A marketingről sokan gondolják, hogy pusztán az üzleti élet egy kisebb tartománya, pedig a története arra mutat, hogy a kezdetektől fogva számos más tudományos területtel párhuzamosan fejlődött, és kölcsönösen formálták egymást. Ha arra kérdezel rá, miért vált ennyire összetetté a marketing, és hogyan lett önálló diszciplína, miközben továbbra is erősen támaszkodik más tudományok eredményeire, érdemes a 20. század elejéig visszamenned, mert ekkor születtek meg azok az alapmunkák, amelyek a marketinget egyszerre helyezték a közgazdaságtan, a pszichológia, a szociológia és több más tudomány metszéspontjába.
A marketing tudományosan először az Egyesült Államokban jelent meg, ahol a 20. század elején a társadalom léptékeiben is érzékelhető átalakulások hatására elkezdtek szervezettebb formában piacot kutatni és a vásárlói magatartást megérteni. Megnőtt az igény a pontos mérések, a fogyasztói szokások finomabb elemzése és a tájékozottabb üzleti döntéshozatal iránt, ezért a marketing hamarosan nem csupán a közgazdaságtanra támaszkodott, hanem a matematika, a statisztika és az operációkutatás módszertanára is. Ebben az időszakban fontos szerepet játszottak az Egyesült Államokban megjelentetett könyvek és tanulmányok, amelyek már kifejezetten a reklám, a piackutatás vagy a fogyasztói viselkedés pszichés jelenségeit taglalták. Walter Dill Scott például 1902-ben írta meg egyik alapművét a reklám lélektanáról, ami önmagában is forradalmi újdonság volt: ez a könyv ráirányította a figyelmet arra, hogy a hirdetések, üzenetek megtervezése során érdemes mérlegelni a célközönség gondolkodását és érzelmi motivációit. A szerző nem is titkolta, hogy ez az első olyan összegzés, ami nyíltan ajánlotta a pszichológiai meglátásokat az üzleti világ szereplőinek.
A marketing szintén hamar felismerte, hogy a fogyasztókat nem lehet kizárólag racionális egyénekként kezelni, akik mindig a pénztárcájuk alapján döntenek, mint ahogy azt a közgazdaságtan korábban sokáig feltételezte. A fogyasztói viselkedés megértéséhez elengedhetetlenné vált azoknak a mozzanatoknak a feltárása, amelyek a vágyakat és a tudattalan indítékokat mozgatják. A reklámipar terjedése ezt különösen látványosan igazolta, ezért az 1920-as és 1930-as években az Egyesült Államokban már olyan empirikus kutatásokat is folytattak, amelyek a fogyasztók reakcióit, véleményét, érzelmi állapotait vizsgálták. Az egyetemi műhelyekben közben kialakult a marketing oktatás és a marketing tudományos szemléletmódjának terjesztése, ami jelentősen formálta a következő évtizedek vállalati gyakorlatát. Ugyanakkor a marketing maga is gazdagította és befolyásolta a pszichológiát és a szociológiát, hiszen ezek a területek a cégek megbízásából jelentős forrásokat kaptak olyan kutatásokra, amelyek a fogyasztási szokások elemzésével foglalkoztak.
Az 1950-es években, amikor a modern marketing a piackutatást már szisztematikus, statisztikára és matematikára is épülő módszerekkel végezte, a szociológia és az antropológia párhuzamosan növekvő szerepéről is beszélni kellett. Az antropológia hagyományosan inkább terepmunkával dolgozik, ám a közösségi szokások, rítusok, normák feltárása a marketing számára is izgalmas kérdés volt, amint a vállalatok rájöttek, hogy nem lehet pusztán mennyiségi mutatókkal leírni a fogyasztók döntési folyamatait. A Harvard és a Yale egyetemek egy 1952–54 közötti kutatásában Jáván vizsgálták a helyi piac működését, és később Peasant Marketing in Java címmel közöltek összefoglalót róla. A szerzők szorosan összekapcsolták a természeti, kulturális és társadalmi tényezőket a piaci viselkedéssel, egyfajta antropológiai szemponttal megtűzdelve a gazdasági elemzéseket. Ez a példa jól mutatja, hogy a marketing kérdései mennyire sokrétűek, és hogy a helyi kultúra, az életmód, a gondolkodásmód éppúgy hatással van az értékesítési folyamatokra, mint a jövedelmi szint vagy a politikai struktúra.
Az elmúlt évtizedekben a szociológia és a pszichológia kapcsolódása a marketinghez minden kétséget kizáróan megerősödött. Az 1977-es magyarországi felmérés ugyan még azt mutatta, hogy a marketing szakemberek itthon a közgazdaságtanhoz fűződő köteléket tartják a legerősebbnek, míg a szociológia és a pszichológia hatását jelentősen kisebb mértékűnek látják, de az akkori nemzetközi vizsgálatokban (például a nyugat-berlini kérdőíves kutatásban) ezek a diszciplínák lényegibb szereppel bírtak. Ez a hazai elmaradás részben a politikai és gazdasági környezet különbségével függött össze, részben pedig azzal, hogy akkoriban a piackutatás, a fogyasztói magatartás vagy a társadalmi mozgások kvantitatív leírása is jelentős technikai kihívást jelentett. Magyarországon a szociológia és a pszichológia űzése eleinte sokkal inkább elméleti keretek között folyt, és kevésbé épült be a mindennapi vállalati döntéshozatalba. Nem véletlen, hogy 1977-ben az operációkutatást, a statisztikát és a közgazdaságtant a válaszadók nagyobb része lényegesnek ítélte a marketinghez, mint például a lélektant vagy a szociológiát.
Az idő múlásával az információtechnológia és az adatgyűjtés fejlődése, a fogyasztói társadalom kibontakozása, a fokozódó verseny és a nemzetközi piacok feltárulása Magyarországon is új távlatokat nyitott. Amikor egy vállalat a fogyasztói igények feltérképezésekor kutatási célokra szánta el magát, már nem csak mennyiségi kérdésekre koncentrált, hanem a fogyasztók életstílusát, szokásait, értékválasztásait is meg akarta érteni. Erre a szociológia biztosított módszertani háttért, és a pszichológia tette lehetővé, hogy a mélyebb, akár tudattalan motivációk is felszínre kerüljenek. A 2011-es magyar kutatás, amelyet több felsőoktatási intézmény oktatói, illetve gyakorló marketingesek körében végeztek, már arra világított rá, hogy mindkét csoport egyértelműen felismeri a szociológia és a pszichológia jelentőségét a marketing működésében, és a legtöbbször ezekkel a tudományokkal hozzák szoros kapcsolatba a szakmát.
A közgazdaságtant ugyanakkor az akadémiai szférában mostanra hajlamosak távolabbinak látni. Ennek egyik magyarázata, hogy a marketing olyan mértékben önállósodott az eredeti közgazdasági bázistól, hogy új elméleteket, modelleket, szemléletmódokat alakított ki, ráadásul a figyelme jelentősen átterjedt a piaci folyamatokról a társadalmi, kulturális és fogyasztói pszichológiai dimenziókra. A gyakorlati marketingesek még mindig szeretik a közgazdasági megalapozottságot, főképp a költséghatékonyság, az árképzés és az eredményorientáltság miatt, ezért a válaszaikban gyakran hangsúlyozzák a pénzügyi, beruházási, megtérülési oldal fontosságát. A fogyasztók feltérképezésében mégis az emberi motivációk, igények, hiedelmek és szokások elemzésének van nagyobb vonzereje, vagyis a marketing szakma mindennapi életében a szociológia és a pszichológia vált nélkülözhetetlenné.
A pszichológia és a marketing viszonya különösen szoros annak köszönhetően, hogy a reklám, a termékkommunikáció és a márkastratégia is egyre többet merít a befolyásolás, a meggyőzés, a figyelemfelkeltés és a vásárlói érzetek stúdiumából. George Katona, Magyarországról elszármazott gazdaságpszichológus hangsúlyozta, hogy a közgazdaságtan nem tudja megérteni a gazdasági folyamatokat a lélektani tényezők ismerete nélkül, a lélektan pedig a közgazdasági jelenségek figyelembevételével lehet teljes. A marketingben ez a találkozás fókuszáltan történik meg, hiszen itt a pénzügyi, termelési és fogyasztási mozzanatok mind a fogyasztó lelkiállapotától és észlelési folyamataitól függnek.
Ami a szociológia szerepét illeti, a vállalatok piackutatói a társadalmi csoportok magatartását, szokásvilágát, értékrendjét próbálják minél pontosabban feltérképezni, hogy azután a termékek, szolgáltatások és kampányok valóban célzottan épülhessenek fel. A marketingköltségek emelkedésével a vezetők megkövetelik a beruházások hatékonyságát, ezért a marketingben egyre jobban felértékelődnek a statisztikai és informatikai eszközök, amilyen a big data elemzés, a mesterséges intelligencia által támogatott előrejelzések vagy a prediktív modellek. Hiába nem emlegetik ezeket formálisan társtudományként, a valóságban ezek a területek óriási mértékben formálják a marketinget, hiszen általuk válnak összevethetővé és megérthetővé a felhasználók viselkedésének finom mintázatai, a nyersadatokból pedig következtetések lesznek a termékfejlesztésre, a márkaépítésre és az ügyfélélményre vonatkozóan.
Az elmúlt két évtizedben megfigyelhető egy új tendencia, amely szerint a marketing filozófiai beágyazottsága is érvényesül. A 21. század fogyasztói kultúrájának térhódítása során a társadalom lényegében „marketingesedni” kezdett, vagyis a piaci logika és szemlélet egyre több nem üzleti területre is beépült. Az egyének az önmenedzselés során éppúgy reklámfogásokat alkalmaznak a közösségi médiában, ahogy a nonprofit szféra vagy a politikai kampányok is átvették a piaci pozicionálás, a márkaépítés és az üzenetstratégia sajátosságait. A marketing már nem korlátozódik a termékek piacára, hanem szinte minden társadalmi kontextusban megjelenik, ezzel sajátosan alakítva át a gondolkodást, értékrendet, a kulturális trendeket, olykor a közbeszédet is. Ez az átalakulás gondolkodásra sarkallja a filozófusokat, hiszen ilyenkor már nem csupán egy tudományág üzleti beágyazottságáról van szó, hanem arról, hogy a marketing az emberi élet egészének működésmódját kezdte átformálni.
Egy 2010-ben megtartott felsőoktatási marketing versenyen különösen látványosan megnyilvánult a marketing interdiszciplináris jellege. Nem közgazdász vagy marketinges szakos hallgatók nyerték meg a legjobb pályamunkáknak járó díjakat, hanem például bölcsész és informatikus egyetemisták, akik a közösségi média, a web 2.0, a honlapok felhasználói élménye felől közelítettek. Az üzleti gondolkodás és a kommunikációs megoldások alapelvei így egyre kevésbé köthetők egyetlen karhoz vagy tanszékhez, sokkal inkább egy hálózatban gondolkodó tudásközösségbe illenek. Ez is azt jelzi, hogy a marketing módszertanát és alapfogalmait fokozatosan magukévá teszik más területek kutatói és gyakorlói is.
A statisztika és az informatika a vállalati döntéstámogatás és elemzés alapkövei. Sokan azért nem említik őket önálló diszciplínaként, mert a vállalatok vezetői annyira megszokták a táblázatok, diagramok és modellek jelenlétét, hogy nem gondolnak rájuk tudományközi kapcsolódásként. Pedig a marketingben a számosság, az adatok és a predikciók mind hozzájárulnak egy-egy kampány sikeréhez, a fogyasztók minél pontosabb szegmentálásához, a piac mélyebb megismeréséhez. Ahogy egyre általánosabbá válik a CRM-rendszerek (Customer Relationship Management) és a mesterséges intelligencián alapuló analitikák használata, úgy válik a marketing interdiszciplinaritása még hangsúlyosabbá. Akik a hagyományos marketingoktatásban nőttek fel, lépést kell tartsanak azzal, hogy a digitális eszközök és adatmodellek révén immár pillanatok alatt kiderülhet, melyik hirdetés mennyire hatékony, hová érdemes a rendelkezésre álló forrásokat allokálni.
A szociális médiával foglalkozó kutatók szerint a marketingnek ezen a területen is rendkívüli a hatása, hiszen a felhasználói magatartás és hálózatosodás összetett folyamat. A baráti viszonyok, a követői kör, a tartalomfogyasztás üteme és a digitális közeg pszichológiája olyan kérdések, amelyekben a marketing a pszichológiát, a szociológiát és az informatikát egyesíti. Nem csupán arról van szó, hogy kitaláljuk, mit szeretnének az emberek, hanem arról is, hogyan alakíthatóak a trendek, milyen jelrendszerek, mémek és csoportnormák formálják a felhasználókat. A big data segítségével egy-egy vállalat célzottan meghatározhatja a leginkább vonzó formátumot, stílust és üzenetet, ezzel eredményesebbé téve a saját tevékenységét. Ezek az összefonódások pedig mind igazolják, hogy a marketing korunkban sem egyetlen szakterület, hanem az emberi és társadalmi tényezőket is mélyen magába foglaló közös tér.
A filozófia megjelenése azért érdekes, mert a marketing szerepe túlnőtt a klasszikus, profitorientált modell keretein. Amikor egy társadalom minden rétege, a kulturális intézmények, a politikai döntéshozók, a civil szféra vagy éppen a személyes márkaépítést fontosnak tartó magánszemélyek marketinges szemléletmódhoz nyúlnak, akkor valójában egy összetett világnézeti átalakulás jön létre. A marketing „ügyfélközpontúságát” egyre többen a társadalmi közegre is kivetítik, aminek következtében a brandépítés és önmenedzselés olyan általános tevékenységgé válhat, ami már messze túlmutat egy céges kampányon. A filozófusok szerint ezzel új kérdések vetődnek fel a fogyasztói szerep, a szabadság, a morál, a valóság és a látszat határainak elmosódása kapcsán, és ezeket a kérdéseket már csak a marketing és a filozófia együttműködő párbeszéde válaszolhatja meg.
Összefoglalásként azt érdemes látnod, hogy a marketing története során abból a közgazdasági bázisból nőtte ki magát, ahonnan a 20. század elején elindult, és hamarosan a szociológia, a pszichológia, az antropológia, a statisztika, az informatika, később pedig más szakterületek nézeteit és módszereit is beolvasztotta. Ezzel a lépéssel túlmutatott a tisztán gazdasági ismereteken, és valódi interdiszciplináris jelleget vett fel, amely a 21. századra tovább erősödött. Ma már a hétköznapi ember is marketinges döntési folyamatokat él meg, amikor kiválasztja, hogyan jelenjen meg a közösségi médiában, milyen brandeket vagy politikai jelölteket támogasson, és hogyan pozicionálja magát mások számára. A vállalatok pedig a legkülönfélébb tudományterületekről származó ismeretekkel fejtik meg a lehetséges fogyasztói reakciókat, a társadalom várható változásait vagy a digitális csatornák működési elveit. Egyetlen tudomány sem tudja egyedül megérteni, előrejelezni és hatékonyan befolyásolni ezt a folyamatot, ezért a marketing lényegét ma már a sokrétű, mégis átgondolt és integrált megközelítés adja. Ahol sokan még mindig pusztán vállalati „trükkök” sorozatát látják, valójában egy komplex, egymást kölcsönösen formáló területeken átívelő szakmai-tudományos rendszerről van szó, ami nélkül a modern gazdaság és társadalom működése aligha lenne érthető.