2 dolgot nem tudok csinálni.
Az első: Kávézni. A második: Referenciát adni.
Azt hiszem, hogy én lennék a világon a legboldogabb ember, ha el tudnám fogadni az összes meghívásotokat, egy-egy kávézóba. Nem csak azért mert imádnék veletek beszélgetni, hanem azért is, mert akkor rengeteg szabadidőm lenne. Sajnos idő hiányában szenvedek. Volt olyan, aki egy noszvaji vendéglőbe hívott kávézni. – Ez Miskolc és Eger között van.
És volt már olyan is, aki a XI. kerületbe invitált. A két hely között 144 kilométer van.
Tényleg nagyon megtisztelő és nagyon örülök 1-1 ilyen meghívásnak, de sajnos ezeket nem tudom teljesíteni, bármennyire is szeretném. Én alapjában véve kivitelező vagyok és a partnereim problémáit oldom meg egész nap. Az irodámban nem ül 5 18 és 25 év közötti marketingesnek csúfolt kislány, aki helyettem dolgozgatna. A 90 perces konzultációra is általában 3-5 napot kell várnia a megrendelőnek.
A második kérés, amit pedig már nem akarok teljesíteni, az a referencia adás. Én nem szeretném azt, hogy a partnereimet naponta hívogassák olyanok, akik nem ismerik a munkásságomat. Erre egy partneremnek sincs ideje és nem is várhatom el senkitől azt, hogy ingyen telefonáljon napi fél órát az én érdekemben, miközben éppen utalja a havi díjamat és vezeti a saját vállalkozását.