Képzeld el azt a pillanatot, amikor megfogalmazódik benned a gondolat, hogy saját vállalkozást indítasz. Átfut az agyadon a lelkesedés és a félelem keveréke, ami akkor jelentkezik, ha valami újat és ismeretlent készülsz létrehozni. Gondolj bele, mit érzel ilyenkor: egyszerre lelkesedsz azért, hogy megvalósíts egy régóta dédelgetett álmot, ugyanakkor végiggondolod a gyakorlati lépéseket, a kockázatokat és a nehézségeket. Sok vállalkozás ebben a lelkiállapotban indul útjára, és ez a kettősség (a szenvedély és a kihívástól való félelem sajátos elegye) mindennél jobban megragadja azokat a tulajdonságokat, amelyekről Bygrave (1997) és Timmons (1999) is beszél. A sikeres vállalkozói lét nem pusztán a gazdasági mutatókról vagy a látványos profitnövekedésről szól. Sokkal inkább arról, hogyan tudsz megküzdeni a változékony piaci helyzetekkel, hogyan építed fel a kapcsolataidat, miként aknázod ki a saját és a csapatod képességeit, és hogyan tudsz megújulni akkor is, amikor látszólag minden összeesküszik ellened.
A személyes motiváció első lépése sokszor egy erőteljes, ám még formálatlan vízió. Bygrave (1997) ezt álomépítésnek nevezi, és ez a belső kép, amely egy sikeresen működő vállalkozásról szól, a gyakorlatban a kitűzött célok motorja lesz. Ha van előtted egy érthető, ugyanakkor inspiráló vízió, akkor könnyebben tudsz reális célokat megfogalmazni, és a döntéseidet is ehhez a vízióhoz igazíthatod. Több kutatás is rámutatott, hogy a vállalkozók többsége úgynevezett jövőorientált gondolkodásmóddal rendelkezik (McClelland, 1961; Carland, Hoy, Boulton és Carland, 1984). Ez azt jelenti, hogy nem csupán a pillanatnyi helyzetet látják, hanem képesek elképzelni egy távolabbi, magasabb minőségű állapotot, amelyhez minden nap közelebb akarnak kerülni. Ez a kép nemcsak lelkesít, hanem lendületet is ad a mindennapi döntésekben.
A döntéshozatal témakörében Bygrave kiemeli a határozottságot és a gyors reagálókészséget. Timmons (1999) szerint a vállalkozó egyik legfontosabb erőforrása az ideje, amelyet a lehető legjobban kell felhasználnia. Ha a folyamataid túl hosszúra nyúlnak, vagy állandóan újratervezel, könnyen elveszítheted a versenyelőnyt. Egy kutatás (Gartner, 1989) azt mutatta, hogy a fiatal, dinamikus vállalkozások gyakran azért lesznek sikeresek, mert a vezetőik képesek gyorsan alkalmazkodni és azonnal reagálni a piaci változásokra. Ez viszont megköveteli, hogy el tudd fogadni a kisebb vagy akár nagyobb kockázatokat, és ne félj a hibázástól sem. Ha minden döntést előre százszor végigelemzel, lehet, hogy biztonságosabbnak tűnik a helyzet, de a piac lendülete közben tovaszáll.
A határozott döntést azonban nem elég meghozni, végre is kell hajtani. A végrehajtás képessége sokszor rejlik abban a hajtóerőben, amit a téma iránti megszállottságként szoktunk leírni. Ezt Bygrave (1997) és Timmons (1999) is említi, mint a vállalkozói attitűd meghatározó részét. Nem arról van szó, hogy ne legyen magánéleted, inkább arról, hogy képes legyél úgy összpontosítani a tevékenységedet, hogy ne veszítsd el a fókuszt a vállalkozás lényegéről. Sokan ilyenkor a szenvedély szóval élnek, és különböző felmérésekből (pl. Malach-Pines, Sadeh, 2007) kiderül, hogy a nagyon elhivatott vállalkozók – bár néha hajlamosak túlórázásra és túlterhelésre – gyakran nagyobb eséllyel építenek tartós brandet, mert mélyen hisznek abban, amit csinálnak. A megszállottság persze nem azonos a kiégésig hajszolt munkával. Inkább arról van szó, hogy amikor reggel felkelsz, lelkesedsz az aktuális projektért, és képes vagy kihívásként tekinteni minden megoldandó problémára. Ez a lelkesedés a legnehezebb napokon is átsegít, amikor a piac ingadozik vagy egy újonnan megjelent versenytárs gyors piacszerzéssel próbál elhappolni előled vevőket.
A teljes elkötelezettség és önfeláldozás ugyanakkor néha áldozatokkal jár. A vállalkozói létnek gyakran része, hogy időnként háttérbe szorulsz a családi és baráti programokban, különösen az indulási fázisban. Ez a személyes életre nézve hozhat feszültségeket, ezért is fontos megtanulni határokat szabni és erőforrásokat okosan beosztani. Közkeletű a mondás, hogy a vállalkozó mindent feláldoz a sikerért, de a modern pszichológiai szemlélet szerint hosszú távon az a fenntartható, ha megtalálod az egyensúlyt a céges és a magánélet között (Bakker és Demerouti, 2007). Akármilyen megszállott vagy, a mentális és fizikai regeneráció nélkül könnyen belefuthatsz a kiégésbe, ami végső soron a vállalkozás sikerét is veszélyezteti.
A részletekre való odafigyelés szintén egy olyan tényező, amelyet Bygrave (1997) külön hangsúlyoz. A vállalkozás indulásakor – amikor még kicsi a csapat, és talán a te kezedben van a könyvelés, a marketing, a beszerzés és az értékesítés is – elengedhetetlen, hogy precíz legyél a lényeges apróságokban. Ha rosszul méred fel a finanszírozást vagy nem tartod kézben a készleteket, az nagyon gyorsan visszaüthet. Később, ahogy bővül a csapatod, ez a képesség kiegészül a delegálás művészetével. De addig szükséged van egyfajta „mindent látni akarok, mindennel tisztában szeretnék lenni” hozzáállásra. Shane és Venkataraman (2000) kutatásai kimutatták, hogy a vállalkozók nagy része inkább generalista, aki sok területen legalább alapszintű jártassággal bír, mintsem egyetlen szakterületen kiváló specialista. Ez a generalista szemlélet teszi lehetővé, hogy rugalmasan tudj alkalmazkodni a piaci követelményekhez. Ne felejtsd el viszont, hogy a növekedéssel idővel érdemes bevonni szakértőket is, mert máskülönben nehéz lesz a tempót tartani.
Az önállóság, függetlenség vágya mozgatórugó a vállalkozói létben. Sokan azért is vágnak bele saját cégbe, mert nem akarnak egy külső hatóság vagy főnök dirigálása alatt dolgozni. A kérdés, hogy vajon ez a szabadságérzet mennyire valósul meg a mindennapokban. Amikor a vállalkozás elkezd növekedni, megjelennek a partnerek, befektetők, és persze az állami szabályozás is számos kötelezettséget ró rád. Kiderül, hogy mégsem vagy teljesen független, hiszen felelősséggel tartozol az alkalmazottakért, a beszállítókért, a vevőkért. A saját szabadságigényed így folyamatosan kölcsönhatásba kerül más szereplők igényeivel. A siker éppen abban áll, hogy megtalálod az egészséges egyensúlyt köztük. Ha minden döntést egyedül akarsz meghozni, nem lesz elég erőforrásod a cég fejlesztéséhez, és a munkatársak motivációját is csökkented azzal, hogy nem vonod be őket.
Timmons (1999) kimondja, hogy a vállalkozói készségek és tulajdonságok jelentős része tanulható. Ez hatalmas felszabadulást hoz mindazok számára, akik korábban úgy vélték, hogy születni kell a vállalkozói alkatra. Persze vannak emberek, akik jobb kommunikációs készséggel indulnak vagy eleve nagyobb kockázattűrésről tesznek tanúbizonyságot, de a modern oktatási és tréningrendszerek, valamint a rengeteg gyakorlati tapasztalat megmutatja, hogy egy kifejezetten introvertált személyiség is felépíthet egy erős hálózatot, és egy bizonytalanabb jellem is megtanulhat hatékonyan reagálni a kockázatokra. A lényeg a folyamatos önfejlesztés és a hibákból való tanulás. Bizonyos kutatások (Baron és Ensley, 2006) szerint a vállalkozói gondolkodásmód fejlesztéséhez sokszor a gondolkodási sémák átalakítása vezet: meg kell tanulni lehetőségként tekinteni a problémákra, nem pedig akadályként. Ezt a szemléletváltást gyakorlással és visszajelzésekkel lehet elérni.
A sikert emellett nagyban meghatározza, hogy a vállalkozó mennyire hajlandó megosztani a tulajdont, a döntési folyamatokat és az irányítást olyanokkal, akik kulcsfeladatokat végeznek a cégben. Sokan ott buknak el, hogy ragaszkodnak minden százalékhoz, minden befolyáshoz, és végül pont emiatt lassítják a fejlődést. Ha elengeded azt, hogy minden a te kezedben legyen, akkor egy olyan csapatot építhetsz, amelynek minden tagja motivált, mert tudja, hogy fontos szerepe van a döntéshozatalban és a sikerért cserébe jutalmat is kap. Ez a decentralizált, rugalmas struktúra – mint arra többek között Bygrave (1997) is utal – elősegíti az innovációt és a gyors adaptációt. Amikor új piacra lépsz vagy egy új terméket vezetsz be, sokkal hatékonyabb vagy, ha a munkatársaid nem csupán végrehajtanak, hanem velük együtt finomhangoljátok a stratégiát és aktívan részt vesznek az ötletelésben.
A vállalkozói lét persze nem csupán racionális lépések és üzleti modellek halmaza, hanem érzelmi folyamat is. A sikerorientáltság gyakran táplálkozik abból a belső szükségletből, hogy valami maradandót alkoss vagy megmutasd, mire vagy képes. Nem mindenki a pénzért csinálja. Sok vállalkozó egyszerűen azért küzd napról napra, mert szereti az alkotó folyamatot, a problémamegoldás izgalmát, és hajtja a vágy, hogy a termékével, szolgáltatásával tényleges hatást érjen el a fogyasztók mindennapjaiban. A társadalmi felelősségvállalás is egyre nagyobb szerepet kap: a fenntarthatóság, a közösségi projektek, a környezettudatos működés az utóbbi években már nem pusztán trend, hanem sok cég számára a túlélés eszköze. Akik először meglátták ebben a lehetőséget, és képesek voltak a vevők igényeit is ilyen irányba formálni, gyakran jelentős piaci előnyhöz jutottak.
Ha stratégiai szinten nézed a vállalkozói tulajdonságok szerepét, akkor érdemes figyelembe venni, hogy ezek hogyan hatnak a cég hosszú távú fennmaradására és versenyképességére. A határozott, mégis rugalmas vezetési stílus, amelyben a vezető egyrészt megmutatja az irányt, másrészt hagyja, hogy a csapat is alakítsa a folyamatokat, általában sokkal eredményesebb, mint az autokratikus vagy a teljesen kaotikus vezetés. A humánerőforrás fontosabb, mint valaha, mert a gyorsan változó piaci környezetben csak rugalmas, kreatív és motivált munkatársakkal lehet alkalmazkodni a kihívásokhoz. A vezetői hozzáállás ilyenkor döntő szerepet játszik: ha valaki megosztja a felelősséget és a sikert, észrevehetően nagyobb elköteleződést vált ki a csapatból.
A kockázatkezelés szintén ide tartozik. Ha túl mereven félsz a kockázatoktól, sosem veszel részt igazán innovatív projektekben, pedig épp ezek hozzák a legnagyobb áttöréseket. Ha viszont vakmerő vagy, és semmilyen biztonsági hálót nem építesz ki, könnyen előfordulhat, hogy egy rossz döntés nyomán az egész vállalkozás ingoványos talajra kerül. A megfelelő egyensúlyt abban találod meg, ha van egy reális, bizonyítékokra épülő értékelésed a kockázatokról, és fel tudsz állítani egy olyan menedzsmentrendszert, amely megakadályozza a végzetes zuhanásokat, miközben teret ad a kísérletezésnek. Bygrave (1997) szerint a jó vállalkozó pontosan felismeri, mikor érdemes kockázatot vállalni, és mikor lépjen vissza, ha a körülmények már nem neki kedveznek.
A piaci alkalmazkodás és a versenyképesség kérdése szorosan összekapcsolódik azzal, hogy milyen módon állsz hozzá a változásokhoz. A stratégiai adaptációs képesség megköveteli, hogy az álomépítés ne ragadjon le a képzelet szintjén, hanem folyamatosan összehangold a realitásokkal és a visszajelzésekkel. Gartner (1989) hangsúlyozza: ha egy vállalkozó képes újraértékelni és akár újrastrukturálni az üzleti modellt, gyorsan reagál a fogyasztói igények elmozdulására vagy a technológiai újításokra, akkor sokkal nagyobb eséllyel marad fenn a piacon, mint az, aki mereven ragaszkodik egy korábbi elképzeléshez. Ez a fajta rugalmasság összefügg a személyes attitűddel: a nyitott, tanulásorientált hozzáállás általában eredményesebb, mint az „egyetlen helyes megoldás” kényszeres keresése.
A vezetési stílus és a humánerőforrás kezelése azért is fontos, mert az üzleti sikerek sosem egyetlen ember érdemei. Egy innovatív, kreatív és elszánt csapat képes sokkal többre, mint egy, bár kivételesen tehetséges, de magára hagyott vállalkozó. Amikor Timmons (1999) azt mondja, hogy a vállalkozói tulajdonságok jelentős része tanulható, magában foglalja azt is, hogy a vezetés és a munkaerő menedzselése tanult folyamat. Van, aki ösztönösen jól bánik az emberekkel, de az is elsajátíthatja, hogyan kell motiválni és irányítani egy csapatot, aki eleinte kicsit sután mozog a vezetői feladatokban. A folyamatos visszajelzés és az önreflexió segít abban, hogy egyre jobb vezetővé válj, és a kollégáid is bátran megosszák veled az ötleteiket vagy az esetleges kritikájukat.
Ha mindent egybevetünk, látható, hogy a sikeres vállalkozók tulajdonságai szerteágazóak, ugyanakkor van bennük néhány összekötő elem. Ilyen a vízióalapú gondolkodás, a határozott döntéshozatal, a végrehajtásra irányuló fókusz, a kockázatvállalási hajlandóság, a csapatépítés jelentősége és a személyes fejlődés igénye. Ehhez társul az az erőteljes belső motiváció, amely nap mint nap arra sarkall, hogy a tevékenységedet ne pusztán munkának érezd, hanem valamiféle alkotásnak, fejlődésnek.
Összegzés
A vállalkozói lét összetettsége abban rejlik, hogy számos személyes tulajdonság, kompetencia és a folyamatosan változó piaci-társadalmi környezet összjátéka határozza meg, végül ki mennyire lesz sikeres. Bygrave (1997) és Timmons (1999) munkáiban jól kirajzolódik az a gondolat, hogy bár akadnak veleszületett adottságok – mint a kockázattűrés vagy a határozott fellépés –, a legtöbb vállalkozói készség igenis tanulható és fejleszthető. Sokszor az álomépítés és a megszállott lelkesedés adja az első lökést, de ezt meg kell tölteni gyakorlati tartalommal is. A dinamikusan változó piaci közeg folyamatos tanulást, rugalmasságot, újratervezést igényel, és éppen ez az, amitől a vállalkozói lét egyszerre ijesztő és vonzó. Nem csak az a cél, hogy létrehozz valamit, hanem hogy a létrehozott értékben mások is megtalálják a maguk hasznát vagy örömét. A fókusz így többé nem kizárólag az egyéni nyereségről szól, hanem a közösségek, partnerek, vásárlók elégedettségéről és arról a maradandó hatásról, amelyet a vállalkozás létrehozhat. Ha ezt sikerül elérni, akkor az anyagi siker nagy eséllyel csupán járulékos eredmény lesz. Persze ahhoz, hogy idáig eljuss, folyamatosan fejlesztened kell a vezetői készségeidet, ápolni a szakmai kapcsolataidat és soha nem szabad megfeledkezned arról, hogy az emberi erőforrás és a saját lelki egyensúlyod fenntartása a hosszú távú növekedés alapja. A vállalkozói siker így végső soron nem egyetlen, rövid idő alatt megszerzett eredményben mérhető, hanem abban a folyamatban, ahogyan újra és újra képes vagy alkalmazkodni, tanulni és értéket teremteni.
