Az elmúlt 10–15 évben hozzászoktunk ahhoz, hogy a „forradalom” szó olcsón kopik. A mobil, a felhő, az adatalapú üzlet, az AI – mindegyiknél láttunk valódi értéket, de láttunk túlzó vállalati kommunikációt és félrecsúszott várakozásokat is. A kvantumszámítógépek témája pont ezért érdekes. Nem azért, mert holnap mindenkinek lesz belőle, hanem mert egy olyan számítási paradigma felé nyit, amely bizonyos problémákat másképp kezel, mint a klasszikus számítógépek. És ha valamit a marketingről megtanultam 2007 óta, akkor azt, hogy a „másképp” nem önmagában érték, hanem csak akkor, ha üzleti döntésekre fordítható.
A Microsoft 2025 elején bemutatta a Majorana 1 nevű kvantumprocesszorát, és ezzel a topológiai kvantumszámításról – ami eddig sokak fejében inkább elméleti fizika volt – hirtelen üzleti és iparági beszédtéma lett. A kérdés viszont nem az, hogy hangzatos-e a sztori, hanem az, hogy mit jelent ez a valóságban: technológiai szinten mit sikerült demonstrálni, milyen lépcsők hiányoznak még, és mikor várható ebből olyan számítási előny, amely akár az iparban, akár a marketingben érezhető lesz. Ebben a cikkben ezért két dolgot fogok egyszerre csinálni: egyrészt tisztán elmagyarázom, mi történik a Majorana 1 körül, másrészt lefordítom a marketing nyelvére, hogy neked – marketingesnek, cégvezetőnek, döntéshozónak – miért érdemes ezzel foglalkozni úgy, hogy közben ne ess bele a hype csapdájába.
Előre szólok: nem fogok úgy tenni, mintha a kvantumszámítás holnapra megoldaná a teljes adatelemzési és predikciós problémát. Viszont azt is állítom, hogy aki ma legyint, az ugyanazt a hibát követi el, mint azok a vezetők, akik 2012-ben legyintettek a mobilra vagy 2018-ban az adatvezérelt működésre. A kvantumtechnológia nem egy kampány, hanem egy képesség. És a képességekben az a közös, hogy mire „kész termék” lesz, addigra a felkészültség lesz a versenyelőny, nem az, hogy ki olvasta előbb a hírt.
Mi a Microsoft Majorana 1, és mit állít róla a vállalat
A Majorana 1 a Microsoft szerint egy olyan kvantumprocesszor (QPU), amely topológiai qubitek felé vezető architektúrára épül. A vállalat kommunikációjában a „Topological Core” kifejezés jelenik meg, illetve egy új anyagosztály, a „topoconductor”, amely a topológiai szupravezetés létrehozását és a Majorana-nullamódusok (Majorana kvázirészecskék) kontrollját célozza. A Microsoft a bemutatót úgy pozicionálta, mint jelentős mérföldkövet a hasznos, hibajavítással stabilizált kvantumszámítógépek felé vezető úton. A hangsúly a skálázhatóságon van: a cég azt a célt fogalmazza meg, hogy a topológiai megközelítés révén elvileg elérhető lehet akár egymillió qubit nagyságrendje egyetlen chipen. Ez ipari nyelven azt jelenti: a kvantum nem „laborjáték”, hanem potenciálisan adatközpontba illeszthető, üzemeltethető infrastruktúra.
Fontos, hogy ezt a bejelentést két, egymást erősítő pillérre támasztják. Az egyik a hardver és az anyagtudomány: indium-arzenid és alumínium kombinációjára épített félvezető–szupravezető heterostruktúrák, rendkívül precíz gyártási kontroll mellett. A másik a méréstechnika és a qubit-olvasás: a topológiai kvantumszámításban nem az a lényeg, hogy „minél több qubitet rakjunk egymás mellé”, hanem hogy a qubitek állapotát stabilan, reprodukálhatóan lehessen létrehozni, fenntartani és kiolvasni. A Microsoft állítása szerint a topológiai qubit megközelítés egyik előnye az, hogy bizonyos hibák ellen fizikailag védettebb lehet, vagyis nem kizárólag szoftveres hibajavításra támaszkodik, hanem a hardverfelépítésből is adódik „ellenállóbb” működés.
Üzleti szempontból neked nem az a legfontosabb kérdés, hogy a sajtóközlemény mennyire magabiztos, hanem az, hogy mit tudunk biztosan: mi az, ami már demonstrált, és mi az, ami még fejlesztési terv. A Majorana 1 körüli kommunikációban egyszerre van jelen a konkrét laboreredmény (amit a publikációk és mérések jeleznek), és a nagy ígéret (a skála). A kettőt nem szabad összemosni. Egy befektetői szemléletű vezető itt ugyanúgy gondolkodik, mint bármely deep tech projektben: a technológiai kockázat és a potenciális hozam együtt értelmezhető. A Microsoft bejelentése ebben az értelemben nem „kész termék”, hanem egy jel: a topológiai út komoly erőforrást kapott, és a következő években ez az irányzat sokkal nagyobb figyelmet kap majd a kutatásban, az iparban és – igen – a marketinggondolkodásban is.
Alapok: miért olyan nehéz kvantumszámítógépet építeni
Ha a kvantumszámításról csak annyit viszel haza, hogy „gyorsabb”, akkor félreérted. A kvantumszámítógép nem általános gyorsító minden feladatra. Vannak problémák, amelyeknél a klasszikus gépek továbbra is hatékonyak, és vannak olyan problématípusok, ahol a kvantumelvű működés elvi előnyt adhat. A különbség a reprezentációban és a műveletek természetében van. A klasszikus bit 0 vagy 1. A qubit szuperpozícióban lehet, és több qubit összefonódása olyan korrelációkat hoz létre, amelyek klasszikus módon csak nagy erőforrással szimulálhatók. A lényeg viszont a mérés: amikor a qubitet megméred, a szuperpozíció „összeomlik” egy konkrét eredményre. Ezért a kvantumalgoritmusok trükkje az, hogy úgy építik fel a műveletsorozatot, hogy a helyes válasz nagy valószínűséggel jelenjen meg a méréskor.
A probléma az, hogy a qubitek rendkívül érzékenyek. A környezeti zaj – hőmérséklet, elektromágneses hatások, anyaghibák – dekoherenciához vezet, vagyis a qubit elveszíti azt az állapotot, ami a számítás lényege lenne. Minél több qubitet akarsz egyszerre használni, annál nehezebb a stabil működés. Ezért lett a kvantumtechnológiában központi téma a hibajavítás: nem egy-egy hiba eseti kezelése, hanem egy teljes rendszer, ahol sok fizikai qubitből egyetlen „logikai qubitet” építesz, és így a számítás tartósan futtatható. Itt jön be a kemény realitás: a hibajavításnak nagyon nagy az erőforrásigénye. Egy valóban ipari léptékű, hosszú futású kvantumalgoritmushoz a mai, zajos qubitekkel hatalmas qubitszám kellene.
Ezért olyan erős a vágy a stabilabb qubitek iránt. Nem azért, mert „szebb” technológia, hanem mert üzleti szinten a hibajavítás overheadje a költség. Ha a fizikai qubit eleve kevésbé hibázik, akkor ugyanahhoz a logikai stabilitáshoz kevesebb erőforrás kellhet. Ezt az összefüggést érdemes megjegyezned marketingesként is, mert ugyanaz a logika működik a kampányokban: nem az a cél, hogy legyen adatod, hanem az, hogy jó minőségű adatod legyen, mert a rossz adat javítása sokszor drágább, mint a megelőzés. A kvantumvilágban ez még brutálisabban igaz: a hibajavítás ára a skálázhatóság ára.
Topológiai kvantumszámítás és Majorana-nullamódusok: mi ebben az újdonság
A topológiai kvantumszámítás ígérete röviden az, hogy a kvantuminformációt úgy tárolod és kezeled, hogy az kevésbé legyen érzékeny a helyi zavarokra. Itt jön képbe a Majorana. Fontos tisztázás: a Majorana-fermion eredetileg elméleti részecske, amit Ettore Majorana jósolt meg a 20. század elején. A mai kvantumhardvereknél viszont jellemzően nem „szabad részecskékről” beszélünk, hanem szilárdtest-rendszerekben megjelenő kvázirészecskékről, Majorana-nullamódusokról. Ezek olyan speciális, alacsony energiájú állapotok, amelyek bizonyos topológiai szupravezető struktúrákban a vezető „szélein” jelenhetnek meg. A topológiai qubit koncepciója pedig arra épít, hogy a kvantuminformációt nem egyetlen pontszerű objektumban tárolod, hanem egy „elosztott” tulajdonságban – például a paritásban –, ami így kevésbé sérül egy lokális hibától.
Gyakorlati nyelven: ha a qubit állapota nem egyetlen apró elemben „lakik”, hanem a rendszer több pontjának összefüggésében, akkor egy helyi zavar kisebb eséllyel rontja el teljesen a számítást. Ezért hangzik a topológiai megközelítés úgy, mintha hardveres szinten lenne benne hibával szembeni ellenállás. A Microsoft a saját narratívájában ezt hangsúlyozza: a topológiai qubit „hardveresen védett”, és ezért a hibajavítás útja rövidebb lehet, mint más architektúráknál. Ez a gondolat önmagában nem új, viszont a gyakorlati megvalósítás eddig nagyon sok akadályba ütközött. A topológiai szupravezetés, a Majorana-nullamódusok egyértelmű azonosítása, és a qubitműveletek reprodukálhatósága mind olyan pont, ahol a fizika és a mérnöki valóság keményen egymásnak feszül.
A topológiai út tehát nem azért „más”, mert jobban hangzik, hanem mert a qubit fizikai alapját teszi más minőségűvé. Ez egyben magyarázza, miért volt ez a Microsoftnál hosszú távú, kockázatos stratégia. Befektetői fejjel nézve ez tipikus: vállalsz nagy bizonytalanságot, cserébe egy olyan ugrást remélsz, ami nem inkrementális. Ugyanakkor a marketinges fejnek itt is van egy feladata: megkülönböztetni a tudományos eredményt a kommunikációs üzenettől. A topológiai qubit lehet a jövő egyik legjobb iránya, de attól még a jövő nem azonos a jelennel. Ezt a különbséget fogja eldönteni az, hogy a mérések mennyire erősek, mennyire függetlenül reprodukálhatók, és mennyire vezetnek el valódi qubitműveletekhez.
Mit bizonyít a Nature-publikáció, és mit nem
A Majorana 1 körüli szakmai vita egyik központi eleme az a Nature-cikk, amely 2025 februárjában jelent meg, és egy indium-arzenid–alumínium (InAs–Al) hibrid eszközben végzett interferometrikus, egyszeri (single-shot) paritásmérést mutat be. A cikk témája elsőre technikai, de a jelentősége egyszerűen megfogható: a topológiai kvantumszámításban a paritás (például Majorana-nullamódusok közös paritása) mérése alapművelet. Ha ezt nem tudod gyorsan, tisztán és alacsony hibával mérni, akkor hiába beszélsz topológiai qubitről, a gyakorlatban nincs mire építeni. A publikáció tehát egy olyan műveletet céloz, ami egy leendő topológiai qubit-architektúrában ténylegesen szükséges.
A cikkben szereplő mérési megközelítés lényege, hogy a nanovezetőt kvantumpontokkal (quantum dots) csatolják, és a paritásállapot a kvantumpontok kvantumkapacitásában mérhető eltolódást okoz. A szerzők beszámolnak arról is, hogy a mérésekben olyan időskálákat és jel–zaj viszonyt érnek el, amely alapján a paritás kiolvasása rövid idő alatt és viszonylag alacsony hibával lehetséges. Ez mérnöki szempontból valódi előrelépés: mérhető, időfelbontott, kvantumállapothoz kapcsolt jelenség, nem csak „szép görbe”.
És most jön az a rész, amit a vezetői józanság miatt nem lehet megkerülni. A Nature-cikk maga is kimondja, hogy ez a mérés önmagában nem dönti el egyértelműen, hogy a megfigyelt alacsony energiájú állapot topológiai eredetű Majorana-nullamódus, vagy egy finomhangolt, de topológiailag triviális Andreev-kötött állapot. Magyarul: a mérési eredmény kompatibilis több magyarázattal is. A tudományban ez nem botrány, hanem korrektség. Üzleti kommunikációban viszont könnyen félreértés. Én itt egyértelmű álláspontot képviselek: a kvantumtechnológiában (is) a bizalom a legdrágább valuta. Ha a cég túl korán állít többet, mint amit a publikáció tisztán alátámaszt, az visszaüt – nem feltétlenül holnap, de akkor, amikor a piac már dönteni akar, hogy kit követ.
DARPA és a „hasznos” kvantum: mit jelent a 2033-as cél, és miért érdekeljen téged
A Majorana 1 nem csak egy vállalati bejelentés, hanem egy geopolitikai és iparpolitikai történet része is. A DARPA 2025 februárjában arról adott hírt, hogy a Quantum Benchmarking Initiative (QBI) keretében a Microsoftot és a PsiQuantumot választotta ki és tárgyal velük a „Validation and Co-Design” szakaszra az US2QC programban. A DARPA itt nem „hype-ot” akar venni, hanem azt akarja szigorúan megvizsgálni, hogy van-e olyan megközelítés, amellyel iparilag hasznos kvantumszámítógép építhető a megszokottnál gyorsabban. A kommunikációjukban nagyon világos cél szerepel: annak ellenőrzése, hogy elérhető-e olyan „utility-scale” működés – vagyis amikor a számítási érték meghaladja a költséget – 2033-ig. Ez konkrét dátum. Nem azért, mert 2033-ban automatikusan kész lesz, hanem mert a kormányzati program így kényszeríti ki a mérhető mérföldköveket.
Ha marketinges vagy, elsőre azt hiheted, hogy ez messze van tőled. Pedig pont a marketing az a terület, ahol a számítási kapacitás és az adatbiztonság egyszerre számít. A „hasznos kvantum” definíciója ugyanis nem az, hogy hány qubit van a dobozban, hanem hogy mennyire futtatható rajta valós probléma gazdaságosan. És a marketing világa tele van olyan problémákkal, ahol az optimalizáció, a valószínűségi következtetés, a sokváltozós döntés és a bizonytalanság kezelése napi gyakorlat. Ha a kvantum bármely iparágban áttör, az nem „külön tudományos sziget” lesz, hanem felhős szolgáltatás, integráció, adatfolyam, automatizált döntéstámogatás. A DARPA program azért érdekes, mert erős jelzés: itt nem csak kutatási pénzről van szó, hanem arról, hogy egy állami szervezet a következő 8–10 évben mérni, tesztelni és verifikálni akar. Ez a fajta verifikáció a piaci bizalmat is formálja.
Én ezt vállalkozói szemmel úgy értelmezem: a kvantumszámítás belépett abba a fázisba, amikor már nem elég róla okosan beszélni, hanem kezd „elszámoltatható” lenni. Ha a 2033-as célból semmi nem lesz, az is információ. Ha pedig lesz, akkor az a cégek digitális képességeit fogja szétválasztani. A marketingben ez azért kritikus, mert a „gyorsabban számolunk” önmagában nem érték, viszont a gyorsabban számolt, megbízhatóbb előrejelzés, jobb erőforrás-allokáció és alacsonyabb kockázat már igen. Aki erre felkészül, annak nem kell majd kapkodnia, amikor a beszállítók hirtelen kvantumos szolgáltatásokat kezdenek ajánlani.
Hol reális a kvantumelőny: ipari alkalmazások, amelyekből a marketing is tanulhat
A kvantumszámítás jövőjéről szóló viták egyik tipikus hibája, hogy a felek két szélsőség között ugrálnak. Az egyik oldal szerint „minden megoldható lesz”, a másik szerint „sosem lesz semmi”. A valóság általában középen van, és területenként eltér. A kvantumelőny ott reális, ahol a probléma természete összhangban van a kvantumalgoritmusok erősségeivel. Klasszikusan ilyen a molekuláris és anyagtudományi szimuláció: a kvantumrendszerek leírása klasszikus gépeken gyorsan nagyon drágává válik, ezért elvi előny, ha egy kvantumgépen magát a kvantumrendszert „természetesebben” tudod modellezni. Ilyen a kémiai reakciók, katalízis, új anyagok tulajdonságainak vizsgálata, ahol a pontosság és a komplexitás egyszerre kihívás.
A másik nagy terület az optimalizáció és az erőforrás-kiosztás. Itt nem arról van szó, hogy a kvantum „mindent jobban optimalizál”, hanem arról, hogy bizonyos kombinatorikus problémákban, bizonyos módszerekkel, bizonyos korlátok mellett lehet gyorsulás vagy jobb közelítő megoldás. Logisztikai útvonaltervezés, ütemezés, portfólióoptimalizálás, kockázati forgatókönyvek – ezek mind olyan területek, ahol rengeteg változó és korlát együtt mozog. A harmadik kategória a valószínűségi következtetés és mintavételezés (például bizonyos gépi tanulási modellek, Bayes-i megközelítések), ahol az „eredmény” nem egyetlen szám, hanem egy eloszlás.
Mi köze ennek a marketinghez? Az, hogy a modern marketing ugyanilyen típusú problémákkal küzd, csak más szavakkal. A marketing mix döntések valójában optimalizációk korlátokkal. Az attribúció és az inkrementalitás becslése valószínűségi következtetés. A személyre szabás, ajánlórendszerek és churn modellek pedig mintázatfelismerés és előrejelzés, gyakran több ezer változóval. Ha a kvantumtechnológia először az iparban hoz mérhető értéket, abból a marketing két dolgot tanulhat. Először: milyen problémát érdemes egyáltalán kvantumos irányba vinni. Másodszor: milyen adatminőség és folyamatfegyelem kell hozzá. A kvantumelőny nem fog megmenteni egy káoszos CRM-et, egy rosszul tag-elt webshopot vagy egy követhetetlen kampányszerkezetet. A kvantum azokra a cégekre fog „ráülni”, amelyek már most is tudják, mit mérnek és miért.
Marketinghatások: hogyan változhat az adatelemzés, a predikció és az optimalizáció
A marketingben a legnagyobb csapda az, hogy összekeverjük a számítási kapacitást a stratégiai tisztánlátással. A kvantumszámítás – ha eljut a hasznos szintig – három területen hozhat igazán érdekes változást. Az első a magas dimenziójú optimalizáció. Ma is rengeteg marketingdöntés „kézzel vezérelt optimalizáció”: költségkeret, csatornák, célcsoportok, időzítés, kreatív variánsok, versenytársak reakciói, készlet és logisztika. Ebből a valóságban sokszor csak 3–5 tényezőt optimalizálnak, mert a modell komplexitása és a számítási igény gyorsan elszáll. Egy erősebb számítási háttér – legyen az kvantumos vagy kvantum-ihlette, de klasszikus – azt jelenti, hogy több változót tudsz egyszerre kezelni, és több forgatókönyvet tudsz gyorsan lefuttatni. Ez nem „szebb jelentés”, hanem gyorsabb döntési ciklus, kevesebb pazarlás és kisebb kitettség a véletlennek.
A második terület a prediktív analitika és az előrejelzés. Nem úgy, hogy a kvantum „mindenkit megjósol”, hanem úgy, hogy bizonyos modellek tanítása, bizonyos eloszlások becslése, bizonyos valószínűségi kérdések gyorsabban és stabilabban futhatnak. A marketing valójában nem csak arról szól, hogy „ki fog vásárolni”, hanem arról is, hogy mennyire vagy biztos abban az előrejelzésben. A bizonytalanság kezelése üzleti fegyelem: különböző akciók, árak, kreatívok és csatornák különböző kockázatokat hordoznak. Ha egy modell jobban tudja kezelni a bizonytalanságot, akkor a vezetői döntés kevésbé lesz ösztön-alapú. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb cég nem azért veszít pénzt marketingben, mert nincs adata, hanem mert nincs döntési keretrendszere az adathoz. A kvantum akkor lesz hasznos, ha a keretrendszer már létezik.
A harmadik terület a kampányok valós idejű irányítása és a személyre szabás. Itt nagyon óvatosan fogalmazok, mert a hiper-személyre szabásnak nem csak technikai, hanem etikai és reputációs oldala is van. Viszont tény, hogy a piac abba az irányba mozog, ahol a fogyasztó nem „szegmens”, hanem mintázatok halmaza, és a márkaélmény egyre inkább adaptív. Tegyük fel, hogy egy átlagos magyar KKV-nál van webshop, hírlevél, fizetett hirdetések, és egy egyszerű CRM. Ma jellemzően az történik, hogy a csatornák külön élnek, és a személyre szabás néhány szabályra korlátozódik. Egy erősebb számítási háttér – hosszabb távon akár kvantumos komponensekkel – lehetővé teheti, hogy több jelből, gyorsabban, több variánst értékelj, és a döntéstámogatás ne „heti riport” legyen, hanem folyamatos optimalizálás. De ez csak akkor hoz pénzt, ha a termék, az ajánlat és a pozicionálás rendben van. A kvantum nem fogja eladni a gyenge ajánlatot. Legfeljebb gyorsabban megmutatja, hogy gyenge.
Kockázatok és etikai kérdések: adatbiztonság, titkosítás, bizalom
A kvantumszámításról szóló beszélgetésekben túl kevés szó esik a kockázatokról, pedig a marketing egyik alapja a bizalom. A legismertebb kockázat a titkosítás: egy elég erős, hibajavított kvantumszámítógép elvileg képes lehet olyan nyilvános kulcsú titkosítási megoldások megtörésére, amelyek ma az internet jelentős részét védik. Nem azt mondom, hogy holnap reggel feltörik a bankodat, hanem azt, hogy a „ma ellopott, később visszafejtett” adat kockázata valós. A marketing világa pedig különösen érintett, mert rengeteg ügyféladat, tranzakciós adat, viselkedési adat és azonosító mozog rendszerek között: hirdetési platformok, analitikai eszközök, CRM-ek, adatpiacok, integrátorok.
Van egy vezetői tévhit: „ez az IT dolga, nem a marketingé”. Szerintem ez a hozzáállás 2025 után egyre drágább lesz. Nem azért, mert a marketingesnek kriptográfusnak kell lennie, hanem mert a marketingnek van adatgazdai felelőssége. Ha te gyűjtesz adatot, te kérsz hozzájárulást, te építesz személyre szabást, akkor te adod el a bizalmat – és a bizalom sérülése reputációs kár. A kvantum itt nem csak technológia, hanem reputációs kockázati tényező. A jó válasz nem pánik, hanem átállási gondolkodás: milyen adatok élnek nálad hosszú ideig, mennyire érzékenyek, hogyan vannak titkosítva, és milyen beszállítói láncon mennek át.
Az etikai oldal legalább ilyen lényeges. Ha a számítási kapacitás nő, a kísértés is nő: többet mérni, több mindent összekötni, agresszívebben célozni. A fogyasztó viszont nem buta, csak túlterhelt. A személyre szabás akkor működik, ha értéket ad és nem kelt „megfigyeltség” érzetet. A kvantumtechnológia – akárcsak az AI – felerősítheti a már most is meglévő problémát: ha a marketing túl sokat akar tudni, és túl keveset akar tisztességesen elmagyarázni. Én ebben konzervatív vagyok: a hosszú távú márkaérték nem kompatibilis azzal, hogy a fogyasztót eszközként kezeld. A technológia fejlődik, de a társadalmi reakciók is. Ha a marketing nem tanul meg felelősen bánni az adatokkal, akkor a szabályozás és a közvélemény fogja ráerőltetni. Ezt jobb megelőzni.
Akcióterv: hogyan készülj fel vezetőként a kvantumkorszakra
A kvantumszámítás kapcsán a legjobb vezetői lépés nem az, hogy „most azonnal kvantumprojektet indítok”, hanem az, hogy megteremted azt a szervezeti alapot, ami bármilyen új számítási képességet képes értékké alakítani. Ennek három pillére van: adatminőség, döntési keretrendszer, és biztonsági felkészültség. Ha ez a három nincs meg, akkor a kvantum legfeljebb prezentáció lesz. Ha megvan, akkor viszont a kvantum – amikor elérhetővé válik – gyorsító lehet bizonyos típusú feladatoknál.
- 30 nap: készíts adat- és mérési auditot (mely rendszerekből jön adat, mi az adatgazda, milyen a minőség, mennyi a „kézi javítás”).
- 60–90 nap: írd le a marketingdöntéseid modelljét (mely KPI-ok mozgatnak, milyen korlátok vannak, mi számít jó döntésnek, mi az elfogadható kockázat).
- 3–6 hónap: beszállítói átvilágítás (CRM, analitika, hirdetési platformok, adatkezelők) adatbiztonsági és titkosítási szempontból, és egy belső „átállási lista” a kvantumbiztos megoldások felé.
- 6–18 hónap: kísérleti projektek kvantum-ihlette optimalizációval (klasszikus gépen futó, kvantumos gondolkodású algoritmusok), hogy a szervezet megtanulja, mely problémák alkalmasak.
| Időtáv | Mit érdemes csinálni marketing oldalon | Mi a mérőszám |
|---|---|---|
| 0–12 hónap | Adat- és mérési rendbetétel, döntési logika dokumentálása, beszállítói biztonsági átvilágítás | Kevesebb kézi adatjavítás, gyorsabb riportkészítés, tisztább KPI-definíciók |
| 1–3 év | Optimalizációs feladatok formalizálása, kvantum-ihlette módszerek tesztelése, belső kompetencia építése | Jobb költségallokáció, stabilabb előrejelzés, kisebb szórás kampányeredményekben |
| 3–8 év | Kvantumos felhőszolgáltatások üzleti pilotjai, adatbiztonsági átállás élesítése, új döntéstámogató folyamatok | Gyorsabb modellfuttatás, jobb forgatókönyv-elemzés, csökkenő kockázati kitettség |
Ha egy dolgot ki kell emelnem, akkor ez: ne azzal kezdj, hogy kvantumot „akarsz”, hanem azzal, hogy a saját problémáidat olyan formába hozod, amit egy erősebb számítási motor egyáltalán kezelni tud. A kvantum nem csodaszer. A kvantum fegyelem. Aki ezt megérti, annak a technológia nem ijesztő lesz, hanem kezelhető.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
A Majorana 1 körüli történet nekem nem azért érdekes, mert a Microsoft mond valamit. Azért érdekes, mert megmutatja, hogyan találkozik a tudomány, a mérnöki munka és a vállalati narratíva. És ez pontosan ugyanaz a háromszög, ami a marketingben is naponta dolgozik: valóság, kivitelezés, kommunikáció. A kvantumszámítás a következő években sok vállalatnál „témává” válik. Aki ebből csak annyit lát, hogy „trend”, az le fog maradni. Aki pedig mindent erre tesz fel, az ugyanúgy hibázik, mint az, aki bármely új technológiát vallásként kezel.
Én azt javaslom, hogy ezt a témát úgy kezeld, mint egy hosszú távú képességépítést. Nézd meg, mennyire fegyelmezett a céged adatrendszere, mennyire tiszta a döntési logikád, mennyire vállalható a biztonsági hozzáállásod. Ha ezek rendben vannak, akkor a kvantum – ha eléri a hasznos szintet – beilleszthető lesz. Ha nincsenek rendben, akkor a kvantum csak gyorsabban fogja felnagyítani a káoszt. A technológia nem helyettesíti a vezetést. A technológia csak láthatóbbá teszi, hogy van-e vezetés.
„A kvantumkorszak nem ott fog elkezdődni, amikor a hardver eléri a skálát, hanem ott, amikor a vezetők már ma megtanulnak úgy gondolkodni az adatról és a döntésekről, hogy bármilyen új számítási képességet felelősen tudjanak használni.” – Dajka Gábor
Provokatívan fogalmazva: nem a kvantumtól kell félned, hanem attól, hogy a saját cégedben a döntések még mindig túl gyakran érzésből születnek, miközben a piac egyre gyorsabban bünteti a bizonytalanságot. A Majorana 1 lehet az egyik jel, hogy a következő évtizedben megint újraosztják a lapokat. De a lapokat mindig azok nyerik meg, akik képesek rendszerben gondolkodni, és nem azok, akik hangosabbak.
Szakértő válaszol – gyakori kérdések
Mikor lesz ebből tényleges előny egy magyar KKV számára?
Nem holnap, és nem azért, mert Magyarország „lemarad”, hanem mert a hasznos, hibajavított kvantum még fejlesztési és verifikációs fázisban van. Viszont a felkészülés nem a hardver megvásárlását jelenti, hanem azt, hogy rendbe teszed az adatokat, a mérési rendszert, és azt, hogyan hozol döntéseket. Amikor a kvantumos szolgáltatások felhőben megjelennek, azok a cégek lesznek előnyben, amelyeknek van tiszta problémadefiníciójuk és jó adatuk.
Mit jelent az, hogy topológiai qubit, és tényleg stabilabb lesz?
A topológiai qubit koncepciója arról szól, hogy a kvantuminformációt olyan módon tárolják, ami kevésbé érzékeny a helyi zavarokra. Elvben ez csökkentheti a hibajavítás terhét, de a gyakorlati bizonyítás és a nagy léptékű megvalósítás még komoly munka. A mostani eredmények fontosak, de a teljes képhez még további, függetlenül is megerősített demonstrációk kellenek.
Marketingesként foglalkoznom kell a titkosítás kérdésével?
Igen, mert a marketing adatgazdai felelősséggel jár. Nem neked kell kriptográfusnak lenned, de neked kell kérdezned: hogyan tároljuk az ügyféladatokat, mennyi ideig, milyen rendszerek között mozognak, és mennyire biztonságosak. A kvantumkockázat egyik része hosszú távú, ezért érdemes már most bekapcsolódni a cég adatbiztonsági és beszállítói átvilágítási folyamataiba.
Mi a legnagyobb hiba, amit a vezetők elkövetnek a kvantummal kapcsolatban?
Az egyik a legyintés: „ez úgysem lesz”. A másik a túlreagálás: „mindent erre teszünk fel”. A jó megközelítés a harmadik: a saját működésedet olyan szintre hozod, hogy amikor a technológia elérhető, képes legyél értelmesen használni, és ne kapkodással, hanem kontrollált pilotokkal haladj.
