Ethan Hunt marketing tanácsai

Hírességek marketing tanácsai

Az „Ethan Hunt marketing tanácsai” elsőre viccnek hangzik, pedig üzleti szempontból meglepően használható gondolatkísérlet. Ethan Hunt nem marketinges, hanem egy fiktív terepember a Mission: Impossible világából. De pont ezért érdekes: nem taktikákat „tanít”, hanem viselkedési elveket mutat meg. A marketingben pedig – főleg a magyar piacon – sokszor nem az eszközhiány a probléma, hanem a gondolkodás rendezetlensége. A legtöbb vállalkozó fejben szétesik: egyszerre akar vevőt, márkát, közösséget, sajtót, és persze olcsón, gyorsan, „biztosra”. Ezzel szemben Ethan Hunt karaktere mindig ugyanazt az alapállást hozza: tiszta cél, tiszta felelősség, tiszta kockázatvállalás. A marketing sem más, csak a legtöbben hajlamosak „posztolgatásnak” vagy „hirdetéskezelésnek” gondolni, miközben valójában egy döntési rendszer: mit mondasz, kinek mondod, mikor mondod, milyen csatornán, milyen költséggel, milyen ígérettel, és milyen következménnyel.

Ha üzletileg akarod használni ezt a szemléletet, akkor tedd rendbe a kiindulópontot: Ethan Hunt történetei mindig tétre mennek. A marketingednek is tétre kell mennie. Nem feltétlenül drámára, hanem fegyelmezett célokra. Egy mikro- vagy kisvállalkozásnál a marketing általában nem „szépítés”, hanem túlélési mechanika: ha rossz üzenetet küldesz, rossz embereket hozol be; ha rossz árat kommunikálsz, rossz elvárásokat hozol be; ha rossz csatornát választasz, elfüstöl a büdzsé. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb hazai vállalkozó azért csalódik a marketingben, mert úgy indul neki, hogy nincs rendes definíciója arról, mit tekint sikernek, és mennyi idő alatt. A fiktív „küldetés” itt csak ürügy: arra kényszerít, hogy a marketinget ne hangulatként, hanem műveleti tervként kezeld. És ha ezt a keretet elfogadod, onnantól Ethan Hunt marketing tanácsai valójában a te saját vállalkozói fegyelmedről szólnak.

A „küldetés” meghatározása: cél, mérőszám, határidő

A marketing ott csúszik el leggyakrabban, ahol a vállalkozó azt hiszi, hogy „mindenki érti”, mit akar. Pedig nem érti. És ami még rosszabb: sokszor te sem. Ethan Hunt narratívája mindig célorientált: mi a feladat, mi a sikerfeltétel, mi a tiltott zóna, és mi történik, ha félremegy. Marketingben ugyanez a fegyelem kell, csak itt nem a filmzenével jön a nyomás, hanem a bankszámlával. Ha azt mondod, hogy „több vevőt szeretnék”, az nem cél, hanem kívánság. A cél így néz ki: „A következő 60 napban 120 darab új, profitábilis megrendelést akarok, X átlagos kosárértékkel, Y minimum árréssel, és Z csatornából.” A mérőszám nem a lájk, nem a követő, és nem az, hogy „sokan megdicsérték”. A mérőszám üzleti. Lehet B2B-ben ajánlatkérés, időpontfoglalás, kvalifikált lead; B2C-ben kosárba tétel, vásárlás, visszatérő vevő, árrés.

Érdemes a „küldetés” definícióját egy olyan briefbe kényszeríteni, amitől kicsit kényelmetlenül érzed magad, mert túl konkrét. A konkrétság ugyanis felelősséget teremt. Itt jön be az a pont, amikor a vállalkozó általában hátralép: „ne kössük meg ennyire, mert akkor csalódunk”. Én meg azt mondom: pont ezért kell. A homály nem véd meg a csalódástól, csak eltolja. Különösen a magyar piacon, ahol a bizalom törékeny, az árérzékenység magas, és a türelem alacsony. Ha nem tudod, hogy mit akarsz elérni, akkor a marketingesed (vagy a saját csapatod) azt fogja csinálni, ami látványos, nem azt, ami eredményes. És a látványos gyakran drága tanulópénz.

Homályos cél	Üzleti cél	Gyakorlati következmény
„Legyen több érdeklődő.”	„Havi +40 minőségi lead, max. X Ft/lead.”	Kényszerít csatorna- és ajánlatoptimalizálásra.
„Erősítsük a márkát.”	„A márkakeresések arányát 90 nap alatt +30%-kal növeljük.”	Mérhetővé teszi a márkaépítést.
„Menjünk TikTokra, mert ott a trend.”	„A célcsoport 25–34, napi 30 perc videófogyasztás, 3 hónap teszt.”	Nem eszközből, hanem közönségből indulsz.

Felderítés a kampány előtt: piac, vevő, konkurencia

Ethan Hunt nem rohan be az első ajtón, csak mert gyorsnak érzi magát. Felméri a terepet: ki van bent, hol a gyenge pont, hol a kockázat. Marketingben ezt hívjuk piackutatásnak, vevőismeretnek, konkurenciaelemzésnek, és igen: sokan utálják, mert nem „érzésre” megy. Pedig a marketing költség, és a költségnek kontroll kell. A felderítés nem azt jelenti, hogy csinálsz egy 80 oldalas prezentációt, amit senki nem olvas el, hanem azt, hogy a döntéseid előtt legalább három forrásból próbálod igazolni, hogy amit gondolsz, az nem csak belső monológ. Egy átlagos magyar KKV-nál ez úgy néz ki, hogy: megnézed az Analytics-et és a Search Console-t (ha van), meghallgatod az értékesítést (ha van), és leülsz 5–10 ügyféllel beszélgetni. Nem kérdőívként, hanem normális beszélgetésként: miért vette meg, miért nem vette meg, mitől tartott, mi volt a kényelmetlen pont, miért váltott volna konkurensre.

A konkurenciaelemzésnél sokan elkövetik azt a hibát, hogy „másolnak”. Nem kell másolni. A konkurens nem azért érdekes, mert le kell utánozni, hanem mert megmutatja, milyen ígéretet és milyen árat tart még el a piac. A konkurens kommunikációja egyfajta piaci lenyomat: ha mindenki akciózik, az üzenet telített; ha senki nem magyaráz, lehet edukációs rés; ha mindenki ugyanazokat a „szép” szavakat használja, te nyerhetsz a pontossággal. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar vállalkozók egyik legnagyobb tévedése, hogy „úgyis csak árverseny van”. Nem csak az van. De ha te sem tudsz mást kommunikálni, akkor neked tényleg az lesz.

Felderítés nélkül a kampány olyan, mintha sötétben dobálnál pénzt: néha betalál, de nem tudod, miért. Felderítéssel viszont már tudsz hipotézist gyártani: „a vevő azért nem vesz, mert nem érti a csomagot”; „azért nem kér ajánlatot, mert fél a rejtett költségektől”; „azért nem rendel, mert a szállítási feltételek zavarosak”. A hipotézis adja a tesztet, a teszt adja a tanulást, a tanulás adja a profitot. És igen, ez kevésbé „izgalmas”, mint új posztötleteken pörögni. De üzletet építeni nem izgalomra szoktunk.

Kockázatkezelés és B-terv: így gondolkodik egy profi kampány

A vállalkozók jelentős része úgy kezel egy kampányt, mintha egyetlen dobás lenne. „Ha ez nem jön be, akkor ennyi volt.” Ez mentálisan is rossz, üzletileg is rossz. Ethan Hunt világában a B-terv nem luxus, hanem alap. Marketingben ugyanez: nem az a kérdés, hogy lesz-e probléma, hanem az, hogy milyen gyorsan veszed észre, és milyen gyorsan reagálsz. A kockázatkezelés itt nem paranoia, hanem józan menedzsment. Mitől futhat félre a kampány? Nem csak attól, hogy „drága a kattintás”. Attól is, hogy a landing oldal lassú, hogy az ügyfélszolgálat nem bírja, hogy az ajánlat nincs rendesen megfogalmazva, hogy a termékoldal nem ad válaszokat, hogy rossz a készlet, hogy az árkommunikáció félreérthető, hogy a marketing és az értékesítés mást ígér.

Ha ezt komolyan veszed, akkor csinálsz egy egyszerű „kockázati listát”, és minden ponthoz hozzárendelsz egy megelőző lépést meg egy vészlépést. Ez már önmagában rengeteg pénzt spórol, mert nem utólag kapkodsz. Itt van egy rövid, gyakorlatias ellenőrző lista, amit bármilyen kampány előtt végig tudsz futtatni:

Mérés: tudod-e, mi számít konverziónak, és tényleg mérve van-e?
Ajánlat: egy mondatban elmondható-e, mit kapsz, mennyiért, milyen feltételekkel?
Oldal: mobilon gyors, érthető, és 30 másodperc alatt áttekinthető?
Bizalom: van-e garancia, transzparens információ, normális cégadat?
Kapacitás: fel vagy-e készülve a megnövekedett érdeklődésre?
Visszajelzés: ki nézi naponta a számokat, és mikor avatkozik be?

Azért szeretem ezt a fajta gondolkodást, mert leveszi a marketingről a misztikumot, és visszateszi oda, ahová való: a vállalkozás működésébe. A kampány nem dísz, hanem terheléses próba. Ha a rendszered gyenge, a marketing nem fogja megmenteni, csak gyorsabban megmutatja a hibát. És itt jön egy kemény, de felszabadító állítás: ez jó hír. Mert ha kiderül a hiba, akkor javítható. A valódi veszély az, amikor nem derül ki, csak lassan csöpög a pénz, és te azt hiszed, „ilyen a piac”. Nem. Sokszor csak ilyen a tervezés.

Csapatmunka és szerepek: a marketing nem egyszemélyes műfaj

A marketingben rengeteg a magányos hős, és ez romantikusnak tűnhet, de üzletileg drága. Ethan Hunt ugyan erős karakter, mégis csapatban működik: van kommunikáció, feladatmegosztás, és mindenki tudja, miért felel. A vállalkozásoknál ezzel szemben tipikus, hogy a marketing „valakihez odacsapódik”: a tulajdonos csinálja este, vagy „a fiatal kolléga ért hozzá”, vagy „az ügynökség majd mindent megold”. A vége általában ugyanaz: nincs gazdája a folyamatnak. A marketing pedig gazda nélkül szétesik, mert túl sok apró döntésből áll. Mikor posztolunk? Miről? Milyen ajánlatot tolunk? Mennyi a büdzsé? Milyen kreatív? Milyen landing? Milyen utókövetés? Ezeket valakinek össze kell fogni, és nem, nem elég annyi, hogy „rábízom a marketingesre”. Rábízni csak azt lehet, ami definiálva van.

Ha KKV-t vezetsz, akkor nem az a cél, hogy felépíts egy óriásmarketing csapatot, hanem az, hogy tiszta szerepeket teremts. Minimum három funkciót érdemes elkülöníteni, még akkor is, ha ugyanaz az ember látja el:

Stratégia és döntés: mi a cél, mi a prioritás, mi fér bele, mi nem.
Kivitelezés: hirdetés, tartalom, kreatív, weboldal, technikai beállítás.
Mérés és optimalizálás: számok, következtetés, beavatkozás.

A legnagyobb konfliktusok abból jönnek, hogy ezek összefolynak. A kivitelező stratégiai döntéseket hoz, mert „úgy látja jónak”, a tulajdonos mikromenedzsel, mert nem bízik, a mérés pedig elmarad, mert „most nincs idő”. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar piacon különösen gyakori, hogy a vállalkozó a saját bizonytalanságát kontrollmániával kompenzálja. Ettől nem lesz jobb marketinged, csak idegesebb céged lesz.

A csapatmunka lényege nem az, hogy mindenki mindent tudjon, hanem hogy legyen egy olyan rendszer, ahol a döntések nem a hangulattól függenek. Heti egy rövid, fegyelmezett áttekintés: mit mértünk, mi működik, mi nem, mi a következő teszt. A marketing akkor válik kiszámíthatóvá, amikor a csapat – akár kicsi, akár nagy – ugyanazt a valóságot nézi, nem pedig egymás hiedelmeit.

„Lopakodó” kommunikáció: amikor nem az erőszakos reklám nyer

Ethan Hunt karaktere ritkán azzal nyer, hogy „hangosabb”. Sokszor pont az a lényeg, hogy időzít, figyel, és csak akkor lép, amikor megvan az esélye. Marketingben ez a fajta fegyelem azért fontos, mert a közönség fáradt. Nem csak „unja a reklámot”, hanem általában terhelt: információból, ajánlatból, zajból. Ha te erre a zajra még ráteszel egy agresszív, önközpontú kommunikációt („Nálunk a legjobb!”, „Most vedd meg!”, „Csak ma!”), akkor nem feltétlenül a konkurenciád győz le, hanem a közönség immunrendszere. A „lopakodó” kommunikáció nem titkolózást jelent, hanem azt, hogy a vevő döntési folyamatát tiszteletben tartod. Nem mindenki ugyanabban a fázisban van. Van, aki most szembesül a problémájával. Van, aki már ismeri a megoldásokat. Van, aki ajánlatot kérne, de fél a kockázattól. Van, aki már döntött, csak még nem mert lépni.

Ha ezt komolyan veszed, akkor a kommunikációd nem „egy poszt”, hanem egy logikus sor: problémafelismerés, megértés, megoldás, bizonyíték, ajánlat, utókövetés. B2B-ben ez gyakran hosszabb, B2C-ben gyorsabb, de a logika ugyanaz. És itt jön egy gyakorlati pont, amit sokan nem szeretnek: a jó marketing nem csak „kint” történik, hanem „bent” is. Ha te edukálsz, de a landing oldalad nem tiszta, akkor szétesik az út. Ha te bizalmat építesz, de a vásárlás után rossz az ügyfélélmény, akkor visszafelé rombolsz.

„Lopakodó” jellegű kommunikációval – jól felépített tartalommal, jó kérdésekkel, világos ajánlattal – nagyon sokszor olcsóbban és tartósabban lehet ügyfelet hozni, mint puszta árnyomással. Ez különösen igaz a magyar piacon, ahol a vásárló gyakran gyanakvó: nem rosszindulatból, hanem tapasztalatból. Aki ezt lenézi, az rövid távon lehet, hogy nyer pár impulzusvásárlót, de hosszú távon nehezebben épít stabil márkát. Dajka Gábor tapasztalata szerint a márka nem attól lesz „nagy”, hogy sokan ismerik a logót, hanem attól, hogy a közönségben kialakul egy egyszerű mondat: „őket értem, tőlük nem félek”. A marketingednek ezt a mondatot kell megdolgoznia – nem erőből, hanem következetességgel.

Gyors döntések adat alatt: mikor hallgass az intuícióra, mikor ne?

A marketing valójában döntések sorozata, gyakran időnyomás alatt. Melyik kreatív megy ki? Emelünk büdzsét? Átírjuk az ajánlatot? Leállítjuk a kampányt? A vállalkozó ilyenkor sokszor két szélsőség között ugrál: vagy mindent túlgondol és lebénul, vagy ösztönből rángat mindent, és utólag magyaráz. Ethan Hunt narratívája itt megint tanít valamit: a gyors döntés akkor működik, ha van mögötte rendszer és gyakorlás. Az intuíció nem misztikus képesség, hanem tapasztalatból épített mintafelismerés. Csakhogy ennek van egy kellemetlen feltétele: a tapasztalat akkor épít, ha a visszajelzés gyors és egyértelmű. A marketingben gyakran pont ez hiányzik. A kampány lefut, az eredmény vegyes, és senki nem tudja biztosan, miért történt. Ilyenkor az „érzés” könnyen önigazolássá válik.

Gyakorlati szinten ezért javaslom azt, hogy különítsd el a döntéstípusaidat. Van olyan döntés, ami visszafordítható (például egy kreatív csere), és van olyan, ami nehezebben (például árazás, pozicionálás, csatornaváltás). A visszafordíthatónál működhet a gyorsaság és a tesztelés. A nehezen visszafordíthatónál pedig kell a higgadt előkészítés. A jó marketinges (és a jó vállalkozó) nem attól jó, hogy mindig gyors, hanem attól, hogy tudja, mikor kell gyorsnak lennie, és mikor kell lassúnak. Ez egy menedzseri készség, nem eszközismeret.

Ha szeretnéd ezt a saját cégedben „megtanítani”, akkor vezess be két egyszerű gyakorlatot. Az első: minden nagyobb döntés előtt írd le, mi a hipotézis. Nem regény, csak egy mondat: „ha X-et csinálunk, Y történik, mert Z.” A második: utólag írd le, mi történt valójában, és mi lett a tanulság. Ez a kettő együtt építi a döntési izmot. Egy idő után az intuíciód tényleg gyorsabb lesz, és nem azért, mert okosabb lettél, hanem mert tisztább lett a visszajelzés. Dajka Gábor tapasztalata szerint a vállalkozók jelentős része nem azért dönt rosszul, mert buta, hanem mert nincs visszacsatolási rendszere. A marketing pedig kíméletlen: ha nincs rendszered, akkor a piac fog „tanítani”, csak drágábban.

Ár, kockázat és viselkedés: miért nem úgy reagál a vevő, ahogy te gondolod?

Ha Ethan Hunt tanácsait marketingre fordítjuk, az árkommunikációt nem hagyhatjuk ki, mert itt bukik el a legtöbb kampány. A vállalkozó azt gondolja: „ha jó az ajánlat, megveszik”. A vevő meg közben mást érez: kockázatot. Nem csak pénzügyi kockázatot, hanem azt is, hogy rosszul dönt, hogy átverik, hogy bonyolult lesz, hogy szégyen lesz, hogy nem tudja használni, hogy utólag derül ki valami. Ezért nem elég annyit mondani, hogy „olcsóbbak vagyunk”. A vevő fejében nem a termék árcédulája fut, hanem a döntés következménye. És itt jön be az, amit a viselkedésgazdaságtan régóta tárgyal: az emberek nem „számológépek”. Nem lineárisan érzékelik a veszteséget és a nyereséget. Sokszor erősebben fáj nekik a veszteség, mint amennyire örülnek ugyanakkora nyereségnek. Ezért van az, hogy egy rosszul felépített akció nem „serkent”, hanem gyanút kelt. Ezért van az is, hogy a garancia, a kockázatcsökkentés és a transzparencia gyakran többet ér, mint még egy százalék kedvezmény.

Magyar KKV-k esetében ezt a gyakorlatban így fordítom le: az ár nem önmagában probléma, hanem a bizonytalanság mellett válik problémává. Ha te magasabb áron adsz, de világosan kommunikálod, mitől jobb, kinek jó, milyen eredményt ad, és milyen feltételekkel, akkor az ár „kifizethetővé” válik. Ha te alacsony árat adsz, de közben zavaros a kommunikáció, akkor az ár gyanús lesz. A piac nem naiv. Azért árérzékeny, mert sokszor pofára esett. Ezzel számolni kell, nem megsértődni rajta.

Konkrét tanács: ha árazol, ne csak a terméket árazd, hanem a döntést. Mitől lesz könnyű dönteni? Mitől lesz alacsonyabb a félelem? Ezt gyakran nem akcióval oldod meg, hanem szerződési feltételekkel, garanciával, próbaidővel, részletes tájékoztatással, és jó ügyfélkezeléssel. Igen, ez több munka, mint kiírni egy kedvezményt. De hosszabb távon stabilabb. És itt jön a kemény állítás: ha a céged csak akcióval tud eladni, akkor nem a marketinged gyenge, hanem a pozicionálásod. Az akció lehet taktika, de ha stratégiává válik, akkor általában a profitod fizeti meg az árát.

Etika és bizalom: a manipuláció ára a magyar piacon

Ethan Hunt világa a manipulációról is szól: álruhák, fedősztorik, félrevezetések. A marketingben is van manipuláció, csak itt nem szabad összekeverni a meggyőzést a tisztességtelenséggel. A jó marketing hat az emberi döntésekre – ez tény. De nem mindegy, hogyan. A vállalkozó rövid távon rengeteget tud nyerni olyan trükkökkel, amelyek nyomást helyeznek a vevőre: mesterséges hiány, félreérthető árak, eldugott költségek, kényelmetlen leiratkozás, túlzó ígéretek. Csakhogy a magyar piacon ennek van egy különösen gyors mellékhatása: a bizalomromlás. A közösségi tér kicsi, a rossz tapasztalat gyorsan terjed, és az emberek eleve óvatosak. Nem azért, mert „negatívak”, hanem mert sokszor találkoztak átveréssel. Ha te erre rájátszol, akkor nem csak az adott vásárlót veszíted el, hanem hosszabb távon a márkádat is mérgezed.

Érdemes itt tisztán kimondani: a marketing nem felmentés az etikátlan üzlet alól. A marketing felerősítő. Ha a terméked rendben van, a marketing gyorsítja a növekedést. Ha a terméked nincs rendben, a marketing gyorsítja a bukást is, csak közben több embert haragítasz magadra. A fogyasztóvédelem, a platformszabályok és a közösségi visszajelzések ma már olyan környezetet teremtenek, ahol a „rövid távú trükközés” egyre drágább. Nem feltétlenül jogilag, hanem reputációban. És a reputációt sokszor sokkal nehezebb újraépíteni, mint egy weboldalt.

Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar vállalkozók egy része azért csúszik bele etikátlan kommunikációba, mert pánikban van: kell a bevétel, gyorsan. Ilyenkor hajlamosak azt gondolni, hogy „most mindegy, csak jöjjön pénz”. Én ezt nem romantizálom. Értem a helyzetet, de a következményt is látom. A manipuláció látszólag hatékony, de valójában kamatos kamattal fizetteti meg az árát: több reklamáció, több visszatérítés, több konfliktus, több negatív visszajelzés, több stressz. Etikus marketinggel nem leszel „szent”, csak stabilabb. A bizalom ugyanis nem díszítőelem, hanem működési tőke. Ha elfogy, mindent drágábban fogsz megszerezni: kattintást, leadet, vevőt, munkatársat.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, miről szól az „Ethan Hunt marketing tanácsai” gondolat, akkor ezt mondanám: a marketinget vedd végre komolyan, mint felelősséget. Ne úgy, mint díszítést, és ne úgy, mint pénzégető szerencsejátékot. Ethan Hunt karaktere azért működik a történetben, mert vállalja a döntései következményét, és mert nem ringatja magát abba, hogy majd „valahogy lesz”. A vállalkozó viszont gyakran ezt csinál: halogat, kapkod, trükközik, magyaráz, és közben várja, hogy a piac majd megértő lesz. A piac nem megértő. A piac reagál. És a reakció a számláidon jelenik meg.

„A marketing nem attól lesz jó, hogy hangosabb lettél, hanem attól, hogy pontosabb lettél.” – Dajka Gábor

Én azt látom, hogy a magyar mikro- és kisvállalkozók nagy része túl sok külföldi, óriáscéges mintát akar ráhúzni a saját valóságára. Közben nincs akkora büdzsé, nincs akkora csapat, nincs akkora türelem, és sokszor nincs akkora piac sem. Ezért nem trendeket kell hajkurászni, hanem alapokat rendbe tenni: cél, ajánlat, mérés, folyamat, ügyfélélmény. Ha ezek rendben vannak, akkor jöhetnek a finomhangolások. Ha ezek nincsenek rendben, akkor bármilyen új platform csak új hely lesz, ahol ugyanazt a hibát elköveted.

Ha ezt a szemléletet szeretnéd rendszerbe tenni, akkor érdemes kézbe venni a „Dajka Gábor: Online Marketing és Pszichológia” című könyvemet is. Nem azért, mert a marketing napi „trükkjeit” sorolja, hanem azért, mert segít megérteni a fogyasztói gondolkodást, és közben a vállalkozói önismeretet is rendbe rakja. Én hiszek abban, hogy a stabil vállalkozás nem attól lesz stabil, hogy találtál egy új csatornát, hanem attól, hogy te, mint döntéshozó, érettebb lettél. És igen, ez kevésbé látványos út, de sokkal biztosabb.

„A jó marketing nem ígéri meg, hogy nem lesz nehéz. A jó marketing azt ígéri meg, hogy értelme lesz a nehézségnek.” – Dajka Gábor

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Mit jelent az, hogy „Ethan Hunt marketing tanácsai”, ha ő nem is valódi marketinges?

A kifejezés itt nem azt jelenti, hogy Ethan Hunt „marketingtaktikákat” adna. Azt jelenti, hogy a karakter viselkedése és döntési logikája átültethető üzleti gondolkodásba. Tiszta cél, tiszta mérőszám, felkészülés, kockázatkezelés, csapatmunka, és gyors reakció. Ezek a marketingben is ugyanúgy működnek, mint bármilyen összetett műveletben. A tanulság nem az, hogy „csináld, mint a filmben”, hanem az, hogy a marketinget ne hangulatként kezeld, hanem rendszerként.

Melyik az első lépés, ha most akarom rendbe tenni a marketingemet?

Az első lépés a cél újrafogalmazása üzleti nyelven. Mit akarsz elérni számszerűen, mennyi idő alatt, és milyen minimum profittal? Ezután jön a mérés: tudod-e, mi történik a weboldalon, a hirdetésekben, az ajánlatkéréseknél? Ha nincs mérés, nincs tanulás. A harmadik lépés az ajánlat tisztítása: egy átlagos látogató 10–20 másodperc alatt megérti-e, mit kap, miért jó neki, és mi a következő lépés? Sokszor ez a három lépés önmagában látványosan javítja a teljesítményt.

Magyarországon tényleg csak árversenyben lehet nyerni?

Nem. Árversenyben mindig lehet „nyerni”, csak általában a profitod hal meg közben, és a legrosszabb ügyfeleket vonzod be. A magyar piac árérzékeny, de nem kizárólag áralapú. A bizalom, a kockázatcsökkentés, a transzparencia, a gyors és kulturált ügyfélkezelés, valamint a pontos pozicionálás rengeteg esetben erősebb fegyver, mint a kedvezmény. A kérdés inkább az, hogy te tudod-e hitelesen kommunikálni, miért éri meg nálad vásárolni. Ha erre nincs válaszod, akkor marad az ár, és az egy lejtő.

Mikor érdemes ügynökséget vagy marketingest bevonni?

Akkor, amikor te már meg tudod fogalmazni a célodat, és hajlandó vagy döntéseket hozni. Ha a vállalkozó azt mondja: „csináljatok valamit, csak legyen forgalom”, akkor az általában káoszhoz vezet, mert nincs kapaszkodó. A jó marketinges partner kérdez, mér, és rendszert épít, de nem tud helyetted felelősséget vállalni. Ha nincs türelmed tesztelni, nincs időd visszajelzést adni, és nincs rend a termék/ár/kapacitás oldalon, akkor az ügynökség csak drága tanúja lesz a problémának.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha az „Ethan Hunt marketing tanácsai” szemléletből neked az jön ki, hogy fegyelmezettebb vállalkozói gondolkodásmódra van szükséged, akkor ezt a videót ajánlom: a döntések, felelősség és önmenedzsment oldaláról jól ráállít arra, hogyan érdemes egy céget fejben összerakni.

Források

Az alábbi hivatkozások olyan, széles körben idézett alapművek és kutatások, amelyek a döntési torzítások, a kockázatérzékelés és az online manipulációs mintázatok megértéséhez adnak stabil hátteret.