Az ár-összehasonlító oldalak mára a magyar online kereskedelem egyik legkeményebb „vizsgatermei” lettek: ha ott nem állja meg a helyét egy webáruház, az sokszor előre jelzi, hogy a teljes marketingrendszerben is komoly hiányosságok vannak. Magyarországon az olyan oldalak, mint az Árukereső, az Árgép vagy az Olcsóbbat gyakorlatilag a vásárlók „előszobái”: mielőtt valaki dönt egy nagyobb értékű termékről, gyakran ezeken a felületeken ellenőrzi az árakat, a szállítási feltételeket és az értékeléseket. Nem véletlen, hogy a GKID az Árukereső.hu-val együttműködésben méri a hazai online kiskereskedelmet: az adatbázis nagysága és a fogyasztói használat miatt az ár-összehasonlítók mára struktúraformáló szereplővé váltak a piacon.
Tapasztalatom szerint a legtöbb magyar KKV-nál az ár-összehasonlító oldalakhoz két szélsőséges hozzáállás létezik. Az egyik véglet, amikor a webáruház tulajdonosa azt gondolja: „Ha felmegyek Árukeresőre, megoldódik a forgalom.” A másik, amikor valaki már megégette magát az árversenyben, és ezért azt mondja: „Én soha többet nem hirdetek ilyen oldalon, mert csak lenyomja az árrést.” Mindkettő naiv. Az ár-összehasonlító nem csodaszer, de nem is ellenség. Egy eszköz – nagyon erős, nagyon éles, és aki nem tud bánni vele, az a saját vállalkozását vágja el vele. A cikkben végig azt fogom megmutatni, hogyan lehet ezt az eszközt éretten, számszerűen, pszichológiai szempontból is átgondoltan beépíteni a teljes webáruház marketingstratégiájába.
Ha végig gondolod, az ár-összehasonlítók köré épített taktika alapvetően három területet érint: a termékár-stratégiát (mekkora árrést engedsz el a megszerezhető forgalomért és ügyféllétszámért cserébe), a technikai megvalósítást (termékfeed, kategorizálás, készlet, szállítási információk), és a vásárlói pszichológiát (miben lesz „nyugta” a vevőnek, hogy jó döntést hozott). Ha csak az egyikre figyelsz, a másik kettő „megbosszulja” magát. Ha például tökéletes a feed és jó a pozíciód az oldalon, de nem bírja el a vállalkozásod a kizsigerelt árrést, hiába jön rendelés, a végén nem marad a zsebedben pénz. Ha pedig túl óvatosan árazol, és mindenkinél drágább vagy, a kattintásokat még megkapod, de a konverziókat már nem. A cél tehát nem az, hogy bent legyél az ár-összehasonlítón, hanem az, hogy okosan legyél bent – ez a különbség a túlélés és az érdemi növekedés között.
Mi az az ár-összehasonlító oldal valójában?
Ár-összehasonlító oldalnak azt a platformot nevezzük, amely több webáruház kínálatát gyűjti össze, és lehetővé teszi, hogy a vásárló egy felületen hasonlítsa össze ugyanazon termék árait, szállítási költségét, szolgáltatásait és gyakran az értékeléseket is. A háttérben technikailag termékfeedek (XML/CSV) dolgoznak: a webáruház átadja a termékek nevét, leírását, árát, elérhetőségét, azonosítóit (pl. EAN, cikkszám), kategóriáit, és az összehasonlító rendszer ezeket összefésüli más webáruházak adataival. A felhasználó ebből annyit lát, hogy beírja például egy adott porszívó típusát, és az oldal kidobja, hogy ugyanazt a modellt 8–20 különböző webshop milyen áron és milyen feltételekkel kínálja.
Üzletileg az ár-összehasonlítók jellemzően kattintásalapú (CPC) vagy ritkábban jutalékos (CPA) modellel működnek. CPC esetén minden átkattintásért fizetsz, függetlenül attól, hogy a látogató vásárol-e. CPA esetén az adott platform egy százalékot kér a megvalósult rendelés után. A magyar piacon még mindig erősebbek a kattintásalapú modellek, ezért a webáruháznak nagyon fegyelmezetten kell mérnie: mennyibe kerül egy kattintás, abból mennyi rendelés lesz, mekkora a kosárérték, és ebből mennyi marad a végén adózás után. Az ár-összehasonlítók nagy előnye, hogy a vásárlók már döntés közeli állapotban érkeznek: a terméket sokszor már kiválasztották, csak azt mérlegelik, hol vegyék meg. Ezért az ilyen forgalom konverziós aránya a legtöbb piacon magasabb, mint például a sima display hirdetéseknél. [oai_citation:0‡Chicago Journals](https://www.journals.uchicago.edu/doi/full/10.1086/339714?mobileUi=0&utm_source=chatgpt.com)
Fontos különbséget tenni az ár-összehasonlító és a marketplace (pl. eMag, Amazon-típusú megoldások) között. Marketplace-en a vásárló végig az adott platformon belül marad, ott fizet, ott intézi a panaszkezelést is. Ár-összehasonlítónál viszont a kattintás után átkerül a webáruház saját felületére, és onnantól minden rajtad múlik: a termékoldal, a kosár, a fizetési módok, az ügyfélszolgálat minősége. Sok magyar vállalkozó ezt nem méri fel: azt hiszi, ha „rosszul megy” az ár-összehasonlítóról érkező forgalom, akkor az ott a hibás. Előfordul, de gyakran az a gond, hogy amit a látogató a listázó oldalon ígéretesnek lát (jó ár, korrekt szállítás, erős értékelések), az a webshop felületén vagy a szolgáltatás szintjén már nem teljesül maradéktalanul. Az ár-összehasonlító ilyenkor csak felnagyítja azt, ami a háttérben amúgy is gyenge volt a vállalkozásodban – ezért érzik sokan „kegyetlennek” ezeket az oldalakat.
A magyar fogyasztó, az árérzékenység és az ár-összehasonlítók
A magyar fogyasztó átlagosan árérzékenyebb, mint a nyugat-európai átlag. Ennek oka részben a jövedelmi szint, részben az, hogy a közbeszédben évtizedek óta erősen jelen van az „okosba megoldjuk”, „hol olcsóbb” gondolkodás. Egy olyan piacon, ahol sok embernek nagyon is számít, hogy egy mosógép vagy mobiltelefon 5–10 ezer forinttal olcsóbb-e valahol, az ár-összehasonlítók gyakorlatilag természetes eszközzé váltak a döntés előtt. A GKID és az Árukereső közös mérései is jelzik, hogy a hazai online kiskereskedelem egyik fontos indikátora az ár-összehasonlítókon zajló forgalom, ami azt mutatja: a magyar vásárló rendszeresen használja ezeket a felületeket, mielőtt rendel.
Tegyük fel, hogy egy átlagos magyar vásárló új porszívót szeretne venni. A folyamat jellemzően így néz ki: először rákeres valamilyen általános kifejezésre (pl. „porszívó vélemények”), megnéz pár cikket, esetleg YouTube-videót. Amikor szűkül a kör – mondjuk megtetszik neki egy konkrét típus –, akkor beírja az ár-összehasonlítóba a típusszámot. Ezután megnézi, hol mennyiért adják, milyen a szállítás, és ami egyre fontosabb: mennyi értékelés és milyen átlagos pontszám kapcsolódik a webáruházhoz. A döntés nem csak az áron múlik, csak a legtöbben ezt rosszul értelmezik: az ár-összehasonlító nem azt jelenti, hogy a vevő csak a legolcsóbbat választja, hanem azt, hogy az ár a belépő szint a versenybe.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar fogyasztó fejében az ár-összehasonlító oldalon egyszerre fut több kérdés: „Nem vernek át?”, „Megbízható-e ez a cég?”, „Ha gond lesz, el tudom-e érni őket?”, „Nem bukok-e sokat, ha mégis máshol olcsóbb lenne?”. Ebből következik, hogy a webáruházak kommunikációja – még egy egyszerű ár-összehasonlító listázás esetében is – pszichológiai üzeneteket közvetít: biztonságot, kompetenciát, korrektséget vagy éppen ezek hiányát. Ha ezt nem érted, akkor úgy érzed majd, hogy csak az ár számít, miközben valójában a vásárló biztonságérzetét kell menedzselned egy rendkívül transzparens környezetben. Erre épül az Online Marketing és Pszichológia című könyvem is: a magyar piac pesszimista, tőkehiányos, és egyre inkább ingerült – ebben a közegben különösen fontos, hogy értsd a vásárló döntési mechanizmusait, ne csak a számokat lásd.
Előnyök webáruházaknak: mikor éri meg ár-összehasonlító oldalon jelen lenni?
Az ár-összehasonlító oldalak legnagyobb előnye, hogy döntésközeli forgalmat hoznak. A vevő nem véletlenül jár arra: nem inspirálódni érkezik, hanem konkrét problémája van, amihez konkrét terméket keres. Ez a fajta forgalom általában magasabb konverziós arányt produkál, mint egy hideg Facebook-kampány vagy egy általános display hálózat. A kérdés nem az, hogy „jelenj-e meg” ezeken a felületeken, hanem az, hogy milyen feltételek mellett éri meg neked. Vannak termékkategóriák (elektronika, háztartási gép, IT, nagyobb háztartási tartós cikkek), ahol szinte elkerülhetetlen az ár-összehasonlító. Ha itt nem vagy jelen, a vevő azt fogja gondolni: „Fura, hogy ez a cég sehol sincs, biztos kicsi, bizonytalan.” Más kategóriákban (egyedi dizájntermékek, kézműves termékek, sajátmárkás cuccok) viszont nem feltétlenül ez lesz az elsődleges eszközöd.
Az ár-összehasonlítók előnyei röviden:
- Döntésközeli, magas vásárlási szándékú forgalmat hoznak.
- Gyors visszajelzést adnak arról, hogy az árazásod, logisztikád és ügyfélélményed versenyképes-e.
- Segítenek új ügyfeleket szerezni, akik addig nem is hallottak rólad.
- Az értékelések révén építhetik a márkád hitelességét – ha tényleg jól szolgáltatsz.
- Kisebb webáruházaknak esélyt adnak nagyobb szereplők ellen is, ha okosan választanak terméket és stratégiát.
Ezek a pontok viszont csak akkor valósulnak meg, ha stratégiai keretet adsz az ár-összehasonlító jelenlétnek. Nem az a cél, hogy minden termékeddel minden felületen ott legyél, hanem hogy tudatosan döntsd el: mely termékeket akarod „frontvonalba” tenni, milyen árrés mellett, melyeket tartod „belépő terméknek”, és hol van a határ, ami alatt már nem mész. Ha ezt nem definiálod, akkor az ár-összehasonlító lesz a főnök: ő mondja meg, kik ellen versenyzel, milyen áron, és milyen margin mellett. Ez hosszú távon szinte mindig vesztes pozíció.
Kockázatok és korlátok: árverseny, árrésnyomás, márkaerózió
Az internetes ártranszparencia egyik első komoly kutatása már a 2000-es évek elején rámutatott: ha a fogyasztók könnyebben tudnak árakat összehasonlítani, akkor a piacon erősödik az árverseny, és a szereplők átlagos árrése csökken. [oai_citation:1‡Chicago Journals](https://www.journals.uchicago.edu/doi/full/10.1086/339714?mobileUi=0&utm_source=chatgpt.com) Az ár-összehasonlító oldalak ennek a logikának az extrém megtestesülései: a vásárló nemcsak azt látja, hogy egy termék hol mennyibe kerül, hanem azt is, hogy a kereskedők egymáshoz képest pontosan hol helyezkednek el. Ebből az következik, hogy ha te csak az árral versenyzel, akkor kifáradsz. Mindig lesz valaki, aki pillanatnyilag még olcsóbb, mert éppen kifuttat egy akciót, rosszul számolt, vagy egyszerűen nem érti az árazást.
A webáruház szempontjából a fő kockázatok:
- Árréskoptatás: ha folyamatosan az „első három legolcsóbb” között akarsz lenni, könnyen lefaragod azt az árrést, amiből a céged fejlődni tudna.
- Márkaerózió: ha a vásárló fejében csak az marad meg, hogy te vagy „az olcsó bolt”, akkor nehéz később prémiumabb irányba mozdulni vagy magasabb értékű termékeket eladni.
- Kiszolgáltatottság: ha a forgalmad nagy része ár-összehasonlítókból érkezik, akkor az ottani változások (algoritmus, díjszabás, kategória-struktúra) azonnal rángatják a bevételed.
- Minőségromlás kockázata: egyes cégek az alacsony ár miatt olcsósítják a csomagolást, a vevőszolgálatot vagy a logisztikát; rövid távon nőhet a forgalom, hosszabb távon romlik a reputáció.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a legnagyobb hiba, amikor egy webáruház „ráül” az ár-összehasonlítóra, és a teljes üzleti modelljét erre építi. Amíg tart a piaci anomália (például te kedvezőbb beszállítói áron tudsz vásárolni, vagy találtál egy ideiglenesen alulárazott termékcsoportot), addig ez működhet. De ritkán tart sokáig. A piaci verseny kiegyenlít, a versenytársak rámozdulnak, a margin összemegy. Ha nincs emellett saját márkád, saját listád, visszatérő vásárlóid, automatikusan működő e-mail és remarketing rendszered, akkor egyetlen ár-összehasonlító algoritmus-váltás is komoly sokkot jelenthet. Ez már nem marketingkérdés, hanem kockázatkezelés: mennyire engeded meg, hogy egy külső platform diktálja a céged életét.
Ár-összehasonlító stratégiák: nem csak a legalacsonyabb ár számít
Az a gondolkodás, hogy „vagy én vagyok a legolcsóbb, vagy nincs értelme kint lennem”, egyszerű és kényelmes – csak éppen üzletileg veszélyes. Az ár-összehasonlító oldalakon a vásárló döntése nem pusztán az ártáblázat alapján születik. Sokszor 1–2 ezer forint különbségnél fontosabb, hogy milyen a szállítási idő, van-e utánvét, mennyire átlátható a kosár, mennyire megbízhatónak látszik a cég, hány értékelése és milyen átlagos pontszáma van. Több kutatás is alátámasztja, hogy az online értékelések és az üzletre vonatkozó visszajelzések erősen befolyásolják a vásárlási hajlandóságot; az ár tehát egy többdimenziós döntési mátrix egyik, bár fontos tényezője.
Érdemesebb termékszintű és kategóriaszintű stratégiában gondolkodni:
- Belépő termékek: néhány olyan termék, ahol hajlandó vagy nagyon versenyképes árat adni, cserébe azért, hogy új ügyfeleket szerezz. Itt tudatosan alacsonyabb árréssel dolgozol, de számolsz azzal, hogy a vevő később mást is vesz tőled.
- Normál termékek: a kínálat nagy része, ahol nem akarsz mindenáron a legolcsóbb lenni. Inkább a korrekt ár + korrekt szolgáltatás + megfelelő értékelések kombinációjára építesz.
- Prémium vagy egyedi termékek: itt az ár-összehasonlító inkább jelenlét- és bizalomépítésre szolgálhat, nem árversenyre. A vásárló látja, hogy létezel, de az ajánlatod értékét a saját weboldaladon bontod ki igazán.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem minden terméket kell „agresszíven olcsósítani”. Sokkal inkább azt kell végiggondolni: hol van az a határ, ahol a vevő még inkább választ téged, pedig nem vagy a legolcsóbb. Ez lehet gyorsabb szállítás, jobb garanciális feltételek, erősebb ügyfélszolgálat, átláthatóbb kommunikáció, vagy egyszerűen az, hogy nem tűnsz „garázswebshopnak”. Ha a vállalkozó csak az árra fókuszál, akkor ezeket az értéket adó tényezőket nem építi be a stratégiájába – pedig ezek azok az elemek, amelyek miatt hosszabb távon nem lesz kényszerpálya az árverseny.
Technikai beállítások és feed-optimalizálás
Az ár-összehasonlító oldalaknál a technikai megvalósítás gyakran alulértékelt tényező. A legtöbb webáruház tulajdonos fejében annyi van: „Feltöltjük a feedet, kész.” A valóságban a feed minősége, pontossága és részletessége komoly hatással van arra, hogy hol és hogyan jelensz meg a listázásokban. Ha rossz a termékmegnevezés, hiányos az azonosító (EAN), nem egyértelmű a kategorizálás, vagy hibás a készletinformáció, akkor hiába jó az ár, kevesebb kattintást és kevesebb rendelést fogsz látni.
A leggyakoribb hibák, amikkel találkozom:
- Hiányos vagy rosszul struktúrált terméknevek (nincs benne márka, típus, fő jellemzők).
- Hiányzó EAN-kódok, ami miatt a rendszer nem tudja jól összepárosítani a terméket a többiek kínálatával.
- Rossz kategóriába sorolt termékek, ezért rossz helyen jelennek meg a listázásokban.
- Nem frissülő készletinformáció: a vásárló rákattint, majd a webshopban „nincs raktáron” fogadja.
- Nem transzparens szállítási díjak, ami miatt a vásárló csalódik a kattintás után.
Ezek technikai problémák, de közvetlen pszichológiai következményeik vannak: a vevő csalódik, csökken a bizalom, rosszabb értékelést ad, és az egész márka megítélését lerontja. Az ár-összehasonlító oldalak ezt exponálják: ami egy kis forgalmú saját webshopnál „csak” bosszantó apróság, az itt tömegével jelenik meg, és gyorsan rombolja az értékeléseket. Ezért mondom gyakran vállalkozói konzultáción: mielőtt egy forintot is elköltenél ár-összehasonlító hirdetésre, auditáld a feedet, a készletkezelést és az általános webáruházi működést. Az ár-összehasonlító nem fog eltakarni semmit; sőt, felnagyítja a hibákat.
Vásárlói pszichológia és ár-összehasonlító oldalak
Az ár-összehasonlító oldalak működésének megértéséhez elengedhetetlen a pszichológiai nézőpont. A vásárló nem csak azt nézi, hol a „legolcsóbb”, hanem azt is, hogy mennyire érzi magát biztonságban a döntésével. Online környezetben az egyik legfontosabb bizalomépítő tényező az értékelés. Egy átfogó metaelemzés szerint az online fogyasztói értékelések szignifikánsan befolyásolják a vásárlási szándékot és a megítélt hitelességet; a pozitív értékelés nem csupán információ, hanem érzelmi „garancia” is a vevő fejében. Az ár-összehasonlítók ezt kihasználják: a webáruházaknál megjelenő csillagok, pontszámok és szöveges vélemények egyfajta „rövidített dossziéként” működnek a vásárló szemében.
Ezek a platformok több pszichológiai mechanizmust is aktiválnak:
- Referenciaár: a vevő látja, hogy a legtöbb bolt X és Y forint között kínálja a terméket. Ha valaki nagyon kilóg felfelé, azt drágának, ha nagyon kilóg lefelé, azt gyanúsnak érzi.
- Veszteségkerülés: a vásárló nem csak azt nézi, mennyit nyer az olcsóbb árral, hanem azt is, mennyit „veszíthet”, ha rossz boltot választ – így a túl alacsony ár gyanút is kelthet.
- Szociális bizonyíték: a sok és jó értékelés azt üzeni: „Már sokan jártak ezen az úton, és nem bánták meg.”
- Mentális kényelmesség: a vevő szereti azt hinni, hogy „magyarázható” döntést hozott; ha meg tudja mutatni magának, hogy jó értékelésű, korrekt árú bolt mellett döntött, akkor kevesebb a belső feszültség.
Az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben részletesen írok arról, hogy a fogyasztó döntése mögött milyen kognitív torzítások és érzelmi folyamatok állnak. Az ár-összehasonlító oldalak ezeket a folyamatokat nem kiiktatják, hanem strukturálják: adnak egy táblázatot, értékeléseket, jelöléseket, amelyek mentén a vásárló „racionálisnak tűnő” döntést hozhat. A jó webáruház ezt megérti, és nem csak az árat állítgatja, hanem tudatosan építi az értékeléseket, az ügyfélélményt és azokat a mikrojegyeket (korrekt szöveg, egyértelmű feltételek, egyenes kommunikáció), amelyek miatt a vásárló azt érzi: „nem kell aggódnom, ha őket választom”.
Ár-összehasonlító oldalak integrálása a teljes marketingrendszeredbe
Az ár-összehasonlító oldalakról érkező forgalmat sok vállalkozó elszigetelten kezeli: „Ez az Árukereső forgalma, ezt majd külön nézzük.” Ez taktikai szinten érthető – valóban érdemes külön mérni –, stratégiai szinten viszont hiba. A valóságban az ár-összehasonlító csak egy belépési pont a teljes rendszeredbe. A vevő lehet, hogy először ár-összehasonlítóról kattintott át, de ha jó élményt kapott, akkor legközelebb már közvetlenül fog keresni rád, vagy egy hírleveled, remarketing hirdetésed alapján vásárol újra. Az igazi kérdés tehát nem az, hogy mennyi pénzt kerestél csak az első rendelésen, hanem az, hogy mekkora ügyfélélettartam-értéket tudsz kihozni az így megszerzett vevőkből.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy:
- ár-összehasonlító felületen elsősorban új vevőket szerzel,
- a saját csatornáidon (hírlevél, social, remarketing, saját blog) pedig megtartod őket és növeled az értéküket.
Ha csak az első rendelés árrését nézed, könnyen kijön az az eredmény, hogy „nem éri meg” ár-összehasonlítózni. Ha viszont berakod a képletbe a visszatérő vásárlásokat, az upsell és cross-sell lehetőségeket, a márkaépítésből fakadó plusz forgalmat, akkor már más képet kapsz. Éppen ezért mondom sokszor: nem feltétlenül az az erős vállalkozó, aki rögtön az első rendelésen maximális profitot akar, hanem az, aki fegyelmezetten tud gondolkodni ügyfélélettartamban, és tudatosan osztja el a marketingbüdzsét a vevőszerzés és a vevőmegtartás között.
Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar KKV-knál az egyik legnagyobb gond, hogy a marketingre költött pénzt mindig költségként, és nem befektetésként kezelik. Az ár-összehasonlítók ezt különösen előhozzák: ha egy hónapban ráfordítasz 300–400 ezer forintot, de nincs mögötte rendszer, akkor érthető módon azt fogod érezni, hogy „égeted a pénzt”. Ha viszont mérsz, optimalizálsz, építesz rendszert, akkor ugyanekkora költés hosszabb távon akár az egyik legstabilabb vevőszerző csatornává válhat. A hangsúly a „rendszer” szón van, nem az „eszközön”.
Gyakorlati akcióterv: így használd az ár-összehasonlítókat tudatosan
Összefoglalva a fentieket, érdemes egy lépésről lépésre követhető akciótervet használni, mielőtt mélyebben belemész az ár-összehasonlító hirdetésekbe. Egy lehetséges, gyakorlatias forgatókönyv:
- Árrés- és termékstruktúra-elemzés: nézd végig, mely termékeid bírják el az árversenyt, hol engedhetsz árrésből, és hol nem. Különítsd el a belépő, normál és prémium termékeket.
- Technikai audit: ellenőrizd a termékfeedet, a kategorizálást, az EAN-kódokat, a készlet- és szállítási információkat. Amit ma nem tudsz pontosan kommunikálni, az holnap hibaként jelenik meg az ár-összehasonlítón.
- Kis pilot kampány: indulj el szűk termékkörrel és limitált költségkerettel. Cél: adatgyűjtés, nem az azonnali „meggazdagodás”.
- Mérés és elemzés: nézd a kattintási költséget, a konverziós arányt, a kosárértéket, a visszautasítási arányt, a reklamációkat. Különítsd el az első rendelés eredményét a várható ügyfélélettartam-értéktől.
- Optimalizálás: ami bukik, azt húzd ki, ami működik, azon finomíts: szöveg, ár, szállítás, ajánlat, termékfotók. Építs értékelésgyűjtési folyamatot.
- Skálázás és diverzifikálás: ha találtál profitábilis kombinációkat, azt óvatosan nagyítsd, de közben építs más csatornákat is (saját lista, SEO, social, ajánlói program), hogy ne függj teljesen az ár-összehasonlítótól.
Ez az akcióterv nem „instant sikerrecept”, hanem gondolkodási keret. Ha végigcsinálod, már ezzel is több vagy, mint a magyar piacon mozgó, rövid távú gondolkodású webáruházak jelentős része. Aki így gondolkodik, annak az ár-összehasonlítók nem ellenséget, hanem kontrollált, mérhető növekedési csatornát jelentenek.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Ha nagyon tömören kellene összefoglalnom az ár-összehasonlító oldalakhoz való viszonyt, azt mondanám: az ár-összehasonlító az üzleted stressztesztje. Megmutatja, mennyire tudsz fegyelmezetten árazni, mennyire pontos a technikai háttered, mennyire erős a vevőszolgálatod, és mennyire vagy hajlandó hosszú távon építkezni egy rövid távon is kegyetlenül versenyző közegben. Ha a rendszered gyenge, az ár-összehasonlító tükre nem lesz szép – de ezért nem a tükör a hibás.
Sokan szeretnének úgy gondolkodni, hogy „ma felmegyek Árukeresőre, holnaptól dől a pénz”. Ez a mentalitás az, amitől egyébként a magyar vállalkozói réteg jelentős része folyamatosan csalódott. Az ár-összehasonlító nem fogja helyetted felépíteni a márkádat, nem fogja helyetted rendbe tenni a logisztikád, nem fogja helyetted felhívni az elégedetlen vevőt. Egy dolgot csinál: kitapétázza a hibáidat a nyilvánosság elé, és mellé teszi a konkurenseidet. Ha ezt elfogadod, és felnőttként kezeled, akkor óriási segítségedre lehet a fejlődésben.
„Az ár-összehasonlító oldalak nem tönkreteszik a jó vállalkozásokat, hanem nagyon gyorsan leleplezik a rosszakat. A kérdés nem az, hogy felmész-e ezekre a felületekre, hanem az, hogy készen áll-e a céged arra, amit a piac ott kíméletlenül visszajelez.” – Dajka Gábor
Ha komolyan gondolod a webáruházad fejlesztését, akkor ne csak az eszközre figyelj, hanem a mögötte lévő emberre is: rád, mint vállalkozóra. Az Online Marketing és Pszichológia című könyvemben pont ezt próbálom átadni: a magyar mikrovállalkozó ne külföldi milliárdos cégek esettanulmányai alapján akarjon mozogni, hanem értse meg a saját piacát, saját erőforrásait, saját célcsoportját. Az ár-összehasonlítókkal való okos bánásmód ehhez szervesen kapcsolódik. Nem kell mindenhol jelen lenni, nem kell mindenkinek megfelelni – elég, ha ott és úgy vagy jelen, ahol a céged üzletileg és emberileg is bírja a tempót.
Ajánlott magyar videó/podcast
Ha mélyebben érdekel a téma, érdemes megnézned az alábbi videót, amelyben konkrétan az ár-összehasonlító oldalakról és a webáruház marketing gyakorlati kérdéseiről beszélek:
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Érdemes-e egy induló webáruháznak azonnal felmenni az ár-összehasonlító oldalakra?
Induló webáruházként az első feladatod nem az, hogy azonnal ár-összehasonlítón versenyezz, hanem az, hogy rendbe tedd az alapjaidat: árazás, logisztika, ügyfélszolgálat, termékleírások, jogi megfelelőség, analitika. Ha ezek nincsenek a helyükön, az ár-összehasonlító felületek inkább felnagyítják a hibákat. Én általában azt javaslom: előbb legyen egy stabil, legalább pár tucat, majd pár száz rendelésből álló „tesztidőszakod” ár-összehasonlító nélkül, ahol bizonyítottan működik a rendszered. Ha ez megvan, akkor érdemes óvatos pilot kampánnyal elindulni az ár-összehasonlítókon – nem azonnali skálázásra, hanem adatgyűjtésre fókuszálva.
Milyen termékkategóriáknál működnek legjobban az ár-összehasonlítók?
Az ár-összehasonlító oldalak ott működnek a legjobban, ahol a termék jól definiálható, könnyen azonosítható, és erős a márkaismeret: ilyen például az elektronika, háztartási gép, IT, bizonyos barkács- és autós kiegészítő kategóriák. Ezeknél a vásárló pontosan tudja, milyen típust keres, és elsősorban árat, szállítást, megbízhatóságot hasonlít. Sokkal gyengébben működnek viszont az olyan termékeknél, ahol az egyediség vagy a márkaélmény a döntő (kézműves termékek, sajátmárkás ruházat, művészeti vagy erősen dizájnalapú termékek). Itt az ár-összehasonlító szerepe inkább a jelenlét, mint az azonnali konverzió.
Mire figyeljen egy magyar KKV, ha Árukeresőre vagy Árgépre megy fel?
Magyar KKV-ként három dolgot kell nagyon komolyan venned. Először: az árazást. Ne engedd, hogy az ár-összehasonlító diktálja a stratégiádat; előre döntsd el, mely termékekkel vagy hajlandó keményebben versenyezni. Másodszor: az értékeléseket. Aktívan kérj visszajelzést a vevőktől, reagálj a panaszokra, kezeld a problémákat, mert az értékelések közvetlenül hatnak a konverziódra. Harmadszor: a feed minőségét. Ha rossz a termékmegnevezés, hiányosak az azonosítók, pontatlan a készlet, rossz helyre soroltad a termékeket, akkor az egész jelenléted gyengébb lesz. A magyar piacon az ár-összehasonlítók használata már „alapműveltségnek” számít; a kérdés az, hogy te ezen belül a tudatosabb, vagy a sodródó szereplők közé tartozol.
Nem vezet-e törvényszerűen az ár-összehasonlító használata árversenybe és árrésrombolásba?
Nem törvényszerű, de nagyon könnyű ebbe az irányba csúszni. Ha az egyetlen stratégiád az, hogy mindig az első helyre akarsz kerülni a legolcsóbb ár alapján, akkor valóban elindulsz egy lefelé tartó spirálban. Ha viszont tudatosan kezeled a termékportfóliód, mértékkel versenyzel árban, és emellett extrákat adsz (gyorsabb szállítás, jobb kommunikáció, erős ügyfélszolgálat, korrekt garancia), akkor az ár-összehasonlító inkább egy erős akvizíciós csatorna lesz, nem pedig árrésgyilkos eszköz. A hangsúly a stratégián van, nem magán az eszközön.
Források
GKID – Online Kiskereskedelmi Index 2020: „A webáruházak évtizede” összefoglaló
Online fogyasztói értékelések hatása a vásárlási döntésekre – áttekintő tanulmány (PMC7932533)
Ajánlott könyv a témához: Dajka Gábor – Online Marketing és Pszichológia (magyar mikro- és kisvállalkozóknak, a reklámpszichológia és a hazai piac sajátosságaira fókuszálva).
