Rambo marketing tanácsai

Amikor azt mondom, hogy „Rambo marketing tanácsai”, nem egy tankönyvi fogalmat akarok bevezetni, hanem egy nagyon is ismerős vállalkozói viselkedést nevezek nevén. A „Rambo” ebben a kontextusban azt jelenti: egyedül, erőből, túlélő üzemmódban, gyors eredményt várva próbálod megoldani a marketinget, miközben a vállalkozás többi része (termék, ár, kiszolgálás, pénzügy, csapat) ugyanúgy problémás, csak kevésbé látványos. Egy átlagos magyar KKV-nál ez gyakran úgy néz ki, hogy a tulajdonos reggel ügyfélpanaszt kezel, délben árat egyeztet a beszállítóval, délután posztol valamit Facebookra, este pedig hirdetést állít be, mert „kell a forgalom”. A következő héten pedig csodálkozik, hogy miért nincs stabil növekedés. A válasz általában prózai: mert nincs rendszer, csak tűzoltás. És a tűzoltás marketingje mindig drága, mert a kapkodás felára beépül a hibákba, a rossz célzásba, a rossz üzenetbe, a rossz ajánlatba, végül a rossz vevőkbe.

Ennek a szemléletnek az egyik oka a magyar piac sajátossága is: sok kicsi cég, korlátozott büdzsé, bizalmatlan vásárlók, erős árérzékenység, és az a kulturális minta, hogy „majd okosban megoldjuk”. A baj az, hogy a marketing nem az a terület, ahol az „okosban” tartósan működik. Rövid távon lehet trükközni, lehet akciózni, lehet hangosabban kiabálni a többieknél, de hosszú távon a piac visszakérdez: mi a valódi értéked, miben vagy következetes, miben vagy megbízható, mit lehet tőled várni, és milyen élmény veled üzletelni. A „Rambo marketing” ezért egyszerre érthető reakció és veszélyes csapda. Érthető, mert stresszhelyzetben az ember azonnali cselekvést akar. Veszélyes, mert ha a marketinget kizárólag „gyors forgalomcsapként” kezeled, akkor a márkád, a marginod és a csapatod idegrendszere fizeti meg az árát. A cél most nem az, hogy „ne légy Rambo”, hanem az, hogy a fegyelmet és a határozottságot megtartsd, csak közben rendszert építs, és ne a saját kapkodásodat próbáld hirdetési büdzsével elfedni.

A Rambo mentalitás előnyei és vakfoltjai

Legyünk korrektek: a „Rambo” hozzáállásnak van ereje. Aki ilyen, az nem nyafog, nem áll meg hosszú heteken át „tervezgetni”, nem vár tökéletes körülményekre. Dönt, próbál, csinál, és sokszor pontosan ez menti meg a céget egy nehéz időszakban. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar vállalkozók jelentős része nem azért bukik el, mert nincs jó ötlete, hanem mert nem hajlandó végigvinni a kivitelezést, vagy nem bírja a terhelést, amikor a piac visszautasítja. A fegyelmezett, célorientált működés tehát érték. A gond ott kezdődik, amikor a fegyelem átfordul kontrollmániába, a határozottság átfordul zártságba, a gyors döntés átfordul meggondolatlanságba, és az „én megoldom” átfordul abba, hogy senkit nem engedsz közel a folyamathoz. A marketing különösen érzékeny erre, mert csapatjáték: még egy egyszemélyes vállalkozásban is több szerepet kell egyszerre tudni (termék, szöveg, kreatív, mérés, ügyfélszolgálat, pénzügy), és ha mindent egy ember akar kézben tartani, akkor előbb-utóbb vagy kiég, vagy elrontja a minőséget, vagy mindkettő.

A vakfolt általában három ponton jön elő. Az első: összekevered a mozgást az előrehaladással. Attól, hogy egész nap marketinggel foglalkozol, még nem biztos, hogy jó marketinget csinálsz. A második: túlértékeled a „csatornát”, és alulértékeled az „ajánlatot”. Ilyenkor azt hiszed, hogy a baj a Facebookkal, a Google-lal, a TikTokkal, a SEO-val van, miközben a baj a termékcsomagban, az ár-érték arány kommunikációjában, vagy a vevői élményben van. A harmadik: elfelejted, hogy a marketing nem csak ügyfélszerzés. A marketing a reputáció fenntartása, a bizalom építése, a visszatérő vásárlás ösztönzése, a panaszok kezelése, a márka következetes viselkedése. Ha a marketing nálad kizárólag „hirdetés”, akkor a céged olyan lesz, mint egy lyukas vödör: töltheted pénzzel, idővel, energiával, mégis folyton eltűnik belőle az eredmény. A „Rambo marketing tanácsai” ezért nem arról szólnak, hogy légy keményebb, hanem arról, hogy légy tudatosabb: tudd, miért csinálod, mit mérsz, mit hagysz abba, és hogyan lesz egy kampányból ismételhető működés.

A cél és a számok: mit akarsz valójában elérni?

Az első tanácsom nagyon egyszerű, és mégis ritkán van rendesen megcsinálva: fogalmazd meg a célt úgy, hogy abból döntés szülessen. A „több vevő kell” nem cél, hanem sóhaj. A „növelni akarom a bevételt” szintén nem elég, mert nem mondja meg, milyen áron és milyen minőségben. A marketing cél mindig üzleti célba van bekötve: profit, cashflow, kapacitáskihasználtság, visszatérő vásárlás, kosárérték, vagy éppen a lead-minőség javítása. Tegyük fel, hogy szolgáltató vagy, és tele vagy munkával, csak rosszul fizető ügyfelekkel. Ilyenkor a „több érdeklődő” akár kifejezetten káros is lehet, mert még több rossz ügyfelet hoz. Neked ilyenkor nem mennyiségi cél kell, hanem minőségi: magasabb átlagos projektérték, jobb szűrés, erősebb pozicionálás. Ugyanez webáruházban: ha a terméked árrése alacsony, és a logisztikád drága, akkor a „forgalomnövelés” önmagában nem biztos, hogy jó ötlet. Lehet, hogy a cél inkább az, hogy a visszatérő vásárlás aránya nőjön, vagy a kosárérték emelkedjen, vagy a reklamáció csökkenjen.

A „Rambo” típusú működés itt csúszik el: gyorsan akar eredményt, ezért rögtön csatornára ugrik. Ezzel szemben a fegyelmezett marketing előbb kérdez, és csak utána lő. Ilyen kérdések kellenek: mennyi a bruttó árrésed? Mennyi az átlagos kosárérték vagy projektérték? Mi a jelenlegi konverziós arányod a fő lépéseken? Mennyi pénzt tudsz kockázat nélkül tesztelésre elkölteni? Mennyi idő alatt térül meg egy új ügyfél? Ha ezekre nincs válasz, akkor a marketing nem stratégia, hanem szerencsejáték. A jó hír az, hogy nem kell mindent pénzügyi elemzői mélységben tudni, de egy minimum szintet igen. Heti szinten tudnod kell, hogy mi a bevétel, a margin, a reklámköltség, és hogy nagyjából mennyit ér egy új vevő. Ha ezt nem méred, akkor nem „Rambo” vagy, hanem vakon futó ember, aki néha eltalál valamit, néha nem, és közben azt hiszi, hogy a piac kiszámíthatatlan. A piac nem kiszámíthatatlan; a te rendszered az, ami az.

Célcsoport: nem demográfia, hanem döntési helyzet

Az egyik legnagyobb félreértés, amit a magyar vállalkozóknál látok, hogy a célcsoportot leírják így: „nők, 25–55, városban élnek”. Ez egy adminisztratív leírás, nem vevőismeret. A marketing szempontjából sokkal többet ér, ha megérted a döntési helyzetet: mi fáj neki, mitől fél, miért halogat, milyen alternatívákat mérlegel, és mi az a pont, amikor azt mondja: „oké, most lépek”. Tegyük fel, hogy egy prémium szolgáltatást adsz el. A te vevőd nem attól lesz prémium, hogy magas a fizetése, hanem attól, hogy mennyire értékeli az időt, a kényelmet, a kockázatcsökkentést, és hogy mennyire utálja a bizonytalanságot. Ugyanez egy árérzékeny terméknél: az árérzékenység gyakran nem „szegénység”, hanem bizalmi hiány. A vevő nem biztos benne, hogy amit ígérsz, igaz, ezért nem akar nagyot kockáztatni. Ezt a marketing nem akcióval oldja meg, hanem bizonyítással: garanciával, referenciával, folyamat-átláthatósággal, korrekt ügyféltájékoztatással, és következetes kommunikációval.

Ha „Rambo” módban vagy, akkor a célcsoportkutatást luxusnak érzed. Pedig pont ez adja a legnagyobb hatékonyságot: a rossz vevők kiszűrését. Nem kell nagy kutatócég. Kellenek strukturált beszélgetések. Minimum 10–15 olyan emberrel beszélj, aki a te vevői helyzetedben van: miért választott téged vagy miért nem, mi volt a döntés oka, mitől tartott, mit keresett először, hol informálódott, melyik mondatod volt hiteles és melyik volt gyanús. Ezt egészítsd ki versenytárs-áttekintéssel: nem azért, hogy másolj, hanem hogy lásd, milyen ígéretek és milyen árstruktúrák uralják a kategóriát. A magyar piacon különösen fontos, hogy a kommunikáció ne legyen túlzó, mert a túlígérésre azonnal beindul a „lehúzás” gyanúja. A vevő nem csak pénzt ad, hanem bizalmat is, és a bizalom elvesztése sokszor végleges. A „Rambo marketing tanácsai” itt azt jelentik: ne a legkönnyebb utat válaszd, hanem a leghasznosabbat. A célcsoport megértése nem puha téma, hanem közvetlen pénz: kevesebb felesleges kattintás, jobb konverzió, kevesebb reklamáció, több visszatérő vevő.

Ajánlat és árazás: előbb üzlet, aztán hirdetés

A marketinget nagyon sokan úgy képzelik el, hogy „majd szebb szöveggel, jobb kreatívval, több hirdetéssel megoldjuk”. Őszintén: ha az ajánlatod gyenge, a marketing csak felgyorsítja a bukást, mert több emberhez juttatja el ugyanazt a gyenge ajánlatot. Az ajánlat nem csak a termék. Az ajánlat a csomagolás, a garancia, a szállítás, a fizetési feltétel, a kiszolgálás, a határidő, a kommunikáció stílusa, és az a biztonságérzet, amit a vevő kap. Ezt sokan alulértékelik, mert nem látványos. Pedig a vevő szemében sokszor a „kockázat” a fő ellenfél, nem a konkurens. Ha nem akar csalódni, akkor inkább nem dönt, vagy a legolcsóbbat választja, hogy „legalább ne fájjon”. Ilyenkor te két dolgot csinálhatsz: vagy lejjebb mész árban és beleragadsz az árversenybe, vagy erősíted az ajánlatot úgy, hogy a magasabb ár értelmet nyerjen.

Az árazásnál a Rambo-mentalítás tipikus hibája a kapkodó engedmény. Megijedsz, hogy „drágának” mondanak, és rögtön adsz kedvezményt. Ezzel viszont két dolgot üzensz: (1) az árad eleve túl volt húzva, (2) veled lehet alkudozni. Ha prémiumot akarsz, akkor nem az alkudozó vevő a célközönséged. Persze van kivétel: ha bevezető ajánlatot adsz, vagy időszakos kampányt építesz, aminek van rendszere, akkor a kedvezmény lehet tudatos. A gond a reflexből adott engedmény. Dajka Gábor tapasztalata szerint Magyarországon az „árérzékenység” mögött sokszor az áll, hogy az emberek túl sokszor égtek meg. Ezért nem a hangos „akció” fogja meggyőzni őket, hanem az, ha érthetően elmagyarázod, mit kapnak, miért ennyi az ára, és mi a biztosíték arra, hogy nem járnak rosszul. Az ajánlatot érdemes úgy összerakni, hogy a vevő döntési kockázata csökkenjen: legyen tiszta folyamat, legyenek határidők, legyen ügyfélszolgálati hozzáállás, és legyen olyan kommunikáció, ami nem trükközik. Ha ezt megteszed, a marketinged végre nem „kikiabálja” magát, hanem stabilan hoz olyan vevőket, akikkel jó dolgozni, és akik nem akarják szétszedni az áraidat.

Üzenet és szöveg: egyszerű, bizonyítható, tisztességes

A „Rambo marketing” egyik leggyakoribb tünete az agresszív kommunikáció: túl sok ígéret, túl sok nagy szó, túl kevés bizonyíték. Ez rövid távon adhat kattintást, de hosszú távon rontja a bizalmat, és a legrosszabb ügyfeleket vonzza be: azokat, akik eleve gyanakvóak, eleve harciasak, eleve úgy jönnek, hogy „biztos átvernek”. A jó marketing-szöveg ezzel szemben nyugodt. Nem azért, mert „kedveskedik”, hanem mert tiszta. Megmondja: kinek szól, kinek nem szól, mit ad, mit nem ad, mennyi idő alatt, milyen feltételekkel, milyen kockázatokkal. A marketingben sokan félnek attól, hogy ha túl konkrétak, akkor „elveszítenek vevőket”. Igen, elveszítesz. De pont ez a cél: elveszíteni azokat, akikkel amúgy is csak problémád lenne. A minőségi marketing nem mindenkit akar, hanem a megfelelő embereket akarja.

Az üzenet építésekor három pillért érdemes tartani. Az első a relevancia: a vevőnek azonnal éreznie kell, hogy ez róla szól, nem rólad. A második a bizonyíthatóság: állítás mellé kapaszkodó kell. Ez lehet adat, lehet folyamat, lehet logika, lehet visszajelzés, lehet demonstráció. A harmadik a következetesség: ha egyszer prémiumként kommunikálsz, akkor nem csúszhatsz át naponta kuponozásba, mert a vevő azt tanulja meg, hogy „várjak, úgyis lesz olcsóbb”. Ha egyszer minőséget ígérsz, akkor a kiszolgálás nem lehet félvállról vett. Itt jön be a marketingpszichológia gyakorlati része is: az emberek nem azt hiszik el, amit mondasz, hanem amit tapasztalnak. Ezért tartom hasznosnak azokat az alapokat, amiket a Dajka Gábor: Online Marketing és Pszichológia című könyv is képvisel: nem az eszközök bűvölése a lényeg, hanem az emberi döntések megértése és a következetes, tisztességes kommunikáció. Ha „Rambo” tanácsot adnék erre: legyél brutálisan egyértelmű. Ne legyen homályos ígéreted. Ne legyen „mindenben segítünk” típusú mondatod. Legyen pontos, érthető, vállalható állításod. És legyen hozzá tartás: ha valamit nem tudsz biztosan hozni, ne ígérd meg, mert az ilyen ígéretek ára mindig később jön meg, kamatostul.

Csatornaválasztás: kevesebb felület, több következetesség

A csatornák témájánál szokott a legtöbb vállalkozó szétesni. Mindenhol ott akar lenni: Facebook, Instagram, TikTok, Google, YouTube, hírlevél, blog, marketplace, partnerprogram. Ebből lesz a „mindent csinálunk, semmi nem működik” állapot. A Rambo-mentalitás itt úgy jelenik meg, hogy minden új csatorna „megoldásnak” tűnik, és a vállalkozó azt érzi: ha még erre is felteszem magam, akkor biztos beindul. A valóság: a csatorna nem ment meg, csak felnagyítja, amid van. Ha az üzeneted tiszta és az ajánlatod erős, akkor kevesebb csatornán is működni fog. Ha az üzeneted zavaros, akkor több csatornán fogsz zavarosan kommunikálni, és gyorsabban égeted el a figyelmet. A csatornaválasztás fegyelmi kérdés: azt a felületet válaszd, ahol a vevő a döntési folyamatának abban a fázisában van, ahol te értéket tudsz adni. Ez nem trendkérdés, hanem logika.

Egy praktikus megközelítés: válassz ki egy fő ügyfélszerző csatornát és egy megtartó csatornát. Ügyfélszerzés lehet kereső (amikor a vevő már aktívan megoldást keres), vagy közösségi (amikor még csak ráébred a problémára), vagy partneri (amikor más bizalmára támaszkodsz). Megtartás lehet hírlevél, közösség, ügyfélszolgálat, vagy egy olyan utókövetési rendszer, ami nem spam, hanem érték. A lényeg, hogy ne tucatnyi irányba tépj egyszerre. A vállalkozásod nem attól lesz modern, hogy mindenhol jelen vagy, hanem attól, hogy ott vagy jó, ahol a vevő tényleg számít. A magyar piacon különösen látom azt a hibát, hogy sok cég rögtön országos kommunikációt akar, miközben a szolgáltatása valójában lokális, vagy a kapacitása nem bírja. Ilyenkor a marketing nem csak pénzégetés, hanem minőségrombolás is, mert túl sok érdeklődő jön be, rosszul lesz kezelve, és a negatív visszajelzés gyorsabban terjed, mint a reklám. A „Rambo marketing tanácsai” itt azt jelentik: egyszerre csak annyi frontot nyiss, amennyit képes vagy tisztességesen kiszolgálni. A piac nem azt bünteti, hogy kicsi vagy, hanem azt, hogy megbízhatatlan vagy.

Mérés és visszacsatolás: kampány helyett rendszer

Ha egy dolgot kellene „Rambo-s” fegyelemmel bevezetni a marketingedbe, az a visszacsatolás kultúrája. Nem az „utólag megmagyarázzuk” típusú riportolás, hanem az a fajta mérés, amiből döntés születik. A legtöbb cég azért veszít pénzt, mert nem tudja, hol folyik el. „Sok kattintás van, de nincs vásárlás.” „Sok érdeklődő van, de nem zárunk.” „Sok megkeresés van, de rossz vevők.” Ezek mind mérhető problémák, csak ahhoz előbb rendet kell tenni a folyamatban. A mérés alapja nem a bonyolult dashboard, hanem a jó kérdés. Például: melyik üzenet hoz jobb minőségű leadet? Melyik csatorna hoz visszatérő vevőt? Melyik ajánlatnál kevesebb a panasz? Mennyi idő alatt térül meg egy kampány? Ha ezekre nincs válasz, akkor minden kampányod olyan, mint egy dobókocka.

Gyakorlatban én ezt a minimum csomagot tartom indokoltnak: (1) legyen tiszta definíció, hogy mi a konverzió (nem csak „megnyitotta az oldalt”, hanem vásárolt, ajánlatot kért, időpontot foglalt), (2) legyen követhető, honnan jött a vevő (nem kell túlbonyolítani, de a fő források legyenek láthatóak), (3) legyen mérve az árrés legalább kategória szinten, mert bevétellel nem lehet fizetni, (4) legyen rendszeres visszanézés: hetente 30–60 perc, amikor nem „dolgozol”, hanem elemzel és döntesz. A Rambo-mentalítás kedveli az állandó cselekvést, de a vállalkozásod szintet akkor lép, amikor megtanulsz megállni és tanulni a számokból. Nem azért, mert a számok mindent megmondanak, hanem mert a számok megmutatják, hol hazudsz magadnak. A marketingben ugyanis a legdrágább hiba az önáltatás: amikor azt hiszed, hogy „jól megy”, mert sok a lájk, miközben a profit csökken; vagy azt hiszed, hogy „rossz a piac”, miközben a weboldalad zavaros; vagy azt hiszed, hogy „az emberek csak az árat nézik”, miközben valójában nem bíznak benned. A mérés nem büntetés, hanem felnőtt működés.

Akcióterv 30 napra

Az alábbi terv nem „szép”, hanem használható. Ha Rambo-módban élsz, akkor pont erre van szükséged: kevés döntés, sok végrehajtás, és heti visszanézés. A cél: 30 nap alatt legyen egy olyan minimum marketingrendszered, ami nem esik szét, ha egy hétig sok az ügyfélmunka. Nem kell mindent egyszerre; a sorrend a lényeg.

Időszak	Fókusz	Kimenet
1–7. nap	Üzleti cél és ajánlat tisztázása	Egy mondatos cél + egy mondatos ajánlat + 3 bizonyíték (folyamat, garancia, visszajelzés)
8–14. nap	Vevői helyzet feltérképezése	10 rövid beszélgetés vázlata + 5 gyakori kifogás + 5 gyakori kérdés
15–21. nap	Üzenet és landing / weboldal rendbetétele	Főoldali hero szöveg + 1 erős ajánlat blokk + 1 CTA + egyszerű átlátható folyamat
22–30. nap	Egy csatorna teszt és mérési rutin	1 kampány vagy tartalom-sorozat + mérőszámok + heti 1 elemző blokk

Ha ezt még tovább akarod egyszerűsíteni, akkor legyen egy napi szabályod: minden nap 45 percet a rendszerre teszel, nem a tűzoltásra. Azaz nem új posztot gyártasz, nem új hirdetésbe menekülsz, hanem a fenti kimenetekből húzol előre egyet. A második szabály: heti egyszer leülsz és leírod, mi működött, mi nem működött, és mi a következő egyetlen változtatás. Nem tíz, egy. A harmadik szabály: ami nem mérhető vagy nem tanulsz belőle, azt ideiglenesen elengeded. Igen, fájni fog, mert az ember szereti azt érezni, hogy „dolgozik”. De a vállalkozás nem attól lesz stabil, hogy elfoglalt vagy, hanem attól, hogy ismételhető döntéseket hozol.

Diagnosztikai miniteszt: mennyire vagy Rambo-módban?

Ez a miniteszt nem „pszichológiai diagnózis”, hanem vállalkozói önellenőrzés. A cél, hogy lásd, a marketinged mennyire rendszer és mennyire túlélés. Minden kérdésnél válaszolj őszintén: inkább igaz rád vagy inkább nem.

Ha holnap leállnának a hirdetéseim, 30 napon belül bajban lennék.
Általában nem tudom pontosan, hogy egy új vevő mennyit ér nekem.
Gyakran változtatok csatornát, mert azt érzem, hogy „itt már nem működik”.
Az ajánlatomról (csomag, garancia, folyamat) ritkán beszélek, inkább akciózom.
Nem tudom fejből a 3 leggyakoribb vevői kifogást, és nincs rá kész válaszom.
A marketingfeladatok miatt gyakran csúszik a kiszolgálás vagy az ügyfélszolgálat.
Ritkán nézem vissza rendszeresen a számokat, mert nincs rá időm.
Sokszor azt érzem: minden rajtam múlik, és ezt nem is nagyon tudom átadni.

Értelmezés: ha 6–8 állítás igaz, akkor erősen Rambo-módban működsz. Nem baj, csak tudd, hogy ez hosszú távon drága. Ha 3–5 igaz, akkor már félig van rendszered, de még sok a kapkodás. Ha 0–2 igaz, akkor jó úton vagy: valószínűleg nem érzel állandó pánikot, és a marketinged nem csak kampány, hanem működés. A következő lépés mindhárom esetben ugyanaz: válassz ki egyetlen gyenge pontot (például: ajánlat tisztasága, vagy mérés, vagy csatornafegyelem), és 30 napig csak azt javítsd. Nem mindent. Egyet. Ezt sokan lenézik, mert „túl egyszerű”. Pedig a valóságban a vállalkozások nem a nagy ötletektől lesznek jobbak, hanem a következetes javításoktól.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Én a „Rambo marketing tanácsai” alatt végül mindig ugyanoda lyukadok ki: felelősség. A vállalkozás nem az a hely, ahol a körülményekre lehet építeni. A vállalkozás az a hely, ahol a körülmények ellenére is rendszert kell építeni. Aki ma Magyarországon vállalkozik, annak tényleg nem könnyű. Van inflációs emlék, van bizalmatlan vevő, van árharc, van kivándorolt munkaerő, van platformváltozás, van „mindenki marketinges” zaj. De ha őszinte akarok lenni: ezek nem kifogások, ezek adottságok. A felnőtt vállalkozó nem azon panaszkodik, hogy „ilyen a piac”, hanem azon gondolkodik, hogy „én milyen működést építek ebben a piaci környezetben”. És igen, ez sokszor unalmas: folyamatok, számok, utókövetés, ügyfélszolgálat, ajánlatcsomagolás, szűrés. Nem látványos. Nem ad azonnali dopamint. De ebből lesz profit, ebből lesz higgadtság, ebből lesz reputáció.

„A marketing nem az, amitől életre kel a rossz üzlet. A marketing az, amitől a jó üzlet láthatóvá és megvehetővé válik.” – Dajka Gábor

Ha most épp túlélő üzemmódban vagy, akkor nem az a kérdés, hogy „melyik hirdetési beállítás a jobb”, hanem az, hogy mi az a minimum rendszer, amit akkor is tartasz, amikor fáradt vagy. Mert a piac nem fogja megvárni, amíg motivált leszel. A vevő nem fog azért vásárolni, mert „most nem volt időd”. És a vállalkozásod sem fog azért stabilizálódni, mert „majd jövő hónaptól rendet teszel”. A rendet most teszed, kis lépésekben, következetesen. Ha a „Rambo” energiát jól akarod használni, akkor tedd át a fókuszt a gyors akcióról a gyors tanulásra. Ne az legyen a büszkeséged, hogy mennyit dolgozol, hanem az, hogy mennyit tisztult a működésed. Mert aki rendszert épít, annak idővel választása lesz. Aki csak tüzet olt, annak csak kifogása lesz. Én az előbbit tisztelem.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Mi a különbség a „Rambo marketing” és a stratégiai marketing között?

A különbség nem a stílus, hanem a döntési logika. A „Rambo marketing” tipikusan reakció: történik valami (csökken a forgalom, megjelenik egy konkurens, drágul a hirdetés), és te azonnal cselekszel, gyakran csatornát váltasz, akciózol, vagy hangosabban kommunikálsz. A stratégiai marketing ezzel szemben előbb stabilizál: tisztázza a célt, az ajánlatot, a vevői helyzetet, majd ehhez választ csatornát és üzenetet. A stratégiai megközelítésben is van gyorsaság, csak nem kapkodás. A „Rambo” típusú működés gyakran túlértékeli a rövid távú jeleket (kommentek, lájkok, kattintások), és alulértékeli a hosszú távú jeleket (visszatérő vevő, panaszok, reputáció, ajánlások). A stratégia ott kezdődik, amikor nem a hangulatod szerint változtatsz, hanem adatok, vevői visszajelzés és üzleti cél alapján.

Mit tegyek, ha kevés pénzem van, de gyorsan kell forgalom?

Először is: válaszd szét a „forgalmat” és a „profitot”. Lehet gyors forgalmat csinálni úgy is, hogy közben pénzt veszítesz. Ha kevés a pénz, akkor a legnagyobb veszély az, hogy rossz vevőket hozol be olcsón, akik utána szétszedik a működésedet (sok kérdés, sok panasz, alacsony kosárérték, alkudozás). Ilyenkor két irány működik jobban. Az egyik: kereslet-alapú csatorna, ahol a vevő már megoldást keres (például keresőhirdetés vagy olyan felület, ahol célzottan keresnek). A másik: meglévő kapcsolati tőke aktiválása (régi vevők visszahívása, ajánlói rendszer, utánkövetés, hírlevél, személyes értékesítés). A gyors forgalomhoz nem feltétlenül nagy büdzsé kell, hanem egy erős ajánlat és egy tiszta szűrés: kinek szól, mit kap, mennyiért, milyen feltételekkel. Ha ezt rendbe teszed, a kevés pénz nem lesz katasztrófa, csak korlát, ami fegyelemre kényszerít. És ez néha áldás.

Miért tűnik úgy, hogy a magyar piacon mindenki csak az árat nézi?

Mert sokan tényleg ár alapján döntenek, de a „csak az ár” sokszor félreértelmezés. A magyar vevő gyakran bizalmatlan, és a bizalmatlanság egyik védekezési stratégiája az, hogy kisebb kockázatot vállal: olcsóbbat vesz, vagy halogat. Ha a vásárló nem hiszi el, hogy te jobb vagy, akkor nem fog többet fizetni, mert nem látja a különbséget, vagy nem bízik abban, hogy a különbség valós. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy lejjebb viszed az árat, hanem az, hogy érthetővé és bizonyíthatóvá teszed az értéket. Garancia, folyamat, korrekt kommunikáció, következetes minőség, normális ügyfélszolgálat. Ezek nem „szépek”, hanem üzletet csinálnak. A magyar piac nem reménytelen, csak érzékeny a túlígérésre. Ha te stabilan, higgadtan, tisztességesen kommunikálsz, akkor idővel nem az árral fogsz versenyezni, hanem bizalommal.

Mikor érdemes marketingest vagy ügynökséget bevonni egy ilyen helyzetben?

Akkor, amikor már legalább részben tiszta, hogy mit akarsz, és hajlandó vagy dönteni. A legrosszabb forgatókönyv az, amikor a vállalkozó azt mondja: „csináljatok valamit, mindegy mit, csak legyen forgalom”, és közben nem ad információt, nem vállal felelősséget, nem tudja, kik a vevői, mennyi a margin, mi a cél. Ilyenkor az ügynökség vagy kapkodni fog, vagy trükközni, vagy el fog vérezni a projekt. Ha viszont van legalább egy alap: tiszta ajánlat, tiszta cél, minimális mérés, és te döntésképes vagy, akkor egy jó marketinges gyorsan tud rendszerben gondolkodni és tehermentesíteni. Dajka Gábor tapasztalata szerint az ügynökség akkor hasznos igazán, ha nem csak „eszközt kezel”, hanem megérti az üzletet és beleáll a kényelmetlen kérdésekbe is. Ha te ezt nem bírod, akkor még várj, és előbb tedd rendbe a saját vállalkozói működésed alapjait.

Ajánlott magyar videó/podcast

A témához azért illik, mert a „Rambo marketing” leggyakrabban marketing-tanácsadás helyzetben derül ki: ott látszik, hogy van-e rendszered, vagy csak tűzoltás van.