A marketingben nincs mennyiségi kedvezmény

Főbb pontok:

A marketingvilág egyik makacs mítosza, hogy minél többet költünk, annál olcsóbb lesz egységre vetítve a reklám – ahogy nagy tételben olcsóbb a liszt vagy a csavar. Csakhogy a reklámpiac nem nagykereskedelmi raktár, hanem licitalapú, dinamikusan változó ökoszisztéma, ahol a figyelem a szűk keresztmetszet. Ha tízszer több bannert, videót vagy hírlevél‑sorozatot küldünk ki ugyanarra az emberre, attól a figyelme nem lesz tízszer nagyobb – gyakran épp ellenkezőleg. Vállalkozóként ezért az első komoly igazság, amivel szembe kell néznünk: az idő ellenünk dolgozik. Ha valakit az első találkozáskor nem nyerünk meg, a második, harmadik, hetedik próbálkozás jellemzően drágább lesz. Ez nem vélemény, hanem a hirdetési aukciók és az emberi viselkedés törvényeinek találkozási pontja. A következő sorokban – stratégiai szemmel és a gyakorlat felől – megmutatom, miért nő a megszerzési költség (CAC) a késlekedéssel, hogyan torzítja a képletet a frekvencia és a „reklámfáradtság”, és milyen lépésekkel lehet kordában tartani ezt a spirált. Nem kampányötletek listáját írom: döntési architektúrát adok, amelynek középpontjában az első benyomás maximalizálása, a tölcsér minden pontján mért valós hatás, és a pénzügyi fegyelem áll. Vállalom a kijelentést: aki ma „olcsón” akar ügyfelet szerezni, az brutálisan drágán fog vásárolni holnap. A marketing nem mennyiségi kedvezményekről szól, hanem időzítésről, relevanciáról és algoritmusokról. Dajka Gábor tapasztalata szerint azok a csapatok, amelyek mernek a kezdeti érintésbe „túl sok” gondolkodást, adatot és kreatív energiát fektetni, végül kevesebbet költenek remarketingre, ritkábban fárasztják a közönséget, és gyorsabban térülnek meg. A tét nem csak a hirdetési sor: a márka reputációja, az értékesítési ciklus hossza és a cash‑flow ritmusa ugyanúgy ezen áll vagy bukik. Ha komolyan vesszük a vállalkozásunkat, el kell engednünk a „többet költünk, kevesebbet fizetünk” illúzióját, és be kell vezetnünk a „Később drágább!” gondolkodást a napi döntésekbe – a brieftől a landing oldalig, a licitstratégiától a kreatív rotációig.

A megszerzési költség logikája

A Customer Acquisition Cost (CAC) nem egy misztikus marketingmutató, hanem egyszerűen az a költség, amely a tényleges konverzióra (vásárlás, előfizetés, lead) jut. Minden benne van, amit a valóságban is fizetünk: média, kreatív, eszközök, humán erőforrás. A „Később drágább!” tétel ott kezd működni, ahol a többség nem néz a számok mögé: amikor az első érintés nem hoz döntést, a második és további érintések költsége nem lineárisan adódik hozzá, hanem sokszor exponenciálisan terheli a büdzsét. Ennek legalább három oka van. Először is az aukciós felületek (Google Ads, Meta, LinkedIn, YouTube) a relevanciát és a valós interakciót díjazzák. Ha egy hirdetés sokszor jelenik meg, de alacsony marad a kattintási és konverziós arány, romlik a minőségi mutató, és ugyanazon a közönségen drágább lesz a következő megjelenítés. Másodszor, a könnyen meggyőzhető felhasználók tipikusan az első hullámokban konvertálnak – aki marad, az vagy kevésbé releváns, vagy több információt, hosszabb időt, több bizonyítékot kér. Harmadszor, a csapatok többsége a „még egy kör remarketing” kényelmét választja ahelyett, hogy megállna és javítaná a landing élményt, a pozicionálást, a termékoldal logikáját vagy a checkoutot. Így a költségek nőnek, a hatékonyság csökken, a tölcsér szivárog. Ha számszerűsíteni akarjuk: képzeljük el, hogy 1000 forintért hozunk egy látogatót, és 10%-os konverzióval dolgozunk – konverziónként 10 000 forint. A maradék 90% visszacélzása már ritkán lesz ugyanennyi: versenypiacon simán felmehet 1500–2000 forintra látogatónként, és közben az esély is kisebb, hogy most konvertál. Könnyű belátni, hogyan szalad el a CAC. Ezen a ponton két út van: folytatjuk a pénzégetést abban a reményben, hogy majd „visszahozza a lifetime value”, vagy tudatosan átrendezzük a frontot, és az első érintésre koncentrálunk – gyors bizalomépítés, egyértelmű értékajánlat, frikciómentes UX. A második út unalmasabbnak hangzik, mint még egy kreatív és még egy célzás – de ez az, ami tartósan csökkenti a megszerzési költséget.

Frekvencia, reklámfáradtság és aukciók

A frekvencia varázsszámként kísért a szakmában: „látnia kell még párszor, és vásárol”. A valóság árnyaltabb. A túl alacsony frekvencia tényleg kevés; a túl magas viszont „wear‑out” jelenséget okoz: csökken a figyelem, nő az irritáció, gyengül a márkaérték. Ezt nemcsak a saját fiókjaink adatai jelzik, hanem a reklámismétlésről szóló metaelemzések is: a hatásgörbe domború, azaz egy ponton túl a plusz megjelenítés egyre kisebb, majd negatív hozadékú. Mindez ráadásul közvetlenül találkozik az aukciók mechanikájával. Az online hirdetési felületek nem „árlistásak”: liciten dől el, mennyit fizetünk egy megjelenítésért vagy kattintásért, és a licit kimenetele nemcsak az ajánlott összegtől, hanem a hirdetés minőségétől, a várható interakciótól és a felhasználói élménytől is függ. Ha a közönségünk kezd belefáradni ugyanabba a kreatívba, romlik a kattintás, romlik a minőségi mutató – és hiába emeljük a licitet, egyre többet fizetünk ugyanazért a figyelemért. A képlet tehát így néz ki: emelkedő frekvencia + csökkenő relevancia = dráguló megjelenítés. Ez az a kombináció, amely a „Később drágább!” jelenséget a gyakorlati életben kézzelfoghatóvá teszi. Dajka Gábor tapasztalata szerint a frekvenciát nem „érzésre”, hanem célonként kell kezelni: márkaismertségnél lehet magasabb, teljesítménykampánynál viszont szorosabban kell fogni. A kreatív életciklusát pedig nem hetekben, hanem teljesítményben kell mérni: amikor a CTR és a konverzió görbéje megtörik, jönnie kell az új üzenetnek, vizuálnak, ajánlatnak. Mindehhez stratégiai kreatívrotáció, friss célközönségek és precíz licitálási logika társul: ahol nő a verseny, ott több a drága megjelenítés; ahol gyenge a minőség, ott még többet kér az algoritmus. Aki ezt a háromszöget (frekvencia–relevancia–aukció) tudatosan menedzseli, az valódi pénzt spórol – nem hónapokkal később, hanem a következő számlázási ciklusban.

A késleltetés ára

A remarketing az egyik leghatásosabb eszközünk – épp ezért az egyik legkönnyebb túlhasználni. A működési logikája csábító: aki érdeklődött, az „meleg”, tehát olcsóbb lesz meggyőzni később. Igen ám, de két torzító hatás azonnal felülírja ezt az optimizmust. Először: az első körökben konvertáló felhasználók „elfogynak”, és a tölcsérben maradnak azok, akiknek vagy több bizonyíték kell, vagy nem állnak készen a döntésre. A második-harmadik „kör” konverziós rátája ezért matematikailag is kisebb, miközben a célzott elérés ára a licitalapú rendszerekben jellemzően magasabb. Másodszor: a remarketing hatékonysága kontextusfüggő. Ha az üzenet specifikálja, hogy miben lépett előre a felhasználó (például feladott kosár, megtekintett termék, összehasonlítási pont), az relevánsabb és gyakran költséghatékonyabb. Ha viszont általános, „csak visszajöttünk” üzeneteket futtatunk, gyorsan elfárad a közönség – és vele együtt a pénzünk. Ezen a ponton érdemes átgondolni a késleltetés rejtett költségeit is: minden plusz érintés kreatív‑, menedzsment‑ és elemzési időt kér; közben a közönség egy része információs túlterhelés miatt tudatosan elzárkózik. A „még egy kör” reflex helyett be kell vezetni az „első kör maximalizálása” reflexet: kristálytiszta értékajánlat, vizuálisan és szövegben is; társadalmi bizonyíték (vélemények, esettanulmány); rövid, súrlódásmentes út a konverzióig; és olyan onboarding, amely az első 5 percben kézzelfogható értéket ad. Ha mégis késleltetünk, a remarketing akkor fog olcsóbban működni, ha a késleltetés okát célzottan kezeljük: más üzenetet adunk a „nézelődőnek” és mást a „kosárelhagyónak”, más ajánlatot kap az ártudatos és mást az időhiányos. Amint a remarketing üzenet specifikusabb, ritkábban kell ismételnünk – és minden el nem küldött megjelenítés egy apró, de valós megtakarítás a CAC-ben.

Stratégiák a költségspirál fékezésére

Ha a későbbi megszerzés drágább, a racionális válasz nem az, hogy „ne költsünk”, hanem az, hogy máshogy költsünk. Első elv: az első érintés legyen aránytalanul erős. Ez a gyakorlatban három dolgot jelent. Egy: a célzás műgonddal történjen – kevesebb ember, több relevancia. Kettő: a kreatív ne „szép” legyen, hanem tiszta és egyértelmű – mit kapok, mennyiért, miben más. Három: a landing oldal ne meséljen, hanem bizonyítson – röviden, vizuálisan, társadalmi bizonyítékkal és frikciómentes cselekvésre ösztönzéssel. Második elv: a frekvencia ne automata legyen, hanem célhoz kötött. Márkaépítésnél elfér a magasabb érték; teljesítménykampányban időablakokhoz és eseményekhez (pl. kosárelhagyás) igazítva kell adagolni. Harmadik elv: a kreatívot úgy forgassuk, mint készletet – amikor a teljesítmény görbéje lefelé törik, nem vitatkozunk, cserélünk. Negyedik elv: a tölcsér minden szakaszában adjunk valós értéket – TOFU‑ban edukációt, MOFU‑ban összehasonlítást és tételbizonyítékot, BOFU‑ban egyszerű, kockázatmentes ajánlatot. Ötödik elv: a remarketing legyen sebészi – rövid ablakok, specifikus üzenetek, dinamikus kreatív, frekvenciakapcsoló. Az alábbi táblázat gyakorlati fogódzó a tervezéshez.

  • Tipp: a „kreatív rotáció” nem naptár, hanem adat; ha a CTR/költség/konverzió trend megtörik, aznap délután cserélünk.
  • Tipp: a „first‑touch maximalizálás” nem költés, hanem fókusz; a landing és az első 10 másodperc többet hoz, mint még egy célközönség.
  • Tipp: a remarketing célcsoportjait események szerint szeleteljük (megtekintett kategória, idő az oldalon, kosárérték), ne csak általános „all visitors” listát használjunk.
Eszköz / döntés Gyakorlati megoldás Várt hatás a CAC‑re
Célzás finomítása Kisebb, homogén szegmensek; lookalike helyett saját, első feles jelekből épített közönségek Kevesebb feles megjelenítés, magasabb első körös konverzió
Kreatív rotáció Teljesítmény‑triggerelt csere; új üzenet, új vizuál, új bizonyíték Wear‑out mérséklése, alacsonyabb licit‑igény azonos eléréshez
Landing optimalizálás Egyértelmű értékajánlat, gyors betöltés, súrlódásmentes CTA, társadalmi bizonyíték Magasabb első érintéses konverzió, kevesebb remarketing‑igény
Remarketing sebészet Esemény‑alapú listák, rövid időablak, frekvenciakapcsoló, dinamikus kreatív Kevesebb érintésből több visszatérés, alacsonyabb utóköltség
Bidding és pacing Cél CPA/ROAS teszt; napszak és eszköz szerinti korrekció; költségplafon Drága órák lefaragása, olcsóbb elérés kiaknázása

„Nem az a költség, amennyit fizetünk a kattintásért, hanem az, amit a halogatásért fizetünk a hónap végén.”

Mérés, attribúció és döntéshozatal

Ha elhisszük, hogy a késlekedés drága, mérnünk is kell, hogy lássuk, hol veszünk el időt (és pénzt) a tölcsérben. A mérés viszont csak akkor tanít, ha előre definiáljuk a döntést, amelyhez adat kell. Mit akarunk bizonyítani? Hogy a first‑touch maximalizálása csökkenti a CAC‑et? Hogy a remarketing ablak 14 napról 7‑re húzása javítja a ROAS‑t? Hogy a kreatív rotáció heti vs. kétheti jobb? Ezek döntési hipotézisek – és mindegyikhez más mérés való. A first‑touch és multi‑touch attribúció közti vita helyett praktikus kompromisszumot javaslok: a stratégiai keret legyen multi‑touch, a taktikai döntések legyenek touch‑specifikusak. Magyarul: a teljes utak értékelésében vegyük figyelembe az összes érintést (különben túlértékeljük a „last clicket”), de az első benyomás erősítése és a remarketing‑túlhasználat kerülése érdekében külön mérjük, hogy önállóan mit hoz az első érintés. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legjobb „olcsó audit” három grafikon: (1) mennyi idő telik el az első érintés és a konverzió között, (2) hány érintés kell átlagosan a vásárláshoz, (3) hogyan alakul a CAC az érintések számával. Ha (1) nő, (2) nő és (3) meredeken nő, az nem piaci pech, hanem rosszul szervezett tölcsér. Ilyenkor nem új csatorna kell, hanem a meglévő lánc megrövidítése: világosabb értékajánlat, gyorsabb oldal, célzottabb remarketing, kevesebb felesleges benyomás. És még valami: az attribúció vitáknál könnyebb elfelejteni, hogy a vásárló nem Excel, hanem ember. A bizalmat az első 30 másodpercben szerezzük meg, vagy később nagyon drágán vásároljuk vissza.

Zárszó

A reklámpiacon nincsenek mennyiségi kedvezmények a figyelemre. Van viszont ár a késlekedésre. Aki az első találkozás pillanatát komolyan veszi, az marketingbüdzsét és időt spórol; aki halogatja a meggyőzést, az licitben, frekvenciában, kreatívban és adatban fizet érte. Etikailag is jobb az az út, amely nem fáraszt, hanem meggyőz: tiszta élményt adunk, nem visszhangkamrát; releváns bizonyítékot, nem visszavisszatérő zajt. A „Később drágább!” tétel nem riogatás, hanem vezetői élesség. A kérdés nem az, hogy költünk‑e a marketingre, hanem az, hogy mikor és hogyan. Az okosan időzített, első érintésre építő stratégia nem csak olcsóbb, hanem méltányosabb is: tiszteletben tartja a fogyasztó idejét, és nem bünteti pénzzel a saját bizonytalanságunkat. Ha egy gondolatot visz magával az olvasó, legyen ez: a legdrágább kampány az, amelyik holnap győz meg valakit, akit ma is megnyerhettünk volna.

Megírjam a folytatást – gyakorlati esettanulmányokkal, mérési sablonokkal és kreatív‑rotációs ütemtervvel?

Források

Edelman, B., Ostrovsky, M., & Schwarz, M. (2007). Internet Advertising and the Generalized Second-Price Auction. American Economic Review.

Lambrecht, A., & Tucker, C. (2013). When Does Retargeting Work? Information Specificity in Online Advertising. Journal of Marketing Research.

Schmidt, S., & Eisend, M. (2015). Advertising Repetition: A Meta-Analysis on Effective Frequency in Advertising. Journal of Advertising.

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.
alul
Címkék:

Egész jók

Csak 5775 Ft

Népszerű

Poor guy shocked by having no money

A kínai e-commerce forradalom Magyarországon

A magyar online kereskedelem történetének legradikálisabb átalakulása zajlik. A Temu és Shein 2023-2024 között alapjaiban változtatták meg a hazai vásárlási szokásokat, 330 milliárd forintos forgalmat generálva és a teljes e-commerce piac 17%-át kontrollálva. Ez a jelenség túlmutat egy egyszerű piaci versenyen – egy globális kereskedelmi paradigmaváltás magyar fejezete, amely mélyen érinti gazdaságunkat, társadalmunkat és környezetünket....
Couple managing the debt

Rekordméretű lakossági adósság Magyarországon 2025-ben

Soha nem látott szintre emelkedett a magyar háztartások hiteltartozása. 2025 májusának végére a lakossági hitelállomány 11 596 milliárd forintot tett ki, ami egy év alatt mintegy 11%-os növekedést jelent. Ez az összeg 20%-kal haladja meg a 2008-as pénzügyi válság előtti csúcsot is. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint 2025 első negyedévében is újabb csúcs dőlt...
office desk with laptop with facebook website on screen, flat lay

A Facebook története és főbb botrányai

2004: Harvardon Mark Zuckerberg és diáktársai (Eduardo Saverin, Dustin Moskovitz, Chris Hughes) elindítják a TheFacebook névre hallgató közösségi hálót, eleinte egyetemistáknak. A hálózat gyorsan terjedt: 2005-re már más egyetemeken is elérhető lett, 2006-ra pedig bárki regisztrálhatott – ugyanebben az évben vezették be a News Feed-et is, ami a felhasználók faliújságát jelentette. 2007–2011: A Facebook nyílt...
Scandalous

Google története és botrányai

A Google hivatalosan 1998. szeptember 4-én alakult meg Kaliforniában, két Stanford PhD-hallgató, Larry Page és Sergey Brin által. A vállalat névadója a „googol” (10^100) szóból ered, jelezve küldetésüket: óriási mennyiségű információ rendszerezése az interneten. Page és Brin már 1996-ban megkezdték egy „BackRub” nevű kutatási projektet, amelynek keretében kifejlesztették a forradalmi PageRank algoritmust az akkoriban megszokottnál...

Itt érsz el

© Copyright 2025