Daniel Starch (1883–1979) neve talán kevésbé ismert a mai napig, mint néhány kortársa, de munkássága jelentős hatást gyakorolt a reklámpszichológia területére. Starch, aki Walter Dill Scott nyomdokain járt, a mentalista hagyományokat folytatta, ugyanakkor egyedülálló módon közelítette meg a tudományos kutatást.
Starch karrierje során elsősorban az Egyesült Államokban, a Wisconsin Egyetemen (1908–1919) és a Harvardon (1920–1926) tevékenykedett. Bár nem publikált sokat akadémiai folyóiratokban, munkássága megerősítette az experimentális pszichológia területén szerzett hírnevét. Különösen figyelemre méltóak voltak 1911 és 1916 között a Psychological Bulletin folyóiratban megjelent áttekintő cikkek az auditív tér témájában.
Starch munkássága különbözött Scottétól abban, hogy mindig igyekezett objektív, tudományos megközelítést alkalmazni. Nem csupán szubjektív véleményeket fogalmazott meg a reklám pszichológiájáról, hanem minden állítása empirikus adatokkal volt alátámasztva. Bár továbbra is a mentalista megközelítést erősítette, különösen a figyelem, a sugallat és az ösztön fogalmaira koncentrált, újítva ezzel a fogyasztói “érdeklődést”, amelyet később “appeals”-nek (felhívásoknak) nevezett.
1910-ben jelent meg első könyve, a “Principles of Advertising”, amely két részből állt: a figyelem felkeltéséből és a cselekvés biztosításából. Starch bevezette az elsőbbség és frissesség fogalmát a reklámokban, ami segítette a fogyasztók figyelmének megragadását. Emellett ő volt az első, aki tudományos vizsgálatokat végzett a nyomtatott reklámok optimális sorhosszúságáról, ami később fontos kérdéssé vált a reklámgyakorlatban.
1914-ben megjelent második könyve nemcsak a reklám pszichológiájával, hanem a reklámstratégiával és etikával is foglalkozott. Ebben a műben Starch bemutatta a figyelem törvényeit, mint az intenzitás, az ellenkeltés és a kontraszt, valamint a válasz biztosításának módszereit, például az érvelést és a sugallatot. Különösen érdekes volt a fogyasztói érdeklődés serkentésének stratégiája, amely szerint az illusztrációk segítségével lehet a fogyasztók hosszabb ideig fenntartani az érdeklődésüket a reklám iránt.
1924-ben, miközben még a Harvardon dolgozott, Starch aktívan részt vett az Amerikai Reklámügynökségek Szövetségének kutatásainak felügyeletében. 1932-ben teljesen elhagyta az akadémiai pályát, és megalapította a Daniel Starch & Staff nevű marketingkutató céget, amely előfizető cégeknek nyújtott adatokat reklámaik hatékonyságáról. Starch híres volt módszertani innovációiról, többek között a 1922-es Starch Recognition Procedure-ről, amely a fogyasztók olvasási szokásait mérték, valamint a 1948-as Buyometer-ről, amely a magazinreklámok értékesítésre gyakorolt hatását izolálta.
Daniel Starch hosszú és termékeny karrierje során számos hozzájárulást tett a reklámpszichológia fejlődéséhez. 1968-ban, 85 éves korában vonult vissza, de öröksége ma is él, hiszen munkái alapvető alapot szolgáltatnak a modern marketingkutatásokhoz és reklámstratégiákhoz.
Starch barátságos és társalapú megközelítése nemcsak tudományos közösségeiben, hanem a gyakorlati reklámiparban is nagyra értékelték. Munkássága inspirációként szolgálhat mindazok számára, akik a reklám és a fogyasztói pszichológia izgalmas világában kívánnak elmélyülni.
