Hogyan írja át az AI az online vásárlást 2027‑re?

Ha az elmúlt három év digitális átalakulását közelről figyeltük, akkor most egy még erősebb töréspont előtt állunk: a vásárlás nem az oldalakon, hanem ügynökökön keresztül fog történni. Ezek az AI‑ügynökök már nem „okos keresők” vagy udvarias chat‑automaták, hanem autonóm rendszerek, amelyek a teljes online vásárlási folyamatot képesek végigvinni: keresnek, szűrnek, egyeztetnek, rendelnek, sőt fizetnek – jóváhagyással. Érdekességképpen: 2024 tavaszán a negyven legnagyobb generatív AI‑eszköz havonta közel hárommilliárd látogatást vonzott; a felhasználói figyelem tehát már most elemi erővel tolódik az AI‑felületek felé. Ennek az elmozdulásnak közvetlen következménye lesz az e‑kereskedelemre: az ügynökök közbeiktatásával az a „ki jut a vásárló elé elsőnek?” játék, amelyet eddig a SEO, a hirdetési aukciók és a konverziós trükkök döntöttek el, fokozatosan „ki jut az ügynök elé elsőnek?” kérdéssé válik. Azok a márkák, amelyek most az ügynök‑barát termékadat‑készletekre, a megbízható készlet‑ és árintegrációra, valamint a gyorsan jóváhagyható fizetésre optimalizálnak, aránytalan előnyt építenek. A többiek lassabb, zajosabb és drágább csatornákba szorulnak – még akkor is, ha a weboldaluk önmagában hibátlan.

„Az AI‑ügynökök nem elveszik a márkát – a belépési pontot írják át. Aki ügynök‑barát adatot és gyors, saját checkoutot épít, az nyer; aki landing oldalakra optimalizál, az a múltat finomítja.” – Dajka Gábor

Mi az AI‑ügynök, és miben több egy chatbotnál?

Az AI‑ügynök olyan szoftver, amely képes célokat végrehajtani a felhasználó nevében több rendszer bevonásával. A klasszikus chatbot statikus párbeszédet folytat; az ügynök ezzel szemben állapotot tart fenn (memória), eszközöket hív (API‑k, nyitott szabványok, piactéri alkalmazások), döntési szabályok szerint iterál, és visszacsatolás alapján módosítja a tervét. Ha a felhasználó azt mondja: „jövő hétvégén családi wellness 250 ezer forintig, két szoba, csendes, ingyenes parkolás, félpanzió”, az ügynök nem linkeket küld, hanem felméri a preferenciákat, összeveti a naptárat, az utazási opciókat és a bankkártya‑keretet, megnézi a hűségprogramokat, majd előkészíti a foglalást és fizetési jóváhagyásra kéri a felhasználót. A lényeg: az ügynök „szélesebb kontextust” épít – nem egy oldal vagy egy kosár adataiból dolgozik, hanem a teljes felhasználói helyzetből (előzmények, költségkeret, készlet, szállítási korlátok, korábbi elégedettség). Ez teszi alkalmassá, hogy a jövőben ne csak javasoljon, hanem végrehajtson is.

Már ma is megjelentek azok az előfizetéses „AI‑operátorok”, amelyek konkrét feladatokat vállalnak: utazásszervezés, bérlet‑ és számlakezelés, rendezvényjegyek intézése, vagy éppen ismétlődő háztartási beszerzések automatizálása. A különbség az, hogy ezek az ügynökök nem egyetlen platformhoz láncoltak: a felhasználó engedélyével több szolgáltatást integrálnak, és képesek egymással is „beszélni” – így lesz az AI‑ökoszisztéma moduláris, cserélhető komponensekből álló beszerzési infrastruktúra. Amíg a mai eszközök sokszor még nem kapják meg a teljes kontextust, a trend egyértelmű: a következő 18–24 hónap a több eszközből álló, állapotot és jogosultságokat kezelő ügynök‑stack felé visz, ahol az e‑kereskedő már nem (csak) oldallátogatókat, hanem ügynököket fogad és szolgál ki.

Keresleti jelzések és tények: mi látszik a piacon?

Az elmúlt év felmérései nem egyszerű hype‑adatok: a fogyasztók tényleges nyitottságát mutatják. Friss nemzetközi kutatás alapján a vásárlók 60%-a a következő 12 hónapban már AI‑ügynököt tervez használni a vásárlási folyamataiban. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen autonóm módon rábízzák a költekezést, de azt igen, hogy legalább a feladatok egy részét (kutatás, összehasonlítás, kosár‑összeállítás, kuponok és hűségjogosultságok érvényesítése) ügynökre delegálják. A fogyasztói oldal mellett a kínálati oldal is mozdul: az Egyesült Államokban nagy AI‑szolgáltatók már fizetési partnerekkel integrálják a beszélgető felületeket, így a felhasználó egyetlen felületen adhat megbízást, és ugyanott nyugtázhatja a fizetést is. Ezzel a „keresd meg – válaszd ki – ellenőrizd – fizesd” lánc egy logikai egésszé áll össze, ami látványosan csökkenti a lemorzsolódást és a kosárelhagyást. Ezzel párhuzamosan a kereskedők és piacterek célzott ügynök‑csatornákat nyitnak: szabványosított termék‑ és készletfeedek, API‑alapú rendelés‑ és szállítási frissítések, dinamikus árjelzések és ügynök‑azonosítás, hogy a látogatások egyre nagyobb részét valójában AI kezeli. A folyamat tehát két oldalról gyorsul: a kereslet delegálni akar, a kínálat pedig kényelmes, biztonságos végrehajtást kínál – jóváhagyással és visszakereshető auditnyommal.

Fizetés: az „egy kattintás” kora után a „egy jóváhagyás” kora

Ma a fizetés továbbra is az a pont, ahol legtöbbször emberi interakció szükséges. Ez rövidesen megváltozik. Technikailag nincs akadálya annak, hogy az AI‑platformok – a felhasználó kifejezett engedélyével – a bankkártya‑ vagy számlaadatait védetten eltárolják, hasonlóan a Google Payhez vagy az Apple Payhez. A különbség az, hogy a megbízás nem egy gombnyomás, hanem egy utasítás: „foglalj négy éjszakát ezen a szálláson, ezen az áron, és add hozzá a korábbi kuponomat”. A végrehajtás a háttérben történik, a fronton pedig a jóváhagyás: biometrikus azonosítás (passkey), limit‑ és keretellenőrzés, majd tranzakciós nyugta. A lényeg: az ügynök nem megkerüli a felhasználót, hanem egyetlen, jól definált „igen” pillanatba sűríti a döntést. Ez összhangban van az európai erős vevőhitelesítési (SCA) elvekkel, és még gyorsabb, mint a hagyományos jelszavas‑kódos megoldások. Az e‑kereskedőknek ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem (csak) „fizetési gombokat” kell beépíteniük, hanem ügynök‑végpontokat: egyértelműen strukturált számlázási, szállítási, kedvezmény‑ és visszatérítési API‑kat, amelyeket az ügynökök hívhatnak, és amelyek támogatják a jóváhagyás‑elszámolás‑visszavonás háromszögét. Aki ezt megteszi, az a „vásárlás egy megerősítés” élményéhez közelebb húzza a márkáját, és az ügynökök szemében megbízhatóbb beszállítóvá válik.

Szabályozás és Európa: mit jelent az AI Act és a fokozatos alkalmazás?

Európában a szabályozási környezet szigorúbb, ezért az ügynöki kereskedelem adaptációja fokozatosabb lesz, de nem lassú. Az EU AI Act 2024‑ben hivatalosan is megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és több lépcsőben lép hatályba. A jogszabály kockázatalapú rendszert vezet be, amely különbséget tesz tiltott, magas kockázatú és alacsony kockázatú alkalmazások között, és általános célú modellekre is előír bizonyos kötelezettségeket. Ügynökök esetében ez elsősorban átláthatósági, dokumentációs és felhasználói tájékoztatási követelményeket, továbbá incidens‑ és kockázatkezelést jelent. A kereskedőkre ez úgy fordítható le, hogy az ügynök‑csatornákra is ugyanúgy – sőt, strukturáltabban – kell alkalmazni az adat‑ és modellkormányzást, mint a saját webre: naplózni kell, mit hívott az ügynök, milyen döntési logika alapján, és milyen jóváhagyással történt a tranzakció. Ez a compliance‑terhelés elsőre adminisztratívnak tűnhet, de valójában piaci előny: aki korán kiépíti a bizonyítható, visszakereshető ügynök‑integrációt, az gyorsabban kerül be a nagy ügynökök megbízható partnerei közé. A fogyasztói bizalom pedig itt nem marketing‑fogás, hanem konverzió: az ügynök csak olyan kereskedőhöz visz forgalmat, akit biztonságosnak és kiszámíthatónak ítél.

Piacterek, dinamikus árképzés és alkudozás: új szokások alakulnak

Az ügynökök térnyerésével a listaár elveszíti korábbi erejét. Piactereken – például a Shopify ökoszisztémában – már megjelentek olyan alkalmazások, amelyek AI‑alapú alkudozást kínálnak: a vásárló ajánlatot tesz, az ügynök pedig a kereskedő által megadott korlátok mellett dinamikus kedvezményt kalkulál. Ezt a mintát az ügynökök még tovább viszik: egy kosárba nem egy kereskedőtől érkező termék kerül, hanem több szolgáltató ajánlata versenyez valós időben az „ügynök előtti” helyért – rendelkezésre állás, végösszeg, szállítási idő és visszaküldési feltételek alapján. A klasszikus kosár‑optimalizálás helyett így „ügynök‑optimalizálás” kezdődik: strukturált termékfeed, konzisztens készletjelentés, egyértelmű ár‑ és kuponlogika, auditálható szállítási SLA, és gyors jóváhagyás. Aki ezt tudja, az alkuképessé válik az ügynökök szemében; aki nem, az magasabb jutalékot és alacsonyabb megjelenést kap. A dinamikus árazás tehát nem csupán „árazási trükk”, hanem a csatorna‑hozzáférés feltétele.

Technikai architektúra: mit építsen egy kereskedő 2025–2027 között?

Az ügynök‑korszak nem „szép új UI”, hanem stabil háttér. Én a következő rétegeket építtetném ki: (1) Adat‑/termékréteg: egységes, gépileg olvasható termékfeed (kiterjesztett sémával: variánsok, készlet, régiós ár, várható kiszállítási idő), verziózott és aláírt. (2) Megrendelés‑ és teljesítésréteg: API‑szintű rendelés‑felvétel, azonnali állapotváltások (accepted/packed/shipped/delivered), standard hibaüzenetek. (3) Ár‑ és kedvezményréteg: szabályalapú engine kuponokhoz, hűségpontokhoz, dinamikus áralkuhoz, ügynök‑azonosítás melletti speciális kondíciókkal. (4) Fizetési réteg: tokenizált kártya, ügynök‑indított fizetési intent, jóváhagyás passkey‑jel (biometria), visszatérítés/chargeback API. (5) Compliance‑ és naplózás: jogszabály szerinti auditnyom; minden ügynök‑hívás, döntés, megerősítés és visszautasítás naplózva, megőrzés és megosztás szabályozva. (6) Visszacsatolás: ügynök felé küldött minőségjelentések (készlet‑pontosság, késés, hibaarány), hogy a rangsorolásban előre lépjünk. Ezt a hatrétegű architektúrát érdemes „ülőpróbával” validálni: fekete‑doboz tesztügynökökkel, akik úgy viselkednek, mint a külső rendszerek. Az ügynök‑képességek gyorsan fejlődnek; a stabil, dokumentált háttér beépül a márka versenyelőnyébe.

90 napos akcióterv (gyorsnyeremények)

1. Audit: termékfeed, készletjelentés, ár‑/kuponlogika és rendelés‑API jelenlegi állapotának felmérése; „ügynök‑akadályok” listázása.
2. Minimum viable ügynök‑végpont: rendelés‑felvétel és állapotfrissítések nyilvános dokumentációval; sandbox hozzáférés partnereknek.
3. Fizetési jóváhagyás: passkey‑alapú beléptetés bevezetése, tokenizált kártya; visszatérítés‑API kialakítása.
4. Alkudozás‑pilóták: korlátozott kategóriában AI‑ajánlat‑elfogadás keretekkel; marginvédelmi szabályokkal.
5. Ügynök‑analitika: azonosítsd az ügynök‑forgalmat (user‑agent, API‑kulcsok, partnerazonosítók); mérd a „match‑rate” és a jóváhagyási arányt.

Buyer persona: az „AI‑first” vásárló (rövid portré)

Kontekstuk: 25–45 éves, digitálisan magabiztos, ideje drága. Elvárás: nem inspirációt, hanem megoldást kér. Viselkedés: feladatot ad az ügynöknek („szálloda ezen a hétvégén, ennyiért, ilyen feltételekkel”), a döntést egyetlen jóváhagyással zárja. Hűség: márkához kevésbé, megbízható szolgáltatási szinthez erősen kötődik. Érzékenység: SLA, visszaküldés, transzparens ár; reklám‑zajra alacsony tűrés. Mit vár tőled? strukturált adatok, hibátlan teljesítés, gyors refund, és emberi ügyintézés, ha baj van.

Magyar piac: sajátosságok és realitások 2026–2027

A hazai e‑kereskedelmi ökoszisztéma jól hozzáfér a nemzetközi szoftverekhez, ugyanakkor a szabályozási és fizetési környezet európai keretek között mozog. Ez nem hátrány, hanem keret: az ügynök‑csatornák építése során eleve SCA‑kompatibilis folyamatokkal dolgozunk, a felhasználói jóváhagyás és az auditnyom alapértelmezett. A gyakorlatban három különbségre kell figyelni: (1) Árérzékenység és alkudozás: a magyar fogyasztó nyitott a „jó ajánlatra”, de a bizalom kulcsa a visszaküldés és a garancia; az AI‑alku csak akkor működik, ha a feltételek kristálytiszták. (2) Szállítási SLA: a másnapi (vagy aznapi) teljesítés ügynök‑rangsorolási előny; a logisztikai partnerek adat‑integrációja ezért prioritás. (3) Data governance: az ügynök‑forgalom naplózása, a felhasználói megbízások megőrzése és a panaszkezelés digitalizálása nem compliance‑luxus, hanem konverziót és LTV‑t védő réteg. Aki ezeket 2026‑ig megoldja, 2027‑re a hazai ügynök‑csatornák természetes beszállítója lesz. Én úgy látom: a „felhasználók fele AI‑segítséggel vásárol” állítás 2027‑re reális – ha nem is minden kategóriában, de a nagy kosárértékű és ismétlődő beszerzéseknél biztosan.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Az ügynökök nem a vásárlás emberi részét szorítják ki, hanem a zajt. A jó márka a következő években nem azért fog nyerni, mert „szebben” szól, hanem mert érthetőbb adatot szolgáltat az ügynököknek, és tisztességesebben teljesít az embereknek. A siker képlete emiatt kijózanítóan prózai: rendezett háttér + ügynök‑végpont + gyors jóváhagyás + fegyelmezett teljesítés. Ebben nincs romantika – de van piac. Aki ezt most összerakja, az nem az AI‑t „használja ki”, hanem a saját működését teszi ellenállóvá egy olyan világban, ahol a figyelmet már nem bannerek, hanem algoritmusok osztják. Én ezt tartom valódi előrelépésnek.

Szakértő válaszol – GYIK

Az ügynökök miatt vége a SEO‑nak és a teljesítményalapú hirdetéseknek?

Nem, de a súlypont átrendeződik. A klasszikus SEO‑/PPC‑csatornák helyett az ügynök‑felületek „adatszolgáltatási minőségét” kell optimalizálni: feed‑pontosság, készlet‑SLA, ár‑konzisztencia, visszaküldés‑feltételek, és gyors fizetési jóváhagyás. Ezek együtt növelik az ügynökök szemében a „megbízható kereskedő” pontszámot, ami nagyobb forgalmat hoz, mint bármelyik kreatív trükk.

Mennyire bízhatunk az AI‑alkudozásban? Nem marja szét a marzsot?

Az alkudozás csak akkor működik jól, ha kemény keretek között fut: árminimum, kedvezményszintek, tiltott kombinációk, kosárértékhez kötött engedmények. A jól paraméterezett AI‑alku nem marzst éget, hanem ment: megfog kosár‑elhagyást olyan vásárlóknál, akik egy kis gesztusra várnak. A marginvédelem szabály, nem ígéret kérdése.

Mi a leggyorsabb hazai „első lépés” egy közepes webáruháznak?

Rendezd a feedet és a rendelés‑API‑t, tedd mérhetővé az ügynök‑forgalmat, és vezesd be a passkey‑alapú jóváhagyást a saját checkoutodban. Ha ez megvan, célozhatóak az ügynök‑csatornák, és rövid időn belül mérhető lesz a jóváhagyási arány javulása és a refund‑idő csökkenése.

A magyar fogyasztó mennyire nyitott arra, hogy az AI fizesse ki helyette a vásárlást?

Tapasztalatom szerint a nyitottság nő, de feltételekhez kötött: világos jóváhagyás (biometria), könnyű visszavonás, garantált refund és átlátható ügyfélszolgálat. Ha ezek teljesülnek, a „nem adom oda a kártyám az AI‑nak” félelem hamar alábbhagy – főleg ismétlődő beszerzéseknél és utazásnál.

Érdemes‑e külön „ügynök‑kínálatot” készíteni a piactereken?

Igen, ha van értelme a csomagolt ajánlatoknak: fix szállítási idő, egyértelmű visszaküldés, előre kötött árak. Az ügynökök kedvelik a kiszámítható, előre definiált csomagokat – ezek rangsorolási előnyt hoznak, és kevesebb ügyfélszolgálati terhet jelentenek.

Források

Kearney (2025): Agentic commerce: from brand loyalty to bot logic (kutatási jelentés)

Reuters (2025): Perplexity és PayPal partnerség – ügynöki kereskedelem és beépített fizetés

Az Európai Unió Mesterségesintelligencia‑rendelete (AI Act), Hivatalos Lap, 2024/1689

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.