Van három „szakértő” típus, akikből valójában nem a tudás, hanem a lenézés él: a szemtelenül fiatal szupersztár, a nemzetközi bármi szakértő, és a nagymenő digitális nomád. Mind ugyanarra a dramaturgiára épít: felmásznak egy kitalált magas polcra, onnan letekintenek rád, és azt kommunikálják, hogy „te vágyakozó hülye vagy – de szerencsére itt az én tanfolyamom”. A minta ismerős: bérelt sportkocsi, agresszív önfényezés, távoli helyszínek, majd gyors ajánlat, „csak ma”, „most azonnal”. Nem az értékteremtést mutatják be, hanem a státuszt jelölik. A látszatot konvertálják készpénzre. Én üzleti szempontból nézem: ha valaki valódi vállalkozásban edződött, akkor tudja, hogy a tartós eredmény adatból, folyamatból és felelősségvállalásból áll – nem napszemüvegből és promóciós agresszióból. Ez a cikk neked szól, ha nem akarsz újabb körre jegyet venni a „gyors meggazdagodás” cirkuszára. Megmutatom a mechanizmust, a jeleket, és adok egy akciótervet is. Lesz benne kritika, lesz benne piacértelmezés, és lesz benne tiszta állítás: az időd értékesebb annál, mintsem bohócokra pazarold.
„A pózolás nem stratégia. A kirakat maximum ideig-óráig ad el, a valóság viszont előbb-utóbb mindig auditál.” — Dajka Gábor
Miért működik ez a minta?
A szélhámos „szakértő” a státuszszimbólumokat jelzésként használja. Nem azért áll a bérelt Lambo mellé, mert autórajongó, hanem mert a vagyon és a „titok” szimbólumát villantja fel, így rögtön pozícionálja magát föléd. A közgazdaságtan és a fogyasztói magatartás elég régóta foglalkozik a jelzésekkel és az információs aszimmetriával: ha az egyik fél többet tud, mint a másik, és a minőséget nehéz előre mérni, a látvány gyorsan átveszi a tartalom helyét. A közösségi platformok erre még rá is erősítenek: a rövid videók és a feed logikája pillanatnyi figyelmet díjaz, nem azt, hogy valaki tíz évig ügyfeleket szolgált ki. A „nemzetközi” címke ugyanennek a képlete: egzotikus háttérrel könnyebb megemelni az árat, mintha otthon, a rezsó mellett venné fel a videót. A digitális nomád narratíva pedig romantikus álomképet kínál: naplemente, laptop, kötetlenség – háttérben viszont sem üzleti modell, sem ügyfélérték, sem kockázatkezelés. Ez mind hat, mert a vágyainkra játszik. A gond ott kezdődik, hogy a vágy kevés a működő vállalkozáshoz. Ahhoz unalmasabb dolgok kellenek: termék–piac illeszkedés, megtérülő akvizíció, operációs fegyelem, és tiszta értékajánlat. Ezekről ők ritkán beszélnek – mert ott kiderülne, mennyire üres a polc.
A „szemtelenül fiatal” szupersztár
Ő a leglátványosabb. A narratívája: „én huszonévesen megcsináltam – te miért nem?” A díszlet: bérelt autó, rövidnadrág, harsány headline. A termék: „titoklepel-felhúzás” tanfolyam, amely sokszor .ppt-ben és motivációs frázisokban merül ki. A kommunikáció kulcsa az időnyomás („most azonnal lépj”), a társas bizonyíték (screenshottal bizonyított „siker”), és a csomagolt illúzió: mintha az ő példája általánosítható lenne. A valóság: az induló vállalkozások döntő része félreértések halmazán akad el – hibás célcsoport, hamis pozitív visszajelzések, költségfegyelem hiánya. A „szupersztár” ezeket bagatellizálja, mert a bonyolultság lassítaná a funneljét. Honnan ismered fel? Nem beszél számszerű költségszerkezetről, nem mutat valódi P&L-t, esettanulmány helyett „sztorikat” mesél, és nincs utókövetés a diákok eredményeiről. Ha kérdezel a kockázatokról, „negatív hozzáállással” vádol. Ha egy módszer tényleg működő és transzferálható, akkor pont a keretről és a korlátokról beszél először: mikor nem alkalmazható, milyen előfeltételek kellenek, mekkora tőke, milyen csatornák, milyen LTV/CAC arány. A „szupersztárnál” ez nincs. Ott csak a zárás van. És ez mindent elmond.
A „nemzetközi bármi” szakértő
Az öncímkézés itt a lényeg. „Nemzetközi coach”, „globális tanácsadó”, „világpiaci e-kereskedő” – a bizonyíték többnyire egy dubaji háttér és pár angol kifejezés. A célközönségben az az érzés keljen, hogy „ha ő külföldön is megállja a helyét, akkor itthon biztosan verhetetlen”. Közben kimarad a lényeg: a piac specifikuma. Valódi nemzetközi működésnél devizakitettség van, logisztikai komplexitás, adózási és jogi eltérések, márkázási buktatók, lokális partnerhálózat, helyi üzenetek. A „bármi szakértő” ezeket nemhozza. Ehelyett árpozicionál: „aki nem tudja megfizetni, annak van egy tanfolyamom”. Ez a rendszer lefelé értékesít: a presztízs-alapú árat nem igazolja adat, így egy lépcsővel lejjebb kínál „elérhetőbb” csomagot. Ha tényleg nemzetközi, akkor mutat országonkénti számokat, partnerlistát, helyi stratégiát, és publikus referencia-projekteket. Ha nem mutat, az nem véletlen. És még valami: az angolul beszélés nem stratégia; eszköz. A magyar piacon a kulturális illeszkedés, a kapcsolati háló, az ügyféloldali realitás ugyanannyira döntő, mint bármelyik tengerparti háttér. A „nemzetközi bármi” ezt rendszeresen félreméri – vagy szándékosan félreméreti veled.
A „nagymenő” digitális nomád
Az ígéret: „egy szál laptoppal a naplementében dolgozom, te is megteheted”. Ez az életstílus-narratíva elad, mert a szabadságvágyra épít. A gond az, hogy a digitális nomád működés komoly szervezési fegyelmet igényel: időzónák kezelése, ügyfélkommunikációs SLA-k, megbízható csapatszervezés, tartalékképzés, infrastruktúra-biztonság, árfolyamkitettség. Ebből kevés látszik az Insta-sztorikban. Üzleti szemmel a kérdés mindig ez: hol keletkezik a nettó érték, kinek, milyen mérőszámok szerint? Ha nincs válasz, csak tengerparti kávézó, akkor ez nem digitális nomádság, hanem vizuális nomádság. A csapda ott van, hogy ha ezt elhiszed, rossz döntéseket hozol: alulárazol, ugrálsz a modellek között, a pénzügyed szétesik. A valódi nomádnak – aki tényleg nagyban dolgozik – masszív backoffice-a van, redundáns rendszerekkel, dokumentált folyamataival, és nyers, néha unalmas riportjaival. Ő ritkán magyaráz a naplementében. Mert dolgozik.
Tipikus jelek és azok jelentése
Az alábbi táblázat nem „tuti igazság”, hanem gyakorlati segédlet. Ha a bal oszlopból egyszerre több igaz, az erős kockázati jel.
| Jel | Mit jelent üzletileg? | Mit kérdezz vissza? |
|---|---|---|
| Bérelt luxus kocsi, egzotikus háttér | Státusz-jelzés helyett szakmai bizonyíték hiánya | Kérsz számszerű esettanulmányt: LTV/CAC, megtérülés, hibaarány |
| „Csak ma” típusú nyomás | Rövid távú konverzió hajszolása, átgondolatlan termék | Van-e 14 napos elállás, garancia, transzparens feltételek? |
| Homályos „nemzetközi” címke | Álpozicionálás, referenciamentes terítés | Országonkénti referenciák, konkrét KPI-k, partnerlista? |
| „Egy laptop, bárhonnan” mantra | Folyamat- és backoffice-hiány valószínűsége | Milyen SLA-k, milyen redundancia, milyen csapatszerkezet? |
| Csak siker-sztorik, kockázatokról hallgat | Tapasztalathiány vagy etikai defekt | Mikor nem működik a módszer? Mekkora bukóval számoltok? |
Hogyan ismerd fel a bohócokat – gyakorlati ellenőrzőlista
Az ellenőrzőlista lényege, hogy mérhető jeleket nézz, ne benyomásokat. Nyugodtan használd szerződéskötés előtt.
- Kérj 2–3 részletes, ellenőrizhető esettanulmányt: cél, kiinduló állapot, megvalósítás, mérőszámok, tanulságok.
- Nézd meg a saját csatornáik minőségét: nem a követőszámot, hanem a tartalom sűrűségét, az érvelés mélységét, az időbeli konzisztenciát.
- Kérdezz a kudarcaikról: aki tényleg dolgozik, annak vannak vesztes projektjei és tanulságai.
- Ellenőrizd a közönség-illeszkedést: van-e ágazati tapasztalatodhoz közeli referencia?
- Kérj keretszerződést átlátható mérföldkövekkel, és költségbontást (munkaidő, médiaköltés, szoftverköltség).
- Vizsgáld a kockázatkezelést: van-e B terv, mi történik, ha KPI nem teljesül, mi a visszatérítés rendje?
Mit csinálj helyettük: a valós szakértelem mintái
A valós szakértelem csendesebb, de sokkal drágább hibát előz meg. Három ismertetőjegyét figyeld. Első: keretrendszer. Nem trükkök, hanem elvek és folyamatok. Például ügyfélszerzésnél: ICP–értékajánlat–csatorna–üzenet–kreatív–funnel–retenció–unit economics. Ha ezt valaki végigviszi veled, az dolgozik. Második: számok. Nem rögtön a bevételről beszél, hanem a megtérülésről, a cash-cycleről, a kockázatról. Feltárja, mennyit érdemes veszíteni a tesztidőszakban, és mit mérünk. Harmadik: felelősség. Nem ígér irreális határidőket, nem tolja rád a döntést csak akkor, ha előkészítette a kockázat–hozam képet. A jó szakember nem kinyilatkoztat; helyzetérzékenyen gondolkodik. A magyar piacon különösen fontos a teljes értéklánc átlátása: beszerzés, logisztika, pénzügy, értékesítés, ügyfélszolgálat. A csillogás helyett a szervizelhető rendszer az, ami pénzt csinál. Erre tegyél fel mindent. „Az online marketing és pszichológia” szemléletben (ahogy a könyvemben is hangsúlyozom) a cél nem a „varázsrecept”, hanem az emberek döntési mechanizmusainak megértése és korrekt kiszolgálása – hosszú távon ez az egyetlen fenntartható út.
Akcióterv: hogyan minimalizáld a tanfolyam-bukó esélyét
Az alábbi lépések konzervatívak, de hatékonyak. Ne heroizáld a gyorsaságot: a jó döntés jobb, mint a gyors döntés.
- Előteszt: mielőtt bármire fizetsz, kérj egy 30 perces diszkussziót. Ha pitch-elik azonnal az „early bird”-öt, lépj tovább.
- Due diligence: nézz rá a cégadatokra, kérdezz meg 2–3 valódi ügyfelet. Ha nincs ügyfél, ne te legyél az első.
- Szerződés és mérföldkövek: KPI-alapú mérföldkövek, teljesítésarányos díjazás, világos kilépési pontok.
- Kis kitettség: kezdj pilot csomaggal. Ha beválik, skálázol. Ha nem, olcsón tanultál.
- Tanulási napló: dokumentáld hetente, mit mértél, mit változtattál. Ez a legjobb védelem a saját önáltatásod ellen.
Etikai és piaci nézőpont (külön a magyar piacról)
A magyar kkv-szektorban a „gyors trükk” különösen vonzó, mert a tőkeméret és a mozgástér korlátozott. Ez legitim vágy, de sérülékennyé tesz. A bohócok ezt használják ki. Etikailag ott lépik át a határt, amikor tudatosan felülpozicionálják magukat, elhallgatják a kockázatokat, és érzelmi nyomást gyakorolnak. Piaci szempontból ez rövid távú hasznot hoz nekik, hosszabb távon viszont rombolja az egész szakma hitelét: az ügyfelek belefáradnak a túlígérésbe, és a jó szereplők is nehezebben érvényesülnek. A megoldás nem a cinizmus, hanem a kritikus fogyasztás: kérdezni, mérni, utólag értékelni. A magyar piac mérete miatt a szájhagyomány és a közösségi reputáció különösen gyorsan működik: ha rendes munkát végzel, arról hallanak; ha trükközöl, arról is. Ezt érdemes kihasználni: transzparencia, valós referenciák, közérthető riportok. És még valami: a nyelvi-kulturális közegünkben a „nemzetközi” címke sokszor díszlet. A döntéshozók többsége magyarul gondolkodik, magyar problémát akar megoldani. Ezt tiszteld meg valódi szakmai munkával – és ne hagyd, hogy a cirkusz diktálja a mércét.
„Jót röhögnek, bezárják a fészbúkot, és csinálják tovább…” – mit jelent ez a gyakorlatban?
Ha látsz egy újabb „Lambo-szaki + dubaji háttér + naplemente-laptop” kombót, a profik reakciója három lépés. 1) Röhögnek: mert felismerik, hogy ez jelzés, nem teljesítmény. 2) Bezárják a Facebookot: mert értik, hogy a feed dramaturgiája nem az ő céljaikat szolgálja. 3) Csinálják tovább a dolgukat: mert tudják, hogy a versenyelőnyük a saját folyamataikban, ügyfélélményükben, csapatukban van. Fordítsd le ezt saját működésre: alakíts ki heti fókusz-szakaszokat, ahol nem fogyasztasz tartalmat, csak alkotsz és mérsz. Nézd felül a döntési szabályaidat: maximum X forintot költesz „kíváncsiság-adóra” (tanfolyam, eszköz), amit csak akkor lépsz túl, ha objektív validációt látsz. És legyen egy „stop loss” pontod a kapcsolatokra is: ha valaki három hónap alatt sem szállít transzparens módon, szerződést bontasz. Ezt hívják felnőtt üzletnek. Nem látványos, viszont működik.
Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint
Nem kell moralizálni: a póz mindig lesz. A kérdés az, hogy te hagyod‑e, hogy a póz irányítsa a pénzed és az időd. Szerintem a tudatos vállalkozó nem haragszik a bohócokra – egyszerűen irrelevánssá teszi őket. Rájuk mosolyog, bezárja az appot, és megy vissza a saját tervéhez. A siker nem titok: egy tisztességes értékajánlat, egy működő akvizíciós gép, egy következetes operáció és egy tanuló szervezet. Ezekhez nem kell naplemente. Kell hozzá fegyelem, munka és önkritika. Ha ezt választod, már ma nyertél egy döntést: nem szerepet vásárolsz, hanem rendszert építesz. A rendszer pedig – előbb lassan, aztán nagyon – visszamosolyog.
Szakértő válaszol — FAQ
Hogyan különböztessem meg a rábeszélést a manipulációtól?
A rábeszélés célja, hogy tájékozott döntést hozz; a manipuláció célja, hogy gyors döntést hozz. Ha hiányoznak a számok, eltűnnek a kockázatok, és időnyomás van, máris a manipulatív zónában jársz. Kérj esettanulmányt, kockázatlistát, és 24 óra gondolkodási időt. Aki korrekt, örül neki.
A magyar piacon tényleg ennyire gyakori a „nemzetközi” címkével való visszaélés?
Igen, mert kicsi a piac és jól működik a presztízs. A „nemzetközi” szó gyorsan árat emel, miközben sokszor nincs mögötte lokális stratégia. Ha valaki tényleg több országban dolgozik, országonként külön száma, csapata és referenciája van. Ezt kérd el.
Érdemes-e bármilyen tanfolyamot megvenni, ha kezdő vagyok?
Igen, de keretrendszer-tanfolyamot keress, nem „titkot”. Olyat, ami világos lépéseket, mérföldköveket és mérőszámokat ad. Legyen visszatérítési szabály, és kezdd pilot csomaggal. A tanulás költség, de ne legyen drága bukó: limitáld a kitettséget.
Mi a három leggyorsabb „vörös zászló” egy hirdetésben?
Luxus díszlet érdemi tartalom nélkül; „csak ma” jellegű sürgetés; homályos, általános ígéret („felszabadítom a bevételedet”), amelyhez nem tartozik konkrét, mérhető keret és felelősségvállalás. Háromból kettő már elég a továbbgörgetéshez.
Ajánlott magyar videók/podcastok
Ha egyetlen, magyar nyelvű, influencer‑ és „szakértő”‑piacot tárgyaló anyagot hallgatnál ma, ezt javaslom:
Források
