A Google hivatalosan 1998. szeptember 4-én alakult meg Kaliforniában, két Stanford PhD-hallgató, Larry Page és Sergey Brin által. A vállalat névadója a „googol” (10^100) szóból ered, jelezve küldetésüket: óriási mennyiségű információ rendszerezése az interneten. Page és Brin már 1996-ban megkezdték egy „BackRub” nevű kutatási projektet, amelynek keretében kifejlesztették a forradalmi PageRank algoritmust az akkoriban megszokottnál relevánsabb keresési eredmények előállítására. A PageRank lényege az volt, hogy egy oldal fontosságát a rá mutató linkek számából és minőségéből határozza meg – hasonlóan ahhoz, ahogy a tudományos cikkek hivatkozásai jelzik azok jelentőségét. Ez az új módszer jelentősen javította a kereső találatainak pontosságát a korabeli keresőmotorokhoz képest, amelyek főként a keresett szó előfordulási gyakorisága alapján rangsoroltak. Az első Google kereső prototípus a Stanford egyetem szerverén futott, majd 1997-ben regisztrálták a google.com domént, és 1998-ban Page és Brin egy garázsból útjára indították a Google Inc.-et. Kezdeti termékük a Google kereső volt, amely 1998 végére már ~60 millió weboldalt indexelt, és egyszerű, letisztult felülete illetve a háttérben működő hatékony algoritmus révén gyorsan népszerűvé vált.
A növekedés időszaka: dominancia és új szolgáltatások
A 2000-es évekre a Google keresője globálisan dominánssá vált: gyakorlatilag kiszorította vetélytársait, és a Google lett „a” keresőmotor világszerte. (2025-re pl. ~90%-os piaci részesedéssel bír a keresések terén.) A kereső sikerére építve a vállalat rohamosan bővült új termékekkel és szolgáltatásokkal, amelyek mára mindennapossá váltak. Néhány fontos mérföldkő a 2000-es években:
-
Gmail (2004) – A Google ingyenes webmail szolgáltatása 1 GB-os (akkor szinte korlátlan) tárhellyel indult, és új szabványt állított fel a levelezésben.
-
Google Maps (2005) – Online térkép- és navigációs szolgáltatás utcai nézettel, amely forradalmasította a térképhasználatot és navigációt.
-
YouTube felvásárlása (2006) – A Google 1,65 milliárd dollárért megvette a mindössze 18 hónapja indult YouTube videómegosztó platformot, ezzel biztosítva vezető pozícióját az online videómegosztás területén is.
-
Android (2005 felvásárlás, 2008 bevezetés) – A Google 2005-ben csendben felvásárolta az Android nevű startupot, majd 2008-ban kiadta a Android operációs rendszert, amely mára a világ legelterjedtebb okostelefonos rendszere lett. Az Android nyílt forráskódú platformként több száz gyártó készülékein fut, a mobilpiac ~80%-át uralva.
-
Google Chrome (2008) – A Google saját fejlesztésű böngészője gyorsaságával és minimalista designjával hódított, és néhány év alatt a legnépszerűbb webböngészővé vált világszerte.
Ezen felül számtalan más szolgáltatás is elindult vagy felvásárlás révén a Google portfóliójába került az évek során: például a Google Earth (műholdképes földgömb), a Google Dokumentumok/Drive (2006–2012, online irodai csomag és felhőtárhely), a Google Fordító (2006), a Google Fotók (2015) stb. A vállalat termékei a kereséstől az e-mailen és videómegosztáson át a mobil operációs rendszerig számos területen piacvezetőkké váltak; a Google a világ leglátogatottabb webhelyei (Google kereső, YouTube) és legnépszerűbb alkalmazásai közül sokat birtokol.
Üzleti modell és a hirdetési bevételek
A Google óriási sikere nem csak innovatív termékeinek, hanem egy merőben új üzleti modellnek is köszönhető. A kezdeti években a keresőmotor üzleti potenciálját a célzott online hirdetésekben találták meg. 2000 októberében a Google elindította AdWords nevű szolgáltatását (ma Google Ads), amely lehetővé tette, hogy a keresési találatok mellett releváns szöveges hirdetések jelenjenek meg. Kezdetben mindössze néhány száz hirdető próbálta ki, de hamar világossá vált, hogy a keresési kulcsszavakra épülő, kattintásonként fizetett (PPC) hirdetési modell rendkívül hatékony. 2003-ban a Google bevezette az AdSense programot is, amely harmadik felek weboldalain jelentet meg Google által szolgáltatott hirdetéseket, bevételt osztva a tartalom előállítóival. Ezek az újítások révén a Google gyakorlatilag feltalálta a modern online reklámipart.
A hirdetések személyre szabásához a Google hatalmas mennyiségű felhasználói adatot gyűjt: a keresési előzményeket, kattintásokat, megtekintett videókat, helyadatokat és sok egyéb interakciót elemez, hogy a hirdetéseket a lehető legnagyobb valószínűséggel relevánsan jelenítse meg. Ez a adatvezérelt hirdetési rendszer elképesztően sikeres lett anyagilag. A Google bevételeinek túlnyomó többsége a reklámokból származik – mára évi több mint 200 milliárd dolláros forgalmat bonyolít a hirdetési platform, ezzel a Google/Alphabet a világ egyik legnagyobb médiavállalatának is tekinthető. 2007-ben a Google egy stratégiai lépésként 3,1 milliárd dollárért felvásárolta a DoubleClick céget, amely fejlett online hirdetéskiszolgáló technológiát és partneri hálózatot hozott magával. Ez tovább erősítette a Google dominanciáját a digitális reklámpiacon – igaz, utólag versenyjogi aggályokat is felvetett, mivel a hatóságok szerint a DoubleClick bekebelezése hozzájárult a Google hirdetési monopóliumához. Mindenesetre a Google üzleti modelljének középpontjában a mai napig a Google Ads platform áll: a kereső, a YouTube és számos más szolgáltatás ingyenességét a hirdetések milliárdos bevételei teszik lehetővé.
Vállalati szerkezet és vezetőváltások
Ahogy a Google egyre növekedett, szervezeti szinten is változások történtek. 2001-ben a két alapító egy tapasztalt szakembert, Eric Schmidtet vonta be a cég élére vezérigazgatóként (Page akkor a termékfejlesztésre fókuszált). Schmidt 2001 és 2011 között irányította a Google-t, ezalatt a cég tőzsdére ment (2004-ben) és globális óriássá vált. 2011-ben Larry Page ismét átvette a CEO szerepet Schmidttől, egészen 2015-ig.
2015-ben jelentős átszervezésre került sor: a Google bejelentette egy új holdingvállalat, az Alphabet Inc. létrehozását. Ennek keretében a Google mint leányvállalat működik tovább az Alphabet ernyője alatt, míg a kísérleti vagy nem a fő internetes tevékenységhez tartozó projektek (pl. Waymo önvezető autók, Verily élettudományok stb.) külön Alphabet leánycégekbe kerültek. Az Alphabet struktúra célja az volt, hogy karcsúsítsa a Google működését és nagyobb átláthatóságot adjon a befektetőknek a különböző üzletágak teljesítményéről. A váltás során Sundar Pichai lett a Google új vezérigazgatója 2015 októberében, míg Larry Page az Alphabet CEO-ja lett. 2019 végén aztán Page és Brin bejelentették, hogy visszalépnek a napi operatív szereptől: lemondtak Alphabet-beli vezetői posztjaikról, és Pichai vette át az Alphabet vezérigazgatói tisztségét is, így egyszemélyben vezeti a Google-t és anyavállalatát. (Page és Brin mint társalapítók és nagy részvényesek továbbra is befolyással bírnak, de a mindennapi irányítást átengedték.) A vállalatvezetés további fontos szereplői között van/volt pl. Eric Schmidt (2018-ig az Alphabet ügyvezető elnöke), Sundar Pichai mellett Ruth Porat pénzügyi igazgató, illetve a Google alapítása óta számos tehetséges szakember, mint például Susan Wojcicki (aki a garázsát bérbe adta 1998-ban – később a YouTube vezérigazgatója lett 2014–2023 között).
Botrányok és kritikák
Mérete és befolyása miatt a Google az utóbbi években számos botránnyal és kritikával szembesült. A vállalatot érő kifogások több területet is érintenek – az adatvédelmi aggályoktól a versenyjogi perekig, a munkavállalói tiltakozásoktól az etikai dilemmákig. Alább áttekintjük a legjelentősebb botrányokat, időrendben és témák szerint csoportosítva.
Adatvédelmi botrányok és a felhasználói adatok kezelése
A Google üzleti modellje a felhasználói adatok gyűjtésére épül, ami folyamatos adatvédelmi vitákat generál. A felhasználók követése és személyes adataik kezelése kapcsán több botrány is napvilágot látott az évek során. 2018-ban például egy oknyomozó riport kiderítette, hogy hiába kapcsolja ki a felhasználó a „Helyelőzmények” funkciót, a Google bizonyos alkalmazásai továbbra is eltárolják a helyadatokat a fiókban engedély nélkül. Ez azt jelentette, hogy pl. a Google Térkép megnyitásakor vagy bizonyos ártatlannak tűnő kereséseknél (pl. „csokis süti recept”) is rögzíti a rendszer a telefon pontos GPS-koordinátáit – tehát a Google továbbra is követte a mozgásunkat, még ha azt hittük is, hogy letiltottuk ezt a funkciót. A leleplezés után adatvédelmi szakértők és politikusok bírálták a céget a felhasználók megtévesztése miatt. Több amerikai állam (pl. Arizona, majd egy 40 államot tömörítő koalíció) pert is indított a gyakorlat miatt, amelyek végül több száz millió dolláros peren kívüli egyezségekkel zárultak 2022–2023 folyamán. A Google vállalta, hogy egyértelműbben kommunikálja a helyadat-gyűjtési beállításokat.
Hasonló felháborodást váltott ki a Google Assistant / Google Home hangrögzítési botrány. 2019-ben kiderült, hogy a Google hangasszisztens szolgáltatása során rögzített beszélgetések egy részét emberi alvállalkozók hallgatják vissza és elemzik a rendszer fejlesztése céljából. A kiszivárgott információk szerint ráadásul a készülékek néha véletlenül, a felhasználó „OK Google” parancsa nélkül is rögzítenek részleteket privát beszélgetésekből. Egy belga oknyomozó riport ezer ilyen felvételt vizsgált, amelyek közt akadt véletlenül rögzített, bizalmas tartalmú hanganyag is. A botrány rávilágított arra, hogy a Google (és más hasonló vállalatok) nem elég transzparensen kommunikálták: a mesterséges intelligencia hangfelismerés fejlesztéséhez emberek is hozzáférhetnek a felvételekhez. A Google a kritikák hatására átmenetileg felfüggesztette és felülvizsgálta ezt a gyakorlatot, ígérve, hogy jobban védi a felhasználók magánszféráját a jövőben.
További adatvédelmi incidensek is érték a céget: 2010-ben a Street View autók Wi-Fi adatokat is gyűjtöttek a fotózás során (amit a Google „véletlen hibának” minősített). 2018-ban pedig napvilágot látott egy Google+ közösségi hálózati adatkezelési hiba, amely félmillió felhasználó adatát tehette ki illetéktelen hozzáférésnek – a Google ezt eltitkolta a nyilvánosság elől, mígnem a sajtó ki nem szivárogtatta, ami tovább rontotta a cég imázsát a Facebook Cambridge Analytica botrány árnyékában. Ezek a sorozatos ügyek hozzájárultak ahhoz, hogy a Privacy International nevű civil szervezet 2007-ben a Google-t az adatvédelem szempontjából „legrosszabbnak” minősítette a nagy tech cégek között, „a magánszféra ellensége” kategóriába sorolva. Az Európai Unió is többször vizsgálatot indított a Google adatkezelése kapcsán, és 2018-ban életbe lépett GDPR szigorúbb keretek közé szorította a tech óriások adatgyűjtési gyakorlatait – ennek nyomán a Google-t megbírságolták például a felhasználói hozzájárulások elégtelen kezelése miatt Franciaországban (50 millió euróra). Összességében a Google folyamatos kritikák kereszttüzében áll adatvédelmi fronton: hatalmas mennyiségű személyes adat felett rendelkezik, és sokan aggódnak e adatok biztonsága, valamint a felhasználók magánéletének tiszteletben tartása miatt.
Versenyjogi eljárások és monopólium-vádak
A Google piaci dominanciája miatt világszerte versenyhatósági vizsgálatok célkeresztjébe került. Az Európai Unió különösen aktívan lépett fel a cég ellen az elmúlt években: 2017 és 2019 között három jelentős antitröszt-bírságot szabott ki, összesen mintegy 8,25 milliárd euró értékben. 2017-ben az Európai Bizottság 2,42 milliárd euróra bírságolta a Google-t, amiért visszaélt keresőpiaci erőfölényével a Google Shopping ár-összehasonlító szolgáltatás javára – a Google a találati listákon előnyben részesítette saját szolgáltatását a versenytársakhoz képest. 2018-ban rekordösszegű, 4,34 milliárd eurós bírság következett: a Bizottság megállapította, hogy a Google illegális korlátozásokat vezetett be az Android operációs rendszer kapcsán a telefon-gyártókkal szemben. A vád szerint a Google kötelezte a gyártókat, hogy előre telepítsék a Google keresőt és a Chrome böngészőt az Android eszközökre, sőt anyagilag ösztönözte is őket erre – ezzel cementálva a Google kereső egyeduralmát a mobileszközökön is. 2019-ben újabb, ~1,5 milliárd eurós büntetés jött az AdSense hirdetési rendszerrel kapcsolatos versenykorlátozásért (a Google kizárólagossági kikötésekkel megakadályozta, hogy harmadik felek keresési hirdetéseit konkurens szolgáltatók – pl. Microsoft – futtathassák a saját oldalaikon). A Google fellebbezett e döntések ellen, de közben az EU további vizsgálatokat is indított, például az álláskereső szolgáltatására vagy a digitális hirdetési ökoszisztéma egészére vonatkozóan.
Az Egyesült Államokban is történelmi antitröszt-per indult a Google ellen. 2020 októberében az amerikai Igazságügyi Minisztérium (DOJ), 11 állam főügyészével karöltve, pert indított a Google ellen, amiért az a vád szerint törvénytelen eszközökkel tartja fenn keresőpiaci monopóliumát. A per 2023-ban bíróság elé került, és 2024 augusztusában az illetékes szövetségi bíró kimondta, hogy „a Google monopolista, és úgy is viselkedett, hogy megőrizze monopóliumát, ezzel megsértve a Sherman-törvényt”. A per során napvilágot látott, hogy a Google évi dollármilliárdokat fizet olyan partnereknek, mint az Apple, hogy a Google maradjon az alapértelmezett kereső a készülékeiken. A bíróság szerint ezek az exkluzív megállapodások és egyéb praktikák versenyellenesek. A döntés még nem zárta le az ügyet – 2025-ben a bírói ítélet alapján további eljárás folyik arról, milyen jogorvoslat szükséges (szélsőséges esetben akár a Google feldarabolása is szóba került mint lehetőség a kereső, Chrome, Android szétválasztására ). Emellett egy külön per zajlik az USA-ban a Google digitális hirdetési üzletága miatt is (ezt 2023-ban indították, a Google hirdetési technológiák piacán való erőfölényét kifogásolva).
Más országokban is érkeztek versenyjogi kihívások: például India, Ausztrália vagy Brazília versenyhatóságai is vizsgálták a Google-t. Összességében a kritikusok szerint a Google az internet-infrastruktúra kulcsterületein (keresés, hirdetés, mobil operációs rendszerek, böngésző) óriási monopóliumot épített ki, ami visszaélésekre ad lehetőséget – ezt igyekeznek a szabályozók kordában tartani perek és bírságok útján, több-kevesebb sikerrel.
Munkavállalói tiltakozások és belső kultúra
A Google sokáig a világ egyik legvonzóbb munkahelyének számított, azonban az utóbbi években a cég belső kultúráját is kritikák érték, sőt alkalmazottai közül ezrek nyíltan tiltakoztak bizonyos ügyek kapcsán. 2018 novemberében zajlott le a Google történetének legnagyobb dolgozói megmozdulása, amit „Google Walkout” néven emlegetnek. Több mint 20 000 alkalmazott – világszerte irodákról irodákra szerveződve – egyszerre vonult ki fél órára munkahelyéről, hogy tiltakozzon a vállalat szexuális zaklatási ügyeinek kezelése ellen. Közvetlen kiváltó okként egy leleplező sajtóhír szolgált: kiderült, hogy a Google vezetése évekkel korábban tudomást szerzett az Androidot alapító vezető, Andy Rubin elleni hiteles zaklatási vádakról, mégis 90 millió dolláros végkielégítéssel távozási csomagot adott neki, ahelyett hogy nyilvánosan elítélte vagy valódi felelősségre vonta volna. Hasonlóan kényes ügyek más felsővezetőknél is előfordultak. A dolgozók transzparenciát és változtatásokat követeltek – például a kényszerített titoktartási szerződések (arbitráció) megszüntetését zaklatási ügyekben, a béregyenlőtlenségek orvoslását, és a vállalati diverzitási igazgató hatáskörének növelését. A tiltakozás hatására a Google vezetése bejelentett néhány reformot (pl. a kötelező belső arbitráció eltörlését a zaklatási eseteknél), de a szervezők szerint nem történt meg minden kívánt változás. Mindenesetre ez a megmozdulás ráirányította a figyelmet a Google belső kultúrájának problémáira – sokak szerint a cég nem bánik megfelelően a hasonló panaszokkal, és túl sok mindent söpör a szőnyeg alá a jó hírnév védelme érdekében.
A Google-nál más jellegű dolgozói tiltakozások is lezajlottak az utóbbi években. 2018-ban több ezer alkalmazott írt alá petíciót és többen fel is mondtak tiltakozásul a Project Maven katonai szerződés miatt (lásd később). 2017-ben belső vitákat kavart egy mérnök, James Damore emlékeztetője a diverzitási programokról – a memo szexista sztereotípiákat súrolt, ezért a cég kirúgta Damore-t, de az eset kapcsán parázs vita folyt a véleményszabadság és a befogadó kultúra határairól a vállalaton belül. 2021-ben pedig megalakult az Alphabet Workers Union, egy szakszervezeti jellegű érdekvédelmi csoport a dolgozók körében (igaz, nem hagyományos kollektív szerződéses szakszervezet, hanem egyfajta önszerveződő mozgalom). Ez is jelzi, hogy a Google alkalmazottai egyre inkább hangot adnak véleményüknek – legyen szó erkölcsi aggályokról vagy a munkafeltételekről. A cég hírhedt „Don’t be evil” (Ne légy rosszindulatú) mottóját gyakran saját dolgozói kérik számon a vezetésen, ha úgy érzik, a vállalat eltér attól az értékrendtől, amit hirdet.
Etikai dilemmák: Project Maven és Dragonfly
A Google küldetésének megfogalmazása szerint „az a célunk, hogy a világ információit mindenki számára elérhetővé és hasznossá tegyük, anélkül, hogy kárt okoznánk”. Ennek ellenére voltak olyan projektek, amelyek kapcsán etikai aggályok merültek fel a nyilvánosság és a saját dolgozóik részéről is.
Az egyik ilyen ügy a Project Maven volt (2017–2018). A Project Maven az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának mesterséges intelligencia programja, melynek keretében drónok által rögzített videófelvételeket elemeztek gépi tanulással, hogy automatizáltan azonosítsanak célpontokat. A Google feladata a programban az volt, hogy gépi látás AI-technológiáját (pl. a TensorFlow-t) használva segítse a katonai drónfelvételek elemzését, emberek és objektumok felismerését. Amikor 2018 elején mindez napvilágot látott, sok Google dolgozó és kívülálló szakember fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy a Google részt vesz a háborús célú mesterséges intelligencia fejlesztésében. Több mint 4 000 alkalmazott írt alá egy nyílt levelet tiltakozásul, hangsúlyozva, hogy a Google-nek nem szabad „a háború üzletévé válnia”. A belső nyomás hatására a Google végül 2018 júniusában bejelentette, hogy nem hosszabbítja meg a Project Maven szerződést a Pentagon-nal annak lejárta után. Sundar Pichai továbbá nyilvánosságra hozott egy átfogó AI-etikai irányelv-csomagot („AI Principles”), amely kimondta, hogy a Google nem fejleszt mesterséges intelligenciát fegyverekhez vagy olyan technológiákhoz, amelyek sértik az emberi jogokat. A Project Maven ügye jól mutatta a dolgozók erejét és a vállalat imázsát fenyegető veszélyt: a Google inkább kiszállt egy potenciálisan jövedelmező katonai projektből, mert az ütközött az „ne légy rossz” elvével és a közösségi megítéléssel.
Ugyancsak 2018-ban robbant ki a Dragonfly projekt botránya. A Dragonfly a Google egy titkos fejlesztése volt, melynek célja egy cenzúrázott keresőmotor létrehozása Kína számára. Kína 2010 óta blokkolta a Google-t, mivel a cég nem volt hajlandó cenzúrázni a keresési találatokat. 2018 augusztusában azonban kiszivárgott, hogy a Google mégis fontolóra vette a visszatérést a kínai piacra egy speciális, a kínai kommunista párt cenzúra-előírásainak megfelelő keresőapp formájában. A Dragonfly prototípus állítólag összekapcsolta volna a felhasználók kereséseit a telefonjuk telefonszámával (így azonosítva a személyt), és feketelistára tette volna az olyan érzékeny témákat, mint a demokrácia, emberi jogok, békés tüntetések vagy épp a Tienanmen téri események. A rendszer nem jelezte volna, ha egy találatot a cenzúra miatt rejt el. Amikor a tervezet híre nyilvánosságot kapott, újfent belső tiltakozások indultak – több száz Googler írt alá nyílt levelet a Dragonfly leállításáért, és emberi jogi csoportok (pl. Amnesty International) is felszólaltak. A projekt végül sosem indult el: 2018 végére befagyasztották, majd 2019 júliusában a Google hivatalosan is bejelentette a Dragonfly beszüntetését. A Dragonfly ügy komoly reputációs kárral fenyegetett, hiszen ha a Google a cenzúra kiszolgálója lett volna Kínában, az alapértékeit kérdőjelezi meg. Az eset rávilágított a tech cégekre nehezedő dilemmára: a hatalmas (de politikailag elnyomó) piacok elérése kontra a vállalati értékek és a szólásszabadság elvei.
Tartalommoderáció és dezinformáció
Az olyan platformokkal, mint a Google kereső és különösen a YouTube, a Google a globális információáramlás fő kapuőrévé vált. Emiatt komoly felelősséget visel a káros tartalmak, álhírek és dezinformáció terjedésének megakadályozásában – és sok kritika éri, amikor ebben kudarcot vall. A YouTube algoritmusait gyakran bírálják amiatt, hogy a nézői elköteleződést hajszolva egyre szélsőségesebb vagy félrevezetőbb tartalmakat ajánlanak a felhasználóknak, ezzel elősegítve a dezinformáció és összeesküvés-elméletek terjedését. Kutatások kimutatták, hogy a YouTube „ajánló” rendszere hajlamos a felhasználót a radikálisabb videók felé terelni – például egy ártalmatlanabb politikai videóról indulva pár lépésben már szélsőséges propagandát kínál. Hasonlóképp a Google kereső autokomplet (automatikus kiegészítés) funkcióját is érte kritika, amikor sértő vagy valótlan sugallatokat tett a keresőkifejezésekre.
A hamis hírek (fake news) problémája a 2016-os amerikai választások után került reflektorfénybe: a Google hírszolgáltatásában és keresőjében is felbukkantak kamu információk, pl. a választási eredményekkel kapcsolatban. A cég azóta fejlesztéseket vezetett be (pl. Project Owl néven irányelveket a megbízhatatlan tartalmak kiszűrésére a keresőben). A YouTube esetében 2019–2020-ban különösen a koronavírus-pandémia és az amerikai elnökválasztás idején kapott kritikákat, amiért nem lép fel elég hatékonyan az oltásellenes összeesküvés-elméletek, valamint a választási csalásról szóló hamis videók ellen. A Google fokozatosan szigorította a tartalommoderációs irányelveit: letiltott több ezer videócsatornát, amelyek rendszeresen sértették a szabályokat, együttműködött tényellenőrzőkkel, és fejlesztette a gépi moderációt is (pl. a gyűlöletbeszéd felismerése terén). Ennek ellenére a kritikusok szerint a platformjai még mindig hemzsegnek problémás tartalmaktól, a szélsőséges vagy manipulatív videókat sokszor csak a közfelháborodás után távolítják el, és a YouTube üzleti érdeke (minél tovább nézzen a user videókat a több reklámbevételért) szembemegy a felelős moderációval.
A Google-t cenzúrával is vádolják egyes oldalról: konzervatív körök az USA-ban például azt állítják, hogy a kereső vagy a YouTube elfogult liberális irányba és elnyom bizonyos véleményeket. Erre a Google mindig is azt reagálta, hogy politikai semlegességre törekszik és csak a szabályzatot sértő tartalmakat moderálja. Mindazonáltal lavíroznia kell aközött, hogy a társadalom egy része túl kevés moderációval, a másik része túl sok moderációval vádolja. 2019-ben a COPPA gyermekvédelmi törvény megsértése miatt a Google/YouTube 170 millió dolláros büntetést fizetett, mert kiderült, hogy személyes adatokat gyűjtöttek és célzott hirdetéseket jelenítettek meg 13 év alatti gyerekeknek szánt videókon. Ez is rámutatott, milyen nehéz a platformnak egyszerre megfelelnie az üzleti szempontoknak és a törvényi/etikai elvárásoknak.
Összességében a tartalommoderáció és dezinformáció kérdése egy folyamatosan változó kihívás a Google számára. A vállalat ma már jelentős erőforrásokat fordít arra (emberek ezreit alkalmazza moderátorként és fejlett AI-t is bevet), hogy az illegális vagy veszélyes tartalmakat eltávolítsa, illetve hogy megbízható forrásokat részesítsen előnyben a keresőtalálatoknál. Ennek ellenére időről időre kipattannak botrányok – elég egy újabb élőben közvetített erőszakos esemény (mint a 2019-es új-zélandi terrortámadás), vagy egy víruszerűen terjedő összeesküvés-elmélet, és máris reflektorfénybe kerül, mit tesz a Google/YouTube a terjedés megfékezéséért. Ez a terület tehát a jövőben is kritikus lesz a vállalat megítélése szempontjából.
Mesterséges intelligencia fejlesztése körüli viták
A Google élen jár a mesterséges intelligencia (MI) és gépi tanulás kutatásában, ám ez sem mentes konfliktusoktól. Az MI fejlesztése felvet etikai és társadalmi kérdéseket, és volt példa arra, hogy a Google saját szakemberei kerültek szembe a vállalat vezetésével e téren. A legismertebb eset 2020 végén történt: a Google elbocsátotta Timnit Gebru AI-etikus kutatót, ami hatalmas felháborodást váltott ki. Gebru a Google Etikus MI csapatának társigazgatója volt, egy elismert fekete női kutató, aki sokat publikált az algoritmusok torzításairól. Gebru állítása szerint a cég azért kényszerítette távozásra, mert egy általa társszerzőként jegyzett tanulmányban rámutatott a nagy nyelvi modellek (mint amilyenek a Google által fejlesztett LaMDA is) potenciális veszélyeire – például arra, hogy a tréningadatok előítéleteit tükrözhetik, és káros nyelvi tartalmakat generálhatnak. Miután a vezetés megpróbálta letiltani a publikációját, Gebru egy belső e-mailben is bírálta a Google diverzitási erőfeszítéseit, mondván, a cégnek nincs valódi elszámoltathatósága ezekben az ügyekben. Ezek után – vitatott körülmények között – 2020 decemberében megszűnt a munkaviszonya (Gebru szerint kirúgták, a Google szerint ő mondott fel). Az eset óriási visszhangot kapott: több mint 1200 Googler és további 1500 külsős AI-szakember írt alá nyílt levelet tiltakozásul. A levél szerint Gebru eltávolítása „megtorló lépés” volt, és azt üzeni, hogy a Google-nél az etikus MI kutatás nincs biztonságban. A Gebru-ügy rávilágított a vállalaton belüli feszültségekre: az üzleti érdek (hogy az MI-modellek minél gyorsabban termékké váljanak és ne hívják fel a figyelmet a kockázataikra) szembekerült a vállalati értékekkel (nyílt tudományos párbeszéd, etikai szempontok beépítése). A történtek nyomán a Google új etikai folyamatokat ígért a kutatási publikációk felülvizsgálatára, de sokak bizalma megrendült a cégben az MI etikát illetően.
Ezen túlmenően a Google MI-fejlesztéseit általános kritikák is érik. Egyfelől azzal vádolják, hogy túl kevéssé átláthatóak az algoritmusai – például a keresőrangsorolás vagy a YouTube ajánló MI működése titkos, így nehéz külső kontrollt gyakorolni, pedig nagy hatással van a társadalomra. Másfelől a Google (és más nagy MI-fejlesztők) felelősségét firtatják abban, hogy technológiájuk ne okozzon társadalmi károkat – például ne erősítse a meglévő diszkriminációt vagy ne könnyítse meg a tömeges megfigyelést. A Google igyekszik hangsúlyozni elkötelezettségét az „AI felelősségteljes fejlesztése” mellett (pl. a 2018-ban közzétett AI Etikai Irányelvek formájában). Ugyanakkor a gyakorlatban gyakran lavíroznia kell: a piaci versenyben nem maradhat le új MI-termékek (pl. ChatGPT-szerű chatbotok) terén, de közben vigyáznia kell, hogy ezek ne okozzanak PR-katasztrófát (mint pl. a Microsoft Tay botja tette 2016-ban, amikor rasszista kijelentéseket tanult). A dolgozói tiltakozások (Maven, Gebru) és a nyilvános vita arra kényszerítik a Google-t, hogy komolyabban vegye az MI etikai vetületét.
Legújabb fejlesztések: AI, gépi tanulás és kvantum számítástechnika
A Google jelenleg a technológiai kutatás-fejlesztés élvonalában több területen is aktív, különös tekintettel a mesterséges intelligenciára. 2023-ban a vállalat bemutatta saját AI-chatbotját, a Bardot, válaszul az OpenAI ChatGPT-jének sikerére. A Bard a Google LaMDA nyelvi modelljére épült, és képes természetes nyelvű párbeszédekre, kérdések megválaszolására. A cél az volt, hogy a Google rendelkezzen egy versenyképes generatív MI szolgáltatással, ami integrálható a keresőbe és más termékekbe. A bemutatás után a Bard gyors ütemben fejlődött: 2023 végén a Google kiadta a Gemini kódnevű új MI-modellt, amely a Google eddigi legnagyobb és legerősebb nyelvi modellje, és ezt rögtön integrálta is a Bard motorjába. A Gemini több változatban (Nano, Pro, Ultra) létezik, és a legnagyobb változatát a hírek szerint a GPT-4 szintjének túlszárnyalására szánják. A Gemini fejlesztésében már egyesült a Google két MI-kutató részlege, a Brain és a DeepMind (utóbbi egy brit AI-cég, amelyet a Google 2014-ben felvásárolt). 2023-ban létrehozták az egységes Google DeepMind szervezetet, hogy a cég összes MI-fejlesztése összehangoltabban haladjon.
A Google AI-ambíciói között szerepel a multimodális MI is (olyan modellek, amelyek szöveg, kép, hang alapú feladatokra egyaránt jók) – Sundar Pichai utalt rá, hogy a jövőbeli Bard/Gemini képes lesz képeket és videókat is kezelni. Ezen felül a Google jelentős erőforrásokat fektet a gépi tanulás további innovációiba: nyílt forráskódú keretrendszere a TensorFlow, illetve újabban a JAX könyvtár, a TPU (Tensor Processing Unit) hardverek a gyors ML számításokhoz, valamint specializált AI alkalmazások (pl. orvosi diagnosztika, önvezető autók szoftvere a Waymónál, stb.).
A mesterséges intelligencia mellett a Google más feltörekvő technológiákban is élen jár. Kiemelendő a kvantumszámítástechnika, ahol a Google szintén komoly kutatásokat folytat. 2019-ben a Google kutatói óriási sajtóvisszhang közepette bejelentették, hogy elérték a „kvantumfölényt” (quantum supremacy). Ez azt jelenti, hogy alkottak egy kvantumprocesszort (Sycamore chip, 53 qubittel), amely képes volt egy olyan számítás elvégzésére 200 másodperc alatt, ami a világ legerősebb szuperszámítógépének tízezer évig tartott volna. Bár az IBM később vitatta ezt az állítást (szerintük „csak” néhány nap lenne klasszikus gépen a feladat), a Google eredményét a tudomány mérföldkőnek tekinti. A cég kvantumkutató részlege azóta is fejleszti a kvantumchipeket, új rekordokat döntve (2023-ra pl. 72 qubites Bristlecone chip, majd 2025-ben ennél is nagyobb rendszerek bejelentése). A Google célja egy általános kvantumszámítógép megalkotása, amely forradalmasíthatja a számítástechnika számos területét (összetett optimalizálási feladatok, anyagtudomány, kriptográfia stb.).
Összefoglalva, a Google ma is dinamikusan fejlődő vállalat, amely egyszerre épít a közelmúlt sikereire és készül a jövő technológiai kihívásaira. A mesterséges intelligencia terén a vállalat olyan fejlesztéseket visz, mint a Bard és a Gemini modellek, hogy lépést tartson az MI forradalommal. Emellett a Google anyavállalata, az Alphabet, számos „moonshot” projektet is futtat (önvezető autók – Waymo, egészségügy – Verily, városi innovációk – Sidewalk Labs, légiforgalmi fejlesztés – Wing drónszállítás, és még sorolhatnánk). Mindezekkel párhuzamosan a Google-nek szembe kell néznie a méretéből adódó felelősséggel: monopóliumellenes szabályozás, adatvédelem, tartalommoderáció, MI-etika – ezek a területek mind alakítják a cég megítélését és jövőjét. A Google története az elmúlt negyed évszázadban egy garázscég felemelkedésétől a világ egyik legbefolyásosabb (és néha ellentmondásos megítélésű) techóriásává válás története, tele innovációval, sikerrel, de kihívásokkal és botrányokkal is.
Források: A fenti összefoglaló több megbízható forrás alapján készült, köztük a Google történetét bemutató elemzések, a vállalatról szóló Wikipedia szócikkek (Google, Alphabet, kritika) és neves híroldalak cikkei. Például a The Guardian tudósításai részletezik a Google ellen hozott EU versenybírságokat, az amerikai antitröszt-per fejleményeit a The Verge közvetítette, a Wired és The New York Times pedig feltárták a belső feszültségeket (pl. Timnit Gebru ügyét ). A Google adatgyűjtési gyakorlatáról az AP News oknyomozása rántotta le a leplet, míg a YouTube és az algoritmusok körüli vitákról számos elemzés született. A Project Maven és Dragonfly botrányokat a nemzetközi sajtó (pl. Guardian, Intercept) tárta fel. A legújabb fejlesztésekről a Google saját bejelentései és technológiai portálok (pl. The Verge AI rovat) számoltak be. Ezen források segítségével állt össze a kronologikus áttekintés a Google elmúlt ~25 évéről, a főbb mérföldkövekről és a hozzájuk kapcsolódó vitákról.
