A legtöbb felnőtt napjai jelentős részét – akár hétköznap, akár hétvégén – munkával tölti, és a középiskolás vagy főiskolás diákok is rendszeresen vállalnak részmunkaidős állásokat tanulmányaik mellett vagy a nyári szünetben. Ez azt jelenti, hogy sokszor több időt és energiát fordítunk a munkavégzésre, mint bármilyen más ébren töltött tevékenységre. Egészen hétköznapi szinten is világosan látszik tehát, hogy a munka rendkívül fontos szerepet játszik az emberek életében. Noha sokszor a „munka” alatt pusztán azt a folyamatot értjük, amely során „időt cserélünk pénzre,” a valóság ennél sokkal árnyaltabb.
A munkatapasztalatot számos szempontból megközelíthetjük, és kívülállóként is sokat megtudhatunk arról, hogyan élik meg maguk a munkavállalók a saját foglalkozásukat. Például a Gig (Bowe, Bowe, & Streeter, 2000) című könyvben munkások mesélnek saját állásukról – a legjobb és legrosszabb tapasztalatok egyaránt feltűnnek ezekben az interjúkban. Hiába helyezkednek el ezek az interjúalanyok a „munka hierarchia” alacsonyabb fokain, gondolataikból pontosan annyit megtudhatunk a munka jelentéséről, mintha felsővezetőkkel, mérnökökkel vagy középvezetőkkel beszélgetnénk.
Munka mint „nem anyagi” élmény
Az emberek többsége akkor is folytatná a munkát, ha anyagilag már nem szorulna rá. Egy kutatás (NRC, 1999) szerint, ha megkérdezik az embereket, hogy abbahagynák-e a munkát, ha életük végéig elég pénzük lenne, rendszerint 70% körüli azok aránya, akik nem hagynák abba. Ez jól mutatja, hogy a munkavégzés túlmutat a puszta jövedelemszerzésen; a munka „nem anyagi” értéket is közvetít, és szorosan összefonódik azzal, ahogyan magunkra tekintünk, az önazonosságunkkal.
A „jó munka” fogalma
Howard Gardner (2002) és munkatársai szerint a „jó munka” két dologból áll: egyrészt magas szintű szakértelmet igényel, másrészt a munkavállaló folyamatosan figyelembe veszi, hogyan hat a munkája a tágabb közösségre vagy a társadalomra. Ezt a szemléletet nevezik „GoodWork Project”-nek, ahol az a cél, hogy minél több ember végezzen értékteremtő, etikus, magas színvonalú tevékenységet. Mindebből következik, hogy a „jó munka” nemcsak a nagy presztízsű szakmákra vagy kiemelt pozíciókra vonatkozik: egy könyvelő ugyanúgy dolgozhat etikusan és magas szakmai színvonalon, mint egy rendőr vagy egy segélyszervezet önkéntese.
Ha valaki a karrierjében – vagy a szervezete működésében – enged az idő- és teljesítménykényszernek, gyakran kényszerülhet olyan kompromisszumokra (például a minőség rovására), amelyek által a munka „nem lesz jó.” Martin Luther King Jr. szemléletesen fogalmazta meg ezt: „Ha valakit utcai seprőnek hívnak, seperjen olyan jól, mint ahogy Michelangelo festett.” Vagyis bármely munka lehet „jó,” ha magas szakértelmet és társadalmilag is hasznos, etikus hozzáállást tükröz.
Példa „jó munkára”
Egy amerikai munka- és szervezetpszichológus, David Morris, 2004-ben Irakban segítette az új rendőrség felállítását és toborzását. Hasonló munkát sokkal kényelmesebb, biztonságosabb körülmények között is végezhetett volna az Egyesült Államokban, de ő Bagdadba ment, hogy közreműködjön a polgári rend helyreállításában. A szakmai tudását így egy „jó ügy” szolgálatába állította – ez kiváló példája annak, hogy a szakértelem és a belső motiváció találkozásával nagyobb társadalmi célokat is szolgálhatunk.
A munka definiálása az emberek és a szervezetek szempontjából
Ha a munka „jóságáról” beszélünk, azt is látni kell, hogy egy adott tevékenység lehetne jó vagy rossz attól függően, hogy a munkavállaló és a munkaadó miként viszonyul hozzá. Egy könyvelő végezhet például tisztességtelen trükköket, hogy megtévesztő könyvelést készítsen, vagy épp felelősségteljesen járhat el, támogatva az ügyfeleket és a társadalmi közérdeket. Sok múlik a szervezeti kultúrán, az alkalmazott normákon, a vezetés minőségén és természetesen az egyéni értékrenden.
A munka elvesztésének hatása
A munka fontossága különösen erősen mutatkozik meg akkor, ha valakit elbocsátanak, vagy komoly veszélye fenyegeti az állását. A munka nemcsak a pénzkereset eszköze, hanem a társadalmi és családi megbecsülés, az önértékelés egyik kulcseleme is. Sokak számára a munka elengedhetetlen része annak, hogy hasznosnak, értékesnek lássák magukat.
A „jó munka” és a munka- és szervezetpszichológia kapcsolata
A munka- és szervezetpszichológusok számos területen – például kiválasztás, tréning, szervezeti kultúra, munkahelyi egészség és biztonság – képesek arra, hogy olyan munkakörnyezetet alakítsanak ki, amelyben a munkavállalók megtapasztalhatják a „jó munka” élményét. A kutatások például azt mutatják, hogy sokan nem hagynák abba a munkát anyagi függetlenség esetén sem, vagyis a munka önértéket, identitást ad. Az I-O (Industrial–Organizational) pszichológia pedig éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozik: hogyan lehet javítani a munkavégzés körülményeit, a munkafolyamatokat, a munkatársak közötti kapcsolatokat, és hogyan lehet hozzájárulni ahhoz, hogy a munka valóban gazdagító, „jó” élmény legyen – ne csak a munkavállalónak, hanem az egész társadalomnak.
Kitekintés: az „autentikus munka” és a szélesebb társadalmi felelősség
Az utóbbi években Amerikában is megnőtt a kereslet az „autentikus” dolgok iránt: autentikus ételek, autentikus zene, valóságshow-k. Ugyanez a folyamat felfedezhető a munka világában is, például az „autentikus vezetés” (authentic leadership) megjelenésével. Ennek lényege, hogy a vezető legyen hiteles, emberközeli, és a szervezeten belül önazonos módon reprezentálja az értékeket. Ez erősen összefügg a „jó munka” eszményével, hiszen a munkavégzés nemcsak profittermelésről szólhat, hanem a dolgozók, a társadalom és a szervezet szempontjából is értéket képviselhet.
A munka- és szervezetpszichológia, amikor az etikus vagy éppen humánus munkahelyek kialakításán dolgozik, tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy a mindennapi munka ne kényszert, hanem belső kielégülést és külső pozitív hatást is jelentsen. Sokszor megvannak a struktúrák és módszerek (például teljesítménymenedzsment, felvételi eljárások, képzések), de a lényeg abban rejlik, hogy ezek hogyan valósulnak meg a gyakorlatban.
Összegzés
A „jó munka” fogalma arra emlékeztet, hogy a munkavégzés sokkal többet jelent a megélhetésnél. A kutatások is alátámasztják, hogy a munkavállalók döntő része akkor is dolgozna, ha anyagilag már nem kellene. Ez azt mutatja, hogy a munka az identitásunk és társas kapcsolataink része, önbecsülést ad, és lehetőséget nyújt arra, hogy valamilyen értékes tevékenységet végezzünk. Az I-O pszichológusok feladata nemcsak az, hogy megértsék és mérjék a munkával kapcsolatos magatartásokat, hanem hogy be is avatkozzanak a szervezetek életébe, és támogassák a „jó munka” megvalósulását mind a vállalat, mind pedig a munkavállalók és a társadalom oldaláról. Ez a megközelítés rámutat, hogy a munka megélésének emberi oldala, az élmény, a flow-állapot, a munkamorál és a személyes fejlődés éppen olyan hangsúlyos, mint a teljesítmény, a hatékonyság és a profitnövelés szempontjai. A „jó munka” így végső soron mindenki közös érdeke.