Top Shop: Dr. Levine mágneses térdpánt (2012) – Átverés vagy placebo?

A krónikus térdfájdalommal élők számára mindig is különös jelentőséggel bírtak azok az új és trendi eszközök, amelyek gyors, könnyű megoldást ígérnek a panaszokra. Akár egy televíziós reklámból, akár egy online hirdetésből, de valószínűleg sokan találkoztak a „Dr. Levine” néven forgalomba hozott mágneses térdpánttal, amelyet anno a Top Shop is kínált. A termék dicséretétől volt hangos a média: ízületi fájdalom enyhítése, gyulladáscsökkentés, jobb vérkeringés és érezhető komfortnövekedés – legalábbis ezt sulykolták a reklámok. A valóság azonban jóval árnyaltabb, sőt, sokak szerint a termék besorolható az átverés kategóriába, még ha marketinges szempontból bizonyos tekintetben sikeresnek is mondható.

Ez a cikk azért született, hogy az orvosi és pszichológiai megközelítésen túl a marketing és a menedzsment oldaláról is megvilágítsa, miért volt – és részben miért lehet még mindig – ekkora felhajtás egy olyan eszköz körül, amelynek a hatása több vizsgálat és vélemény szerint is csekély vagy egyáltalán nem létezik. Nem csupán az átverés tényét érdemes kiemelni, hanem azt is, hogy a fogyasztók fejében milyen érzelmi és kognitív folyamatok zajlanak le vásárlás előtt, közben és után, amikor egy állítólagosan „csodát” ígérő termékről van szó.

Mi is ez a Dr. Levine mágneses térdpánt?

A Top Shop anno olyan marketingkampányt épített fel, amely könnyen megragadt az emberek tudatában: idősödő férfiak és nők, elégedett mosollyal az arcukon, fájdalommentes, energikus mozgást ígérő mozdulatokkal. A pánt nevét egy „Dr. Levine” alakjának tulajdonították, akit a reklámanyagokban rendre úgy tüntettek fel, mintha kifejezetten térdízületi problémákkal foglalkozó szakember volna. Ezzel próbáltak olyan orvosi hitelességet kölcsönözni a terméknek, amelynek valódi hátteréről a közvélemény gyakorlatilag semmiféle hivatalos bizonyítékot nem látott. A termék pofonegyszerű felépítésű volt: egy rugalmas pánt, amelynek belsejében több apró mágnes lapult, azt ígérve, hogy ezek kedvező fiziológiai hatást gyakorolnak a térdre.

A pántot körülvevő nagy felhajtás oka az volt, hogy nagyon sok embernek fáj valamilyen formában a térde. Legyen szó porckopásról, sportsérülésről, ízületi gyulladásról vagy kopásból eredő krónikus fájdalomról, az életminőség romlása óriási terhet róhat a mindennapokra. Ráadásul sokan félnek a hosszas orvosi kezeléstől, a drága beavatkozásoktól, így könnyen elhiszik, hogy egy viszonylag olcsó, otthon is használható pánt tényleg képes visszaadni a mozgás örömét.

Pszichológiai háttér: miért hittek benne annyian?

1. Placebo-hatás és a hit ereje
Gyakori jelenség, hogy ha valaki komolyan reméli és hiszi, hogy egy adott eszköz vagy módszer enyhíti a fájdalmát, akkor a test is együttműködik ezzel a gondolattal, és maga a fájdalomérzet valóban csökkenhet valamelyest. Ez nem azt jelenti, hogy a terméknek bizonyított, objektív gyógyhatása volna, hanem azt, hogy a pszichés hozzáállás nagyban befolyásolhatja a szubjektív komfortérzetet. Ezt a mechanizmust rengeteg tanulmány elemzi, és sok olyan orvosi jellegű terápiás kísérlet is van, amely a placebo-hatás kimagasló mértékét igazolja. Egyes vélemények szerint a térdpántot használók közül sokan éppen ezért tapasztaltak kezdetben némi javulást: a hitük és a pozitív elvárásuk váltotta ki a jobb közérzetet.

2. Kognitív torzítások
Az emberi agy a legegyszerűbb válaszokat részesíti előnyben, és hajlamos arra, hogy a meglévő nézőpontját erősítő információkat eltúlozza, a szembenállóakat pedig figyelmen kívül hagyja. Így ha valaki csak egy-két pozitív visszajelzést olvas a térdpánttal kapcsolatban, anélkül hogy utána nézne a hitelességnek, könnyen megerősödik benne az az érzés, hogy „biztosan működik”. A kognitív torzításnak része az is, hogy ha egyszer megvettük a pántot, hajlamosak vagyunk igazolni a döntésünket, és pozitívabbnak látni az eredményt.

3. Remény és kétségbeesés keveréke
A tartós térdfájdalom sokszor komoly érzelmi megterheléssel jár. Aki hosszú ideje szenved, annak már nagyon csekély is elég, hogy belevágjon egy „könnyű” megoldásba, és nehezen fogja elfogadni a többszöri orvosi konzultáció, kezeléssorozat, rehabilitáció és az anyagi költségek rémképét. Ilyenkor a „csodás” megoldások – legyenek bár tudományosan megalapozatlanok – mégis vonzónak tűnnek. Csak egy pántot kell felhúzni, és máris javulás várható. Ez a lelki állapot nagyon erős fegyver a marketingesek kezében.

Mágneses terápia: rövid kitérő a tudományos vitákra

A mágneses mezővel kapcsolatos különböző elméletek megosztják a szakmai és laikus közvéleményt. Vannak, akik vallják, hogy a mágnesek bizonyos erősség fölött képesek jótékonyan hatni a vérkeringésre, bár ennek hatásmechanizmusa az ízületi fájdalmak tekintetében finoman szólva is kérdéses. Az ilyen irányú, otthoni használatra szánt pántok többsége azonban meglehetősen gyenge, így a térd körül létrejövő mágneses mező szinte bizonyosan nem éri el azt az intenzitást, ami már észlelhető fiziológiai változást indítana be. Ennek ellenére sok kereskedő és gyártó kapva kap azon, hogy az emberek hallottak valami jót a „mágneses terápiáról”, és olyan hangzatos ígéretekkel próbálnak meggyőzni, amelyekre valójában nincs semmiféle bizonyítékuk. Legtöbbször azzal érvelnek, hogy a föld mágneses terének szerepe az élő szervezetekre nézve is fontos, és ezt extrapolálják egy néhány kicsi mágneskavicsot tartalmazó pántra, amelynek hatékonysága a valóságban közelít a nullához.

Mire épült a Top Shop marketingstratégiája?

Ha marketinges szemmel vizsgáljuk, akkor a Dr. Levine térdpánt kampánya iskolapéldaként hozható fel arra, hogy a vállalatok miként használják ki az emberek érzelmeit, vágyait és félelmeit. A Top Shop kampány fő pillérei a következők voltak:

• Érzelmek felkorbácsolása: a reklámokban mosolygós, idősebb emberek szerepeltek, akik felszabadultan mozognak, kocognak a parkban. Ez az idilli kép tökéletesen célozza meg azokat, akik szeretnék visszakapni a fájdalom nélküli életüket.
• Meggyőző „orvosi” branding: a „Dr. Levine” névvel azt a benyomást keltették, hogy orvosi fejlesztésről van szó. Hiába nem támasztotta alá senki hivatalos dokumentumokkal, a név – és mellé a fehér köpenyt imitáló logó – elegendő volt a vásárlók nagy részének.
• Direkt értékesítési eszközök: a „Hívjon most, amíg tart a készlet!” típusú üzenetek sürgető ereje meglepően erős. Az emberek tartanak attól, hogy lemaradnak egy „ziccerről”, ezért azonnal cselekednek, mielőtt átgondolnák a vásárlást.
• Előnyök hangsúlyozása, kifogástalanul felépített narratívával: a reklámokban szerzett pozitív élményeket mutatták be, miközben háttérbe szorult, vagy éppen elhallgatásra került a kérdés: „Valójában mi is történik a térd körüli szövetekkel, ami valódi változást idézne elő?”

Mindezt tetézte a pénzvisszafizetési garancia ígérete, amit a cég a kampány számos pontján kommunikált. Bár sokat hallani arról, hogy egyesek számára ennek az érvényesítése nehézkes volt, a marketinganyagokban mégis úgy jelent meg, mint a fogyasztókat teljesen védő biztonsági háló. Így még inkább növelték a vásárlási hajlandóságot, hiszen a vevő úgy érezhette, „nem veszíthetek semmit”.

Miért gondolják sokan, hogy átverés?

Az emberek jelentős része vagy semmilyen hatást nem tapasztalt, vagy csak minimális, rövid távú javulást. A javulást többnyire visszavezették a placebo-hatásra, illetve arra, hogy a pántot viselők esetleg jobban vigyáztak a térdükre, mert úgy érezték, „kívülről megtámogatják” azt. Ezek közül egyik sem egy tényleges mágneses hatás miatt valósult meg.

Sokan számoltak be arról is, hogy a pánt nem volt elég stabil vagy megbízható minőségű. Többen arról panaszkodtak, hogy már néhány nap vagy hét után kiszakadtak a varrások, a mágnesek kibújtak a helyükről, és az anyag megnyúlt. Ez megerősítette a kétkedő hangokat, miszerint az egész egy olcsó trükk, amire ráaggattak egy tudományosnak tűnő „mágneses terápia” címkét.

Emellett számos fogyasztó várt valós orvosi igazolást arról, hogy a pánt – a többi, sokszor silány minőségűnek minősített mágneses kütyüvel ellentétben – tényleg átesett valamiféle szakmai teszten. Erre a marketinges anyagok nem adtak választ. A vásárlók, különösen a tudatosabbak, a megvásárlás után felvetették a kérdést: „Miért nem találunk erről semmilyen komoly orvosi vagy kutatási eredményt? Milyen elven működik pontosan?” Mivel ezekre a kérdésekre nem érkezett meggyőző felelet, sokan úgy gondolták, hogy a termék legfeljebb egy átverés, legrosszabb esetben pedig komolyabb anyagi kárt is jelent.

Mennyi a valós teljesítménye a mágneses térdpántoknak?

Néhány friss orvosi szakvélemény is rámutat arra, hogy ha a gyenge mágneses mező valóban hatással lenne az emberi szövetekre és keringésre, akkor azt már egyértelmű kísérleti eredményekkel is alá lehetne támasztani, különösképp azért, mert a térdfájdalom népbetegség, tehát nagy volumenű klinikai kísérletek tárgyát képezhetné. A valóság ezzel szemben inkább azt mutatja, hogy az ilyen pántok hatása a legtöbbször megegyezik a placebóval, vagyis a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatás nem a mágneseknek, hanem a viselő hitének és várakozásának köszönhető.

Ez különösen fontos szempont: sok orvos szerint sem járul hozzá a pánt érdemben a térd körüli szövetek regenerációjához vagy a porcok valódi gyógyulásához. Ezt persze a reklámokban nem részletezték. Ehelyett olyan üzeneteket sugalltak, mint például: „Csupán a pánt viselése is elegendő lehet a térdfájdalom enyhítéséhez.” Ez az egyszerűség ugyanakkor félrevezető, mert nem beszél a komplex folyamatról: a mozgásszegény életmód, a túlsúly, a nem megfelelő étrend, a sérülések, valamint az esetleges gyulladások mind hozzájárulnak a fájdalom fenntartásához. A pánt pedig önmagában, különösebb gyógyászati háttér vagy kezelés nélkül ritkán tud valódi javulást hozni.

Bár sokan remélik, hogy a mágneses térdpánt önmagában megoldja minden gondjukat, a legtöbb vélemény szerint az eredmény inkább önbecsapás vagy rövid távú hit, mint tényleges hosszú távú orvosi megoldás.

Egyes vélekedések a fogyasztóvédelemről

Néha előkerül a kérdés, hogy a fogyasztóvédelmi szervek miért nem szankcionálják azonnal és szigorúan az ilyen termékeket. A válasz általában az, hogy az átverésnek tekintett eszközök forgalmazói sokszor jogilag kijátsszák a szabályokat, vagy olyan kifejezésekkel élnek a marketingben, amelyek nem esnek konkrétan tiltás alá. Például nem azt mondják, hogy „orvosilag bizonyított”, hanem azt, hogy „orvosi inspiráció alapján készült”. Nem állítják közvetlenül, hogy bizonyítottan megszünteti a fájdalmat, csak azt, hogy „hozzájárulhat a fájdalom enyhüléséhez”. Ráadásul a fogyasztónak bizonyos körülmények között elérhető a pénzvisszafizetési garancia (még ha ezt sokan nehézkesen vagy egyáltalán nem tudták érvényesíteni), és ezzel a cég adott esetben elkerülheti a komolyabb retorziókat.

Sokan úgy érzik, hogy az ilyen termékek forgalmazása sérti a vásárlók érdekeit, mert valódi gyógyhatás helyett csak illúziót ad, és anyagilag is megterheli azokat, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak. A bizalmatlanság a hagyományos orvoslással szemben, a csalódások a hosszú orvosi várólistákon, és a gazdasági kényszerhelyzetek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyors megoldást ígérő termékek sikert arathassanak a piacon. Ez egy fontos társadalmi jelenség: sokan inkább dobnak ki tízezreket egy bizonytalan eszközre, mintsem orvosi vizsgálatok, gyógytorna vagy komplex rehabilitációs kezelések sora elé nézzenek.

A fogyasztók motivációja és a reklámok pszichológiája

A reklámpszichológia egyik alapelve, hogy a félelem és a vágy egyszerre jelenjen meg az üzenetben: a térdpánt hirdetésekkel kapcsolatban is ez történt. Egyrészt ott van a félelem a fájdalomtól, a mozgáskorlátozottságtól, ami egy idősebb ember vagy épp egy sportolni vágyó fiatal számára is igencsak ijesztő. Másrészt ott van a vágy, hogy újra felszabadultan mozoghassunk, sportolhassunk, vagy egyszerűen csak fájdalom nélkül járjunk a boltba. E két érzelem közötti feszültség a reklámokban elhangzó ígéretek által oldódik fel: „Ne szenvedj tovább, van egy pofonegyszerű megoldás!”

Emellett a társadalmi bizonyíték elve is teret kap. A reklámokban többször szerepeltek olyan „elégedett vásárlók”, akik állítólagos saját történetükkel illusztrálták, hogyan szabadultak meg a fájdalomtól szinte egyik napról a másikra. A tömeghatás pszichológiája is közrejátszik: ha eleget látjuk, hogy másoknak „működik”, akkor azt hisszük, nekünk is működni fog. Ezekben a visszajelzésekben sok esetben nem ellenőrizhető, hogy valóban valós használóktól származnak-e, vagy pusztán a reklám kedvéért létrehozott szereplőkről van szó. Ettől függetlenül a hatásmechanizmus nagyon jól működik, hiszen növeli a termék hitelességét és a potenciális vevők bizalmát.

Kiknek szól leginkább ez a termék?

Sokan azt gondolják, hogy főképp az idősebb korosztály, a kevésbé iskolázott vagy nehezebb anyagi helyzetben lévő emberek esnek áldozatul a hamis reményeknek, de ez nem feltétlenül igaz. A térdfájdalom korosztálytól és társadalmi státusztól függetlenül jelen lehet, elég hozzá egy sportsérülés, elhízás, vagy egyszerűen a genetikai hajlam. Az átverés gyanúját erősíti, hogy lényegében bárkinek ajánlották a pántot, szinte semmilyen orvosi kizáró tényező nem hangzott el, és különösebb differenciálást sem tettek, holott például egy akut gyulladásos állapot más kezelésmódot kívánna, mint egy porc- vagy szalagsérülés.

Összességében így egy széles közönség megcélzásáról van szó. Mivel a térdproblémák gyakorisága nagyon magas, gyakorlatilag rengeteg ember lehetett potenciális vásárló. A gond az, hogy a termék korlátlan alkalmazási javaslata megtévesztő, hiszen nincs különbségtétel enyhe, közepes vagy súlyos térdízületi állapotok között. Ez bőven elegendő volt ahhoz, hogy sokan anélkül próbálják ki, hogy előbb konzultálnának szakorvossal vagy legalább egy gyógytornásszal.

Mit mutat a saját véleményem ezzel kapcsolatban?

Személyes vélemény szerint a Dr. Levine mágneses térdpánt tipikusan egy olyan termék, amely a tudományos állításokkal való burkolt dobálózás és a reményekre alapozó marketing kombinációjával ér el rövid távú sikert, ugyanakkor hosszú távon rengeteg vásárlót hagy csalódottan maga mögött. Ez a fajta átverés nemcsak anyagi kárt okozhat a vásárlóknak, hanem a gyógyulásba vetett hitet is gyengítheti. Ha valaki hisz benne, hogy a pánt segít, majd kiderül, hogy ez nem így van, előfordulhat, hogy csalódottságában elutasítja a szükséges orvosi kezeléseket is, vagy éppen egy másik, hasonlóan fals ígéretekre építő termék felé fordul.

A mai világban, amikor az információhoz való hozzáférésnek gyakorlatilag csak a saját időnk és figyelmünk szab határt, már nem lenne szabad beugranunk pusztán a reklámok által sugallt illúziónak. Bár természetes, hogy az emberek fájdalommentes életre vágynak, mégis érdemes a saját egészségünk és pénztárcánk érdekében megkérdőjelezni ezeket a „csodás” ajánlatokat. A személyes tapasztalatom az, hogy a komolyabb térdproblémák jelentős része többlépcsős, professzionális ellátást igényelhet, és ha netán mégis úgy érezzük, hogy egy kiegészítő eszköz segíthet, akkor érdemes orvossal vagy gyógytornásszal egyeztetni, és utánanézni olyan terápiáknak is, amelyeknek a hosszabb távú hatása bizonyíthatóan jobb.

Mit lehet tenni a térdfájdalom ellen a pántokon túl?

Sokan felteszik a kérdést, hogy ha a mágneses pánt valóban nem segít, akkor mégis mihez lehet nyúlni. Én úgy látom, hogy a térdfájdalom esetén általában a következők az igazán működőképes megoldások:

• Megfelelő orvosi diagnózis: az első lépés mindig az kell legyen, hogy tisztán lásd, milyen jellegű a probléma. Porckopás, szalagszakadás, ízületi gyulladás vagy valamilyen autoimmun háttér? Teljesen másféle kezelés szükséges az egyes esetekben.
• Gyógytorna és célzott gyakorlatok: a mozgásterápia szinte elengedhetetlen a legtöbb térdprobléma esetén. Olyan gyakorlatokat végezhetsz, amelyek erősítik a comb és a környező izmok stabilitását, tehermentesítik az ízületet, és növelik a mozgástartományt.
• Életmódváltás: ha túlsúllyal küzdesz, már néhány kiló leadása is jelentősen csökkenti az ízületekre eső terhelést. Az étrend módosítása és a rendszeres, alacsony terhelésű testmozgás (például úszás, kerékpározás) is rendkívül sokat jelenthet.
• Gyógyszeres kezelés és kiegészítők: egyes gyulladáscsökkentők vagy ízületregeneráló készítmények (például speciális porcerősítők) valóban segítséget nyújthatnak, de kizárólag a szakorvos javaslata vagy legalábbis alapos tájékozódás alapján.
• Kiegészítő fizioterápiás eljárások: ide tartozhat az ultrahangos kezelés, a lökéshullám-terápia, a célzott elektromos stimuláció vagy éppen a meleg-hideg váltókezelés. Ezek esetében léteznek olyan beszámolók, amelyek valódi enyhülésről szólnak, jól felépített szakmai háttérrel.

Ezek a módszerek azért hatékonyabbak, mert komplexen és az egyéni adottságokhoz igazítva célozzák meg a probléma okát, szemben egy olyan kiegészítővel, ami – a tapasztalatok szerint – elsősorban a vásárlói reményt lovagolja meg, és általánosságban ígér valamit minden konkrét helyzetre.

Példa egy egyszerű összehasonlító táblázatra

Az alábbi táblázat segítségével érzékeltetni szeretném, milyen különbségek lehetnek a marketingüzenet és a valóság között:

Miért volt sikeres mégis a termék?

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Dr. Levine mágneses térdpánt a maga idejében kifejezetten nagy publicitást kapott, és megjelent a népszerű televíziós csatornákon, online platformokon, nyomtatott hirdetésekben. A gyakori expozíció egyszerűen hozzájárul ahhoz, hogy az emberek fejében újra és újra ott legyen a pánt képe és üzenete. Ez az ún. ismétléses hatás: minél többször találkozunk egy adott termékkel vagy üzenettel, annál nagyobb az esély, hogy megkondul bennünk a „lehet, hogy ki kéne próbálni” gondolat.

Emellett a Top Shop brand már önmagában is ismert volt a piacon, és sokan hittek benne, hogy a cég csak „jónak ítélt” termékeket forgalmaz. Bár több negatív tapasztalat is napvilágra került a Top Shop egyéb termékeiről, a vállalatnak így is maradt annyi reputációja, hogy meg tudott szólítani egy széles fogyasztói réteget. Sokan a brandhez fűződő bizalom miatt gondolták úgy, hogy nem lehet akkora probléma a mágneses pánttal – különösen, ha pénzvisszafizetési garanciát is kínálnak. Ez a garancia persze sok esetben inkább csak elméleti, mint gyakorlati védelmet jelentett, hiszen később felmerült, hogy többen nehezen vagy egyáltalán nem tudták érvényesíteni.

Összegzés és záró gondolatok

A Dr. Levine mágneses térdpánt kapcsán felmerülő „átverés vagy placebo” vita lényegében arról szól, hogy bizonyos embereknél jelentkezhetett átmeneti, elsősorban pszichés alapú javulás, ám a termék ténylegesen igazolható orvosi vagy érdemi fiziológiai hatása többnyire kérdéses. A marketinggépezet úgy épült fel, hogy a termék orvosi aurát, meggyőző ígéreteket és sürgető vásárlásra ösztönző üzeneteket kapjon, ami tökéletes példája annak, hogyan lehet a félelmekre és a reményekre alapozva több ezer vagy tízezer embert rávenni a vásárlásra.

Sokak szerint ez a módszer tisztességtelen, mert nemcsak a valós orvosi lehetőségek elől tereli el a figyelmet, de anyagi és lelki károkat is okozhat. A csalódott vevők egy része végül összességében inkább a termék ellen kampányol, mások viszont megelégednek azzal, hogy „legalább kipróbálták”. Az azonban biztosnak látszik, hogy a „Dr. Levine” pánt nem váltotta be a hozzá fűzött nagyreményű ígéreteket, és aligha tekinthető megbízható, bizonyított gyógyászati segédeszköznek. Józan ésszel és kritikus gondolkodással nézve a reklámok és a valóság közötti szakadék túl mély ahhoz, hogy bárki hosszú távon elégedett lehessen ezzel a vásárlással.

Javasolt tehát, hogy mindenki alaposan mérlegelje a saját helyzetét, a problémája gyökerét, és bátran kérdezzen meg valódi szakembereket – legyen az orvos, gyógytornász, vagy olyan hiteles tanácsadó, aki nem egy gyanús eszköz eladásában érdekelt. A krónikus térdfájdalom komoly tünet, amelynek kezeléséhez az esetek döntő többségében nem elég egy mágneses pánt. Ehelyett sokszor szükség lehet testreszabott tornára, türelmes rehabilitációra, esetleges étrend-módosításra, és olykor speciális fizioterápiás beavatkozásokra is. Persze mindig vannak, akiknek egy-egy placebohatás is elegendő a fájdalom csökkenéséhez, de az ő esetük sem változtat azon a tényen, hogy tudományosan, orvosilag nem igazoltak az ilyen eszközök a hirdetett formában.

Összegezve: személyes véleményem szerint a Dr. Levine mágneses térdpánt, amelyet 2012 körül forgalmazott a Top Shop, erős gyanúra ad okot, hogy inkább az emberek hiszékenységére és reményeire épít, mintsem valós, mérhető hatékonyságra. Ez nem jelenti azt, hogy a pánt viselése ne adhatna átmeneti megkönnyebbülést, de ez a megszámlálhatatlan tapasztalati beszámoló alapján sokkal inkább a marketing ígéreteinek és a placebo-hatásnak tudható be. Aki valóban szeretné csökkenteni a térdproblémákkal járó fájdalmát és javítani az életminőségét, annak érdemes hosszabb távú, bizonyított módszerek felé fordulnia, és nem egy gyenge mágnesekkel ellátott rugalmas pántra bíznia a megoldást. A kampány maga egy nagyszerű példája annak, hogyan válik a reklám a modern társadalmakban egyfajta tömegbefolyásoló eszközzé, amellyel könnyen megnyerhető az a réteg, amelyik szenved, és bízni szeretne bármilyen „gyors megoldásban”.

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.