Gondolkoztam még a kritikán, mert zavart valami. Mindezekről azért kell beszélni, mert sok tartalomgyártó küzd ezzel a jelenséggel.
Az zavart, hogy miért gondolják egy bizonyos társadalmi csoportba tartozó emberek azt, hogy nekik minősíteniük kell mindenkit. A szakembereket is. Valamelyik nap láttam híres hazai pszichológus videója alatt egy olyan kommentet, ami a pszichológust kritizálta. A kritizálónak legfeljebb érettségije lehetett. Azóta keresem a miérteket. Majd bevillant a megoldás, ami ott volt mindvégig előttem.
A kritikát két csoportba sorolom. Személytelenre és személyesre.
A személytelennel kezdem.
A YouTube-on, Facebookon, Tripadvisoron, Bookingon, stb. is lehet értékelni. Ha veszel valamit, akkor megkér a webáruház, hogy értékeld a terméket és őket. Ezek egynyomásos gombok, amelyekkel ki lehet valamit fejezni pl. tetszik, nem tetszik, vicces, illetve csillagokat is tudunk adni. A használatuk minimális erőfeszítést igényel, és talán sokszor nem is gondoljuk át azt, hogy miért az a reakciónk.
Mindenhol ott az inger, hogy értékelj, de ezek automatizált rendszerek, adatbázisok.
Ha valaki nem tudja ezt a sok ingert a helyén kezelni, akkor a személytelenségből könnyen átléphet egy nagyon is valós világba, sokszor már felfűtött állapotban. Sokan szenvedélyesen kommentelnek, nem törődve más lelki világával.
Vannak olyanok, akik egy hosszú munkanap után odavetnek pár negatív kritikát, ezzel csökkentve a bennük lévő feszültséget. De ők valószínűleg nem tudnak normális módon kapcsolódni az embertársaikhoz a valós életben sem. És két sör között valahol ez is egy program.
Az én baráti körömben leginkább kiegyensúlyozott, diplomás emberek vannak, így e cikk kedvéért megkérdeztem őket, arról, hogy mikor kritizáltak interneten és mikor kommenteltek. Mindenki határozottan azt állította; hogy nem szokott kritizálni, kommentelni. Volt aki nem látta ennek az értelmét, és volt olyan is, aki azt mondta; hogy nem érdekli, és volt olyan is, aki azt mondta; hogy ő nem adja a véleményét csak úgy, és volt olyan is, aki azt mondta; hogy neki nincs erre ideje.
Én pedig akkor szoktam kritizálni, ha megkérnek rá, tehát tudom, hogy a másik fél befogadó, és mindezt azért teszem, hogy fejlesszem a kérdező embert. Ha pedig azt érzem, hogy a másik fél nem gondolja komolyan, akkor nem mondok semmit.
Az én véleményemre sokan adnak, így ez értéket képvisel. És a kritikám annál értékesebb, minél kevesebbet adok belőle. A kritikám értéke pedig hónapról hónapra nő, hiszen nő az ismeretségem és az elolvasott könyvek száma is.
Gondolkodj el azon, hogy milyen célt szolgál a véleményed, akár pozitív, akár negatív és hogy milyen hatással lesz a másik félre. Egy pozitív vélemény is lehet romboló hatású.