Általánosságban elmondható, hogy: csak az a jó amit ők csinálnak. Ha empatikusak, akkor meghallgatnak másokat is, de végső soron az ő munkájuk lesz a jó. Egy apró feladatt felett, amie más legyintene, akár egy órán keresztül is ülnek.
Zoli és Timi
Volt olyan duó párosunk akik a reklámszövegeik kitalálására, megírására és ellenőrzésére kértek fel. Zoli és Timi illetve én és a kolléganőm. Én bedobtam valamit, kolléganőm finomította, majd átadta Zolinak és Timinek. Zoli kijavította, átírta, elvett belőle és hozzátett. Majd átküldte Timinek. Timi kijavította, átírta, elvett belőle és hozzátett, majd visszaküldte a kolléganőmnek és nekem. Döbbenten olvastuk az alkotást, és jeleztük, hogy én ebből nem sok mindent értek, a kolléganőmet pedig megijesztette a szöveg.
Na jó valójában én ijedtem meg és a kolléganőm nem értette, de mi férfiak ilyet soha nem vallanánk be.
Mondták; hogy akkor javítsuk át. A labda még pattogott egy ideig, és meg kellett hoznom azt a döntést, hogy rájuk kell hagyni a dolgot, mert soha nem lesz vége és már ötször többet foglalkoztunk velük, mint amennyit fizettek. Még több megbízás volt hátra, de a vége felé arra jutottak, hogy végülis az a legjobb szöveg, amit ők írnak. Itt borzalmasan magas volt a megfelelési kényszer a szakma felé. Folyamatosan attól szorongtak, hogy a szakma majd kineveti őket. Beléptek az összes fórumba és azt nézték, hogy mikor ír valaki valami rosszat róluk.
A csel
Nem vagyok rá büszke, de előfordult már többször az, hogy az általam kontrollmániásnak ítélt vállalkozónak 1-2 hét pihentetés után elküldtem a saját szövegüket javításra. Ugye ők azt hitték, hogy mi abba a szövegben javítottunk, átírtuk, elvettünk belőle és hozzátettünk. Ilyenkor legalább 20%-nyi hibát fedeztek fel benne rendszerint. Én ezt lelki terrornak éltem meg anno. Soha nem lehetek elég jó.
A külső kontrollos
Dolgoztam egy másik általam kontrollmániásnak ítélt vállalkozóval is. Ő egy speciális eset volt. Volt a cégben egy tolmács aki szintén készített neki bannereket. Amikor a tolmács készítette el, akkor mindig az volt a válasza, hogy: hagy menjen, jó lett.
Amikor én készítettem el, akkor legalább 5 módosítást kért. Irracionális, butaságokat kért. Ez engem igen zavart, hiszen szerintem jó képeket készítettem, de nem tudtam megfelelni. Egy idő után elegem lett, és szóltam a tolmácsnak, hogy ha legközelebb a vállalkozó képeket kér tőle, akkor szóljon nekem. Így is lett. Hozzáteszem az elmúlt 4 évben még nem sikerült olyan képeket készítenem, ami elsőre jó lett volna. Elkészítettem a képeket, átküldtem a tolmácsnak, hogy küldje el neki: jött is a válasz: jó lett, mehet.
Felhívtam a vállalkozót, hogy azokat a képeket én kiszítettem, milyen érdekes, most nem találtál benne hibát. Erre az volta a válasz, hogy hangulatember vagyok, hát de ezt te tudtad nem? Tehát szégyelljem magam én! Soha nem ismerte be, hogy tévedett. És folyamatosan azt projektálta, hogy engem kinevetnek az ismerősei, barátai, akikkel sohasem találkoztam. Amikor kérdőre vontam, akkor ő lazán elővett akár egy egy évvel ezelőtti történetet, és azt kezdte el elmezni, hogy de hát Te is Gábor.
Naponta legalább 4x felhívott és azt figyelte a háttérzajokat, hogy otthon vagyok-e. Amikor elmentem enni délben, akkor azt nehezen viselte. A végén már odáig fajult a dolog, hogy képernyőmegosztó programot telepíttetett a számítógépemre, az irodában pedig megfigyelőkamerákat és azt nézte 10 percenként, hogy ki mit csinál.
Nagyon nehéz volt itt megtanulnunk azt, hogy minnél kevesebb infót adjunk át egy beszélgetésen belül, mert azonnal volt mindenre egy kritikája, a leghétköznapibb dolgokra is volt valami megjegyzése. Pl. vettem egy nadrágot. – Miért nem amolyat vettél amott? Legközelebb szólj. A számítógépemet folyamatosan kölcsön akarta kérni, mert állítása szerint pont ilyet akar venni, és meg akarja nézni. Csak 2-3 napról lenne szó. Talán a legdurvább álma az volt, hogy egy nagyobb birtokot akart venni, egy eldugott helyen, ahol a barátai, ismerősei házakat tudnak építeni. – Ez egyébként már félig sikerült is neki! Amikor fizetésemelést kértem tőle, mert a bruttó 1.100 Ft-os óradíjat méltatlannak éreztem, akkor azt mondta, hogy írjam össze az összes kiadásomat, és majd ő azt átnézni. Illetve spórolási tippeket adott, miközben milliókat kerestem neki. Illetve írjam le neki azt, hogy mire akarom költeni a több pénzt.
A gazdag
Ismerek egy olyan vállalkozót, akinek az irodájában kb. 4 fő dolgozik, és ennek a 4 főnek készített egy házirendet. Név szerint meg van szabva, hogy kinek mikor kell levinnie a szemetet, ki mikor takarít, milyen időközönként kell kezet mosni, az irodába való belépés után melyik fiókba kell tenni a telefonokat. Ha bevásárolni megy, vagy szórakozni, akkor rendszerint talál valami hibát a rendszerben, és azt szóvá is teszi, elmondja a saját igazságát, elmegy a véleményével a legvégsőkig. Mindent irányítani akar maga körül, mindent optimalizálni, hogy a lehető leghatékonyabban működjön minden is. Multi cégekben is simán talál hibát, hibákat. Soha nincs egy nyugodt perce sem, mindenhol észreveszi a hibát, majd különböző fórumokon ezeket a hibákat percre pontosan levezeti. Teljesen ki tud borulni, hogy ha ő miután feltárta a hibákat, azt mások nem javítják ki. Emellett ismeretlen kamaszoknak is ad tanácsot az interneten keresztül, szólva nagy a kontraszt.
Viszont azért egyet tisztáznunk kell. A kéretlen tanács az agresszió jele.
Ő is sikeres, jóval sikeresebb az előbb említett vállalkozóktól, mert saját magát is kontrollálja. Saját magának ír össze csekklistákat, amiket saját magának bizonyos időközönként el kell végeznie, ez heti, havi, fél éves és éves. Minden percét beosztja, valószínűleg nincs a megtervezett napjaiban spontaneitás. Nem fogad ügyfelektől csak úgy telefont, csak ügyfélszolgálati időben.
Mindenért vállalja a felelősséget és az általa kínált szolgáltatás nagy felelősséggel jár, 1-2 hiba és másokat súlyos anyagi kár is érhet.
Te találkoztál már kontrollmániás ügyféllel/főnökkel? Hogyan kezelted?