Miért lett ennyire zavaros a média és a valóság határa?

A 2020-as években a mindennapjaid jelentős részét online töltöd: hírportálok, közösségi média, YouTube, üzenetváltások, hírlevelek, reklámok. Ez önmagában még nem probléma. A gond ott kezdődik, hogy ugyanazon a képernyőn jelenik meg egymás után egy tudományos cikk alapján készült híradás, egy teljesen kitalált álhír, egy agresszív, személyeskedő komment, egy „csodamegoldást” ígérő megtévesztő reklám és egy látszólag ártatlan mém, ami valójában politikai vagy üzleti érdeket szolgál. Vállalkozóként ráadásul nem csak fogyasztója, hanem elszenvedője is lehetsz ennek: elég egy lejárató poszt, egy rosszul megfogalmazott reklám vagy egy félreérthető mondat, és pillanatok alatt célponttá válhatsz. A legtöbb ember nem azért dől be álhíreknek vagy manipulatív reklámoknak, mert „butább”, mint a nagyszülei, hanem mert a mai média- és reklámkörnyezet egyszerűen nagyobb nyomást gyakorol a figyelmére, mint amit racionálisan kezelni tudna. A jelen cikk célja, hogy rendszerezze neked az álhírek, az online pszichológiai bántalmazás, a megtévesztő reklámok és a média befolyásolás jelenségét, és olyan gyakorlati kapaszkodókat adjon, amelyeket magyar vállalkozóként, marketingesként vagy döntéshozóként azonnal tudsz használni. Nem morális pánikot szeretnék kelteni, hanem tiszta képet adni: mit csinálnak a szereplők (média, platformok, hirdetők), mit csinál a pszichéd automatikusan, és mit tehetsz te, ha nem akarsz sem áldozat, sem elkövető lenni ebben a közegben.

Álhírek pszichológiája: miért tud működni a nyilvánvalóan hamis információ is?

Álhírnek azt az információt érdemes nevezni, amelyet valaki tudatosan gyárt vagy torzít el úgy, hogy az hamis képet adjon a valóságról, miközben a terjesztője ebből politikai, üzleti vagy személyes hasznot remél. Ez nem azonos egy pontatlanul megírt hírrel vagy egy rosszul sikerült címlappal: itt szándékosságról beszélünk. A társadalomtudományi kutatások évek óta azt mutatják, hogy az álhírek terjedését nem csak a „rossz szereplők” magyarázzák, hanem a saját kognitív rövidítéseink is. Lazer és munkatársai egy 2018-as Science cikkben rámutattak, hogy a hamis hírek piacát a kínálati oldal (politikai szereplők, trollhálózatok, üzleti érdekcsoportok) és a keresleti oldal (a felhasználók figyelme, dühre való fogékonysága) együtt mozgatja. A közösségi platformok algoritmusai pedig egyszerűen azokat a tartalmakat emelik előre, amelyek minél több kattintást, megosztást és kommentet hoznak – függetlenül attól, hogy igazak-e vagy sem. Pszichológiai szempontból az álhírekre való fogékonyság mögött több jól ismert jelenség áll: a megerősítési torzítás (azt fogadjuk el, ami eleve illik a világképünkbe), az ismétlési hatás (minél többször látunk egy állítást, annál „ismerősebbnek”, és ezáltal igazabbnak érezzük), valamint az érzelmi túltöltés: a dühöt, félelmet vagy kárörömöt kiváltó híreket jobban megjegyezzük és szívesebben továbbítjuk. Vosoughi, Roy és Aral vizsgálata például azt találta, hogy a hamis hírek a Twitteren gyorsabban és mélyebbre terjednek, mint az igazak, főleg azért, mert újszerűek és erős érzelmeket váltanak ki az emberekből. Ha vállalkozóként azt tapasztalod, hogy a célcsoportod irracionálisan fél egy technológiától, vagy feltűnően vonzódik „csodatermékekhez”, akkor nagyon valószínű, hogy nem önmagában a terméked a gond, hanem az a médiakörnyezet, amelyben a róla szóló információk keletkeznek és terjednek.

Online pszichológiai bántalmazás: amikor a komment már nem vélemény, hanem fegyver

Online pszichológiai bántalmazásról akkor beszélhetünk, amikor a digitális térben – közösségi médiában, fórumokon, chatben, e-mailben – valaki vagy egy csoport tartósan, szisztematikusan arra használja a kommunikációs eszközöket, hogy másokat megalázzon, megfélemlítsen, fenyegető helyzetbe hozzon vagy ellehetetlenítsen. Ide tartozik a nyilvános megszégyenítés, a gúnyolódó kommentáradat, a célzott pletykaterjesztés, a szándékos félremagyarázás, a zaklató privát üzenetek, a csoportos „nekiugrás” egy véleményt megfogalmazó embernek, de a tudatos review-bombázás is – amikor például egy étterem vagy webáruház ellen szervezetten, valós tapasztalat nélkül írnak tömegesen negatív értékelést. A cyberbullying kutatások szerint az ilyen típusú támadások nem csak kamaszoknál okoznak súlyos pszichés terhelést: szorongás, alvászavar, depresszív tünetek, a társas kapcsolatok és az önbizalom sérülése gyakori következmény. Smith és munkatársai egy nagy mintás vizsgálatban azt találták, hogy az online bántalmazás áldozatai gyakran erősebb stresszről számolnak be, mint a hagyományos iskolai zaklatás elszenvedői, részben azért, mert a támadás a nap 24 órájában jelen lehet, és nincs világos menekülőút. Vállalkozóként ugyanezt éled át, amikor egy-egy vitatott posztod alatt személyeskedő, sértő, cinikus kommentfolyam indul, amelyben már nem a témáról van szó, hanem rólad, a cégedről és a hozzád közel állókról. Dajka Gábor tapasztalata szerint ilyenkor sok vállalkozó hirtelen „elnémul”: hetekig nem mer posztolni, nem meri hirdetni a márkáját, mert fél az újabb támadástól. A probléma az, hogy a platformok struktúrája – a lájkok, a megosztások, a gyors reakciógombok – kifejezetten jutalmazza a szélsőséges, indulatos megnyilvánulásokat, így az online pszichológiai bántalmazás gyakran láthatóbb lesz, mint a józan, építő kritika. Neked ehhez két dolgot kell megtanulnod: felismerni a határt a vélemény és a bántalmazás között, és kialakítani egy világos, következetes moderációs és válaszadási stratégiát.

Megtévesztő reklámok: hol ér véget a meggyőzés és hol kezdődik az átverés?

A reklám definíció szerint befolyásolni akar: arra ösztönöz, hogy észrevedd a terméket, elhidd az állításait, és végül vásárolj. Ezzel önmagában semmi gond nincs. A probléma ott kezdődik, amikor a reklám készítője úgy próbálja meg „rásegíteni” a döntésedre, hogy közben elhallgatja vagy eltorzítja azokat az információkat, amelyek egy felnőtt, józan fogyasztó számára szükségesek lennének a reális mérlegeléshez. A megtévesztő reklám tipikus formái közé tartozik a nyílt hazugság (nem létező engedélyekre, tanúsítványokra hivatkozás, fiktív ügyfélvélemények), a hamis tudományosság („klinikailag igazolt”, „orvosok ajánlásával” pontos hivatkozás nélkül), a félreérthető árképzés (apró betűben eldugott kötelező díjak, automatikus előfizetésre váltó „ingyenes próba”), valamint az úgynevezett „dark pattern” technikák: olyan felülettervezési megoldások, amelyek szándékosan terelik a figyelmedet a számodra hátrányos opciók felé. Ilyen például az, amikor a kilépés gombja alig látható, de a „most azonnal megrendelem” óriási, vagy amikor bűntudatkeltő szöveget használnak („nem, én inkább szegény akarok maradni”). Pszichológiai szempontból ezek ugyanazokra a jól ismert befolyásolási elvekre építenek, amelyeket Cialdini is leírt: tekintély (fehér köpenyes „szakértő”), szűkösség (visszaszámláló óra, valójában végtelen készlethez), társas bizonyíték (kamu értékelések), viszonzás (látszólag ingyenes ajándék, valójában kötelező megrendeléssel kombinálva). A különbség nem az eszközben, hanem a szándékban és a transzparenciában rejlik. Ha úgy hirdeted az ajánlatodat, hogy a fogyasztó utólag is azt érzi: érti, mit vett, mennyiért és milyen feltételekkel, akkor befolyásoltad ugyan, de tisztességesen. Ha viszont tudatosan arra játszol, hogy fáradt, figyelmetlen, információhiányos állapotban hozza meg a döntést, akkor nem marketinget, hanem csapdát építesz. Magyar vállalkozóként rövid távon lehet, hogy nyersz ezzel, de hosszú távon a hitelességedet és a piacod bizalmát égeted fel.

Média befolyásolás: napirend, keretezés és algoritmusok hatása a gondolkodásodra

A médiabefolyásolás többsége nem azon a durva szinten történik, hogy „megmondják, mit gondolj”, hanem azon a finomabb szinten, hogy eldöntik, miről érdemes egyáltalán gondolkodnod, és milyen keretben látod azt a témát. A klasszikus napirend-meghatározási elmélet szerint a média nem azt szabja meg, hogy mit gondolsz egy ügyről, hanem azt, hogy mely ügyek kerülnek a fejedben az „első polcra”. Ha valamiről hetekig tartó cikk- és műsorfolyam fut, miközben más fontos témák alig kapnak figyelmet, akkor az átlagember számára az előbbi válik „a” problémává, függetlenül a tényleges súlyától. A keretezés (framing) ennél is alattomosabb: ugyanarra a tényre rá lehet húzni egy „botrány”, egy „fejlesztés”, egy „támadás” vagy egy „védekezés” narratívát, és máris teljesen más érzelmi töltettel fogadod. A digitális médiában ehhez társulnak az algoritmusok: a közösségi platformok nem véleményt, hanem figyelmet optimalizálnak. Azt mutatják neked, amire nagyobb eséllyel reagálsz, ezért a szenzációs, dühítő, félelmet keltő, konfliktusos tartalmak sokkal nagyobb láthatóságot kapnak, mint a nyugodt, kiegyensúlyozott elemzések. Vállalkozóként ebből legalább három dolog következik. Először is: a cégedről kialakuló kép nem csak a saját kommunikációd eredménye, hanem annak is, hogy ki milyen narratívába illeszti be a márkádat. Másodszor: ha te magad is ilyen érzelmi túltöltésre épített tartalmakkal próbálsz érvényesülni, akkor ugyanazt a problémát erősíted, amiben egyébként szenvedsz. Harmadszor: szükséged van tudatos „média-diétára” – saját magadnak és a csapatodnak is –, mert ha egész nap polarizáló, túlfokozott tartalmakat fogyasztotok, az elkerülhetetlenül hatással lesz a döntéseitekre, a kommunikációtokra és a vevőkhöz való hozzáállásotokra.

A magyar vállalkozó csapdái az álhírek és megtévesztő ajánlatok között

A hazai mikrovállalkozói és KKV-s közegben az álhírek és a megtévesztő reklámok hatása sokszor nem elméleti, hanem nagyon is kézzelfogható: pénzben, időben és kiégett idegrendszerben mérhető. Az egyik csapda a totális bizalmatlanság: „úgyis mindenki hazudik, minden marketing átverés, semmit sem lehet elhinni”. Ez első ránézésre kritikus, valójában viszont bénító attitűd, mert aki mindent automatikusan hazugságnak tekint, az a valós lehetőségeket és szakmai segítséget is elutasítja. A másik csapda a naiv lelkesedés: „ha ez a tréner azt mondja, hogy három hónap alatt milliomos leszek, biztos igaz, hiszen több ezer követője van”. Ilyenkor a vállalkozó épp azokat az alapvető kérdéseket nem teszi fel (kinek működött, milyen feltételekkel, mekkora kezdőtőkével, milyen tudásszinttel), amelyeket a saját ügyfeleinek gondolkodás nélkül ajánlana. A harmadik csapda az irigységből és dühből fakadó rombolás: amikor valaki saját márkája építése helyett a konkurensek kommentfalának szétverésében, alaptalan feljelentgetésében, „leleplező” posztok gyártásában éli ki a frusztrációját. Ez rövid távon adhat kielégülést, de hosszú távon sem vevőt, sem önbecsülést nem hoz. Dajka Gábor tapasztalata szerint az ilyen vállalkozók többsége évek múlva is ugyanott tart forgalomban, mint korábban – legfeljebb több kiégést és rossz emberi kapcsolatot gyűjtött. A magyar piac pesszimista, óvatos és árérzékeny, ezért különösen csábító az olyan kommunikáció, amely azonnali, erőfeszítés nélküli sikert ígér. Pont ezért kell tudatosabban szelektálnod: ha valaki egyszerre játszik rá az áldozati szerepedre („a rendszer tehet róla”) és az egódra („te különleges vagy, neked ez könnyen menni fog”), ott nagyon valószínű, hogy nem valódi üzleti támogatást, hanem illúziót árul.

Médiatudatos gondolkodás: alapvető védekezés a zaj és a manipuláció ellen

Médiatudatosnak lenni annyit jelent, hogy nem csak a tartalmat nézed, hanem a tartalom mögötti szándékot, struktúrát és következményeket is. Az első lépés az, hogy szétválaszd a forrásokat: ki az, aki a saját szakmájából él, és ki az, aki a kattintásból? Más a súlya egy eredeti kutatásnak, egy hivatalos jelentésnek, egy szakmai elemzésnek, egy véleményblognak és egy anonim mémgyárnak. Nem kell mindegyiket kidobni, de nem is szabad egy szintre tenni őket. Érdemes bevezetned magadnak egy egyszerű belső protokollt: mielőtt elhiszel vagy megosztasz egy erős állítást, legalább három kérdést tegyél fel: ki mondja (milyen érdeke lehet benne), mire hivatkozik (vannak-e konkrét adatok, példák, mérőszámok), és mi az, ami kimarad a történetből (van-e ellenvélemény, alternatív magyarázat). Ugyanez igaz az üzleti tartalmakra is: ha egy marketinges vagy tréner csak saját magára hivatkozik, de nem tud érdemi számokról, folyamatokról, hosszú távú ügyféleredményekről beszámolni, az legalábbis figyelmeztető jel. A második lépés, hogy kialakíts egy „forráslistát”: néhány olyan hírportált, szakmai blogot, könyvet, podcastot, amelyeket következetesen olvasol, ahelyett hogy a közösségi média véletlenszerű hírfolyamára bíznád, mi jut el hozzád. A harmadik lépés a tempó lassítása: ha egy tartalom azonnali, érzelmileg túlfűtött reakciót vált ki belőled, tedd le, és térj vissza rá később nyugodtabb állapotban. Végül, vállalkozóként ne csak magadat, hanem a csapatodat is tanítsd meg erre: egy marketingesnek, ügyfélszolgálatosnak, értékesítőnek ma már alapvető készség, hogy felismerje az álhíreket, értse az online bántalmazás dinamikáját, és tudja, hogyan kommunikáljon felelősen a saját felületeiteken.

Etikus marketing: pszichológiai hatás nélkül nincs reklám, de nem mindegy, hogyan használod

Az a marketing, amelyik nem hat a pszichológiára, egyszerűen nem működik. A kérdés nem az, hogy szabad-e érzelmekre, társas normákra, egyszerűsítő döntési szabályokra építeni, hanem az, hogy közben mennyire tartod tiszteletben a másik ember döntési szabadságát. Érdemes három szinten ellenőrizned a saját kommunikációdat. Az első a valóságtartalom: amit állítasz, az ténylegesen igaz-e, és van-e rá bizonyítékod? Ha statisztikára, tudományra hivatkozol, valódi adatokat használsz vagy csak „tudományos hangulatot” keltesz? A második az átláthatóság: a fogyasztó számára egyértelmű-e, hogy reklámot lát, vagy úgy tűnik, mintha „csak egy őszinte vélemény” lenne, miközben fizetett együttműködésről van szó? A harmadik az autonómia: ha a vevő egy év múlva visszanéz a döntésére, azt fogja érezni, hogy reális információk alapján választott, vagy inkább azt, hogy érzelmi zsarolással, félelemkeltéssel, mesterséges sürgetéssel vett rá valaki valamire, amit nem akart igazán? A meggyőzés akkor etikus, ha a másik ember erőforrásait – pénzét, idejét, figyelmét – úgy segíti mozgósítani, hogy közben ő is nyer. A manipuláció akkor lépi át a határt, amikor a másik ember gyengeségére épít (például a magányára, adósságára, egészségszorongására), és úgy húz ki belőle pénzt, hogy valójában nem javul az életminősége. Az „Online Marketing és Pszichológia” című könyvemben részletesen bemutatom, hogyan lehet úgy építeni kampányokat, hogy közben tisztában vagy a fogyasztó döntési folyamataival, de nem használod ki őt; a cél nem az, hogy minél rafináltabb trükköket találj, hanem az, hogy olyan ajánlatot és kommunikációt állíts össze, amely hosszú távon is vállalható mind szakmailag, mind emberileg.

Gyakorlati akcióterv vállalkozóknak a médiazaj és a manipuláció kezelésére

Elmélet nélkül nem lehet jól dönteni, de elmélet nélkül maradó gyakorlat sincs. Érdemes egy egyszerű, lépésről lépésre követhető akciótervet kialakítanod a saját cégedre. Első lépésként írj egy rövid, egyoldalas kommunikációs alapelv-gyűjteményt: mit nem engedsz meg magadnak reklámban (például hamis ígéretek, bűntudatkeltés), hogyan kezeled a kommenteket, milyen hangnemben kommunikálsz. Második lépésként állíts össze egy megbízható forráslistát, amelyből te és a csapatod tájékozódtok – ezzel csökkented annak esélyét, hogy álhírekre vagy érzelmileg túlfűtött félreértelmezésekre reagáljatok. Harmadik lépésként dolgozz ki egy komment- és kríziskezelési protokollt: ki válaszol, milyen időn belül, milyen típusú hozzászólást töröltök, mikor kérsz bocsánatot, mikor jelented az adott tartalmat a platformnak vagy – szélsőséges esetben – a hatóságnak. Negyedik lépésként évente legalább egyszer tarts belső „etikai auditot” a reklámanyagaidon: nézzétek át közösen, hogy hol lehet túlígérés, hol lehetnek félreérthető állítások, melyek azok a taktikai elemek, amelyeket inkább elhagynátok. Ötödik lépésként készíts forgatókönyvet arra az esetre, ha a céged célponttá válik egy álhír vagy szervezett online támadás miatt: ki nyilatkozik, hol és mit, hogyan kommunikálsz az érintett ügyfelekkel, milyen lépéseket teszel a helyzet tisztázására. Hogy átláthatóbb legyen, érdemes mindezt egy egyszerű táblázatban is összefoglalni:

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Vállalkozóként két lehetőséged van: vagy tudatosan építed fel a saját információs és kommunikációs környezetedet, vagy beállsz abba a sorba, ahol a médiazaj, az álhírek, a manipulatív reklámok és az online bántalmazás diktálják a tempót. Az első út munkaigényesebb: tanulni kell, rendszert kell építeni, nemet kell mondani gyors, kényelmes, de etikátlan eszközökre, és időnként szembe kell nézni azzal, hogy te magad is követtél el hibákat korábban. A második út eleinte könnyebbnek tűnik, de hosszú távon kiszolgáltatottá tesz: a márkád bizalma, a saját mentális egészséged és a vállalkozásod stabilitása kerül veszélybe. Én abban hiszek, hogy a magyar vállalkozói réteg jövője nem azon múlik, hány „trükköt” tanulunk meg, hanem azon, mennyire leszünk hajlandók felnőttként viselkedni a kommunikációban: felvállalni a felelősséget a szavainkért, nem kihasználni a célcsoport töréseit, és nemet mondani azokra a technikákra, amelyek bár rövid távon pénzt hoznak, hosszú távon rombolják a közbizalmat.

A digitális reklámkorban nem az a bátor vállalkozó, aki a leghangosabban kiabál, hanem az, aki akkor is igazat mond, amikor ezért átmenetileg kevesebb pénzt keres. – Dajka Gábor

Ha hosszú távon gondolkodsz, akkor nem kerülheted meg a médiaműveltség, az etikus marketing és az önismeret fejlesztését. Az „Online Marketing és Pszichológia” című könyvemet pontosan azért írtam, hogy a magyar, gyakran tőkehiányos, mégis ambiciózus vállalkozók olyan alapokat kapjanak a kezükbe, amelyekkel nem csak túlélni tudnak ebben a zajos közegben, hanem képesek lesznek saját gondolkodásukat és kampányaikat is magasabb szintre emelni.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Mi a különbség az álhír és a „csak félig pontos” hír között?

Álhírről akkor beszélünk, amikor valaki tudatosan gyárt vagy torzít el információt úgy, hogy az szemben álljon a valósággal, és ezzel valamilyen előnyt szerezzen – politikai, üzleti vagy személyes szinten. A „félig pontos” hír ezzel szemben lehet egyszerű szakmai hiba, felületesség, rossz megfogalmazás vagy hiányos információ. A különbség nem abban van, hogy mekkora a tévedés mértéke, hanem abban, hogy szándékos-e. Gyakorlati szempontból az álhír felismerésénél érdemes figyelni az erős érzelmi töltetre, a túlzó, fekete-fehér állításokra és arra, hogy van-e bármi ellenőrizhető hivatkozás az adott tartalom mögött. Ha vállalkozóként a saját területedről látsz félig pontos hírt, akkor sokszor elég lehet nyugodt, szakmai kiegészítést írni. Ha viszont szándékosan hamis információ terjed, ott keményebb eszközökre – hivatalos helyreigazításra, jogi lépések előkészítésére – is szükség lehet.

Hogyan védhetem meg a cégem hírnevét, ha rólam terjed egy álhír a közösségi médiában?

Először is: dokumentálj mindent. Készíts képernyőmentéseket az eredeti posztokról, kommentekről, üzenetekről, mert egy későbbi jogi vagy platformszintű eljárásnál ezek lesznek a bizonyítékaid. Másodszor: különítsd el, mi az, ami ténybeli állítás (például „XY cég nem szállította ki a terméket”) és mi az, ami sértő vélemény („ez a cég egy csaló banda”). Az előbbire tényekkel, adatokkal, higgadt magyarázattal válaszolj, az utóbbi esetben pedig mérlegeld, hogy érdemes-e reagálni, vagy inkább a platform szabályzatának megsértése miatt jelented a tartalmat. Harmadszor: kommunikálj a saját felületeiden is – röviden, tényszerűen, érzelmi túltolás nélkül. Fontos, hogy a lojális ügyfeleid és partnereid tőled is hallják a te verziódat, ne csak pletykákból tájékozódjanak. Végül, ha a helyzet komoly, érdemes szakértőt (válságkommunikációs tanácsadót, jogászt) bevonni, mert egy rosszul időzített vagy túlreagált válasz többet árthat, mint használ.

Mikor lépem át a határt a meggyőzés és a manipuláció között a reklámjaimban?

Gyakorlati ökölszabályként azt javaslom, tedd fel magadnak a következő kérdést: ha a vevőm teljesen kipihenten, nem sürgetett állapotban, egy szakértő barátjával megbeszélve hozná meg a döntést, akkor is ugyanígy vásárolna? Ha a válasz igen, akkor valószínűleg a meggyőzés szintjén maradtál: segítettél neki rendszerezni az információkat, megmutattad az előnyöket, kiemelted a releváns érzelmi szempontokat. Ha viszont úgy érzed, hogy a döntéséhez nagy szükséged volt arra, hogy eltereld a figyelmét lényeges részletekről (valós árról, kockázatokról, alternatívákról), vagy olyan félelmeket aktiválj benne, amelyeknek a terméked nem valós megoldása, akkor inkább a manipulációs zónában jársz. A jó marketing nem azt jelenti, hogy „bárkit eladok bármire”, hanem azt, hogy a megfelelő embereknek tudod világosan megmutatni, miben segít nekik a terméked vagy szolgáltatásod.

Miben más a magyar piac az álhírek és a megtévesztő reklámok szempontjából?

A magyar piac több szempontból is érzékenyebb lehet az álhírekre és a megtévesztő reklámokra. Egyrészt a történelmi és gazdasági háttér miatt sokan alapvetően bizalmatlanok az intézményekkel, hivatalos szereplőkkel szemben, ezért könnyebben fordulnak alternatív, sokszor ellenőrizetlen információforrásokhoz. Másrészt a jövedelmi szint és az anyagi bizonytalanság miatt nagy a csábítása az „azonnali megoldásokat” ígérő üzeneteknek – legyen szó egészségről, pénzről vagy vállalkozásról. Harmadrészt a kis piacméret miatt hamar híre megy mindennek: egy ügyes, de etikátlan szereplő rövid idő alatt nagy zajt tud csapni, de ugyanilyen gyorsan le is bukhat. Vállalkozóként ezt a környezetet nem tudod megváltoztatni, de alkalmazkodni tudsz hozzá: tudatosabban választasz információforrásokat, óvatosabban fogadsz be „csodamegoldásokat”, és a saját kommunikációdban olyan szintű átláthatóságra törekszel, ami ritka a piacon – pont ezért tudsz vele kitűnni.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha mélyebben érdekel, hogyan kapcsolódnak össze az álhírek, az online pszichológiai bántalmazás, a megtévesztő reklámok és a média befolyásolása, ajánlom megnézni a „Média és valóság műsor” című videómat, ahol konkrét példákon keresztül bontom szét ezeket a mechanizmusokat.

Források

• Lazer, D. M. J., Baum, M. A., Benkler, Y., et al. (2018). The science of fake news. Science, 359(6380), 1094–1096. Elérhető: https://doi.org/10.1126/science.aao2998
• Vosoughi, S., Roy, D., & Aral, S. (2018). The spread of true and false news online. Science, 359(6380), 1146–1151. Elérhető: https://doi.org/10.1126/science.aap9559
• Smith, P. K., Mahdavi, J., Carvalho, M., et al. (2008). Cyberbullying: its nature and impact in secondary school pupils. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 49(4), 376–385. Elérhető: https://doi.org/10.1111/j.1469-7610.2007.01846.x

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.