Dajka Gábor Gyászfeldolgozás Módszer® Specialistát kérdeztük a halálról, a veszteségről, a gyász folyamatáról és a módszerről.
Miért döntöttél úgy, hogy gyászfeldolgozó csoportot indítasz Egerben?
Mert én azt látom, hogy nagyon sokan küzdenek ki nem mondott, meg nem oldott problémákkal, amelyek befolyásolják a mindennapi működésüket. Szerintem ennek az egyik alapja a magunkban mélyen eltemetett, fel nem dolgozott veszteségeink. Képesek vagyunk akár 10-20 évig elásni a gyászunkat, ami folyamatosan mar belülről addig, míg a többi konfliktusunkkal együtt, a felszínre nem robban. A robbanást pedig meg lehetne előzni, ha folyamatosan tennénk magunkért.
Van-e valamilyen gyakori tévhit vagy félreértés a gyászról és a gyászfeldolgozásról, amivel szembe szeretnél nézni? Mit gondolsz a közkeletű hitről, miszerint „az idő meggyógyít minden sebet”?
Rengeteg tévhit kering a köztudatban a gyászról. Az első amit te is említettél az „idő mindent megold”, de ez nem igaz. A magunkon való munka hozza meg a gyógyulás gyümölcsét. Az idő önmagában semmit sem old meg.
Talán a legnagyobb félreértés a gyásszal kapcsolatban az, hogy a barátok, családtagok azt hiszik, hogy racionálisan kell megközelíteni ezt a témát, így gyakran ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el: bírd ki, ne légy szomorú, majd lesz másik, ne sírj, légy hálás, hogy ilyen hosszú ideig köztünk volt, vigasztaljon az, hogy sokáig velünk volt, most erősnek kell lenned, majd túléled valahogy és még sorolhatnám. De a veszteség megélése egy kusza érzelmi kavalkád, sohasem egy matematikai képlet.
Mi a halál? Milyen kapcsolatod van vele?
Én különleges helyzetben vagyok, mert gyerekkorom óta kíséri az életemet. Ha kinézek az ablakon, akkor egy temetőt látok. Gyerekkoromban pedig az udvarunk végében találtuk pár csontot is. Nyáron nem telik el olyan hét, hogy ne hallatszódjon be egy temetés hangja. Bár megérint a halál, de mivel már gyerekkorom óta tudom, hogy mivel fog végződni az életem, így nem annyira hat meg az elmúlás. Tudattalanul mindig is úgy éltem az életem, hogy bármikor vége lehet, és vége is lesz, így nem vagyok egy idegeskedő típus, és ahogy csak tudom, kihasználom ezt a rövid időt. Azt csinálom amit szeretek, amiben hiszek.
A két kedvencem idézetem a halálról:
„Élj úgy mint nem akárki, halj meg úgy, mint bárki.” – Hackers (1995) című film
„Valójában nem azért az egy napért kell aggódnunk amikor meghalunk, hanem az összes többiért.” – Dr. House (2004) című sorozat
A gyász csak az emberi veszteségeinkről szól?
A gyász azoknak a – gyakran merőben ellentétes – érzelmeink összessége, amit egy nagy változás, vagy életünk eddig megszokott rendjének felborulása okoz. Hadd írjak egy pár példát: költözés, háziállat halála, iskolakezdés, házasságkötés, leszokni káros szenvedélyről, munkahelyváltás stb.
Amikor leszoktam a cigiről, akkor gyászoltam. Korábban említettem, hogy a gyász az érzéseink ellentétes kavalkádja. Egyrészt örültem, hogy sikerült, másrészt pedig szomorú voltam, mert elvesztettem a korábbi rutinjaimat, megszokásaimat. És számomra egyben ez lezárása volt az iskolás éveknek. Eközben pedig örültem, hogy kapok levegőt. Ezt így most egyszerűen mutattam be, de ennek is mélységei lennének.
A szakítás is beindíthatja a gyász folyamatát, még akkor is, ha mi kezdeményezzük a szétválást.
Mi a véleményed a gyászfeldolgozás különböző szakaszairól? Hogyan értelmezed ezeket a fázisokat?
Ezekről a szakaszokról már mindenki hallott (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás). Sajnos Elisabeth Kübler-Ross leírását félreértették, és rosszul kezdték el használni a mindennapokban. Ő haldoklókkal dolgozott. Továbbá nem egy lineáris szakaszt írt le, amin ha végigmegyünk, akkor kipipálhatjuk a gyászt, csupán ez segített neki beazonosítani a betegek állapotát. A gyászban nem mindenki éli meg ezeket a szakaszokat, és akár egy napon belül is válthatjuk a szakaszokat.
Csak a tagadásra, haragra nézzünk rá egy-egy gondolat erejéig. Például ha a párunkkal rossz a kapcsolatunk, és azt mondja nekünk, hogy szakítani akar, akkor azt valószínűleg nem fogjuk tagadni. Ha elhuny az egyik szerettünk, akkor másnap valószínűleg nem fogunk rá haragudni.
A gyász kifejezetten intenzív és gyakran zavaros érzelmi állapot. Mindenkinek más a gyászolás folyamata, melyet számos tényező befolyásolhat, mint például az elvesztett személyhez fűződő kapcsolat mélysége, a veszteség körülményei, a gyászoló korábbi tapasztalatai, személyes erőforrásai, kulturális és vallási háttere, és még sok más.
Néhány gyakran tapasztalt érzelem a gyász folyamán:
- Szomorúság: Ez az egyik leggyakoribb érzelem, amit tapasztalunk. A szomorúság gyakran súlyos és nyomasztó lehet.
- Harag: Sokan haragot érzünk az elvesztett személy és helyzet iránt, vagy akár önmaguk iránt.
- Bűntudat: Érezhetjük úgy, hogy többet kellett volna tenniük, vagy hogy valamit másképp kellett volna csinálnunk.
- Félelem: A veszteség megváltoztathatja az életünket, és ez bizonytalanságot, félelmet generálhat a jövőnkről.
- Nyugtalanság: Sokan tapasztalhatjuk ezt az érzést, mintha valamit tennünk kellene, de nem tudják, hogy mit.
- Magány: Gyakran érezzük magukat elszigeteltnek és magányosnak, mivel úgy gondoljuk, hogy senki sem érthet meg minket.
- Zavartság: A gyász gyakran zavartságot és koncentrációs nehézségeket okozhat.
- Megkönnyebbülés: Különösen akkor érezhetjük ezt, ha az elvesztett személy hosszú ideje szenvedett, vagy a kapcsolatunk stresszes volt.
- Értetlenség: A veszteség gyakran értelmetlenséget hozhat, amikor megkérdőjelezzük az élet értelmét, vagy saját szerepünket a Földön.
- Kimerültség: A gyász lelkileg és fizikailag is megterhelő lehet. Jelentős fáradtságot vagy kimerültséget tapasztalhatunk.
- Frusztráció: A veszteség következtében akkor érezhetünk frusztrációt ha úgy gondoljuk, hogy nem tudjuk ellenőrzés alatt tartani az életünket vagy az érzéseinket.
- Szorongás: A veszteség fokozhatja a szorongást, amikor aggódunk a jövőnkért, az egészségünkért, vagy a további veszteségek lehetőségéért.
A gyász egyéni folyamat, mely mindenkinél eltérő. Nem létezik „helyes” vagy „normális” módja.
Ha gyászoló személlyel találkozunk, akkor mit mondjunk neki?
Én azzal kezdeném, hogy mit ne mondjunk soha:
– Tudom, hogy mit érzel – nem tudhatjuk.
– Ez volt Isten akarata – így nem szabad megmagyarázni.
– Hogyan érzed magad? – a válasz úgy is az lesz, hogy „Jól!”.
– Számíthatsz rám! – ne ígérgess – általában felelőtlenül ígérgetünk és évekre eltűnünk.
Ne hasonlítgasd a veszteségét mással – sokan a saját veszteségeikről kezdenek el beszélni, ami a gyászoló veszteségének a kicsinyítése.
Amit mondhatunk neki:
– Mi történt?
– Hogyan tudtad meg?
– El sem tudom képzelni, hogy ez most neked milyen fájdalmas lehet!
– Milyen volt a kapcsolatod vele?
Kérdést csak akkor tegyünk fel, ha képesek vagyunk meghallgatni, és nem magunkról kezdünk el beszélni, illetve ha van is időnk végighallgatni őt. A részvétem kijelentéssel vigyázni kell. Csak akkor mondjuk ki, ha valóban, szívből tudjuk közvetíteni, máskülönben lerázós érzést kell a másik félben az odadobott szó.
Mi az általad képviselt módszer lényege?
A Gyászfeldolgozás Módszere egy jól bevált cselekvésprogram azok számára, akik szeretnék megtanulni az érzelmi veszteségeiket kezelni. Szeretnének egy új módszert elsajátítani a veszteségek feldolgozására és kigyógyulni a gyászból. Úgy gondoljuk, hogy minden veszteség egyéni, minden gyász egyedi, mert minden ember más és minden emberi kapcsolat egyedi. Számba vesszük veszteségeinket és az azokkal kapcsolatos érzéseinket. Végiggondoljuk az elvesztett kapcsolatainkat. Felderítjük feldolgozatlan érzéseinket. Beteljesítjük a lezáratlan kapcsolatainkat.
Hogyan kell elképzelni egy ilyen csoportot?
Ez egy kis létszámú csoport, jellemzően 8-12 fővel. Egy ülés másfél, maximum két órán keresztül tart, és összesen nyolcszor találkozunk, hetente egyszer. Létezik 12 hetes csoport is, ami több feladatot tartalmaz mint a nyolc hetes csoport, és itt hetente kétszer is találkozhatunk, hat héten át. A 12 hetes csoportot nyáron tudnám Egerben elképzelni, hiszen nagyobb elköteleződést kíván a csoport és az én részemről is.
Egy ilyen csoport nagyon aktív, a program alatt mindenkinek be kell kapcsolódnia, és a csoport tagjairól szól minden. Van egy két előadás amit megtartok, és én is beszélek a saját veszteségeimről – csakúgy mint a csoport többi tagja –, de ez egy picike szelete csak a programnak.
Bár azt gondolnánk, hogy egy ilyen csoportba azok jelentkeznek, akikkel valami gond van, de éppen ellenkezőleg. Azok jönnek el és csinálják végig, akikkel valami rendben van.
Van valamilyen szabálya a csopotnak?
Például az összes ülésen fogadalmat kell tennünk arról, hogy az itt elhangzottakat nem visszük ki a csoportból. A 8-12 hét alatt nem fogyaszthatnak alkoholt és más tudatmódosító szert a gyászolók, mert akkor nem fogják feldolgozni a veszteségüket, csak úgy tesznek.
A csoportot több, kisebb csoportra osztom fel, így elkerülhető az, hogy volt párok, barátok, ismerősök, kollégák egymással legyenek. Erre azért van szükség, mert ha az elhunytat mind a ketten ismerték, akkor ne kapjanak egymástól olyan információkat róla, ami nem tartozik a másikra. Illetve egymás érzéseit sem kell tudnia az ismerősnek, hiszen a gyász komplex, gyakran ellentétes érzések kavalkádja.
A teljes őszinteség is nagyon fontos. Egy ilyen csoportban mindenki nyitott és őszinte. Az persze nem baj, ha valaki nem tud azonnal feloldódni és időre van szüksége. Ezt én érezni fogom.
Mit tanácsolsz azoknak, akik éppen gyászolnak, és úgy érzik, hogy nem tudnak továbblépni?
Kérjenek szakembertől segítséget, vagy jöjjenek el hozzánk. Elérhetőségem: https://egercoach.hu/ Csoportom: https://www.facebook.com/groups/196323106526547