Marketing-tanácsadáson történt, még tavaly
Ültem és hallgattam a vállalkozó cégvezetéssel kapcsolatos problémáit. Legalább 1 órán keresztül sorolta a gondokat. Nem szóltam közbe, hiszen érdemi tanácsot nem tudtam volna adni, mert nekem fogalmam sincs, hogy hogyan kell egy 20 fős céget vezetni. Annyit tudtam tenni, hogy hagytam, hogy a vállalkozó kibeszélje a gondjait, ezáltal megkönnyebbüljön. Valahogy a 70 perc környékén figyelmes lettem valamire. Egyre jobban azt éreztem, hogy egy új élethelyzetben van. Felcsillantak a szemeim és megkérdeztem, hogy tavaly is voltak-e ilyen gondjai. Válaszolta, hogy nem, mert eddig ezeket az egyik munkatársa vitte, aki családi okok miatt már nem dolgozik náluk.
Na mondom, megérkeztem.
Kérdeztem is, hogy miért nem pótolja a munkatársát? Erre azt válaszolta, hogy nem találni munkaerőt.
Hm. – Gondoltam magamban. Valahogy nem tetszik nekem ez a válasz. Vagyis az, ahogyan mondta. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi ezzel a baj. Majd újra lejátszottam magamban a hangsúlyát.
„Nem találok munkaerőt.“
Ha az lenne a szituáció, hogy a vállalkozó bármennyi pénzt megadna, csak jöjjön már valaki, akkor csalódottan mondta volna. Viszont ő mérgesen mondta, így ebből arra következtettem, hogy valószínűleg nincs lóvé.
Így megkérdeztem tőle azt, hogy mennyit szán egy ilyen munkaerőre? A válasza pedig nettó 200.000 Ft-ról szólt.
Megtaláltam a gondolkodási hibát, felhívtam rá a figyelmét, de az én kompetenciám eddig tartott.
Egyébként marketing-tanácsadóként meg kellett tanulnom tartani azt a bizonyos 3 lépés távolságot. Ez elég nehéz tanulási folyamat volt, hiszen szeretek emberekkel beszélgetni, szeretem megoldani a vállalkozásukban felmerülő problémákat. Innen jut eszembe, kétféle segítségnyújtás létezik. Bár mind a kettőnek ugyanaz lesz az eredménye, de az egyik lassú, terápiaszerű – azaz több alkalmas –, míg a másik intenzív, beleállós. Én hozzám az erős inger átadása passzol. Ezt persze nem mindenki tolerálja, így ilyenkor vissza kell vennem. Ezt tiszteletben tartom. Szívesen fényezgetem a vállalkozó egóját, az ő ideje és pénze megy… Csak az a helyzet, hogy kivétel nélkül mindig arra lyukadnak ki a vállalkozók, hogy Gábor igazad volt! Kérlek ezentúl rúgj mindig seggbe, ne húzzuk az időt.
De a 3 lépés távolságnál jártam. Észrevettem azt, hogy ha túl sokat és mindenben is segítek a vállalkozóknak, akkor pár hét után semmilyen döntést nem mernek meghozni saját maguktól. Ilyenkor naponta 3 levelet kapok, vagy 2 telefonhívást.
De én csak utat tudok mutatni, amit a vállalkozónak saját magának kell járnia, hiszen tanácsadóként nem vagyok az üzleti partnere, nem dönthetek helyette.
