejlesztés, lakásfelújítás) szintén munkát adnak a vállalkozásoknak. A bankrendszer számára a több kihelyezett hitel növekvő kamatbevételt és profitot jelent, ami erősíti a pénzügyi szektort.
Ugyanakkor hosszabb távon és társadalmi szinten már korántsem egyértelműen kedvező az adóssághegy növekedése. Felmerül a kérdés, mennyire fenntarthatók a családok számára az egyre magasabb hitelterhek – különösen, ha a gazdasági környezet romlana (pl. munkanélküliség nőne, kamatok emelkednének). Bár jelenleg a törlesztési fegyelem jónak mondható (a lakáshitelesek <1%-a, a személyi hitelesek ~3,5%-a van csak 90 napon túli késedelemben ), bizonyos jelek már most aggasztóak. A folyószámlahitelesek körében a késedelmes arány ~7%, ami azt mutatja, hogy több százezer háztartás él hónapról hónapra pénzzavarban. Ők a megugrott törlesztők és rezsiszámlák mellett gyakran nem tudnak kijönni a fizetésükből, így állandó mínuszba kerülnek – ez komoly stressz és kiszolgáltatottság forrása. Társadalmi feszültségekhez is vezethet, ha az adósságcsapdába került háztartások száma nő: az anyagi nehézségek hatással vannak a mentális egészségre, a családi életre, sőt a fogyasztói morálra is. A 2008-as válság tanulsága, hogy a tömeges háztartási fizetésképtelenség súlyos társadalmi válságot idézhet elő – ezt most a devizahitelek hiánya és a szigorúbb hitelezési standardok miatt sikerült elkerülni, de nem szabad elfelejteni.
Makrogazdasági szinten a lakossági hitelexpanzió sebezhetővé teheti a gazdaságot bizonyos sokkokkal szemben. Ha az infláció újra felpörögne, vagy a jegybank kamatemelésre kényszerülne, a változó kamatozású (vagy épp a kamatstop hatálya alól kikerülő) hitelek törlesztőrészlete megugorhat, hirtelen terhet róva sok adósra. A Babaváró hitelnél is 2026–27-ben jön el az “igazság pillanata”, amikor azok a párok, akik nem teljesítették a gyermekvállalási feltételt, piaci kamatot kell fizessek – ez jelentős törlesztőrészlet-emelkedéssel jár majd. Ha a gazdaság lassulna vagy a munkanélküliség nőne, a most biztonságosan adósságot törlesztő háztartások egy része bajba kerülhet. Szerencsére a bankok tőke- és céltartalék-helyzete erős, és a nem teljesítő hitelek aránya jelenleg nagyon alacsony, de a kockázatok növekednek a magas adósságállománnyal. Emiatt az MNB is folyamatosan monitorozza a sérülékenységeket. A jegybank 2024 közepén megállapította, hogy bár élénkül a hitelezés, a háztartások eladósodottsága még nem túlzó, a bankrendszer pedig megfelelő pufferokkal rendelkezik egy esetleges sokk kezelésére. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy fontos az óvatosság fenntartása, és ha kell, a szabályozó eszközök szigorításával megfékezik a túlzott eladósodást.
Társadalmi oldalról az is lényeges hatás, hogy a jelenlegi hitelstruktúra erősítheti a vagyoni különbségeket: a tehetősebb, jó adósnak minősülő családok olcsó hitelekből tudnak vagyont (pl. ingatlant) építeni, míg a szegényebbek vagy kimaradnak a hitelből, vagy csak drága, kisösszegű kölcsönöket kapnak, amelyek sokszor inkább adósságspirálba húzzák őket. Így a hitelezés fókuszáltsága a magas jövedelműekre hosszú távon a társadalmi egyenlőtlenségeket növelheti. Pozitívum viszont, hogy a fiatalabb generációk számára a támogatott hitelek révén megnyílt a lehetőség az előrehaladásra (saját lakás megszerzésére, családalapításra), ami demográfiai és jóléti szempontból is kedvező lehet. A kulcskérdés az, hogy a háztartások felelősen, körültekintően gazdálkodnak-e adósságaikkal – ebben a pénzügyi edukáció és a bankok fogyasztóvédelmi gyakorlata is meghatározó szerepet játszik.
Trendek: történelmi és nemzetközi összehasonlítás
A mai magyar lakosság eladósodottsága történelmi rekordot jelent ugyan nominális értéken, de érdemes megvizsgálni relatív mutatókat is. Ha jövedelemhez vagy GDP-hez viszonyítjuk a háztartások adósságát, Magyarország továbbra is az egyik legerősebben aluladósodott ország Európában. 2025 elején a teljes lakossági hitelállomány a GDP ~13,5%-át tette ki, amivel Magyarország az EU-ban sereghajtók közé tartozik. Egy friss elemzés szerint az EU-ban a legalacsonyabb a magyar lakosság eladósodottsága. Míg nálunk átlagosan ~2,7 millió Ft hitel jut egy háztartásra, addig Nyugat-Európában ennek többszöröse: sok országban a GDP 50-60%-át is eléri a háztartások banki adóssága. A magyar mutatónál alacsonyabbat csak néhány, hasonlóan alacsony hitelpenetrációjú ország (pl. Románia, Bulgária) produkál; a visegrádi régióban is jellemzően 20-30% közötti a GDP-arányos lakossági hitelállomány (Csehországban és Lengyelországban is magasabb, mint nálunk). Nemzetközi összevetésben tehát Magyarország még mindig konzervatív módon adósodik el – ez részben a 2010-es évek eleji devizahitel-válság utáni óvatosság öröksége, részben pedig a banki kínálat bizonyos fokú fejletlenségét (és a lakosság hitelhez jutási nehézségeit) tükrözi.
Történelmi távlatban nézve a mostani adósságszint más megvilágításba kerül, ha figyelembe vesszük a pénz értékének változását és a vagyoni komponenseket. A Bankmonitor elemzői kimutatták, hogy reálértelemben (inflációval kiigazítva) a lakossági hitelállomány jelenleg csupán a 20 évvel ezelőtti szinten van – hiába magasabb a nominális összeg a 2008-as csúcsnál, azóta a forint értéke sokat romlott. Ha a lakásárak változásával korrigáljuk a hitelállományt, akkor a mai eladósodottság a 2003-as szintnek felel meg. Még kedvezőbb a kép, ha a lakossági jövedelmek növekedését is figyelembe vesszük: ekkor a háztartások adósságterhe a 2002-es szintre tehető. Magyarán: a bérek és a vagyon (ingatlanok) értéke sokkal gyorsabban nőtt az elmúlt évtizedben, mint a hitelállomány, így a teherbíró-képesség összességében javult. Ezért is lehetséges, hogy bár a 13 500 milliárd Ft körüli tartozás nominálisan ijesztő rekord, a háztartások pénzügyi egyensúlya mégsem roppant meg. A 2008-as válság idején ennél kisebb hitelállomány is hatalmas gondokat okozott – de akkor a devizahitelek árfolyamkockázata, a magas munkanélküliség és a stagnáló jövedelmek sokkal sérülékenyebbé tették a családokat.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a jelenlegi kedvező relatív mutatók nem garantálják automatikusan a jövőbeni stabilitást. Ha a hitelek növekedési üteme tartósan meghaladja a gazdasági növekedést és a jövedelembővülést, akkor pár év alatt a GDP-arányos adósságmutató is felkúszhat közepes szintre. A régiós példák (pl. Lengyelország) mutatják, hogy néhány év intenzív lakáshitelezés 20% fölé viheti ezt a mutatót. Magyarországon egyelőre van mozgástér a felelős hitelnyújtás bővítésére – sok szakértő szerint az aluladósodottság jelenleg inkább arra utal, hogy a hitelpiac fejletlen és a lakosság finanszírozási helyzete gyenge. Ugyanakkor éppen a 2000-es évek tapasztalata figyelmeztet arra, hogy a túl gyors hitelbővülés fenntarthatatlan lehet. Az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú: a hitelek növelhetik a jólétet és a gazdasági potenciált, de túlzásba esve válságforrássá válhatnak.
Szakértői vélemények és kilátások
A lakossági hitelállomány trendjeit figyelemmel kísérő szakértők megosztottak abban, hogy félteni kell-e a magyarok eladósodottságának rekordjait, avagy örüljünk annak, hogy végre több forrás jut a lakossági beruházásokra. Sándorfi Balázs, a Bankmonitor ügyvezetője szerint nincs ok pánikra: bár nominálisan rekordot döntöttünk, a reálgazdasági összefüggések (infláció, lakásárak, jövedelmek növekedése) figyelembevételével a mostani hitelteher egyáltalán nem kirívó. Sőt, szerinte a magyar lakosság adósságszintje kifejezetten alacsony nemzetközi összevetésben, ami arra utal, hogy van tere a hitelpiac biztonságos bővítésének is. A jegybank hivatalos álláspontja hasonlóan nyugodt: az MNB 2024-ben leszögezte, hogy a háztartási hitelezés élénkülése mellett sem látnak rendszerszintű kockázatnövekedést, és az adósok terheltsége átlagosan még csökkent is valamelyest a jövedelmükhöz képest. Ugyanakkor az MNB szakértői folyamatosan vizsgálják a hitelezés alakulását, és szükség esetén készek beavatkozni a prudenciális eszközökkel (pl. anticiklikus tőkepuffer emelésével vagy a JTM szabály szigorításával), ha túlfűtöttséget érzékelnének. Gergely Péter, a BiztosDöntés.hu pénzügyi elemzője arra hívja fel a figyelmet, hogy a nettó hitelfelvétel trendje várhatóan folytatódik – azaz a lakosság összességében tovább adósodik el. Szerinte a 2025-ös év második felében a szezonális hatások (nyári személyi kölcsön “boom”) és új kormányzati konstrukciók (az ősszel induló 3%-os lakáshitel) még nagyobb lökést adnak a hitelpiacnak. Bár ez rövid távon tovább növeli az adósságállományt, Gergely szerint fontos kiemelni, hogy a háztartások egy része a kedvezményes új hitelt kiváltásra használhatja fel (pl. meglévő drágább hitel lecserélésére egy ingatlanvásárlás keretében), ami javíthatja a hitelportfólió szerkezetét.
Természetesen vannak óvatosabb hangok is. Egyes közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi alacsony default arányok nem garantálják, hogy a jövőben ne emelkedhetne meg a problémás hitelek aránya. Ha például az infláció tartósan magas marad, az MNB kamatcsökkentései elakadnak, így a hitelkamatok sem mérséklődnek tovább – ez pedig fékezheti a gazdasági növekedést is, miközben az adósok terhei magas szinten ragadnak. Hosszú távon tehát kulcskérdés, hogy a lakossági eladósodás pályája fenntartható marad-e. Ahogy egy elemző találóan fogalmazott: “rövid távon örülhetünk a pörgő hitelpiacnak, de hosszabb távon nem árt figyelni, nehogy a háztartások adósságterhei túl nagyra nőjenek”. A kormány számára is fontos feladat, hogy nyomon kövesse: a hitelből finanszírozott fogyasztás és beruházás mennyiben járul hozzá a gazdaság tartós fejlődéséhez, és mennyiben jelent potenciális kockázatot. Jelenleg az látszik, hogy a magyar lakosság adóssághelyzete stabil, a többség fegyelmezetten törleszt, és a hitelek túlnyomó része forintban, fix kamattal, biztonságos keretek között áll fenn. A kihívás az, hogy ezt a stabilitást megőrizzük akkor is, ha majd változnak a körülmények – például kifutnak a kedvezményes programok, vagy épp újra magasabb kamatok jönnek. A felelős hitelfelvételre és a pénzügyi tudatosságra való ösztönzés ezért továbbra is kiemelten fontos, hogy a rekordméretű adósság ne váljon a magyar családok számára kezelhetetlen teherré a jövőben.
Források: MNB-statisztikák, KSH-adatok, 24.hu, HVG, Index, Bankmonitor, Bank360, BiztosDöntés.hu, Portfolio.hu, money.hu cikkek.
