Torrente marketing tanácsai

Van egy kellemetlen igazság a marketingben: a legtöbb etikátlan húzás nem „gonoszságból” születik, hanem pánikból, önigazolásból és a rövid távú számok bűvöletéből. Ezért működik Torrente figurája didaktikai szempontból. Nem azért, mert követendő – éppen ellenkezőleg –, hanem mert kíméletlenül megmutatja, mi történik akkor, amikor a vállalkozó vagy a marketinges teljesen leválasztja magát a felelősségről. Torrente nem hős. Egy antihős, aki cinikus, önző, arrogáns, és a határokat nem azért feszegeti, mert „innovátor”, hanem mert nem érdekli, hogy ki sérül. Ez a gondolkodásmód viszont meglepően gyakran köszön vissza a valóságban is: túlígérés, féligazságok, félrevezető akciók, agresszív nyomásgyakorlás, olcsó figyelemkeltés, majd amikor jön a panasz, a vállalkozó még meg is sértődik, hogy „mindenki támadja”.

Azért írom ezt le ennyire egyenesen, mert a marketing nem technikai játék. A marketing a vállalkozásod társadalmi arca. Azt mutatja meg, mit gondolsz az emberekről: tiszteled-e őket, vagy csak pénztárcának nézed őket. És igen, a „Torrente-módszer” néha hoz számokat. Rövid ideig. A baj az, hogy közben felégeti azt, amire a stabil üzlet épül: a bizalmat, a reputációt, a visszatérő vevőt, a jó hírnevet, a belső kultúrát. Magyarországon ez ráadásul gyorsabban visszaüt, mert kicsi a piac, gyorsan terjed a rossz tapasztalat, és a vevői közösségek – Facebook-csoportok, értékelő oldalak, ismerősi hálók – nagyon hamar „összeírják” a cégeket. Itt nem tudsz évekig elbújni egy rossz ígéret mögé.

Akkor leszel felnőtt, ha vállalod a felelősséget. – Dajka Gábor

Ebben a cikkben Torrente abszurd, erkölcsileg vállalhatatlan „tanácsait” úgy fogom használni, mint egy negatív tükröt: megmutatom, miért csábítóak ezek a húzások, miért veszélyesek üzletileg és jogilag, és hogyan fordíthatod le ugyanazt a célt – figyelem, konverzió, növekedés – tiszta, hosszú távon is működő megoldásokra. Az egész szöveg lényege az, hogy ne csak „jobb kampányod” legyen, hanem jobb vállalkozásod.

A „pofátlanság” mint értékajánlat és a túlígérés ára

Torrente fejében az értékajánlat nem arról szólna, hogy mit adsz a vevőnek, hanem arról, hogy mennyire tudsz pofátlanul nyomulni. A mondat, amit ő lazán odavetne – „nem számít, mennyire vagy pofátlan, a lényeg, hogy elérd a célod” – egy nagyon valós marketing-kísértést fogalmaz meg: ha elég hangosan mondod, elég magabiztosan adod elő, elég agresszívan ismétled, akkor átmenetileg elhiszik. A túlígérés és a felnagyítás pont ezért működik néha: az emberi figyelem rövid, a döntések nagy része gyors, sokszor érzelmi alapú, és a vevő a saját vágyait is belelátja az ígéretbe. A marketinges pedig – ha nincs belső kontrollja – elkezdi ezt „piaci igényként” magyarázni: „Hát ezt szeretik az emberek.” Nem. Ezt elviselik egy darabig, amíg rá nem jönnek, hogy átverés volt.

Az üzleti ára ennek nem csak annyi, hogy lesz pár negatív értékelés. A túlígérés szétszedi a teljes rendszert. Nő a visszatérítés, nő a panasz, nő a chargeback, nő az ügyfélszolgálati terhelés, csökken a márkába vetett hit, és a marketinged egyre drágább lesz, mert a hideg vevőnek újra és újra meg kell „magyaráznod”, miért nem vagy kókler. A legkellemetlenebb rész pedig az, hogy a vállalkozó ilyenkor elkezd védekezni: nem javítja a terméket, nem javítja a szolgáltatást, hanem még több pofátlanságot tol rá, még több „bizonygatást”, még több trükköt. És ezzel beleragad egy spirálba: a valós érték helyett a kommunikációs trükkökre költ, miközben a termék és a szervezet nem fejlődik. Magyar KKV-k esetén ezt különösen sokszor látom: a vállalkozó azt hiszi, hogy „a marketing majd megoldja”, pedig a marketing csak felnagyítja azt, ami már amúgy is ott van. Ha a szolgáltatás ingatag, a marketing nem lesz mentőöv, csak hangosítás.

Az etikus és erős alternatíva nem a „szelíd marketing”. Hanem a pontos marketing. Olyan ígéret, amit a rendszered képes hozni. Olyan kommunikáció, ami nem a vevő hiszékenységére, hanem a vevő intelligenciájára épít. Ez lehet határozott, lehet merész, lehet provokatív is, de nem lehet hamis. A vevő nem azt várja, hogy tökéletes legyél, hanem azt, hogy őszinte legyél. A túlígérés rövid távú bevételért cserébe eladja a jövődet. Én ezt soha nem fogom jó üzletnek nevezni.

Olcsó, harsány reklámok: a „néphez szólás” és a lebutítás közti határ

Torrente reklámfilozófiája valószínűleg ilyen lenne: „kiabáld, hogy olcsó, és mondd el, hogy a vevő hülye, ha nem veszi meg.” Ez a mentalitás nem csak bunkó, hanem stratégiailag is gyenge. A „harsány” és az „egyszerű” nem ugyanaz. Egyszerűnek lenni sokszor jó: tiszta üzenet, gyors megértés, egyértelmű ajánlat. Harsánynak lenni viszont gyakran azt jelenti, hogy nincs gondolat a háttérben, csak zaj. A zaj pedig egy ideig figyelmet hoz, de ritkán épít pozíciót. Márpedig pozíció nélkül a vállalkozásod árral versenyez. És ha árral versenyzel, akkor előbb-utóbb megjelenik valaki, aki olcsóbb lesz nálad, vagy aki ugyanazt kicsit jobban csinálja, és te ott maradsz egy kiüresített márkával.

Magyar piacon a „nincs pénzem minőségre” érv állandóan előjön. Értem. De a minőség nem feltétlenül azt jelenti, hogy drága videókat forgatsz és nagy ügynökséggel dolgozol. A minőség sokszor döntés kérdése: tisztességes állítások, vállalható vizuális rend, normális hangnem, következetes logika. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legnagyobb pénzkidobás az, amikor valaki „olcsó marketinget” akar, de közben a cégben nincs rend: nincs pontos ajánlat, nincs tiszta célcsoport, nincs kiszolgálási kapacitás, nincs árképzési logika. Ilyenkor a vállalkozó azt hiszi, hogy a probléma a kreatív, a hirdetési beállítás vagy a „platform”, pedig a gond a gondolkodásban van. Torrente erre annyit mondana: „mindegy, csak menjen.” A valóságban viszont a „csak menjen” általában azt jelenti, hogy minden irányba folyik a pénz, csak eredmény nincs.

Az etikus megközelítés itt az, hogy nem a „néphez szólást” tagadod meg, hanem a lekezelést. A jó marketing nem tartja hülyének a vevőt. A jó marketing érthetően beszél, de nem aláz. Nem kell sznobnak lenni, nem kell akadémiai nyelven fogalmazni, viszont tiszteletet kell mutatni. A vevő nem robot. A vevő ember, aki pénzt ad valamiért, amitől javulást vár. Ha te ezt az alaphelyzetet nem tiszteled, akkor a vállalkozásod nem fog stabilan növekedni, mert a piac előbb-utóbb visszajelez. Néha jogi formában, néha reputációs formában, néha azzal, hogy egyszerűen nem jön több vevő.

Manipuláció és félelemkeltés: rövid távú hatás, hosszú távú rombolás

A Torrente-féle marketingben a manipuláció nem mellékes elem lenne, hanem fő eszköz: „mutasd meg, mi történik, ha nem vesz meg, ijeszd rá, szégyenítsd meg, nyomd rá a bűntudatot.” Ez az a pont, ahol a marketing átcsúszik emberkísérletbe: nem segíteni akarsz a vevőnek dönteni, hanem rá akarod kényszeríteni a döntést. Fontos különbséget tenni: minden kommunikáció hat. A hatás önmagában nem bűn. A kérdés az, hogy a hatás milyen viszonyban van az igazsággal és a vevő érdekeivel. Ha a félelmet úgy használod, hogy közben valós információt adsz, arányosítasz, és nem festesz hamis apokalipszist, akkor még lehet vállalható. Ha viszont a félelemre épülő üzenet alapja torzítás, túlzás vagy féligazság, akkor az nem marketing, hanem visszaélés.

A gond az, hogy a félelemkeltés sokszor tényleg működik. A vállalkozó ezt látja: kattintás, feliratkozás, vásárlás. És itt jön be a Torrente-logika: „na ugye, működik.” Csakhogy a vevői élmény nem a kattintásnál kezdődik és nem a fizetésnél ér véget. A félelemre építő kampányok gyakran olyan ügyfeleket hoznak, akik eleve stresszesek, gyanakvóak, árérzékenyek, és ha nem kapják meg azonnal a megnyugvást, amit vártak, akkor agresszív panaszkezelési helyzetek alakulnak ki. Ráadásul a „folyamatos riogatás” kiégeti a közönséget: egy idő után immunissá válnak, és már csak még nagyobb túlzásra reagálnak. Ebből lesz az a piac, ahol mindenki üvölt, mindenki „sürgős”, mindenki „utolsó lehetőség”, és végül senki nem hiteles. Ilyenkor az egész kategória megfizeti az árát: a jó szereplők is gyanússá válnak, mert a vevő megtanulja, hogy „ezek mind ugyanazt csinálják”.

Az etikus alternatíva az, hogy a problémát nem felnagyítod, hanem pontosítod. Nem azt mondod, hogy „ha nem veszed meg, szenvedni fogsz”, hanem azt, hogy „ezek a kockázatok léteznek, és itt van, hogyan csökkenthetők”. Nem a szégyenre építesz, hanem kompetenciát adsz: tájékoztatsz, keretezel, segítesz priorizálni. A marketingpszichológia ismerete nem arra való, hogy átverj embereket. Arra való, hogy tisztábban lásd, miért bizonytalanok, mitől félnek, és hogyan tudsz úgy kommunikálni, hogy közben ember maradsz. Ha ezt nem bírod megugrani, akkor a probléma nem a marketing, hanem az érettség szintje a cégben.

Tisztességtelen verseny: fenyegetés, megvesztegetés, zsarolás és a valós üzleti kockázat

Az a rész, ahol Torrente a versenytársakkal „elintézné” a problémát fenyegetéssel, zsarolással vagy megvesztegetéssel, már nem csak etikátlan, hanem egyértelműen jogsértő. Ezt nem finomkodom el: aki ilyen eszközökkel gondolkodik, az nem marketinges, hanem veszélyforrás a saját cégének is. És nem azért, mert „a világ igazságtalan” vagy mert „mindenki ezt csinálja”, hanem mert a jogi és reputációs kockázat itt nem elméleti. Egy ilyen lépésnek nagyon gyorsan lehet büntetőjogi, versenyjogi, polgári jogi következménye, és még ha a jogi rész el is húzódik, a reputáció sokkal gyorsabban omlik össze. A mai piacon a botrány nem kontrollálható: ami kiszivárog, azt nem tudod visszagyömöszölni a dobozba.

Üzleti szempontból pedig a tisztességtelen verseny egy tipikus menekülő út: a vállalkozó nem akar dolgozni az ajánlatán, a terméken, a csapatán, a működésén, ezért ellenséget keres, és az ellenségre fogja a saját stagnálását. „Miattuk nem megy.” „Ők tesznek tönkre.” Torrente pont ezt a mentalitást testesíti meg: mindig valaki más a hibás. Én meg azt mondom: ha a versenytárs jobb, akkor tanulj. Ha a versenytárs olcsóbb, akkor pozicionálj. Ha a versenytárs hangosabb, akkor építs rendszert. Nem kell szeretni a konkurenciát, de tisztelni kell a piac logikáját. A piac nem erkölcsi bíróság, hanem visszajelző mechanizmus. Ha te nem adsz elég értéket, a piac elfordul. Ennyi.

A tisztességes verseny nem naivitás. Inkább stratégiai önfegyelem. A tisztességes verseny azt jelenti, hogy a saját házadban raksz rendet. Olyan ajánlatot hozol létre, amit nem kell agresszív trükkökkel eladni. Olyan kiszolgálást építesz, ami miatt visszajönnek. Olyan kommunikációt folytatsz, ami miatt ajánlanak. Magyarországon – különösen B2B-ben – a kapcsolat és a hitelesség sokszor többet ér, mint a kampány. Aki ezt nem érti, az lehet, hogy rövid időre „nyer” pár üzletet, de hosszú távon elveszíti a pályát. És az a cég, amelyik a jog határán táncol, nem növekedésre épít, hanem kockázatra.

Botrány és szexualizálás: figyelem lehet, bizalom ritkán

Torrente biztosan imádná a botrányt, mert a botrány gyors. A botrány olcsó. A botrány algoritmusbarát. És itt jön a csapda: a figyelem és a bizalom nem ugyanaz. A figyelem pillanatnyi erőforrás, a bizalom pedig felhalmozott tőke. A botrány sokszor úgy hoz figyelmet, hogy közben rombolja a bizalmat, mert a vevő azt érzi: „ez az ember mindent bevállal, csak hogy rám nézzek.” A szexualizált, provokatív, határsértő reklámok különösen kockázatosak, mert könnyen átlépnek társadalmi és etikai normákat. Nem az a kérdés, hogy „szabad-e”. Az a kérdés, hogy „kinek szól”, „milyen kontextusban”, és „mi a következménye”. A vállalkozók gyakran elfelejtik, hogy a márka nem csak a hirdetés. A márka az, amit rólad mesélnek, amikor nem vagy ott. Egy botrányos kampány után nem te kontrollálod a történetet, hanem a közönség.

Ha a terméked vagy szolgáltatásod komoly, és te hosszú távú ügyfélkapcsolatokat akarsz, akkor a botrány alapú figyelem a legtöbbször rossz cserearány. Kapsz egy rövid hullámot, de közben olyan embereket is bevonzol, akik nem a termékre reagálnak, hanem a provokációra. Ők nem stabil vevők. Ők közönség. A közönség pedig könnyen továbbáll, ha holnap valaki nagyobbat mond. Ezen kívül ott van a platformok és a társadalmi környezet realitása: bizonyos stílusok és képi világok egyszerűen korlátozva vannak, hirdetési fiók szintű kockázatot hordoznak, és ez üzletileg nagyon drága lehet. Egy letiltott fiók vagy egy visszautasított hirdetés nem „mártíromság”, hanem működési hiba.

Az etikus megoldás nem a steril kommunikáció. Az etikus megoldás a releváns feszültség. Nem botrányt csinálsz, hanem állítást. Nem provokálsz öncélúan, hanem kérdést teszel fel, ami a vevő problémájához kapcsolódik. Ha kritizálsz, akkor szakmai alapon kritizálsz. Ha erős véleményed van, akkor felelősséggel vállalod. Ez a különbség a „figyelemért mindent” és a „figyelemért felelősséget” között. Torrente az előbbit választaná. Te döntsd el, mit akarsz építeni.

„Ingyenes” ajándékok és promóciók: a becsalogatás helyett tiszta ajánlat

A promóció az egyik legkönnyebben félrecsúszó terület, mert egyszerre érinti a pszichológiát, az árazást, a készletet, az ügyfélszolgálatot és a jogot. Torrente itt is egyszerű lenne: „Adj valami ingyenesnek tűnőt, ami valójában értéktelen, vagy amit úgysem lehet beváltani. A lényeg, hogy bejöjjenek.” Ez a gondolkodás tipikus: a vállalkozó nem akar valódi ajánlatot fejleszteni, ezért egy „ingyen” címkével próbálja áthidalni a bizalomhiányt. Csakhogy az „ingyen” önmagában nem érték. Az „ingyen” egy ígéret. És ha az ígéret csalódásba fut, akkor a vevő nem csak a promóciót fogja utálni, hanem a cégedet is. Ráadásul a promóció olyan, mint egy erősítő: felnagyítja a rendszer hibáit. Ha nincs kapacitásod kiszolgálni a megnövekedett érdeklődést, akkor a promócióval magadra húzod a balhét.

Magyar piacon a „kuponos” és „akciós” gondolkodás különösen érzékeny, mert egyszerre van jelen az árérzékenység és a bizalmatlanság. Sokan keresik az olcsót, de közben félnek az átveréstől. Ezért egy rosszul megfogalmazott promóció villámgyorsan a „kamu” kategóriába kerül. És még ha jogilag meg is úszod, üzletileg akkor is fizetsz: romlik az értékelés, romlik a visszatérő vásárló aránya, romlik a kosárérték, és a márkád egyre inkább „akciós bolttá” válik, még akkor is, ha te prémium irányba akarnál menni. A promóció tehát stratégiai döntés, nem csak kreatív ötlet. Nem az a kérdés, hogy „mit írunk ki holnap”, hanem az, hogy „mit tanítunk meg a piacnak a márkáról”.

Ha korrekt promóciót akarsz, akkor három dolgot kell vállalnod: átláthatóságot, vállalhatóságot és következetességet. Átláthatóság: világos feltételek, nem eldugott csillagozás, nem félreérthető állítások. Vállalhatóság: csak olyat ígérj, amit a készlet, a logisztika, a csapat és a pénzügy is elbír. Következetesség: ne vágd tönkre a normál áradat azzal, hogy hetente „utolsó akciót” hirdetsz. A jó promóció nem csapda, hanem értékalapú ajánlat: kipróbálás, belépési küszöb csökkentése, hűség jutalmazása. Torrente becsalogatna. Te inkább tanítsd meg a vevőnek, hogy érdemes veled maradni.

Ügyfélszolgálat és panaszkezelés: ahol elválik a marketing és a valóság

Torrente ügyfélszolgálata valószínűleg egy mondatból állna: „Te vagy a hibás.” Ez viccesnek tűnhet egy filmben, de a valóságban a panaszkezelés a vállalkozásod egyik legnagyobb bevételvédő mechanizmusa. A marketing sok mindent elbír: lehet, hogy egy hirdetés nem tökéletes, lehet, hogy egy poszt nem ül, lehet, hogy egy kampány mellé megy. De ha a vevő egyszer fizetett, és utána rossz élményt kap, akkor a kár sokkal mélyebb. Ilyenkor már nem csak azt kockáztatod, hogy nem vesz tőled. Azt kockáztatod, hogy aktívan beszélni fog rólad. A negatív élmény terjedési sebessége és intenzitása általában nagyobb, mint a pozitívé, különösen akkor, ha a vevő úgy érzi, lenézték vagy átverték.

Dajka Gábor tapasztalata szerint sok vállalkozó azért fél a panaszoktól, mert nincs rendszere. Nem azért, mert „az emberek rosszak”, hanem mert a cég nincs felkészülve. Nincs leírt folyamat, nincs jogosultsági rend, nincs „mit tegyünk, ha…” protokoll, nincs megfelelő kommunikációs szint. Ilyenkor a panasz mindig tűzoltás, és a tulajdonosnak mindenbe bele kell állnia, ami idegileg is kinyírja. A rossz panaszkezelésből pedig lesz egy még rosszabb marketinghelyzet: kommentháború, értékelési spirál, nyilvános vita. A vállalkozó pedig sokszor ott rontja el végleg, hogy a saját egóját védi, nem a márkát. Az egó nem üzleti eszköz. Az egó költség.

Az etikus panaszkezelés nem azt jelenti, hogy mindent azonnal visszatérítesz és „a vevőnek mindig igaza van”. Azt jelenti, hogy a vevőnek mindig jár a tisztelet és a tiszta kommunikáció. Ha hibáztál, vállald. Ha nem hibáztál, magyarázd el kulturáltan. Ha van kompromisszum, ajánld fel. Ha nincs, akkor is adj keretet: mit tudsz tenni, mit nem tudsz, és miért. Az ügyfélszolgálat a marketing folytatása, csak itt már nem szövegekkel és képekkel dolgozol, hanem emberi helyzetekkel. A vállalkozásod hírnevét hosszú távon sokszor nem az dönti el, hogy milyen jó a hirdetésed, hanem az, hogy mi történik akkor, amikor valami félremegy. Torrente ebben elbukna. Te ezen a ponton tudsz igazán nyerni.

Etikus alternatívák: hogyan fordítsd át Torrente ösztöneit hosszú távon működő marketinggé

Ha Torrente módszereit egy mondatban kellene összefoglalnom, akkor így hangzana: „szerezz pénzt gyorsan, bármi áron.” A hosszú távon működő marketing ezzel szemben így hangzik: „építs bizalmat következetesen, hogy a pénz rendszerként jöjjön.” A kettő közötti különbség nem moralizálás. Üzleti modell. Az etikátlan eszközök azért csábítóak, mert gyors visszajelzést adnak. A tiszta marketing azért nehezebb, mert fegyelmet kér: termékfejlesztést, ajánlatfinomítást, ügyfélismeretet, belső rendszert. De cserébe stabilitást ad. És a stabilitás az, ami végül szabadságot ad: jobb árrést, kiszámítható bevételt, kevesebb tűzoltást, kevesebb „őrült hónapot”, több tervezhetőséget.

Ha szeretnél egy gyors önellenőrzést, jöjjön egy rövid miniteszt. Nem pszichológiai diagnózis, hanem üzleti tükör: mennyire csúszik el a marketinged a Torrente-irányba? Ha az alábbiakból több is igaz rád, érdemes visszalépni és rendszert építeni, nem még egy kampányt.

• Gyakran ígérsz olyan eredményt, amit nem tudsz garantálni, mert „különben nem kattintanak”.
• Az akcióid feltételeit csak utólag pontosítod, mert előbb kell a figyelem.
• A panaszos vevőket „problémásnak” címkézed, ahelyett hogy a folyamatot vizsgálnád.
• Folyamatosan a konkurenciával vagy elfoglalva, és keveset a saját ajánlatoddal.
• A marketinget úgy kezeled, mint gyors bevételcsapot, nem mint márkaépítést és ügyfélkapcsolatot.

És most jöjjön a gyakorlati rész, ami tényleg használható. Ha rendet akarsz, akkor nem „trükk-listára” van szükséged, hanem három fókuszra: (1) ajánlat tisztázása, (2) célcsoport tisztázása, (3) kiszolgálási rendszer tisztázása. Ezt a háromszöget nem lehet megkerülni. Ha ezek megvannak, akkor a marketinged nem fog ráfeszülni etikátlan eszközökre, mert nem kell „kikényszerítened” az eladást. És ha ehhez magyar KKV-kra szabott, marketingpszichológiai alapokat keresel, akkor a Online Marketing és Pszichológia szemlélete pont arról szól, hogy ne külföldi óriáscégek receptjeit másold, hanem a hazai realitásokhoz igazítsd a gondolkodásodat: tőkehiány, árérzékenység, bizalmatlanság, gyorsan terjedő vélemények. A tiszta marketing nem „szép”, hanem fenntartható.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Én a marketinget nem választom le a jellemről. Nem azért, mert moralizálni akarok, hanem mert üzletileg ez a valóság. A marketinged előbb-utóbb elárulja, hogy mit gondolsz az emberekről, és mit gondolsz magadról. Ha te tényleg azt hiszed, hogy a vevőt csak átverni lehet, akkor két dolgot árulsz el: (1) nincs önbizalmad abban, hogy valódi értéket adsz, (2) nincs türelmed rendszert építeni. A Torrente-féle gondolkodás rövid távon adhat pár látványos napot, de hosszú távon a vállalkozásod kiszámíthatatlanná, idegessé és védekezővé válik. És ez nem csak a vevőnek rossz. Neked is. Aki folyamatosan trükkökkel él, az folyamatosan fél, hogy lebukik, hogy visszaüt, hogy panasz lesz, hogy „megint jön a támadás”. Ez nem növekedés. Ez menekülés.

Az a vállalkozó, aki felnőtt módon gondolkodik, nem azt kérdezi, hogy „mi az a húzás, amivel még át tudom tolni a vevőt a fizetésen”. Azt kérdezi: „mit kell úgy rendbe tennem a termékben, az ajánlatban, a kommunikációban és a kiszolgálásban, hogy a vevő jó érzéssel döntsön, és jó érzéssel maradjon.” Igen, ez lassabb. Igen, ez több munka. De a piac nem a lustaságot jutalmazza, hanem a következetességet. Ha te ma etikátlanul nyersz, holnap drágábban fogsz fizetni. Ha te ma tisztán építkezel, holnap könnyebben fogsz növekedni. Én befektetőként is ugyanígy látom: a tiszta működés nem „szép dolog”, hanem kockázatcsökkentés. Aki Torrente, az kockázat. Aki felnőtt, az esély.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Hol a határ a merész reklámszöveg és a megtévesztés között?

A határ ott van, ahol az állításod már nem igazolható, vagy ahol a vevő reális elvárását tudatosan félrevezeted. A merész megfogalmazás lehet erős, lehet határozott, de a lényeg, hogy a termék/szolgáltatás ténylegesen tudja azt, amit ígérsz. Ha olyan eredményt sugallsz, ami a vevőnél „garanciaként” csapódik le, miközben te tudod, hogy ez inkább kivétel, akkor már csúszol. Én azt szoktam javasolni: fogalmazz úgy, hogy ha holnap egy panaszos ügyfélnek fel kell olvasnod a saját szövegedet, akkor is vállald arccal.

Miért működik néha az etikátlan, pofátlan marketing?

Mert a figyelem gyors, a döntések sokszor sietősek, és az emberek szeretik a könnyű megoldás ígéretét. Rövid távon ezért látni néha látványos számokat. De a működés nem ugyanaz, mint a fenntarthatóság. Ami „működik” egy hétig, de utána panaszokat, visszatérítést, reputációromlást hoz, az nem üzleti siker, hanem hitelre vett bevétel. A számlát később fizeted ki.

Magyarországon miért üt vissza gyorsabban a Torrente-típusú marketing?

Mert kicsi a piac, gyorsan terjednek a történetek, és sok kategóriában a vásárlói közösségek egymásnak adják a tapasztalatokat. Egy rossz kampány vagy rossz panaszkezelés után hamar kapsz „címkét”, és onnan nehéz visszajönni. Ráadásul sok vállalkozásnál a növekedés nem óriási költségvetéseken múlik, hanem a visszatérő vevőn, az ajánláson és a helyi reputáción. Ezeket egy etikátlan húzás pillanatok alatt el tudja égetni.

Hogyan tudom úgy használni a promóciókat, hogy ne tűnjek „kamu akciózónak”?

Legyen világos, ritka és indokolt. Világos: egyszerű feltételek, egyértelmű időtartam, őszinte készlet- vagy kapacitáskezelés. Ritka: ne ez legyen az alap kommunikációd, mert akkor a vevő megtanulja, hogy csak akcióban vesz tőled. Indokolt: legyen oka, például szezon, készletváltás, belépő ajánlat, hűségjutalom. Ha a promóció logikus, a vevő nem fog gyanakodni.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha szeretnéd mélyebben érteni, hogyan működik a manipuláció a mindennapokban – és hogyan védekezhetsz ellene marketingesként és vállalkozóként –, ezt az anyagot ajánlom, mert pontosan illeszkedik a fenti „Torrente-jelenség” lényegéhez.

Források

• EU irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról (2005/29/EK) – EUR-Lex
• Di Domenico, G. és mtsai. (2023): How direct and indirect misinformation erode consumer trust – DOI
• Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok – GVH (fogyasztói tájékoztatás)

Ha tetszett a cikk, támogasd a blogomat és vedd meg a könyvem.