A Fiedler-féle kontingencia-modell provokatív állítással indít: a vezetési stílus mélyen a személyiségben gyökerezik, és alapjaiban nehezen változtatható. Vagyis nem (csak) a tréningtől, a „tippekről” és a jó szándékról függ, hogyan vezetsz, hanem attól, milyen beállítódások, értékelő sémák és preferenciák dolgoznak benned. Ez a tétel azonnali stratégiai következménnyel jár: ha a stílusodat nem tudod érdemben áthangolni,...

Ha vezetőként szeretnéd megérteni, mikor melyik vezetési stílus hozhatja ki a legtöbbet a csapatodból, érdemes elmélyedned a kontingencia-elméletekben. Ezek közül az egyik legismertebb és a mai napig hivatkozott megközelítés Fiedler kontingencia-modellje. A modell alapvetése, hogy nincs univerzálisan tökéletes vezetői stílus, hanem mindig a helyzet és a személyiség sajátosságai döntik el, melyik megközelítés lesz eredményes. Fiedler...

Az elmúlt évtizedekben számos vezetéselméleti modell jelent meg, amelyek célja a vezetők és szervezetek teljesítményének javítása. Ebben a körben a Vroom és Yetton (1973) által kidolgozott normatív modell különösen nagy hatást gyakorolt arra, ahogyan a vezetői döntéshozatalt és a vezetési stílusok alkalmazását értelmezzük. Ha jobban belegondolsz, a modern üzleti és pszichológiai megközelítések szerint a vezetői...

Az Ohiói Állami Egyetem kutatói a vezetői viselkedést vizsgáló empirikus tanulmányaikkal nagyjából egy időben dolgoztak a Michigani Egyetem kutatóival, és a két eredménycsoport számos ponton hasonló következtetésekre jutott. Míg a Michigani Egyetemnél a „feladatcentrikus” és a „beosztottcentrikus” vezetési stílust különböztették meg, addig az Ohiói vizsgálatok során két dimenziót azonosítottak: Kezdeményezés-strukturálás (initiating structure) Figyelem (consideration) A...

A vezetéselmélet egyik meghatározó mérföldköve az 1940-es évek végéhez köthető, amikor a Michigani Egyetem kutatói – Rensis Likert irányításával – részletes interjúkat készítettek vezetőkkel és beosztottakkal. Kutatásuk eredményeképpen két eltérő vezetési stílust különítettek el: a feladatcentrikus (job-centered) és a beosztottcentrikus (employee-centered) vezetői magatartást. Az alábbiakban bemutatjuk a két stílus sajátosságait, összehasonlítjuk őket, és rávilágítunk arra,...

A vezetési stílus nem ízlés kérdése, hanem szervezeti teljesítményt meghatározó döntés. Ha ugyanazzal a módszerrel kezelünk minden helyzetet, akkor a csapat az egyik szobában túlirányított, a másikban pedig irányítatlan lesz. A Tannenbaum–Schmidt hatalom‑részvétel modell azért állja ki az idő próbáját, mert nem stílust favorizál, hanem gondolkodási keretet ad: mennyi hatalmat tartson a vezető a kezében,...

Likert egytényezős modellje a vezetési stílusokat elsősorban aszerint különbözteti meg, hogy a beosztottak mennyire vesznek részt a döntéshozatalban és a vezetési folyamatban. Ezt a megközelítést gyakran négy egymásra épülő rendszerrel (vagy „stílussal”) írják le, melyek a keménykezű (exploitative) parancsolótól egészen a teljesen részvételi (participative) típusig terjednek. Ezek a rendszerek lényegében a Lewin-féle autokratikus és demokratikus...

A munkahelyi alkoholproblémák gyakran sokrétű okokra vezethetők vissza. Az egyik legkritikusabb tényező a szervezeti kultúra, illetve a vezetői viselkedés. Ha egy dolgozó folyamatosan úgy érzi, hogy a felettese vagy a szervezet igazságtalanul bánik vele, akkor sokszor nem tudja, hogyan vezesse le a felgyülemlett feszültséget. Ilyen esetben előfordulhat, hogy az érintett menekülési útként értelmezi az ivást....

Anakin Skywalkerből Darth Vaderré válni az egyik legdrámaibb ív, amit a popkultúra valaha megalkotott. A „Star Wars” univerzum ikonikus alakja ugyanakkor nem csupán egy sötét oldalra sodródott hős, hanem a galaktikus birodalmi vezetés emblematikus figurája is, aki a félelem és a kényszer eszközeivel épít fel – és tart fenn – egy egész birodalmat. Érdeklődőm a...